Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

t982. november 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG S Bene Zsuzsa Sebök Zoltán Svidró Boldízsárné Simola Imi* Kércsi Lászlóné Bcrtus Imre Definíció: „Az e kategó­® riába való besoroláshoz legfeljebb egyhavi be- gyakorlási idő kell, szakkép­zettség nem szükséges. A fel­vett dolgozók általában minden képzés nélkül azonnal munká­ba állíthatók. Ide kell besorol­ni a takarítót, a hivatalsegé­det, kézbesítőt, vízhordót, kül­döncöt, őröket, portásokat és az ezzel egyenértékű munkakö­röket." Bevezetőül néhány adat a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságától: 1979 végén a megyében 39 300 volt a segédmunkások száma, 1981 végén 34 370. (Munkajogi ál­lomány a szocialista szektor­ban összesen 229 882.) A leg­fontosabb ágazatokra bontva, az ipar: 10 007, az építőipar: 2576, a mező- és erdőgazda­ság: 9873, a kereskedelem: 3797 segédmunkást foglalkoz­tatott. A létszám, a kereske­delem kivételével, mindenütt jelentősen, néhol drasztiku­san csökkent. Fizikai állományban körül­belül minden tizedik férfi munkavállaló segédmunkás. Nőknél minden 4—5. Min­den második segédmunkás — nő. (Ezek az adatok azonban az elrtiúlt hónapokban is vál­toztak, tovább romlottak a férfiak „kárára”.) Látható tehát, hogy a se­gédmunkások száma ma is igén magas, bár rohamosan csökken. Az állományban ta­pasztalható ismert, és a kí­vülálló számára ismeretlen problémák miatt úgy gondol­tuk, érdemes meghallgatni néhány, e témában járatos szakember véleményét ESZAK-MAGYARORSZÄG — A lenti adatok ismereté­ben kezdjük talán mi is a számokkal, a létszámmal, a fluktuáció mértékével, isko­lázottságukkal. a férfi és a női segédmunkások arányá­val. BENE ZSUZSA (a Miskolc városi Tanács munkaügyi fő­előadója): — Csak a miskolci adatokat ismerem, számom­ra meglepően kevés, mind­össze 8,3 százalék az iparban foglalkoztatott segédmunká­sok száma. A fluktuáció mér­tékéről a munkaközvetítő iroda adatai tanúskodnak, sok segédmunkás, néha egy­szerre egy egész brigád akar munkahelyet változtatni. SEBÖK ZOLTÁN (a Le­nin Kohászati Művek mun­kaügyi és szervezési főosz­tályvezetője): —A létszám nálunk fokozatosan csökken. A korábbi 7,2 százalék he­lyett, ma már csak 5,4 szá­zalék a segédmunkások lét- számaránya. Mindössze 753- an dolgoznak az LKM-ben. Ezt a csökkenést nem indo­kolja a műszaki-technikai fejlődés üteme. Nagyobb baj, hogy ez a terület is elnőie­sedett, a 753 főből csak 185 a férfi és 508 a női dolgozó. Ez az átrétegeződés és meg­oszlás nem indokolt, hiszen a kohászatban, főleg a me­legüzemben sok az olyan munkahely, ahol a nők nem is foglalkoztathatók. Ebből adódik az a probléma, hogy miután kevés a segédmunkás, az ő feladatukat betanított és szakmunkások kénytelenek elvégezni. Miután az ő óra­bérük lényegesen magasabb, ez kényszerű megoldás, nem beszélve arról, hogy addig saját munkájukat nem vé­gezhetik. A fluktuációs ráta igen magas, körülbelül 30 százalékos, főleg a fiatalok körében. Sok közöttük a nyolc általánost el nem vég­zett, sőt akad analfabéta is. Kerekasztaf-beszéfgetés A segédmunkásokról