Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 19., péntek A nyirfácska-keringő „ 4 rí A Nyírfácska együttest 1948-ban alapította Na- gyezsda Nagyezsgyina, aki a Moszkvai Nagyszínház balerinája volt. A sikeres út az „Áll egy ifjú nyár­fa” kezdetű népdalra kom­ponált koreográfiával kez­dődött. Kezdetben összesen húsz lányból állt a cso­port. Később egy férfi tánccsoport is csatlakozott hozzájuk, de az együttes fénypontja ma is a női kar. Ma a negyedik művész­nemzedék dolgozik a Nyír­fácska együttesben. Az el­sők, az alapítók már ki­váltak, nyugdíjba mentek, vagy koreográfusként dol­goznak. Az együttes átlag­kora 23 év. A tudás, a harmónia, az eredeti, sajá­tos művészi kidolgozás ma­gával ragadja a nézőt A kompozíció egyszerűsége, az ízléses megformálás, a vi­lágos koreográfia — ez a Nyírfácska jellemző stílusa. Két éve elvesztették Na- gyezsdát, aki harminc évig volt művészeti vezető. Az Húrom ifjú nyírfa - a lóncocska karból együttes most Mira Koleo- va vezetésével azóta elő­ször, új programmal lép fel. Az egylélegzetű, ha­talmas kompozíció címe: Évszakok. Néhány kép^ ax orosz mezőkőn, trojka, ar, őszi vásáron. Műsorukkal mindenütt nagy sikert aratnak. Évente fél évet külföldi színpadokon lép­nek feL Hangversenykrónika Romantikus művek a színházban A Miskolci Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt november '15-én a Miskolci Nemzeti Színházban, az együttest a Csehszlovákiából érkezett vendégkarmester, Stanislav Macura dirigálta biztos kézzel, kitűnő műis­merettel. Már az első szám­ként elhangzott; Brahms- kompozíció, a Variációk egy Haydn-témára megszólalta­tásakor kitűntek karmesteri erényei, mindig teljes műben gondolkodott, ehhez a kon­cepcióhoz rendelte hozzá a kisebb zenei egységeket, amelyek így szorosan és ma­gától értetődően illeszkedtek egymáshoz. Az egyes variá­ciók karakterét közvetlenül az első periódusban igyeke­zett megragadni, s a továb­biakat e karakter —mérték­tartó — szemléltetéseként kezelte. Tusa Erzsébet játszotta Chopin f-moll zongoraverse­nyének szólóját, s elsősorban a különböző díszítő orna- mensek, a témákat körülíró, vagy épp összekötő passzá­zsok csiszolt, mívesen kidol­gozott elemeivel adta meg a mű alaphangulatát. Kiegyen­lített dinamikai viszony ala­kult ki közte, s • a zenekar között, a pontos és a zongo-' rista elképzeléseihez igazodó karmesteri közvetítés pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tételek tempói és frazeálási megoldásai azonos felfogásban valósuljanak meg a szólóhangszernél és a kí­séretnél egyaránt. Befejezésként Dvorak VIII. szimfóniáját hallottuk — ez volt az est legjobb produk­ciója. Macura kotta nélkül, mondhatni szívből dirigálta Dvorak művét, s a Miskolci Szimfonikus Zenekarban — akik addig is igen koncent­ráltan játszottak — fogékony partnerre talált. A tiszta esz­közökkel, és határozott cél­lal irányított együttes rend­kívül értékes zenekari mun­kával rukkolt ki, amit forró tapssal jutalmazott a közön­ség. A ma zenéjéből . Második koncertjét tartot­ta ebben az évadban a Mis­kolci Űj Zenei Műhely, még­pedig a legszorosabban ér­telmezett kortárs muzsikából összeállított programmal. A bemutatott művek zömére bizonyos kísérletező kedv és bátorság volt jellemző, tar­talmuk szerint viszont hul­lámzó minőséget «képviseltek. Rögtön, az elsőként hallott Kocsis Zoltén-darab felemás benyomást keltett, s bár le­bet, hogy egy precízebb, koordináítabb előadásban va­lamivel konkrétabb élményt nyújt, mindezt beszámítva sem mondott többet egy for­malista programnyilatkozat­nál, amit John Cage — a kortárs zene nagy újítója — nevének és mondatainak a műbe való demonstratív be­építése is csupán hangsú­lyozni tudott. Hasonlóan a forma és az ötlet kiemelése uralta Serey Zsolt Round tekercsek című kompozíció­ját Tulaj dobképpen igen ha­tásos poént alkalmazott, ugyanis megfordította a ze­nekarok hagyományos vonós­felépítését öt bőgő, három cselló, két brácsa és egyet­len hegedű volt hivatva tol­mácsolni egy alkalmi szám­struktúra által képzett dal­lamot és harmóniát. Ez a hangszerelési felállás azon­ban jószerivel kihasználatlan maradt többet sejtetett an­nál, mint ami megvalósult Metrikon 8 hangszerre — ez a címe Selmeczi György mű­vének, amely talán kevésbé látványos ötleten alapult tartalma szerint viszont sok­kal árnyal tabbnak és frap­pánsabbnak bizonyult. A kamarazenekari produk­ciók között a legerőteljesebb­nek a kolozsvári Szegő Péter Pantomim zene című mun­kája tűnt, a rendkívül szel­lemes — s tulajdonképpen végtelenül egyszerű — kom- pozíciós eszközökkel megál­modott mű friss, élvezetes in­terpretációban valósult meg. A Miskolci Űj Zenei Műhely együttesét — miként a töb­bi kompozíciónál is — Ko­rdes László vezényelte. S ha már az interpretációk érté­keit említettük, . végül, de nem utolsósorban szóljunk Dukay Barnabás -falfa című szerzeményéről, melyet szó­lófuvolára írt, s ezen, a no­vember 17-én megtartott hangversenyen hallhattunk először Miskolcon, mégpedig Apró László lenyűgöző tol­mácsolásában. Reméljük, ezt a művet nem utoljára cso­dálhattuk meg, hanem a kö­zeljövőben — egy jóval na­gyobb nyilvánosságot érdem­lő fórumon — ismét fülta­núi lehetünk. D. Szabó Ede Két kiállítás iztfeia FÖLDI PÉTER RAJZAI AZ ÓZDI KI5GALÉRIÁBAN A fessofi Könyvkiadó újdonságai A politikai könyvnapokra került a boltokba Hollós Er­vin és Lajtai Vera: Hideghá­ború Magyarország ellen, 1956 című könyve. Eredeti dokumentumok, emlékiratok, könyvek, bírósági tárgyalá­sok jegyzőkönyvei alapján bizonyítják a szerzők a veze­tő imperialista hatalmak sze­repét az 1956-os ellenforra­dalom előkészítésében és le­folyásában. Bemutatják a ha­zánk ellen folytatott lélek­tani hadviselést, a nyugati hírszerző központok, főként a CIA akcióit. Tárgyalják a Szabad Európa Rádió ellen­séges propagandamunkáját, ellenforradalmi mozgalma­kat, valamint a jobboldali magyar emigráció készülődé­sét, programjait. Romantikus forradalmár a címe Robert A. Rosenstone munkájának, amelyben John Reed életét írta meg. A „Tíz nap, amely megrengette a vi­lágot” című világhírű törté­nelmi riport szerzőjének vál­tozatos pályáját követhetjük nyomon a könyv lapjain. Már életében legenda szövő­dött John Reed köré. Az ame­rikai Portland város jómódú patrícius családjából szárma­zó ifjú korán szembefordult a hagyományos értékrenddel. Walter Lippmann, a nagy amerikai publicista szerint Reed egyaránt volt író, tudó­sító, költő, forradalmár és szerelmes. A szerző az élet­rajz feldolgozásánál sok egyéb forrás mellett sokat merített Reed gazdag irodal­mi hagyatékából, kiadatlan jegyzeteiből és leveleibőL A Somoskőn élő Földi Pé­ter festőművész huszonegf) lapja látható november 12-től december 5-ig az Ózdi Kis- galériában, a Kun Béla Mű­velődési Házban. Földi érdek­lődésének előterében a köz­vetlen környezet, a növé­nyek, állatok ábrázolása áll. Budapesten két alkalommal volt mái- tárlata madarakat ábrázoló táblaképekből. Az Ózdi Kisgalériában most lát­ható tárlata is ezt az érdek­lődést tükrözi: valamennyi lapján — tusrajzok, ceruza­rajzok, színesceruza-rajzok — állatokat ábrázol: barmokat, Az ózdi Béke-szálló Mun­kás Kisgalériájában novem­ber 16-tól december 1-ig lát­ható Szathmáry István En- csen élő amatőr képzőművész kamarakiállítása. Az alkotó régi ismerősünk. Ismerjük alkotói tevékenységét és is­merjük művészeti , szervező munkásságát; alapításától ez év elejéig az encsi járási amatőr képzőművészeti tábort vezette; a csoportos kiállítá­sokon kívül a megyében több önálló tárlata is volt. Most Ózdon tizenhárom grafikai munkával és hét festmény­nyel jelentkezett. E kamara­tárlat széles körű betekintést enged Szathmáry érdeklődé­si körébe, kifejezési eszközei­nek választékosságába; a kü­lönböző ábrázolási eszközök jó technikai ismeretéről is számot ad. Tusrajz, metszet s főleg madarakat, madárcso­portokat. Rajzai nagy mes­terségbeli tudásról tanúskod­nak, a gyermekrajzra emlé­keztető, erősen stilizált ma- dárrajzoktól a tustoll vonal- rajzosságán át. a tónusos tus- ■'ijzig és a ceruzával ábrázo­lás árnyalt foltjaiig terjed skálája. A vendégkönyv be­jegyzései — diákok és szocia­lista brigádok elsősorban — tetszésről árulkodnak. A nyomtatott tájékoztató vi­szont elsősorban a festő Földi Péterről szól. holott a művész most festményt nem is mu­tat be. és szitanyomat egyaránt ta­lálható grafikái között, témái részben hagyományosak, rész­ben bizonyos szürrealisztikus átfogalmazással elmélyülés­re, továbbgondolásra készte­tők. Festményei többségben tájképek, sötét tónusú, he­lyenként geometrikus for­mákból szerkesztettem Jó, hogy munkásszállón a lakók ügyeimet érdemlő képzőmű­vészeti alkotásokkal talál­kozhatnak, de adott helyen alighanem elkelne valami fo­gódzó, valami eligazító, ami a műveket, azok mondandó­ját közelebb vihetné a láto­gatókhoz, de itt — vajon mi­ért? — még az egyes művek címe is hiányzik, pedig az is adhatna valami — a jobb értéshez vezető — kiinduló­pontot. (bin) SZATHMÁRY ISTVÁN TÁRLATA AZ ÓZDI MUNKÁS KISGALÉRIÁBAN Baráti találkozó ' a Szovjet Kultúra és Tuiíemány Házában Csütörtökön magyar kultu­rális, irodalmi intézmények­kel ismerkedtek a szovjet irodalom napjai eseményso­rozatára hazánkba érkezett szovjet író és költő vendégek. Ellátogattak a Szovjet Iroda­lom című folyóirat szerkesz­tőségébe, ahol E. Fehér Pál főszerkesztő-helyettes tájé­koztatta a szovjet íróküldött­séget a baráti ország litera- túrájának magyarországi népszerűsítéséről, megjelen­tetéséről. A szovjet íródelegáció fel­kereste az Európa Könyvki­adó szerkesztőségét is, ahol Gerencsér Zsigmond főszer­kesztő számolt be a klasszi­kus orosz és a mai szovjet irodalom magyarországi ki­adásáról, a szovjet irodalmi élet újdonságait, jelentős al­kotásait nyomon követő ki­adáspolitikáról. Délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában baráti találkozón vettek . részt a szovjet alkotók, amelyen Fo­dor András, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke üd­vözölte a megjelenteket, a szovjet vendégek találkoztak műveiket magyarra ültető műfordítókkal, írókkal, köl­tőkkel és tapasztalatot cse­réltek a fordítással kapcsola­tos művészi műhelymunka kérdéseiről. Ma este bemutató a színházban Marica grófnő Nagy érdeklődéssel várt premier lesz ma este hét órakor a Miskolci Nemzeti Színházban. Kálmán Imre születésének százéves évfor­dulója tiszteletére mutatja be a színház a komponista Ma­rica grófnő című háromfel- vonásos nagyoperettjét Szűcs János rendezésében. A mis­kolci közönség régóta vár operettbemutatóra, ezért a különös érdeklődés. A szín­ház zenekarát Herédy Éva és Kalmár Péter vezényli, a ko­reográfiát Majoros István ké­szítette, a díszleteket Szlávik István, a jelmezeket Fekete Mária tervezte. Az operett egyes szerepeiben mutatkozik be a színház két új tagja, Kátai Zsuzsa és Pirisi Edit; látjuk a vendégként vissza­térő Rózsa Sándort és az ugyancsak vendég Detre An­namáriát, illetve Ábrahám Istvánt, Kulcsár Imrét, Ko­máromi Évát, Molnár Annát, Rudas Istvánt, Várhegyi Már­tát, Bánó Pált és még a színház számos tagját, s ter­mészetesen az énekkart és tánckart. (Képünkön: Kulcsár Imre és Kátai Zsuzsa.) Fotó: Jármay György

Next

/
Thumbnails
Contents