Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

1982. november 25., csütörtök ÉSZAK-MÄ6YARORS2AG 5 fi leiszsi „csiaya” aotó, a Jösvo” Ha nem is túl nagy szám­ban, de a mi útjainkon is itt szaladgálnak azok a fran­cia gyártmányú gépkocsik, amelyek a Citroen-gyár 2 CV jelét viselik, és amelyek e besorolásuk szerint általá­ban a dösvo (deux chevaux) néven kerülnek szóba a szakemberek és a kevésbé szokványos autók iránt ér­deklődő motorbarátok köré­ben. Ez a dösvo márkanév im­már fogalom! A maga két szótagjával egy páratlanul hosszú életű, egészen eredeti formájú és a megújításra mindig alkalmas modellt je­lez. Mégpedig olyan kilomé­terfaló négykerekűt, amely ezen eszköz, légiényegét — tehát rendeltetésének vala­mennyi fő meghatározóját — célszerűen és egyszerűen megtestesíti. Ilyenformán pedig az ipari formaterve­zésből ad világraszóló lec­két. Hogy születését megért­hessük, előbb fel kell idézni a híres amerikai Ford T- modell karrierjét, amely nem kevesebb, mint 18 éven át szinte változatlan formá­ban gurult le a futószala­gokról, lévén a legeslegelső népautó. A frankföldi André Cit­roen (1878—1935), ez a jól képzett és eleven fantáziájú mechanikus ezt a bizonyos T-modellt irigyelte meg a tengerentúliaktól, s határoz­ta el, hogy egy hasonló ma­sinát fabrikál. Először 1919- ben állt elő az A-jelzéssel ellátott népautójával. Ez az őskocsi szinte már mindazo­kért az erényekért dicsérhe­tő, amelyek az alapterv ké­sőbbi változatait is jelle­mezték. Tehát kényelmes volt, keveset kellett szerel­ni, a vezető egyszerűen ke­zelhette, az úgynevezett kis­Az alapmodell szinte máig változatlan ember számára sem volt túl drága, hiszen ha részletfize- tési'e is, de meg lehetett ven­ni, a motorjába való benzin pedig igazán nem sokba ke­rült. Citroen úr tömegterméké­nek olcsóságát azzal is ga­rantálta, hogy egy kevéssé bonyolult gyártási eljárást ötlött ki. Míg más autógyá­rak a szerszámok tömegét voltak kénytelenek használ­ni, addig e francia cég ezek számát a legszükségesebbek­re csökkentette, s egyúttal számos más újítást is alkal­mazott. Egyebek között a borítólemezeket hullámosra sajtoltatta — így megszűnt azok korábbi merevsége —, az üléseket gumiszalagokra erősített párnákból formál­ta ki. A jó szellőztetés érde­kében billenthetővé alakí­totta a szélvédőt, és a fejek feletti tetőt is föltekerhető gumírozott vászonból készí­tette. Amilyen köznapion hasz­nálható, éppen oly csúnyács­ka lett ez a szóban forgó modell, amely — hogy ne feledjük — 1938-ban került le végképp a tervezői asz­talról, s amelyet 1948 óta gyártanak csupán csak ki­sebb kiigazításokkal nagy- nagy sorozatokban. A hivatásuk szerint is hozzáértő mérnökök, ipari formatervezők, de velük együtt a csupán alapkép­zettségű volánforgatók is egybehangzóan azt valljált, hogy a „dösvo” — föntebb ismertetett előnyei miatt — tulajdonképpen már nem is autó. Sokkalta inkább egv rendkívül jól használható mindennapi eszköz a hely- változtatáshoz. Mivel pedig üléseit könnyen ki lehet emelni, szállító masinaként is megteszi, sőt, még az alvó ember is elfér benne. Nincs mit csodálkozni te­hát azon, hogy elsősorban a kispénzűek veszik a Citroen CV 2-t, akiknek igazán nem számít az a „csúnya” külső, hanem sokkal inkább az fontos, hogy biztonságosan, kényelmesen — no meg még mindig dicsőn! — jöhetnek, mehetnek vele. A. L ,János, te jó ember lehetsz!’ Kertészkedők pihenőben HAZIMUZSIKA MEZŐKÖVESDEN Lelkes, fiatal zeneiskolai tanárok kezdeményezésére „Házimuzsika-sorozat” indult az elmúlt napokban a mező­kövesdi zeneiskolában. A kezdeményezés lényege a ko­rabeli házimuzsika hangula­tának felidézése. Az est há­zigazdája Regős Zsolt zene­tanár volt, aki hű képet fes­tett a preklasszikus korról. Igen jó érzékkel készítette elő a zenetanárok által be­mutatott műveket, és egyút­tal rövid ismertetést is adott hangszereikről. A csembaló bemutatása és megszólaltatá­sa a megleoetés erejével ha­tott a mintegy 50 résztve­vőre. A közreműködők igazi ze­nei élményt biztosítottak ré­szünkre, újszerű művelődé­si formának voltunk tanúi, s a teával, süteménnyel meg­terített asztaloknál ülve pe­dig igazi családias hangulat teremtődött Az első házi­muzsikás bemutatkozás sike­re biztosíték arra, hogy a májusig tartó havi progra­mok jól szolgálják városunk­ban a zenei műveltség ter­jesztését Tusay Dénes Mezőkövesdi városi Tanács EGYDEKAS A TORÓ RUDI (?) Legutóbb tíz darab Túró Rudit vásároltam Kazincbar­cikán az egyik üzletben, örültem, mert nem mindig lehet kapni, s a gyerekek na­gyon szeretik ezt a kis édes­séget Az egyik, amit a szer­kesztőségnek megküldök, va­lóban kicsi, alig egy deka. A papíron viszont 3 deka szerepel. Talán, ha egyet vagy kettőt vásárolok, észre- veszem, de így most csalt otthon láttam, amikor ked­veskedni akartam vele. Meg­lepődtem, hogy hová is tűnt Rudika, hiszen a papírban alig volt egy kis darab be­lőle. Tudom, apróság, s ta­lán nem is kellene szóvá ten­ni, de bosszantó kicsinek, fel­nőttnek egyaránt az ilyen felületes csomagolás. Dienes Katalin Kazincbarcika Pollack M. u. 4. ILLETÉKES VÁLASZOL „Szemelvény a vissi falu- krónikából” címmel novem­ber 4-i lapszámunkban kö­zöltük Licskai István levelét. Ebben elmarasztalja a Sáros­patak és Vidéke Áfészt, mert A távfűtésre szolgáló forró víz vezetékeit jelenleg világ­szerte vascsövekből készítik, amelyeket megfelelő hőszi­getelő anyagokkal burkolnak be. E meglehetősen költsé­ges megoldás helyettesítésé­re Svédországban széles kö­rű kísérleteket folytatnak más anyagokkal: nagyátmé­rőjű vezetékeknél üvegszál­lal erősített műanyag csö­vekkel, a közepes átmérőjű- éknél előrefeszített beton­csövekkel, és a kisebb át- mérőjűeknél térhálósított po­lietilénből készült csövekkel. Különösen biztatóak az ed­digi kísérletek a térhálósí­tott oolietilénből készült cső­vezetékekkel: ezek a kísér­letek szerint 00 C-fokig meg­bízhatóan hőállóak, és élet­a leltározás miatt nem lehe­tett kenyeret kapni. A cikk jóhiszeműségét nem vitatva, a szövetkezet elnökhelyettese, Réthy Pál többek között a következő tájékoztatást ad­ja: A leltározás több évti­zede miniszteri rendeletben előírt feladat. Ennek tett ele­get a szövetkezet Viss köz­ségben is. ahol három keres­kedelmi egység van; egy