Létszám, fluktuáció, bér, fegyelmi ügyek, a megoldás módjai beiskolázni ennyi embert. Helyre kell állítani a fizikai munka becsületét. Ne érté­keljük túl az1 iskola jelentő­ségét, lehet tanultabb ember is segédmunkás. Ma az a helyzet, ha valaki papírt sze­rez, mindjárt íróasztalt is szeretne mellé. Fontos lenne az értékrendek helyreállítá­sa! Különben a feszültségek további éleződésére kell szá­mítanunk. Több lesz az olyan ember, aki nem végezheti a képzettségének megfelelő munkát, ímmel-ámmal látja el feladatát. Kár ezeknek a számát gyarapítani. SZMOLA IMRE: — Én is a túlképzésben látom a ba­jok fő okát. Az általános is­kolát mindenki elvégezhet­né (sokaknak ez sem sikerül), de aztán jobban kellene vá­logatni, ki alkalmas a to­vábbtanulásra. SVIDRÖ BOLDÍZSÁRNÉ: — Nálunk támogatják. a to­vábbtanulást. Ugyanakkor kevés a fizikai dolgozó, min­denki ki akar emelkedni. Tanuljon, aki megérdemli, de aztán álljon vissza a gép mellé. A jó szakembert nem kell feltétlenül kiemelni Csökken a szakmai színvo­nal, ha csak a gyengébbek maradnak a gép mellett. BENE ZSUZSA: — Nagy a beiskolázok felelőssége. Ügy látom, hiányzik a pótlási szükséglet felmérése is ... Egyes területeken így óha-/ tatianul fölösleg alakul ki szakmunkásokban. Nem kel­lene megengedni, hogy a 2-es átlagosztályzatú gyerekek is „végigvegetálják” a szak­munkásképzőt. Várható öt­tíz éven belül, hogy a de­mográfiai csúcs „gyerekei” munkába állnak. Vajon lesz-e a szakképzettségüknek meg­felelő elég munkahely? KÉRCSI LASZLÖNÉ: — Ellentmondás, de így van, hogy ugyanakkor mégsincs elég igazán kvalifikált szak­munkás. SEBŐK ZOLTÁN: — Sok a felesleges vegetáló vállalat is. Bátrabban kellene ezeket felszámolni. így is sok mun­kaerő felszabadulna. Mivel néhány évig számottevő ipar- fejlesztés nem várható, ke­vesebb szakmunkásra lesz szükség. Van persze, még más lehetőség is, a jobb munka- és üzemszervezés, de ennek is van határa, korlátái. BENE ZSUZSA: — A meg­oldás tehát olyan munkakö­rülmények teremtése, hogy minél kevesebb segédmun­kásra legyen szükség. Anyagi lehetőséget kell teremteni a gépesítésre. Tíz évvel ezelőtt, mikor több volt a pénz, a vállalatok elmulasztották ezt, s most isszák a levét. ÉSZAK-MAGYARORSZÄG — Eddig a vélemények. Az el­hangzottakról lehet, érdemes, sőt, kell is vitatkozni. A kívülálló véleménye az, Hogy a szakem­berek foglalkoznak ugyan a gondok or­voslásának hogyanjával, de szemláto­mást kevés a reményük arra, hogy belátható időn belül kedvező változást tudjanak elérni.. A felsorolt megoldási módok zöme meghalad­ja az egyes vállalatok hatáskörét, „felülről” várnak segítséget. Bizonyára van Is ebben igazság. De talán mégis volna több saját le­hetőség, például ahogy Sebők Zoltán mondta, a jobb munka- és üzemszervezés területén Is. Valóban tarthatatlan helyzet, hogy szakmun­kások végezzenek segédmunkát. Ez olyan luxus, amelyet nem engedhet meg magának hosszú távon egyetlen vállalat sem. Szintén Sebők Zoltán említett egy érdekes példát: Svédországban (amely technikailag a nyugati államok között is az egyik legfejlettebb), nem­csak finn és török segédmunkások dolgoznak, hanem svédek is. Akár