Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 21., vasárnap Téli könyvvásár kezdetén A Bükk élővilágából A lillafüredi Herman Ottó Emlékházban nemrég nyílt, A Bükk élő­világa című kiállításon látható többek között az a hatalmas lepke­gyűjtemény, amelynek egy részletét ábrázolja képünk. Itt látható többek között a kerekfoltú szerecsenlepke, az Ibolya gyöngyház­lepke, a nagy színjátszóíepke, a nappali pávaszem, a kis rókalepke és sok más pillangófajta. Fotó: Laczó József A Zeneműkiadó három újdonsága A párt-vb megtárgyalta A magyar könyvforgalom, illetve könyvkereskedelem szinte egész esztendőt átfogó különböző könyves akciói kö­zött különleges helyet foglal el a november közepétől ka­rácsonyig tartó téli könyv­vásár. Különleges a szerepe azért is, mert ez bevallottan elsődlegesen kereskedelmi célzatú, nem kötődik külön- t öző szakmai alkalmakhoz, ugyanakkor a közelgő kará­csonyra való tekintettel, de beleértve már az Erzsébet-, Katalin-, Miklós-napokat, il­letve a Télapó-ünnepséget is, sok tekintetben az ajándé­kozáshoz is kapcsolódik. Örömmel regisztrálható — s ezt nem először tesszük —, hogy a könyv a rangos aján­dékok sorába került hazánk­ban, és mind névnapi és egyéb alkalmakkor a meg­ajándékozottak szívesen fo­gadják a könyvet, a karácso­nyi íenyők alól pedig szint* nem is hiányozhat. A téli könyvvásárra a ki­adók és a könyvforgalmazás általában jól felkészülnek. A vidéki városokat ellátó Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vállalat ajánlójegyzékében — az országos gyermek­könyvhétre ajánlott művek­kel együtt — százötvenhat könyvet találunk. Természe­tesen ezeken kívül sok száz bú forgalomban lesz a téli könyvvásár idején, de első­sorban ezek az ajándékozás­ra valók, ezek „a téli könyv­vásár könyvei”. Igaz, erre az időszakra nem jelentetnek meg tömege­sen új műveket, nem szer­veznek író-olvasó találkozó­kat, de igen sok a figyelmet érdemlő új kiadvány is. Ér­dekes a művek megoszlása. A már említett ajánlójegy­zékben tizenhárom verseskö­tetet találunk, s ezek között Arany János kapcsoskönyvé­től Radnótin át Weöres Sán­dorig terjed a sor, s közte van Csoóri Sándor, Benjá­min László és Karesztary D®- sső kötete is. A magyar szép­prózát képviseli a legtöbb mű, szám szerint huszonnégy. S ezek között a nemrég el­hunyt Hajnóczy Péter össze­gyűjtött írásai, Gergely Mi­hály új elbeszélés-kötete — Pokol hegyiek Csurka Ist­ván gyűjteményes kötete, Kertész Ákos Családi ház manzárddal című regénye, Hernádi Gyula három regé­Szfikebb pátriájában — Sze­geden — jól ismerik Cs. Pa- taj Mihály alkotásait. De neve ismerősen cseng az ország más vidékein is; a szegedi tanár­képző főiskola rajz- és művé­szettörténeti tanszékének nyu­galmazott főiskolai tanára kö­zel száz alkalommal mutatta már be műveit. S számos kül­földi kiállítóteremben Is be­mutatkozott — egyéni és kol­lektiv tárlatokon. Miskolc közönsége a Kép­csarnok Vállalat Szőnyi Ist- ván-termében ismerkedhet legújabb képeivel. Harminc­négy munkájával érkezett a csütörtökön nyílt, s december 2-ig megtekinthető kiállítás­ra. Munkássága — tartják róla a művészetkritikusok — szorosan összefonódik az al­földi tájjal: e táj jellegzetes­ségei, változásai ihletik. A miskolci kiállításra egy más­fajta oldalát villantja fel mű­vészetének. Csendéleteket ho­zott. Döntően klasszikus érte­lemben vett csendéleteket, vi­rágokkal. Meditativ, szemlé­lődő képeket is — úgyneve­zett ablakos képeket — néfrá­nye és igen sok más érde­kesség található, külön fi­gyelmet érdemel Szántó Pi­roska grafikusművész Bálám szamara című önéletrajzi írá­sainak kötete. Tizenegy kül­földi regényt kínál az ajánló­jegyzék, számos irodalomtör­téneti, társadalomtudományi munkát és nagyon jelentős — mert megnövekedett irán­tuk az érdeklődés — a tör­ténelmi munkák kínálata, va­lamint hasonlóan sok a kép­zőművészeti kiadvány. Eléri a tízet a kínálatban a vissza­emlékezéseket tartalmazó kö­tetek száma is, és külön fi­gyelmet érdemel a művelő­déstörténeti és zenei könyvek magas számú részvétele. Bevezetőben említettük, hogy ebbe az időbe esik az országos gyermekkönyvhét. November 29-én kezdődik, és december 5-ig tart az V. or­szágos gyermekkönyvhét ün­nepi sorozata. A gyermek­könyvhét célja a gyermekek olvasás iránti igényének, kedvének felkeltése, fokozá­sa, az értékes, hasznos, ér­dekes gyermekkönyvek nép­szerűsítése. Jelszava változat­lan : „Olvassatok minden­nap!”. Ez egyben a felhívás a felnőttekhez, szülőkhöz, a pedagógusokhoz, könyvtáro­sokhoz, könyvterjesztőkhöz: adjanak minél több jó köny­vet gyermekeink kezébe, ser­kentsék, ösztönözzék őket a rendszeres olvasásra annak tudatában, hogy a könyvnek, az olvasásnak nélkülözhetet­len személyiségfejlesztő, vég­ső eredményét tekintve, tár­sadalomformáló szerepe is van. A gyermekkönyvhétre a kisebb gyermekeknek har­mincegy, az ifjúságnak hat könyvet ajánl a már több­ször említett jegyzék, s e kí­nálat röppent színes, válto­zatos. Érdemes átböngészni. ▲ téli könyvvásár minden ünnepélyesség nélkül kezdő­dik. és tart karácsonyig. Nem a formalitások jellemzik ezt az időszakot, hanem az a na­gyon fontos tény, hogy az emberek ilyenkor gyakrab­ban mennek be a könyvbol- toícta, válogatnak a polco­kon, hogy könyvvel szerezze­nek örömet másoknak. S mert a könyv a tudás forrá­sa, az ajándékkal ezt is nyújt­ják. Ennek szolgálatában áll a téli könyvvásár. nyat, amelyeken felvillantja sajátos, tömör „építkezési for­máját”, s amelyek hangulati töltése megfogja a látogatót. A bemutatott alkotások többsége azonban, mint már mondottuk — klasszikus ér­telemben vett csendélet. Élénkvörös pipacsok, sok szín­ben pompázó kerti virágok cserépcsuprokban. Az akril- festék élénk, látványos színei — saját bevallása szerint most fedezte fel ezt a festői anya­got magának — szinte vibrá­lóvá teszik alkotásait. Olykor kicsit harsánnyá is —, de en­nek inkább az az oka, hogy sok a hasonló alkotás egymás mellett. Egymást nyomják el a képek. Egy-egy alkotáson belül nagy mesterségbeli tu­dással, látható élvezettel bont­ja ki témáját, gyönyörködve és gyönyörköd tetve, megpi­henve és pihentetve. Cs. Pataj Mihály kiállítását dr. Losonczi Miklós művészet- történész nyitotta meg novem­ber 18-án a miskolci Szőnyi- teremben. Az érdeklődők de­cember 2-ig tekinthetik meg. (cs. ad Kodály Zoltán születésé­nek centenáriuma alkalmá­ból jelentette meg a Zene­műkiadó immár harmadik kiadásban Eősze László nagy­szabású munkáját, a Kodály Zoltán élete képekben és do­kumentumokban című albu­mot. Kodály zeneszerzőként, tudósként és nevelőként egy­aránt azt nézte mindig: mi­re van szüksége népének. Tette ezt azért is, mert meg volt győződve arról, hogy így szolgálja legjobban az egész emberiséget. Küldeté­sének tekintette, hogy hazá­jában minél nagyobb tábort szervezzen a magas művé­szetnek, a világban pedig mi­nél több hívet szerezzen a magyar zenének. Ütja töret­len: mindvégig a korán fel­ismert cél elérésén fárado­zott. Küzdelmekben és ered­ményekben gazdag életútja a kötet részben ismeretlen képei, levél- és fakszimile dokumentumai, valamint a bevezető tanulmány segítsé­gével bontakozik ki az olvasó előtt. A most megjelent har­madik kiadás mintegy fél­száz képpel — összesen 305 található a kötetben — és a kortársakról szóló névmuta­tóval gazdagodott Az ember zenéje címmel adta közre a Zeneműkiadó Yehudi Menuhin és Curtis W. Davis sok illusztrációval gazdag, vaskos kötetét. Ké­pes zenetörténet és emlék­irat páratlan ötvözete ez a könyv és az alapjául szolgá­ló televíziós sorozat, amelyet éppen mostanában ismerhet­tek meg a magyar tévéné­zők. Zenetörténettel felérő Pénteken Moszkvában a Szovjet Zeneszerzők Szövet­ségének szervezésében nagy sikerű hangversenyt rendez­tek Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulója tiszte­letére. A zeneszerzők házában megtartott koncert előtt Vla­gyimir Biok szovjet zeneszer­ző, Kodály munkásságának ismert kutatója mondott be­vezetőt. Ezután megszólaltat^ felelősséggel szól sokszor szakember számáx-a is isme­retlen anyagáról, amelyet személyes élmények százával tesz élővé és hitelessé. Mert Menuhinnak személyes is­merőse az ősember — az af­rikai ritijátékos és énekmon­dó —, neki nem puszta fo­galom a Stradivari-hegedű, hanem néven szólított bará­tok közössége; személyes is­merőse a zene minden nagy­sága, mert játszotta zenéjü­ket, muzsikált velük, tanult tőlük, vagy tanította őket. Határtalan érdeklődési köre amellett éppenséggel nem hagyományos szemlélettel párosul. Gyermeki hittel cso­dálkozik rá minden ismeret­lenre. Így tágul teljessé szá­mára és számunkra a világ, s így sikerül megörökítenie egész művészi pályájának summáját: az önmagával, embertársaival és a termé­szettel összhangban élő em­ber zenéjének dicséretét. A Zeneműkiadó itt ismer­tetendő harmadik újdonsága jellegében messze eltér az előző kettőtől, de hatalmas olvasótáborra számíthat. Író­ja Földes László, akit nem kevés számú rajongói Hobo néven ismernek, a kötet cí­me pedig: Rolling Stones könyv. A 400 oldalas könyv­ben Földes sajátos és szug- gesztív mozaikképet ad a popzene színpadának egyik legnagyobb jelenségéről, a Rolling Stones együttesről személyes vallomásokkal, in­terjúkkal, dalszövegekkel, életrajzokkal, fesztiválkróni­kákkal, eseménynaptárral, diszkográfiával és filmográ- fiával — mindezt olvasmá­nyosan, Igen érdekesen. ták Kodály több vokális és hangszeres művét. Klara Kagyinszkaja, a Nagyszínház szólistája, az Erkel Ferenc-énekverseny díjazottja a zeneszerző da­laiból adott elő. Az ismert művészek rész­vételével megtartott hang­versenyen a legnagyobb si­kert a „Tavasz” moszkvai zeneiskola leánykara aratta Kodály-kórusművek előadá­sával Egy-egy település minden­napjai szempontjából sem mindegy, hogyan dolgoznak, hogy érzik magukat az ott élő pedagógusok. A falun élő ér­telmiség nagyobbik részét még mindig ők jelentik, s a tapasztalatok igazolják; számarányuknál is jelentő­sebb részvételük a közösség művelődésében, társadalmi aktivitásában. Nos, többek között ez a tény indokolta, hogy a Sátor­aljaújhelyi járási Pártbizott­ság Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban vizsgálta a já­rás területén élő pedagógu­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulását, közéleti tevékenységüket. Javultak a feltételek „A Bodrogközben sohasem volt rózsás a pedagógus helyzete” — mondta a vita egyik felszólalója, utalván arra, hogy Ricsén, vagy Ti- szacsermelyen mindig is mostohábbak voltak a körül­mények, mint mondjuk Sá­toraljaújhelyen. A munka körülményei, meg az élet kö­rülményei is. Így hát koránt­sem lebecsülendő tény, hogy az elmúlt tíz évben jelentő­sen fejlődtek az oktató-neve­lő munka feltételei. Múr-már tényszerű felsorolásnál ma­radva; új óvoda épült Pá­cinban, Erdőhorvátiban, Komlóskán, Füzérkomlóson, új iskolát kaptak Cigándon és Tiszakarádon. A régiek folyamatos karbantartására, felújítására is jutott figyelem és pénz. De hát — fogalma­zódott meg a végrehajtó bi­zottság ülésén — a minél eredményesebb munkához, amit a társadalom jogos igényként, elvárásként tá­maszt a pedagógusokkal szemben, szükség is volt, s van arra, hogy jelentős örö­két mozgósítsanak a feltéte­lek javítására. S gond is van még, néhány helyen feszítő. Karcsán csak váltakozó ta­nítással tudnak dolgozni, Hollóházán is hiányzik tan­terem. Vannak zsúfolt óvo­dák és napközi otthonok. Ilyen körülmények között van jelentősége annak, hogy felszereltségük lépést tart a követelményekkel; szemlél­tetőeszközökre több mint másfél millió forintot fordít évente a járási hivatal, s csaknem ennyit adnak a he­lyi tanácsok is Szolgálati és magánlakások Óvodában, iskolában, nap­köziben 526 pedagógus dol­gozik a sátoraljaújhelyi já­rásban. Viszonylag kevés a pályakezdő. Mindössze 23. Hiány van testnevelés-, ének- és rajzszakosokból. A szakosan leadott órák aránya jelenleg 76,5 százalék. A pe­dagógusok 86 százaléka ott él, ahol dolgozik; szolgálati la­kásban, saját lakásban, mi­nimális számban szolgálati férőhelyen, illetve albérlet­ben. Kilencvenhárom a be­járó. Hogy ez az utóbbi sok-e, vagy sem, erről megoszlot­tak a vélemények. A bodrog­közi iskolák — már fekvésük, a várostól való távollétük miatt sem tartoznak a „ked­velt” iskolák közé. Abban vi­szont nagyon is egységes ál­láspontot foglalt el a vég­rehajtó bizottság testületé, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy kössék a telepü­léshez a pedagógusokat. So­kat költöttek a tanácsok a 161 szolgálati lakás felújítá­sára. korszerűsítésére. Száz­tizenöt komfortosnak minő­sül. Segítik letelepedésüket is, a járásban ötven lakás pe­dagógus építési kölcsönnel készült el. De a megkülön­böztetett figyelemnek más jele is van; országosan gond volt például, hogy a bérfej­lesztésre biztosított 5 száza­lékot nem használták ki tel­jesen. A járásban — hogy a vitában elhangzott megfogal­mazással éljünk — nem ga­rasoskodtak, nem spóroltak a pedagógusok rovására. Másképpen sem. Az egyetlen Györgytarló kivételével — ott semmiféle lehetőség sincs — biztosított az üzemi étkezés, indokolt esetben a családtagoknak is. S bár még mindig ők az értelmiség leg­szerényebben élő rétege, ma már egyre inkább érdemük szerint, differenciáltan dotál, hatják munkájukat. Elkötelezetten A bejárók és helyben la­kók arányán nem véletlenül bontakozott ki vita. Nagyon is helytálló volt az a megál­lapítás, hogy a pedagógusok ma is a falu legtekintélye­sebb, köztiszteletben álló tagjai, akik meghatározzák a közösség életét. Tevékenysé­gük többnyire nem ér véget az iskola falain belül. Tiszte­letdíjas népművelő, szakkör­vezető és TIT-előadó egy­aránt kikerül közülük. Sokan tevékenykednek a különböző szervezetelcben, testületekben. Az öt pedagógus-pártaiap- szervezet mellett három pe­dagógus KISZ-alapszervezet is működik. Sommásan úgy is fogal­mazhatnánk, s ezt tették a végrehajtó bizottság tagjai is, hogy a járás pedagógusai is­kolában és iskolán kívül fe­gyelmezett, áldozatkész mun­kát végeznek. Közösséget formálnak, miközben maguk is formálódnak. Az iskola, a közoktatás ügye társadalmi kérdés. Nem mindegy, hogyan fejlődik, változik. De éppen azért, mert az ifjúság nevelése, értel­mének kibontása nyugszik a pedagógusok vállán, nem le­het közömbös számunkra, hogyan él, milyen körülmé­nyek között dolgozik, hogy érzi magát ez a réteg. Már csak azért sem, mert nélkü­lük sokkal szegényebb lenne közéletünk, a közösség élete is. Ezért tartotta fontosnak' a végrehajtó bizottság, hogy megfogalmazza; a jövőben is folyamatosa^ szükséges fi­gyelemmel kísérni élet- és munkakörülményeik alaku­lását. S ebben benne foglal­tatik nemcsak mindennapi gondjaiknak megoldása, ha­nem az is, hogy a tantestüle­tekben, munkahelyeiken erő­södjön a demokratizmus, jó munkalégkör alakuljon ki, egyforma teherviselés, s az elvégzett munka alapján, differenciáltan kapják meg az erkölcsi és az anyagi meg­becsülést. Csutorás Annamária (benedek) A Képcsarnokban Gs. Patai Mihály festményei Moszkvai Máiy-kaegverseny

Next

/
Thumbnails
Contents