Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 16., kedd Az esztergagép mellett Látogatás a tanműhelyben r Még a DIGÉP autóbuszára vártak a gyerekek, amikor az ; egyik kislány odapenderült ; Borosi Istvánná elé. — Tanárnő kérem, mit mondjak, ha kérdezik, hogy miért mentem el? — Hát miért jöttét? ’ — Kíváncsi voltam... Tetszik tudni, hogy én gimnáziumba ... — Akkor mondd meg, hogy kíváncsi voltál... Egyébként a miskolci 40. számú Általános Iskola 60 tanulóját alighanem mindegyiküket a kíváncsiság vitte a tanműhelybe. Olyanok vettek részt ezen a rendkívüli osztályfőnöki órán, akik szakmunkásképzők, szakközépiskolák felé kacsingatnak Saját, jól felfogott érdekük hogy egy kicsit tájékozódjanak. S ahogy az iskola pályaválasztási felelős tanárnője mondta, elég sokfelé szerveznek látogatásokat. Üzemekbe, iskolákba... Félév tájban pedig fordítanak a dolgok rendjén; akkor a szülői értekezletekre jönnek el az iskolák, üzemek képviselői. Rövid tájékoztatás a DIGÉP múltjáról és jelenéről, néhány jó tanács, hogy milyen körültekintéssel kell dönteniük arról, hogy mit jelölnek meg a jelentkezési lapon. Azután jöhet, amiért idejöttek a gyerekek: a gépekkel való ismerkedés. Szakszón István, a Diósgyőri Gépgyár üzemi pályaválasztási felelőse némi magyarázattal is szolgált. Tavaly több mint kétszáz iskolában fordultak meg. Szó se róla, idén is sokfelé mennek. De ügy gondolták, talán szemléletesebb lenne a gyerekeknek, ha üzemi környezetbe is bevinnék őket. A tanműhelyben pedig — noha eligazítással a műhelyben levő szakoktatók szolgáltak — még a’kérdésfelelethez is alkalmas a közeg, lévén, hogy tanuló-tanulóval könnyebben szót ért, Akkor is, ha netalán még sutábbak a mozdulatok.. A babos kendős, pöttöm kislány az esztergagép mellett kellő magabiztossággal magyarázta el, mire szolgál a műszaki rajz, ami a génre van kifüggesztve. Pedig hát egy évvel ezelőtt még arról ábrándozott, hogy pincér lesz, vagy eladó... Ide úgy került, hogy nem akart üresjáratban hagyni egy esztendőt. Az emeleten a lakatosfiűk egy leendő játszótér elemeit „bütykölték”. S megfigyelésem szerint kellő elismerést váltott ki, hogy a tanulók maguknak készítik a kis kézikalapácsót. Visszatérve a már említett kislányra — a gépek mellett, au és a látogatók között Is szép számmal voltak lányok — többször is elhangzott; az esztergályos, a marós szakma nem tartozik a nehéz fizikai munkák közé. A lányok, asz- szonyok megbecsült, jól kereső munkásai a nagy múltú gyárnak. Ezt egyébként Feledi László, a tanműhely vezetője is hangsúlyozta, hozzátéve; akkor is szívesen adnak majd tanácsot, ha később gondolják meg a dolgot, s úgy határoznak, hogy a DIGÉP-hez jönnek tanulónak... — Van kérdésetek? — Lent már kérdeztünk .., A sorok közül jött felelet ténymegállapítás volt. No meg bizonyíték arra, hogy jó ötlet volt a látogatást a tanműhelybe vinni... A tanulók — ha kicsit bizonytalanul is, de — készséggel válaszolgattak a látogatóknak. Mutatták -a szerszámokat, magyarázták mi mire való, hogyan kell kézbe venni, hogyan kell a géphez nyúlni... És hát hangzottak el kérdések az iskoláról is, hogy ott mit tanulnak, netalán mire számíthatnak .., Bizony, időn túl tartott a látogatás — a délutáni tanításra be kellett érniük. Hogy mi lesz az eredmény? Számokban ugyan ki tudná előre?! Sok gyerek jön még, ők is sokfelé mennek... A DIGÉP-ben most 305 tanuló van. A tanműhelyben 180-an kapnak képzést itt. Mert Szerencsen is van egy kisebb, de jól felszerelt tanműhelyük. De talán néhány gyerek itt kapott kedvet a gépekhez... S néhányan itt gondolták újra, hogy van annak varázsa, amikor az ember odaáll a munkapad mellé és ura a gépnek .., Csutorás Annamária Fotó: Laczó József Mennyit kell ebből leesztergálni? A szakmunkástanuló egy évvel ezelőtt még maga is a kiváncsiskodók között volt. Ismerkedés a gyárral - könyvből. A látogatás végén egy sor, átnézésre érdemes kiadványt is kaptak a nyolcadikosok. A beszámoló taggyűlések elé A helyi mérleg- és programkészítés, a beszámoló taggyűlések négyhetes időszaka kezdődött el november közepén. A kommunista közösségek értékelik egész évi politikai tevékenységüket, körvonalazzák a legfontosabb jövő évi tennivalóikat. A vizsgálódás a pártmunka átfogó, csaknem minden területre kiterjedő elemzését célozza; s ez a mindenre kiterjedő elemzés az, ami a többi, évközi, egy-egy vagy csak néhány kérdéssel foglalkozó taggyűlések sorából kiemeli az év végi beszámoló taggyűléseket. Hagyományos, minden évben megismétlődő esemény tehát a beszámoló taggyűlés és mégis minden évben más, mert benne a változó körülmények, a szocialista társadalmi fejlődés új és új tényei, eredményei és hiányosságai, tapasztalatai tükröződnek. Ennek a változó valóságnak a tudatos alakítása, a bevált módszerek mellett, új cselekvési módokat is követel. A közelmúltban befejeződött, a munka- módszert és munkastílust tárgyaló taggyűlések egyik fontos tanulsága, hogy alapszervezeteink többségében megvan az alkalmazkodásnak és a megújulásnak az a készsége, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben eredményesebben dolgozzunk. Egy nehezebb és bonyolultabb időszak megköveteli a határozottabb, aktívabb kiállást és az egységes cselekvést minden pártszervezettől, minden jobbítani akaró, a nehezebb cselekvést is vállaló kommunistától. Nyilvánvaló és szükségszerű, hogy a mostani taggyűléseken elhangzó és megvitatandó beszámolókban a legtöbb helyen a gazdasági munkán lesz a fő hangsúly. A termelő vagy szolgáltató munkahelyek alapszervezeteiben ez magától értetődő követelmény, de közvetve azonban minden más munkahely dolgozóinak tevékenysége is kapcsolódik a gazdasághoz. Az egészségügyben, a hivatalokban, a kultúra területén dolgozók is saját munkájuk minél tökéletesebb megszervezésével és elvégzésével szolgálhatják a legjobban népgazdasági feladataink teljesítését Az a tény, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, továbbra is a gazdasági munkára fordítjuk figyelmünket, nem jelentheti azt, hogy a taggyűlések valamiféle termelési tanácskozás ielleget öltsenek magukra. A gazdálkodás dolgairól, elvégzendő feladatairól szólva az egyének és kollektívák, vezetők és beosztottak munkáját, személyes erőfeszítéseit, politikai és erkölcsi magatartását tegye szigorú mérlegre a taggyűlés. Eleget tett-e mindenki a feladatának? —, erre a kérdésre kell reális, kritikus és önkritikus választ adni. A valós helyzet szépítése nélkül, a jót és a rosszat, az eredményt és az eredménytelenséget egyaránt értékelve kell levonni a tanulságokat; a tapasztalatok így segítik megfelelően a jövő évi tervek készítését. A politikai és gazdasági tevékenység szerves és személyes egysége a pártmegbízatásokban ölt testet. A taggyűlések kérjék számon és értékeljék nyilvánosan a megbízatások teljesítését, elismerve a jót és bírálva a mulasztásokat Nagy gondot kell fordítani a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkájának értékelésére, hiszen nem kis részben az 6 munkájukon is múlik a tömegek — mindenekelőtt a fiatalok — bizalmának megnyerése és megtartása. A beszámoló taggyűlések támogassák a kezdeményező, az erélyt és a demokratikus stílust egyaránt akalmazni tudó vezetőket Nehéz időket élünk, de a lassan kibontakozó kedvező folyamatok azt sugallják: igenis van értelme munkánknak, erőfeszítéseinknek. Nem valamiféle megalapozatlan derűlátás ez, hanem a nehézségekkel továbbra is számoló realizmus, amelyet bizonyára a beszámolók alaphangja is tükröz majd. A kollektív munkával készült reális számvetések jó alapot adnak a nyílt, érdemi vitához; s az ily módon kiérlelt hasznos javaslatok újabb mozgósító erőt jelentenek munkánk további, még eredményesebb végzéséhez. (Petr») Közös érdek - közös összefogás Az asztal innenső oldalán a kisárutermelők képviselői foglaltak helyet. Voltak nem kevesen. Közöttük akadt sertéstenyésztéssel • foglalkozó háztáji agronómus, a baromfitenyésztéssel magát két évtizede élj egy ző egyéni termelő, szőlőtermesztő szakcsoporti elnök és még sorolhatnám, hogy ki. Mi több, tájegységileg is különböző helyről érkeztek. A Hegyaljától a Cserehátig, megyénk valamennyi szöglete képviselve volt. Az esemény pedig nem volt más, mint egy fórum. Egy fórum, melyet Mályi- ban tartottak minap, a Hazafias Népfront égisze alatt szervezett, háromnapos kistermelői tanácskozás keretében. Mégpedig magáról a mezőgazdasági kistermelésről. Annak fejlődéséről, feladatairól, gondjairól. Amikor befejeződött, azon melegében az egyik résztvevő azt kérdezte tőlem: milyen volt? Ezt eldönteni ki- nek-kinek a maga dolga, de meggyőződésem, hozzám hasonlóan több résztvevő állt fel azzal az érzéssel, hogy az akadályolcat őszintén feltáró, jobbító szándékú, az eredményeket reálisan értékelő tanácskozás, vita részesei lehettünk. Olyan fórumé, amely az „érdekek szinkronizálásával” segíti, könnyíti az elhatározások, célkitűzések egyeztetését, megvalósítását. A sikert már eleve feltételezte az a tény, hogy' az asztal túlsó oldalán azok ültek, akiken a kisárutermelés sikere — avagy kudarca — éppúgy múlik, mint magukon a termelőkön. Mindebből nem nehéz kitalálni, hogy a kisárutermelés fundamentumának, ,a termelési biztonságnak megteremtői, fenntartói, éltetői, a felvásárló és eszközellátó vállalatok, valamint érdekképviseleti szervek képviselői is jelen voltak a szóban forgó eseményen. És nem csupán ott voltaid Az asztal két oldalán — s tulajdonképpen itt keresendő a siker kulcsa — nem ellenfelek, hanem partnerek ültek. Olyanok, akik a gyakorlatban, de a vita síkján is, ugyanazon célért munkálkodnak. Nem vitás, ez a munkálkodás nemegyszer az érdekek ütközését jelenti, teremti, de ezek az érdek- ellentétek soha nem felold- hatatlanok. Legalábbis nem szabad, hogy azok legyenek! Csacska ábránd lenne azt hinni, hogy e fórum után a kisárutermelés meglevő gondjai megszűnnek. Egyik napról a másikra semmiképpen nem. De talán ez az eszmecsere is segít abban, hogy előbb-utóbb megoldódjon például a krónikus szerves-. trágyahiány; hogy hozzá lehessen jutni a talajjavításhoz szükséges mészkőporhoz; hogy kevesebb átadási-átvételi probléma forduljon elő a felvásárlás frontján; hogy minden termelő értelmét, hasznát lássa szorgalmának, tenni akarásának. A fel- és fel nem sorolt gondok megszüntetése ugyanis így, vagy úgy mindannyiunk közös érdeke. A közös érdek pedig leggyorsabban — sőt egyes-egyedül csak — közös "összefogással valósítható meg. A mályi fórum — legfőbb haszna ez! — egy megtett lépés, ebben az irányban. (hajdú) Ma este: Az orosz-szovjet irodalom filmen A szovjet filmek fesztiválja keretében november 16-án este kilenc órai kezdettel szimpoziont rendez a szovjet filmek fesztiválja megyei rendező bizottsága és a Magyar Írók Szövetsége észak-magyarországi csoportja a Tokaj vendéglátóházban. A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola miskolci tagozatának vonósnégyese Sosztakovics Intermezzójá- val vezeti be a találkozót; majd dr. Veres József filmesztéta és Kozma Ilona, a MOKÉP osztályvezetője tart vitaindítót. Az est házigazdája Utry Attila, a megyei moziüzemi vállalat művészeti előadója. A beszélgetés után Joszif Hejfic Cse- hov-novella alapján készült; A kutyás hölgy című filmjét vetítik. Emléktábla-avatás Jósvafőn Szombaton Jósvafőn felavatták és megkoszorúzták a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézel huszonöt évvel ezelőtt létrehozott barlang- és karsztkutató állomásának falán elhelyezett emléktáblát, amelyet dr. Papp Ferenc egyetemi tanár, a neves hidrogeológur a mérnökgeológiai tudómé nyok egyik megalapítója tisz teleiére állítottak. Az állomást negyedszázada hozták létre, amely azóta nagy szolgálatokat tett a hidrogeológiai kutatásoknak. Pénteken a fővárosban emlékeztek meg dr. Papp Ferenc munkásságáról. Szombaton, Jósvafőn folytatódott az emlékülés, ahol a résztvevők, a VITUKI. a Műszaki Kivetem, a Karszt- és Barlang- ' kutató Társaság, valamint a Hidrogeológiai Társaság kén- viselői helyszíni bemutatón vettek részt.