ve­gyesbolt, egy élelmiszer- és egy italbolt. A leltározó bi­zottság feladata az alapvető élelmiszerek (tej, kenyér) ellátásának megszervezése, s ezt úgy oldják meg, hogy a leltári napokon egy másik boltban biztosítják ezekek Az október 26-ra megrendelt sütőipari termékeket a ve­gyesbolt értékesítette, s az érdemi munkát csak ezután kezdte meg a leltározó bi­zottság. Az ezt követő na­pokban a másik élelmiszer­boltban biztosítottuk a sütő­ipari termékeket, így a he­lyi lakosság mindennap meg­kapta a „mindennapi kenye­rét.” Eddig nem okozott gon­dot, hogy a leltárt jelző táb­lán nem volt feltüntetve, hol lehet ez idő alatt kenyeret kapni, de ezt a „mulasztást” pótolni fogjuk. A szövetkezet igazgatósága valóban minden év elején beszámol a tagságnak a la­kosság. a tagság érdekében végzett munkájáról. Nyugodt lelkiismerettel állítjuk, hogy szövetkezetünk mindenkor eleget tett és tesz a jövőben is alapellátási feladatának, még a kenéztől körzetben is, hisz itt részben az életszín­vonalpolitika megvalósítói vagyunk. Részközgyűléseink, tag értekezleteink pedig őszin­te hangvételnek, ahol el­mondjuk gondjainkat, prob­lémáinkat, hibáinkat, fogya­tékosságainkat is. Befejezve a tájékoztatást, a „kalando­zó magyarokkal” kapcsolatos mondás jut eszembe, ami bi­zonyos esetekben (átvitt ér­telemben) hazánkon belül ma is aktuális: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”. * „Fogorvost nem lehet he­lyettesíteni?” címmel novem­ber hó 4-i lapszámunkban közöltük Takács László sá­toraljaújhelyi lakos levelét, amelyre dr. Szüle László or­vostanácsos, fogszabályozó orvos válaszol: „E kérdésre a válasz, hogy fogszabályozó fogorvost leevésbé lehet, mint más fogorvost, mivel helyet­tesnek alkalmas és erre vál­lalkozó kollégát nem lehet találni. Különösen nem a m- déki fogszabályozó kerüle­tekben, amilyen Miskolc. Megjegyzem, a páciensek, il­tartamukat ezen a hőmér­sékleten 20 évre becsülik, de ha a vezetékben csak 60 C-fokos víz kering, akár 50 évig is eltarthatnak. Korró­ziós problémák nincsenek velük, és a hőszigetelést elő­regyártott, vagy a helyszí­nen kiöntött poliuretén hab­bal lehet biztosítani. Elég rugalmasak ahhoz, hogy fel­csévélve szállíthassák őket a helyszínre, és amíg a hagyo­mányos csővezetékeket 2—6 méteres darabokból szerelik össze, a térhálósított polieti­lénből készült csővezetéknél elég 200 méterenként egy csőkötést létesíteni. Mind­ezek következtében az ilyen távfűtővezetékek létesítési költsége 40—50 százalékkal kisebb. lelve hozzátartozóik rende­lőm ajtaján jóelőre, kiírás­ból értesülnek szabadságom idejéről, s előzetes telefonon pedig biztosan megtudható az is, hogy lesz-e rendelés a tervezett napon. (Telefon: 15-402.) Különösen szabadság kivétele előtt érdemes tele­fonálni, ha a kísérő szülő erre kényszerül." * „Miért árusítják, ha nem használható?” címmel októ­ber 21-i lapszámunkban kö­zöltük Konecsni Tamásné szerencsi lakos levelét, amelyben szóvá teszi, hogy alig féléves porszívóját már háromszor kellett javítani, legutóbb már javítani sem tudták a szervizben, de cse­repapírt sem kap. A GELKA megyei kirendeltsége kivizs­gálta levélírónk panaszát, s a következő tájékoztatást ad­ta: „A tulajdonos lakásán tartott műszaki ellenőri vizsgálat során megállapí­tást nyert, hogy a porszívó kifogástalan, a panaszt a há­zi szeméttől eldugult gége­cső okozta, amit a műszaki ellenőr kitisztít ott, amikor is cigarettacsikkek, magnósza­lag, papírok és más egyéb szemét került ebből elő. A porszívó kezelésére, tisztítá­sára a műszaki ellenőr fel­hívta a figyelmet. Szabályo­san járt el tehát a GELKA szerencsi szervize, mivel a porszívó valóban nem szo­rult javításra.” Szerkesztőségünknek irt levelében Konecsni Tamásné elnézést kért a szerviz dol­gozóitól, hiszen panasza alaptalan volt. KÖSZÖNET ÉRTE „Levél KistokajböT' cím­mel október 19-én lapunk­ban megjelent egy cikk, amelyben Kondás Józsefeié és rokkant férje történetét írtuk meg. Kondás József éveli óta mozgásképtelen, akinek egy háromkerekű rokkant- kocsira lett volna szüksége, ahhoz, hogy otthonából egy­általán kimozdulhasson. Fe­lesége munkahelyén, a MO­BIL Jármű- és Alkatrész Kiskereskedelmi Vállalatnál a KISZ-szervezet megígérte, teljesíti kérésüket, elkészítik a rokkant ember részére a triciklit. Igaz, felmerült némi probléma, sőt több hónapos késés is, de végül az ígéretet beváltották, amelyért most hálás szívvel mond őszinte köszönetét férje nevében is Kondás Józsefné, Kistokaj, Táncsics Mihály u. 31. szám alatti lakos. Első ízben szállított In­diába komplett eredmény­hirdető-rendszert az Elekt- roimpex. A VBKM Villamos­berendezés és Elektronikai Vállalatnál készített nagy­méretű stadion-hirdetőtáblát, valamint az atlétikai pályá­kon elhelyezett kisebb ered­ményjelzőket a közelmúltban átadott új Nehru-stadionban szerelték fel. ugyancsak ma­gyar szakemberek. Vala­mennyi berendezés sikert aratott az Új-Delhiben folyó ázsiai játékok versenysoro­zatán. Az Elektroimpex ál­tal szállított magyar ered­ményjelzők összesen egymil­lió dollár értékűek. A beren­dezésekre korábban verseny- tárgyalást írtak ki, amelyet a magyar ajánlat megnyert, megelőzve japán és svájci cégeket A kert most üres. Utolsó díszeit még az október hul­lajtottá el. Olyannyira, hogy a föld, a fák ittmaradt csupasz­ságát a novemberi ködök sem tudják elrejteni. Bezzeg más volt itt hónapokkal előtte! A ház végében, a konyha me­legében, a régi tűzhely egy­kori vízmelegítő tartályába ültetett K—3-as fajtájú mély­zöld, most virágzó paradi­csomtő mintha csak ezt igye­kezne alátámasztani. De ha másra nem, arra mindenképp bizonyosságot szolgáltat a sok apró, sárga virág; akik itt élnek, a nyugvó vegetáció- jú térben sem tudnak meg­lenni növények nélkül. Lám, még az utcanév is ilyesfélét szimbolizál! Rozmaring ut­ca. Encsen, e szép virágnevet viselő utcában november de­rekán a következő kérdéssel toppantunk be a kertészkedő Soltész házaspárhoz. — Jó év járt idén a ker- tészkedőkre? — Ez relatív. Nincs olyan jó, amitől ne lehetne még jobbat elképzelni — válaszol­ták. — Persze, nem hallgat­hatjuk el, hogy ez évben emelkedett az olaj ára, ugyan­akkor a zöldségféléké — lé­vén, hogy sok volt — nem. De hazudnánk, ha mást mon­danánk, mint azt: így is meg­érte. Egyébként is ki az a bo­lond, aki akkor is csinálja, ha nincs rajta haszon? Soltész János, a MÁV pá­lyafenntartás 59 éves munka­vezetője és felesége — aki az ÉMÁSZ nyugdíjasa — hét éve foglalkoznak fólia alatti, va­lamint szabadföldi zöldség- és virágtermesztéssel. A 120 négyzetméter, olajkályhával fűtött fóliasátruk alatt nem­csak a saját és az eladásra szánt palántaszükségletet ter­melik meg, hanem árunö­vényként néhány primőr fajt, paprikát, paradicsomot, zöld­hagymát, karalábét is ter­mesztenek. Természetesen, ettől nagyobb volumenű a szabadföldi termesztésük. Négyszáztíz öles portájuk minden szabad szögletét, vagy zöldséggel, vagy virággal hasznosítják. Talán monda­nom sem kell, tagjai az encsi áfész keretében működő zöld­ségtermesztő szakcsoportnak. — A szakcsoport léte azt bizonyítja, hogy itt, viszony­lag északon is lehet kertész­kedni? — Tény, a feltételeink nem olyan kiválóak, mint a me­gye déli részében, de ez nem zárja ki az itteni termesz­tést. Ha többen lennénk, akár önellátóak is lehetnénk. No, nem primőr, hanem tö­megáruból. — Az áfész miben segíti a szakcsoporti tagokat? — Szerződést köt velünk a megtermelt árura. A fóliasá­tor vázát és magát a fóliát, kedvezménnyel kapjuk. Jó lenne, ha ez a műtrágyára, növényvédő szerekre is kiter­jedne. Ugyanis, ha szélesebb körű a támogatás, a termelé­si kedv is nagyobb. Persze, Soltészékat nem csupán a haszon vezérli. Sol­tész néni például olyan ked­vességgel mesél nevelt virá­gairól, krizantémról, szalviá- ról, petúniáról, ahogyan csak szeretteiről beszél az ember. A házigazda pedig korábbi nagy szenvedélyeit, a horgá­szatot és a „meccset” szorí­totta háttérbe a kerttel szem­ben. — Ebben ugyanis mindig benne kell lenni. Ha bárme­lyik munkát elmulasztjuk, lőttek a termésnek. Szóval, sok a dolog vele. Aki azon­ban talál benne értelmet, nem érzi a fáradtságát. — Az a külső szemlélő sem ■ érzi ezt a fáradtságot, aki nem foglalkozik ilyesmivel. Az ilyen legfeljebb a kertből származó anyagi hasznot lát­ja. A kertészkedőknek akad­nak irigyet? — Hogyne akadnának! De az ilyeneknek azt ajánljuk: szabad a pálya, bárki bele­foghat. S aki belefog, bizto­san tudjuk, megváltoztatja a véleményét. — Maguk sokáig csinálják még? — Ez elsősorban az egész­ségtől függ. Meg attól, meg­marad-e a termelési bizton­ság. Persze, ha nem, akkor is csinálunk annyit, amennyi a családnak kell. Tudja, ilyen­kor novemberben, december­ben az egész évi munka, tö­rődés után jólesik a pihenés. De aztán úgy február táján újra megpezsdül az ember vé­re, s alig várja, hogy kezd­hesse. — Soltészék szerint, milyen ember a kertészkedő? A házigazda megvonta a vállát. — Nyilván ahány, any- nyiféle. Tény, amit csinál, az jó, s nemcsak neki. Egyébként ezzel kapcsolatban elmondok egy esetet. Az égjük nagyköz­ségi vezető idén tavasszal er­re járva, amikor meglátta a kertünket, s engem, ahogyan dolgozom benne, kissé elcso­dálkozva ígj’ kiáltott: — Jí- nos, ha te ilj’esmivel is fog­lalkozol, jó ember lehetsz! Hajdú Imre Távfűiésvezeték - műanyagból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents