Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

Vaníliacukor

Nagyapa vette a szatyrot', s elindult anyagbeszerző útjára. Mit is mondott, az asszony? Mi kell ahhoz a e madártejhez? Tartott tőle,

I megint kimegy a fejéből valami, aminek akkor van jelentősége, amikor — nincs. „Hát elfelejtetted? Tényleg vén bolond vagy már..Előzzük meg a bajt! Nézzük csak: két liter tej, egy kg kristálycukor, ,két zacskó... mi is? Gyerekkorában a nyála ei- cserrant, amikor illata megcsapta az orrát. Bélésbe szokták rakni, mákosrétesbe. A csuda vinné el, de régen volt már az a gyerekkor, s annyi minden történt vele azóta. A legI nagyobb — kétszeres nagyapa, tehát megöregedett. Már nem egy, két esthajnal csillaga van.

örvendezett, milyen jól eltalálta, amikor először vette kezébe azt a csöppséget: „Esthajnal-csilla| gom”. Lánya felütötte a ! fejét, s rászólt: „Ne szőni o rite el, apa!”

Beletörődve mosolygott, s : magában beszélt: „Így van | az rendjén, kislányom. Aki- i nek unokája van, az már nem mai gyerek, s akár hiI

szed, akár nem, hozzá lehet szokni a gondolathoz — nagyapa lettem. Igen, így van rendjén ...”

Beállított a boltba. Kosarába tette a tejet, cukrot, majd elővéve olvasó szemüvegét, a zacskós, pontosabban aprózacskós áruféleségeket kezdte böngészni. „Mit keres, bácsi?” szólította meg a sarokból elősiető kislány. „Röstel- lem bevallani, de kiement a fejemből. Milyen nem-tu- dom-micsoda cukor kell a madártejhez? Tudja, amit süteményekbe is tesznek, kellemes illatot áraszt”. Latva az eladó zavarát, rákérdezett: „Nem evett még I madártejet?” A lány kicsit I haragos képet vágott, mit képzel ez az alak róla, méghogy ő nem evett madártejet?! Ki is mondta, amit gondolt: „Többet et- ^em, mint a bácsi. A szüleim tartanak tehenet, van tojás is a háznál”. Emberünk elnevette magát. „Nem akartam megbántani, kisasszony, de akkor — már ne vegye zokon — tudnia kellene, mi az az illatos cukor”.

A tanuló rántott a vállán, s indult egy tájékozottabbhoz. Jött is vissza menten. Cseppet sem sajnálta, hogy lehangoló hírt kell közölnie a bácsival — a vaníliacukor hiánycikk, már három hónapja nem kaptak.

Azért nem volt minden haszon nélkül ez a csevegés — a tojást majdnem kihagyta a számításból, .abból is kell egy dobozzal. De bizony itt nem vásárol semmit. Továbbáll egy házzal, ott veszi meg a többit is, ahol van vaníliacukor.

A következő boltban is széttárta karját az eladó, színét se látta már... De hát a lányom, az én egyetlen lányom madárfejet akar, s egy kismama igen kívánós fajta. Édesapjától hallotta, hogy amikor édesanyja áldott állapotba került első gyermekével, karácsony előtt kívánta meg a — szőlőt. Anyósa szalajtotta, hozzon feleségének szőlőt, mert nagy baj származhat belőle, képes - ágynak esni .., Nosza, majdhogynem -futva végig a falun. Egy áldott- emlékű néninél talált, felfűzve a kamrában. „Siess vele, fiam, mert nekem szamócára vásott a fogam, január havában. Szaladj, not” Az ifjú apa nyaka közé kapta a lábát a ka- lapnyi szőlővel. „Itt van, édes párom!” A ’kismama boldogan lecsípett két-há- rom szemet, s elégedetten sóhajtottam „Jaj, de jólesett”. '

És az ő lánya irwt swöl majd,. ha anyja beállít, látogatáskor, s nem madár- tejet visz neki? A nagy ABC-áruház roskadásig tele minden földi jóval. Ilye« nagy helyen csak van vanília. Egy ékesebb asszonyt szemeit ki magának, s bár

nem szívesen teregette ki családi ügyeit idegenek előtt, egyből a tárgyra tért: „Lányom a minap hozta viládra második unokámat, és a madáriejet kívánta meg. Ugye, nem szabad egy gyermekágyas kismamát azzal nyugtatni, hogy a vanília — épp most

— hiánycikk. Talán a teje is elapad, és úgy megkínlódott azzal a vasgyúróval

— húsz deka híján négy kiló a fiatalúr.” Esdeklő tekintetet vetett a szépasz- szonyra.

Perc se telt bele — honnan, honnan nem — egy papírzacskóban ott lapult a két vaníliás tasak. Az asszony lelkére kötötte, ne mutogassa, hiánycikk, a kartársnője tett el belőle.

Egy forint húsz az egész; de nélküle nincs madár- tej, ez teszi azzá. Otthon az asztalra rakta a megrendelt alapanyagot. Néhány perc, itthon az asz- szonv, mindent együtt talál, ő elugrik még valahová.

Jó óra múlva tért meg. Kérdi a fiát: „Anyád még nehi jött haza?! Nemsokára kezdődik a látogatás. Mi lesz azzal a madártejjel?” Kisvártatva, szinte lihegve a gyorshajtástól, lelkendezve — jó, hogy nem ajtós- tűi — ront be a felesége: „Megvan! Itt a vanília. Leleményes vagyok, mi? Tudtam. hogy nem kapsz, mondták a kartársnőim is, abból a madártejből pedig nem lesz semmi, aranyért se kapni vaníliát. Bementem az egyik cukrászdába, és elmondtam, nem valami házibulihoz kell az a madártej, a lányom ..

„Állj le” — szólott, nagyapa. — ..Én ugyanezzel a szöveggel jutottam hozzá. Hál; nem találtad meg? Ott van a zacskóban ...”

Aranyért valóban nem kapni vaníliái, de a« emberi együttérzés utó tad»» teremtem.

Golyás

lamjcienci a uun niiuiiu epi luncegyuues eiuuuusuuun

Moldávia táncai

A népi hagyomá- # nyokban gazdag Moldávia zenei élete töbtoszáz éves múltra tekint vissza. A legismertebb együttesek, a „Zsok”, a „Finer as” és a „Lentárij” nagy sikerrel vendégszerepeinek külföldön is.

A Zsok-együttes egy eredeti moldáviai táncról kapta a nevét. Repertoárjában felváltva szerepelnek a lírai és a gyors táncok.

Kedvelt, hangszereik a he-' gedű, a cimbalom, a nád- síp és a furulya. A női kar tagjai szép hímzésű, fehér népviseletben mutatják be számaikat. Az együttes célja, a moldáviai tánchagyományok megőrzése, to- j vábbfejlesztése és új, mo- dem elemekkel való gaz- ; dagítása.

Furulyaszó Télapóhoz

„Hull a pelyhes teller hó. jöjj el hozzánk Télapó . ..” — hallom két kislány furu- lyázását egy parkban.

. Állnak egymással szemben, kissé ügj'etlenül tartják a furulyát, de huncut szemükből kiolvasom minden gyermek örömteli kívánságát: jöjjön, látogasson meg asz idén is minket a nagy, fehér szakállú Télapó, akinek van zsákjában minden jó. Nevetnek, elakad a furulyaszó, majd ismét belekezdenek a kedves gyermekdalba ... Siklik a hang a park csupasz ágai kozott es en ss odaképzelem a piros aknákat a ropogós mogyorókat, ae édes csokoiádé- kat, »ssKlaszí a Hidegséget és

izgalmat, melyet gyermekkorából kinőve mindig keres a felnőtt ember.

Éles kacagás .., megbicsaklik a hang, dalba kezdenek. Ismételnek és az ének túlemelkedik az apró örömökön. Fölszabadult kedvvel emelik egymás fö*é hangjukat, a dal túlnő a puttonyos öreg úr hivogatá- sán, a gyermeki tisztaság mindenkire ható apró szólamává nyílik.

Boldogok!

Születőiéiben van bennük a világ, mejvet most rendeznek be kicsi, majd megnövő gondolataikkal, azokkal ae érzelmekkel. melyekkel nemes ragaszkodással élnek

majd együtt ők. akikre ma még vigyáznunk kell, és akik majd egykor a mi unó- kainkat nevelik fel. Azokat az unokákat, akik remélhetőleg ugyanilyen örömmel '■ emelik majd szájukhoz a feruiyát: csalogatva maguk.- hoz az élet aipsró örömeit,

„Hull a pelyhes fehér hó ..." — formálják a dallamot, és varázslatban bízva ismételnék, ismetelnek. $ miközben tél eleji napfény | süt köröttük... fehér hó- f bandának nyoma sincs.

Télapó iszonyára ba^t | őket.

~ seendrei — I

hogy Juszti néni poraira leli,:n.udás vár? Vagy a lelkére? Hogy a lélek nem semmisül meg, hogy az emberi- lelkek valahol gyülekeznek és összetalálkoznak. Lehet. Minden lehet. Ha a lelek nem a test energiája. Nem a lesi terméke. Jó annak. aki hisz.

Ö nem tud hinni. Pedig hitben nevelték. De valahogy arra a meggyőződésre jutott, hogy a halhatatlanság illúzió. És nem is kár, hogy nincs. A lesi elhasználódik. a lélek beszűkül. Valaki azt írta, hogy még szerencse, hogy végül meghalunk. mert az idő mind rosz- asabba és rosszabbá te&za az

emberi. Keserűvé és csalódottá. Vagy talán mindenki a legjobb formájában kel új életre? Nem ö maga, hanem még tiszta, fiatal lelke. Vagy az. isten áital megjavítva?- A pap és a ministráns — egy bürgerli csizmás, bajuszos, javakorabeli ember — énekelni kezdett. Tiszta: csengő férfihangok. Az ének mindig erősebb a szónál. Most először tűnik úgy, hogy nem is olyan megalázó az. egész. A füstölőből föl,száll a tömjén illata.

Az ajtóban megjelenik a ' kél szürke kabátos. Kezüket hátul összefogják, várnak. A pap hamarosan be végzi a saertaxtast. A két szürke kabátos fogantyúkká! erisFtett,

kis üvegládát hoz be. Kinyitják az ajtaját, beleteszik a letakart urnát. A tető ismét csúszkál, de sikerül megakadályozniuk, hogy leessen. Megmarkolják kétoldalt a kis vitrint, és megindulnak vele kifelé. A pap követi őket. Míg a fekete a«tó hátsó ajtaján át beteszik az urnát, és a koszorúkat fel tornyozzak a kocsi tetejere, kinn várakoznak a temető hókásás útján. A ministráns fekete kucsmáit nyom a fejébe, a pap elfordulva. hajadonfőit várakozik. Közben egy másik fiatal pap és két ministráns megy el mellettük. Mennyi fiatalember foglalatoskodik itt. Olyan jól fizetik az ilyesmit? Vagy nincs máshol fővárosi állás fiatal papoknak? Lehet. A téli temetések, különösen így. futószalagon, veszélyesek az egészségre. Azokkal csináltatják. akiknek kevésbé árt.

Az autó lassan megindul. Kis elégtételt érez a kosz.o- rútorony láttán. Nem mondhatják, hogy úgy kaparták el. mint egy kutyát. A háziasszony belekarol, ók mennek elöl. Utánuk a pár fős menet. De mikor a temető hatalmas hómezeje felé kanyarodik a sor. néhányan halkan elbúcsúznak. Csak négyen-öten tartanak ki.

A háziasszony prémes, mesas szárú cipőjén felül befolyik a hó. Halkan sziszeg. Megpróbálja rávenni, hoey ne jöjjön ki a sírhoz, de csak legyint, Beiil majd a fia kocsijába, gyorsan hazaérnek. Néhány perc múlva töretlen havú mellékútra térnek. A kocái megái. A

sírások eírndntTKik egy es»-'

páson. Valami cédula win a kezükben, azt böngészik, Néhany lépés után visszat- fordulnak.

— Nem tudja valaki, hol van a sír? — kérdik illetlenül hangosan. A háziasszony megmondja a sorszámot.

— Nem találjuk. Mutassa meg — mondja neki az együk szürke kabátos. Az asszony kelletlenül, de megmérni a hóval befújt sírok köteti. A sírásók utána. Makor megáll. rámutat a rózsaszín kőre, amelyen Juszti néni családneve áll.

Nyomukban a többiek is odaérnek. A szürke kabátosok az üvegládát leteszik egy másik sírra, és ásóval, lapáttal kezdik kibontani a magas hóval fedett sírhelyet. Ók meg körbeállnak. Hát itt; kel] végignézniük, ahogy kiássák szegény Juszti néni őseit?

Erre azonban nem kerül sor. Két ásónyomnyi föld kifordítása után kiveszik a szekrénykéből az urnát. Beleteszik a kis mélyedésbe. Kendővel beborított teteje ki is látszik. Rápúpoznak két lapát földet, aztán jól van.

A háziasszony a sít túlsó oldalán áll. nem éri el a sírásókat. Int, hogy nyújtsa oda a kezét. Egy százast gyűr a tenyerébe, és szemével a szürke kabátosok felé int.

— Ezeknek? Ezért? — kérdi némán vissza.

De a házinéni már nem néz rá. A sírásók pedig észrevették a dolgot. Az egyik eléje kerül, rásandít, aztán egy lapát havat csap a kis fioWhanyas tetejére. Mikor

a marisába kerül a százas. Halkan megköszöni. A többiek, mintha csak ezt várták volna, elindulnak a koszorúkért. Juszti néni el van temetve.

— Lehet, hogy azért nem tették melyebbre az urnát, mert majd később kiszedik. Kiöntik belőle a port, es a<z jjveget újra felhasználják. Eladják a raktárosnak. Az is keres, meg ők is. A kutya se veszi észre — gondolja magában.

Az utcainkban lakott egy fiatal fiú. Rövid, de zűrzavaros élete során — pár éve valami erdő szélén találták meg holtan — sírásó is volt. Az a hír járta, hogy koponyákkal kereskedett. Kiásták a parcellából a frissen elhantoltakat, az olyanokat, akiknek nem volt hozzátartozójuk, es így nem kellett télni. hogy a sír bolygatását valaki észreveszi. Persze lebe. Hogy odfetoerm fejj«! j;

vagy tej nélkül ül föl a te- t‘ tem, ki tudja meg? Rákop- pantanak egyel a terdkaia- |

csára. aztan kész. Hallotta j

egyszer, hogy a térdkalács az egyetlen, ami a forrosag ellenére is egybe» marad.

De ha ráütnek egyet, az is porrá omlik.

A sírások végeztek. A fiatal pap ismét meggvújtotta a füstölőt, de a töm jenszag most nem tudta betölteni a levegőt. A metsző szél éles, fehér csíkban sodorta el, valahová az ú tszéli fák felé. f

A pap énekelni kezdett. |

Ahogy kinyitotta, összevisz- i

sza álló, csúnya, nagy fogak |

tűntek elő a szájából.

— Aha — gondolta csaló- | dot, tan.

A rövid énekszó és a fennhangon elmormolt imák után a pap elköszönt, és kísérőjével gyors léptekkel indult ki a sírok közül. Fekehet. hogy az ilyesmit a hozzátartozó sem venne észre, hisz szakszerűen yisszahan- loliák aztán. A koponyákat „megtisztították”, és eladták, Jó üzlel állítólag. Az orvostanhallgatók veszik, vagy mi. Szóvá! ilyesmivel kereskedtek, amíg ki nem derült. És biztos nem ö volt az egyetlen, aki megtette. Csak őt rajtakapták, mert részegen elaludt egy síron.

Ó. egy ilyen hatalmas temetőben sok minden megtörténhet.

És ha valaki elhamvasztatja magát, akkor talán nem?

A krematórium környékén is biztos akad néhány jómadár. Ott még rizikójuk sincs. Egy pillanat alatt megcsinálják, aztan he a ken&aocéte csuhájára térdig fölverő- dött a hó.

Kint az úton mégegv0 szer körbeálltak. Akik ismerték egymást, elbúcsúztak. Fennhangon, vidáman folyt most mar a beszélgetés. Valaki azt mondta. hogy mennyire látszik rajta a rokonság, hiába, |

akármilyen távoli, mennyire hasonlít Juszti nénire.^

Zavarba jött.

— Hát — mondta — nem olyan nagyon. Anyám nagynénje volt.

— De, de — bizonygatták többen.

— Hát, isten tudja, én szőke, kékszemű vagyok. Juszti néni pedig barna volt.

— Juszti néni ősz vott —' | nevetett fölényesen valaki. |

Sietve eíbsks^aoít.

evag'WiwcA ». a.Wii«io—aiajíf