tanultabb ember is vál­lal ilyen munkát, mert olyan a gépesítés foka, hogy a nem kevés pénzért viszonylag kényel­mesen dolgozhat. Bizonyára akad olyan probléma fs, jó meg­oldás is, amely ezen a kerekasztal-beszélgeté- sen nem került szóba. Itt is azzal fejezem be, mint ott a beszélgetést: érdemes vitatkozni, de fontos minél hamarabb cselekedni isi Szatmári Lajos Fotó: Fojtán László SZMOLA IMRF (a BÁÉV munkaügyi osztályvezetője): — Nálunk is kevés a segéd­munkás, sokkal kevesebb az optimálisnál. Az volna az ideális, ha a szakmunkás­segédmunkás arány 70—30 lenne. Ehelyett jelenleg 8— 12 százalék a segédmunkások aránya. ,lgy a BAÉV-nél is fennáll az a kényszerű hely­zet, hogy szakmunkások vé­geznek segédmunkát is. Az elvándorláson túl, csökken­tette számukat, hogy sok se­gédmunkásból betanított munkás lett Kérdés, hogy helyes volt-e ez a lépés? Tudni kell, hogy az építő­ipari segédmunkások 50—60 százaléka cigány. Sokan több éve a vállalatnál dolgoznak, de a fluktuáció az ő körük­ben a legnagyobb. Gyakorlat hogy sokan három-négy hó­napig, nem ritkán mindössze két hétig dolgoznak, s máris felmondanak. A szakmai struktúra átalakulása jelzi a műszaki fejlődést, valóban kevesebb segédmunkásra van szükség, mint régen, de a je­lenlegi, körülbelül 350 fő nagyon kevés. De ez országos jelenség. SVIDUÖ BOLDIZSARNÉ, (fonónő, a Miskolci Pamut­fonó brigádvezetője): — Dolgozóink közül a férfiak­nál 15—20 százalék, a nők­nél 20—25 százalék a segéd­munkások aránya. Én ma­gam is segédmunkásként kezdtem, s lettem betanított munkás. A betanított munkás értéke egy idő után megfelel a szakmunkáséval, csak okle­vele nincs. Egy hónap a be­tanulási idő, majd hathetes elméleti oktatás után már felszabadítják. Az átlagkor 30 év alatti, de sokan mennek gyesre és a négyműszakos beosztás miatt nehéz a szak­másító tanfolyam létszámát összehozni. A' fluktuáció a segéd- és betanított munká­sok körében is nagy, főleg az anyagmozgatásnál. Gyak­ran előfordul, hogy a mű­vezető, az előmunkás, a szak­munkás kénytelen anyagmoz­gatással foglalkozni. KÉRCSI LASZLÖNÉ (a Miskolci Postaigazgatóság munkaügyi osztályvezetője): — Viszonylag kevés segéd­munkást foglalkoztatunk, hi­szen számos olyan munkate­rület van, ahol csak szak­emberek dolgozhatnak. A közhiedelemmel ellentétben például a hírlapkézbesítök sem segéd-, hanem betaní­tott munkások, hiszen pénzt is kezelnek. A kézbesítők is egyéves tanfolyamot végez­nek. A hálózatépítésnél kö­rülbelül 10 százalék a segéd­munkások aránya, a fizikai állományban 9 százalék. Ná­lunk is, akárcsak az építő­iparban, főleg a vidéki mun­kahelyeken sok a cigánydol- gozó. A fluktuáció viszony­lag elfogadható. SEBOK ZOLTÁN: — Visz- szatérve még a kohászatra: gyakorlatilag tíz éve nincs melegüzemi szakképzés. Nincs utánpótlás, így meg kell alkudni a helyzettel. Segédmunkásból képzünk szakmunkást. Kis túlzással att tartunk, hogy ha már le tudja írni a nevét, átképzik szakmunkásnak. Ezért is fogy a segédmunkások száma. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG — Vajon nincs ehhez köze a fizetésnek? Mennyi a segéd­munkások átlagjövedelme? Hallottam olyan esetet, hogy az egyik miskolci nagyválla­latnál van 8000 forintos se­gédmunkás is, ugyanakkor például egy kezdő mérnök fizetése a 4000 forintot sem éri el BENE ZSUZSA: — Nagy a szakképzetlen munkaerő iránti igény. Oktatáspoli­tikánk alapvető célkitűzése: mindenki szerezze meg az általános iskolai végzettséget, így egyre kevesebb a segéd­munkás. Nő a kereslet, csökken a kínálat. A válla­latok kénytelenek magasabb bért fizetni, hogy megtart­hassák munkaerőiket. Eltoló­dott a szakképzettek és szak­képzetlenek fizetési aránya, az utóbbiak javára. A dolog másik oldala: a nagymérvű fluktuáció miatt lassabban emelkednek a bérek. Valósá­gos ördögi kör ez, a segéd­munkás felmond, mert, ke­vesli a bérét, de a szabá­lyok értelmében az új mun­kahelyén egy évig nem kap­hat magasabb bért. S ezt nem lehet megértetni velük! SZMOLA IMRE: — Nálunk társadalmi presztízs kérdése is a tanulás. Sokan azért vé­geznek különböző iskolákat, hogy a papírjuk meglegyen. Mindegy milyen áron, s az­tán jön a csalódás, ha nem talál magának megfelelő munkahelyet. Ügy érzi, be­csapták, nincs megfizetve. Nálunk a szakmunkás mel­lett dolgozó segédmunkások átlagbére 3000 forint. A ne­héz fizikai munkát végzőké 3500 forint. SEBÖK ZOLTÁN: — Szak­munkásaink átlagbére 5500, a betanítottaké 4500 forint. A segédmunkásoké 2600—2700 forint. Rontja az átlagot a viszonylag alacsony kerese­tű női segédmunkások magas száma. Az alapbér megálla­pítása kötött, természetesen az üzemen belüli mellékfog­lalkozás, a túlórák viszony­lag magas száma növeli a keresetet. Így van 5000 forin­tos segédmunkásunk is, egy- kettő még ezen felül is ke­reshet. De a 8000 forint sok, ennyit sehol sem tudnak fi­zetni, hiszen a túlórák szá­ma is véges. KÉRCSI LASZLÖNÉ: — A szakmunkások átlaga a pos­tán 4300 forint. Sok terüle­ten a technikusi szint lenne az igény, de nincs rá lehető­ség, nincsenek megfizetve. A segédmunkások átlagbére 2284 forint. Itt is van kü­lönbség, a nehezebb munkát végzők 3500, a könnyebb, fő­leg női segédmunkát végzők 2170 forintos átlagért dolgoz­nak. SVIDRÖ BOLDIZSARNÉ: — A Pamutfonóban 4000 fo- 'rint körül mozog az átlag, a betanított munkásoké 4560. A szakmunkás 5000—5200 forin­tot kpres, de ebben a mű­szakpótlék is benne van, s a folyamatos munkarend mi­att vasárnap is dolgozunk. Természetesen, a gép műsza­ki állapota, az anyag minő­sége is befolyásolja a kere­setet. Szerencsés esetben 6000 forintot is kereshetünk, más­kor sokkal kevesebbet. BARTUS IMRE (a Borsodi Nyomda segédmunkása): — Tizenöt éve dolgozom a nyomdában, ez a második munkahelyem. 19,30 az óra­bérem, s attól függően, hogy hány órát teljesítek, plusz a műszakpótlék, ez 3200—4500 forintot tesz ki. Az a baj, hogy a régi munkást nem becsülik. Az új segédmunkás alig kap kevesebbet, mint én tizenöt év után. Ha felmon­danak, mindjárt ígérnek ne­kik javítást, csakhogy ma­radjanak. Én is felmondtam, rögtön mondták, hogy mehe­tek, nem ígértek semmit. Persze, maradtam, hová men­jek tizenöt év után? Pedig nem könnyű a munkánk, ál­landóan éjszakás műszakban dolgozunk. Gyakran előfor­dul, hogy azokat kell helyet­tesítenem, akik egyszerűen nem jönnek be. ESZAK-MAGYARORSZÄG — Beszéljünk most a munka- fegyelemről, a fegyelmi prob­lémákról. Van-e például va­lamilyen sajátságos „segéd­munkás-életforma.”? SZMOLA IMRE: — A fe­gyelmi ügyek a segédmunká­sok körében a leggyakorib­bak. Rendőrségi megkeresés­ből tudjuk az arányt, mond­hatni, minden munkanapra jut egy ügy. Gyakoriak az igazolatlan hiányzások. Meg­lepően tájékozottak a mun­kajogi problémákban. Tud­ják, hány napot kell dolgoz­ni ahhoz, hogy megkapják a családi pótlékot Ha ez meg­van, másnap már nem jönnek be! Mezőgazdasági szezon­munkák idején különösen sok a hiányzó. Ugyanakkor, ők az elsők a sorban, ha se­gélyt kell kérni. Felveszik a munkaruhát, szerszámot és eladják. Sok az OTP-tartozás miatti fizetésletiltás. Sajnos, nincsenek meg a kellő fe­gyelmezési eszközeink. De például a fizetés nélküli sza­badság megvonásával bün­tetünk. Végső esetben hatna­pos igazolatlan hiányzás után felmondunk. KÉRCSI LASZLÖNÉ: — Legtöbb probléma az igazo­latlan hiányzásból adódik. Az idén nyolc esetben mondtunk fel emiatt. Persze, mindenki igyekszik megtartani a se­gédmunkásait. Borsodban még így is könnyebb segéd­munkást találni, mint példá­ul a jelentősebb mezőgazda­ságú Hevesben. SEBÖK ZOLTÁN: — A segédmunkáshiány növeli a visszaélések számát. Az átla­gos műveltségi szintjük ala­csonyabb, több a baj velük. Az első helyen az alkoholos munkavégzésből eredő prob­léma áll. Ez igazi „kohász­betegség”. Igaz, iszik a szak­munkás, de még a mérnök is, mégis a segédmunkások körében okoz ez legtöbb bajt. A balesetveszély miatt szi­gorú a szűrés, ha észreve­szik a részegséget, hazakül- dik a vétkest. Sajnos, gyak­ran „eldugják”, lefektetik a többiek, inkább elvégzik az ő munkáját is. „Ma nekem — holnap neked”, ez a jel­szó. SVIDRÖ BOLDIZSARNÉ: — A legtöbb hiányzó az anyagmozgatók közül kerül ló. Sok az italozó, ezek nem mehetnek a gépek közé. Ha- zaküldjük, vagy elküldjük aludni őket. Muszáj megtar­tani, akit lehet. ÉSZAK-MAGYTARORSZÄG — Szó volt a műveltségi szintről. Hallottunk viszont arról, hogy akad diplomás se­gédmunkás is. Mennyire jel­lemző ez? BENE ZSUZSA: — Egyál­talán nem jellemző! Valóban előfordul, főleg pályakezdő fiatalok körében. Mikor la­kásra, kocsira gyűjtenek, két- három évre elmennek olyan területre, például bányába, kereskedelmi szállításhoz ko­csikísérőnek, ahol magas a bér. „megszedik” magukat, s aztán visszamennek a szak­májukba. Vagy kutatásokat végeznek, sok szabad időre van szükségük, s ezért vál­lalnak segédmunkát. De nem tömeges jelenség és mindig csak egy-két évről van szó. KÉRCSI LASZLÖNÉ: — Segédmunkások között nincs diplomás. Betanított munkás, például lapkihordó akad, de kevesen vannak. ÉSZAK-MAGYARORSZAG — A problémák tehát adot­tak. Vajon, a szakemberek látják-e a megoldás lehető­ségeit? SEBÖK ZOLTÁN: — ®on­dolkodni kell a megoldás módjain, hogy hogyan lehet kiléppi ebből a helyzetből. Az egyik mód, a gépesítés fejlesztése. Különben odaju­tunk, hogy korlátozni kell a termelést a segédmunkáshi­ány miatt. Nehéz erről be­szélni, de itt van a túlkép­zés problémája. Nem szabad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents