Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

1962. november 24., sztn«-« ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A KMP megalakulásának évtordulóján . Forradalmak tiiiélen A z 1918-as, polgári demokratikus, őszirózsás forradalmat diadalra juttató tömegek nem érték be az elért ered­ményekkel. Novemberben már előtérbe került a forra­dalom szociális tartalmának megvalósítása, az orosz példa követése. Vidéken fellángoltak a parasztmozgalmak, a dol­gozó nép akaratát érvényre juttató nép-, illetve paraszttaná­csok alakultak. Nyilvánvalóvá vált, hogy további lépéseket csak egy új típusú, forradalmi párt vezetésével tudja meg­tenni a munkásmozgalom. Hatvannégy éve, 1918. november 24-én az Oroszországból hazatért kommunisták, a baloldali szociáldemokraták és a forradalmi szocialisták vezetőinek részvételével megalakult a kommunisták Magyarországi Párt­jának első Központi Bizottsága. A KMP marxista forradalmi párt volt, programjában egy­részt régi szocialista követeléseket élesztett újjá, másrészt az új időkhöz mért új követelésekkel is fellépett. A párt a for­radalmak füzében született, a munkásmozgalom forradalmi szárnyának válaszát jelentette a megváltozott körülményekre. Megalakulása nem a szociáldemokrata párton belüli viszály, hanem a társadalmi fejlődés objektív következménye, a jövő­beni harc sikerének a feltétele volt. A KMP a kialakuló nem­zetközi kommunista mozgalom első pártjainak egyike volt, s az egyetlen, amely négy hónappal megalakulása után már a szocialista forradalmat vívó munkásosztály, a szocialista átalakulás vezetője lett. A KMP megalakulásával először vált valódi élcsapat a munkásosztály vezető magjává, s ezzel a proletariátusnak lehetősége nyílt, hogy önálló, forradalmi politikát folytasson, és bebizonyítsa, hogy érdekei megegyeznek a nemzet több­ségének alapvető érdekeivel. Ennek a politikának lett ra­gyogó eredménye a Magyar Tanácsköztársaság, amely pusz­ta létezésével történelmi jelentőségű tanulságul szolgált. A KMP — mint általában az előharcosok, az első próbálko­zók — nem találta meg mindig, minden kérdésben a helyes, a legjobb megoldásokat. De ma már azt is világosan látjuk, hogy a párt megalakulása után pár hónappal megszületett Tanácsköztársaság nem megbukott, hanem a belső okok mellett, elsősorban a külföldi intervenció túlereje tiporta el. A mai, nem kerek évforduló méltó megünneplése nem a múlton való merengés alkalma, hanem a KMP, a kommu­nista mozgalom tapasztalatainak, tanulságainak felidézése és értékelése. Ez segíti leginkább jövőben feladataink megoldá­sát, hiszen amikor az évfordulón tisztelettel gondolunk elő­deinkre, akkor ismét és újból elkötelezzük magunkat példá­juk követésére. Arra, hogy az ö megkezdett munkájukat is folytatjuk. (Petra) Megalakult a Video-iroda Korszakváltás Diósgyőrben A diósgyőri kombinált acélmű beruházásnak mérföldköve volt 1980. november hatodika, amikor lecsapolták az első adagot a konver­terből. Felvételünk a mintavétel pillanatát örökítette meg. Fotó: Irmai István r A Rádió és a Televízió Ke­reskedelmi Igazgatósága, a MOKÉP, az OFOTÉRT, va­lamint az Orion a napokban nyílt gazdasági társulást ho­zott létre azzal a céllal, hogy elősegítse a képmagnók ha­zai elterjesztését és lehetővé tegye videóműsorok készíté­sét és forgalmazását. Nem hivatalos statisztikai adatok szerint Magyarországon több ezer képmagnó működik. Szélesebb körű elterjedésüket egyelőre a hazai gyártás hiá­nya, a nyugati importból származó készülékek rendkí­vül magas ára gátolja. Szak­emberek szerint egyre több gondot okoz, hogy sokféle tí­pusú, egymástól eltérő rend­szerű készülék üzemel. Az iparilag fejlett orszá­gokban az utóbbi években a sok millió eladott készülék­kel párhuzamosan egyre több „videotéka” videó-kölcsönző segíti a képmagnók tulajdo­nosait abban, hogy minél sokoldalúbban használják az új technikai eszközt. Magyarországon eddig- több vállalat és intézmény foglal­kozott — alkalomszerűen — videoprogramok készítésével. A hazai körülmények között azonban egyre nyilvánvalób­bá vált, hogy célszerű lenne a gyakran egymással párhu­zamos munkákat koordinál­ni. A társulásnál első lépés­ként olyan műszaki eszköz- rendszer behozatalát és ho­nosítását kezdik meg, amely alkalmas a videotechnika or­szágos hálózatának kialakítá­sára. A társulás céljai közé tartozik az is, hogy műsoros kazettákat gyártsanak, ame­lyek hatásos módon segíthe­tik az iskolai oktató-nevelő munkát. Ügy mondják, ha elke­ni szül egy új, nagy mű, két jelképes esemény keretezi azt: az első kapavá­gás és az avatószalag átvá­gása. A Lenin Kohásza­ti Művekben igazán senki sem tudja megmondani, hogy mikor is vágták az el­sőt azzal a bizonyos ka­pával, hiszen az 1977. de­cember 33-i alapkőletétel előtt már óriási mennyiségű földet, több száz tonna hul­ladékot, törmeléket megmoz­gattak a leendő kombinált acélmű helyén. És most, az átadáshoz közeledvén sem az a kohászok gondja, hogy ho­vá is húzzák ki a nemzeti­színű szalagot: a munka cél- szalagját, hiszen ez a mun­ka tulajdonképpen már ré­gen elkezdődött. Ügy mond­hatnám, hogy ez a munka folyamatosan zajlott, napról napra hozta az újabbnál újabb feladatokat, napról napra vizsgáztatott embert és gé­pet. Négy olyan esztendőt élt át a Lenin Kohászati Művelt kollektívája, amely korszakos jelentőségű a gyár életében, hiszen nagyságrendjében csak az 1770-es gyáralapításhoz, a több. mint száz évvel ezelőtt beindult acélgyártáshoz, vagy az 1945 utáni újjáépítés nagy­szerű lendületéhez, embert próbáló korszakához hason­lítható. Amit „kicseréltek” A régi acélműben közvet­lenül a kemence szájánál állt az olvasztár, tőle néhány mé­terre lódult meg az acél, amikor csapoltak, és ha a salak kemény kérge elállta az acél útját, az oxigénpál­cával fúvatolt oxigénnel vág­ták, olvasztották azt szét. Számtalan esetben láttam, mint kell figyelni minden mozdulatra, minden rezdü­lésre, az anyag egyet fortya- nására, is, hiszen a munka bármely pillanatában életve­szélybe kerülhetett a mun­kás. Aki csak véletlenül tévedt be a régi acélműbe, nem kis szorongással ment végig a kemencék előtt... állandóan a levegőben lógott a kiszá­míthatatlan baleset veszélye, az acélgyártók által már megszokott izgalom. És em­lékszünk olyan napra is, ami­kor kemencerobbanásról kap­tunk hírt .* . Mindezek mellett éppen akkor csapolták először az Amíg az elmúlt ötéves tervben átlagosan 36 000 ton­na szarvasmarhát ajánlottak fel megyénk mezőgazdasági nagyüzemei és a kisegítő gazdaságok az állatforgalmi vállalatnak, addig az elmúlt esztendőben már 2100 tonná­val kevesebbet. Sajnos, a helyzet az idén még tovább romlott, várhatóan 5000 ton­na hússal kevesebbet dolgoz­hat lel a kombinát, pedig a megyei tervek évi 36 000 ton­na hús megtermelését irányoz­ták elő. A hanyatlás okairól, a kivezető útról már sok ta­nácskozáson vitáztak, de eze­ken — a jó szándék hangsú­lyozásán kívül — nem hang­zott el sok érdemleges. Ezért hozta létre a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának púrtcsoport- ja azt a nyolctagú szakbi­zottságot, amelynek tagjai a közeljövőben tanácsokkal, tervekkel s más szakmai le­hetőségekkel segítik, szorgal­mazzák a hizlulási társulá­sok létrehozását. A hizlalás helyzete ma ko­rántsem rózsás. Hiába maga­sabb a megyében az országos egymilliomodik tonna acélt a régi acélműben, amikor le­tették az újnak az alapkövét. Ez volt a múlt csúcsteljesít­ménye. Építők összefogása Három Népstadionra való betont építettek be az új acélműbe. A gödrök, kimar­kolt földek hegyei között, nyüzsgő embertömeg látvá­nya fogadta az építkezésnél járókat. Traktorok, földgya­luk, markolók, daruk, teher­autók sokasága, de eleinte még a lovas kocsik hosszú sora is járta végeláthatatlan körforgását. Mintha egy ha­talmas folyó gátját építették volna. A legkülönbözőbb vállala­tok emberei tanulták meg a jelbeszédet, hiszen a hatal­mas távolságokban elvesztek a hangok, és a munka a ke­zek beszélgetésével rázódott össze. Majd kinőttek a földből az oszlopok, közéjük kerültek a pódiumok, és már nemcsak a földön terebélyesedett ki a terület több száz négyzetmé­terre, hanem egymás fölött többször tíz méteres magas­ságban igyekezett összehan­golni a munkát minden ve­zető, minden dolgozó. A mun­átlagnál a kérődzők aránya, az adottságokkal ellentét­ben, évi 3—4 százalékkal csökken a tehénállomány. A tőkeszegénység, a nem meg­felelő takarmánygazdálkodás miatt évente 3500—5000 nö­vendékállat hagyja el a me­gye határait. Vagyis ott hiz­lalják fel a borjakat, ahol az adottságok jobbak. A megyei tervek így veszélybe kerül­tek, s csak gyors, határozott lépésekkel lehet a hízóalap- anyagot „itthon” tartani. Pe­dig a szabályozó rendszer változása lehetővé tette ked­vezőtlen adottságok között is a gazdaságos marhahizlalást; szövetkezeteink egy részé­ben akár 55 forintot is kap­hatnak az exportképes bi­kák kilogrammjáért. De mivel a hizlaláshoz az alapanya­gon kívül férőhely, s takar­mány kell. világossá vált: szövetkezeteink csak úgy tudnak előrelépni, ha tár­sulnak. így az erősebb szö­vetkezet olcsó takarmánnyal, esetleg eszközátruházással segítheti a gyengébbet, vi­szont az „üzleten” így is jól jár, meri Iva hal hónapon ka nagy koncertje volt er„ amiben a „zenekar” dirigá­lása minden karmesteri ké­pességnél többet kívánt. Bábeli nyelvzavar Egymást követve jöttek a gépek, a berendezések. Az NSZK-ból, Japánból, Olasz­országból, Svédországból, a Szovjetunióból érkező csoma­gokat hoztak hatalmas tréle­reken. Néhány darabot kor­mányfőknek kijáró biztosí­tással vezettek végig az or­szágúton a kikötőtől a gyár­kapuig. Gvaratjodott a mű, és jöttek velük a külföldi szakemberek. Aki németül kérdezett, an­nak szavát oroszra fordítot­ták, majd angolra váltva ja­pán szakember értette meg és magyarázta már társának anvanvelvén, hogy mit hal­lott És a nyelvi körforgás, zsongás bábeli tarkaságában a gondolatokat követni nem tudónak tűnt csak nagynak a káosz, a zűrzavar __ va­l ójában rend és pontosság uralkodott. Az ünneoek Néha megálltak,, kifújták magukat a tervezők, beru­házók, építők. Voltak napok, keresztül a mostoha adottsá­gú, azaz a „szegényebb” társ neveli állatát, akkor a jobb feltételű üzentei is megilleti a kedvezőtlen adottságra kap­ható állami támogatás. Lényegében ez lenne a tár­sulások alapja, amelyekre a megyében megvan minden lehetőség. Szövetkezeteink két irányban indulhatnak el; vagy cukorrépaszeletre, vagy silókukoricára alapozzák — mint olcsó tömegtakarmány­ra — a hizlalást. Egyikre a csobaji, a másikra a selyebi termelőszövetkezet társulása lehet példa. Az így már fel­tétlenül gazdaságos hizlalás­nak viszont még mindig gát­ja az alapanyag hiánya, a növendékállatok beszerzése, megvásárlása. Az utóbbi években ugyanis jelentősen csökkent a húsmarhatartás irányába szakosított tehenek száma, így kevesebb borjú fogható hizlalásba. A háztá­ji gazdaságok — sőt a szö­vetkezetek egy része is — pedig elsősorban annak ad­ja el a növendéket, aki töb­bel fizet, Megyénk mezőgaz­dasági üzemei ebben aligha melyek ünneppé váltak, ám a munka akkor sem állt meg. 1980. november 6-án délután először csapoltak Magyarországon konverter­ből' acélt. Történt mindez a Lenin Kohászati Művekben. Majd szédületes tempót diktálva, szinte egymással versengve, éoitök és szerelők alig fél év alatt elkészítették a folyamatos acélöntő mű­vet. A legnagyobb, mínusz 20 fokos hidegekre esett a melegpróbázás. A csarnok - ban lerakott öntecsek mele­gítették a levegőt, hogv ne fagyjon el a vízrendszer. Karácsony és szilveszter a gyárban érte az építőket, szerelőket, de végül is a hó­napokkal korábban elterve­zett pillanatban. 1982. január 19-én este kifogták az első szálat a folyamatos acélön­tőből. És még hátra volt az új elektrokemence! Ez is határ­idő előtt készült el. Japán szakemberek nyilatkoztak a legfelsőbb fokon a teljesít­ményről, és véleményük nem­csak a kötelező keleti ked­vesség és udvariasság volt... A kohászat szakemberei ki­váló munkát végeztek. Felnőni a technikához Beindult minden egység termelése. A következő évek feladata lesz ezt: maximáli­san tökéletesíteni, hiszen vi­lágszínvonalú technikát kap­tak a kezükbe a diósgyőri acélgyártók, és most mar csak rajtuk múlik, hogy ez­zel világszínvonalon tudnak-e termelni. Valamikor szakemberek csoportjai mentek a külön­böző külföldi országokba, acélművekbe, hogv tanulja­nak, ellessék a modern tech­nika kezelésének fogásait. A napokban már NDK-beli acélgyártó munkást láthat­tunk az új acélműben. Keze a konverter döntését irányí­tó karon nyugodott. Lassan mozdította a kart... dőlt a konverter... az NDK-mun- kás irányított. Kézfejét mar­kolták a magyar munkás se­gítő ujjai: tanítványból ta­nítóvá lettek Diósgyőrben. lehetnek versenyképesek —- bár az állattenyésztési fel­ügyelőség megígérte, hogy a jövőben a megyei gazc asa- gok igényeit tartják szem előtt — hiszen a dunántúli, vagy alföldi vásárló nyolc­van-száz forintot is megad a borjú egy kilogrammjáért. Mi lehet akkor a megoldás? A válasz a hizlalás! folya­mat komplexitásában van. Vagyis az anyatehén-létszá- mot kellene növelni, mivel kihasználatlan legelőterület­tel, épületelemei bőven ren­delkeznek üzemeink, s ugyan­akkor a húsmarhatartásra kidolgozott technológia is rendelkezésre áll. Mivel ez az ágazat a legrosszabb jö­vedelmezőségű. á társulás többi tagjának kellene vala­milyen módon — előleggel vagy a hizlalásból származó haszon megfelelő elosztásá­val — a tény észvonalat elő­állító üzemet érdekeltté ten­ni. .Jelenleg még, csak törek­vések vannak a társulások zömének létrehozására ;gv az összefogásnak kialakult formái nincsenek. Ahhoz, hogy a szarvasmarha-hizla­lás évtizedek óta húzódó kér­dését végre megyénkben, kedvezőtlen adottságok kö­zött is rendezni lehessen, sürgősen — minden haloga­tás nélkül — iénni kellene. A szakbizottság ülésén erről tettek tanúbizonyságot az ér­dekelt szakemberek. — kármán r Burgonya téli tárolása A Zöldért mezőkövesdi telepén az utolsó burgonyaszállitmá. nyok érkeznek a fóliával fedett téli tárolókba. Eddig 200 ton­na burgonyát juttattak szállítószalagok segítségével a táro­lókba a telep dolgozói. Fotó: Kovács Mátyás Szendrei Lőrinc Társulásokkal a húsprogram teljesítéséért í Még mindig csak lehetőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents