Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESOLJETEKI AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX> MII. évfolyam, 338. szám Ara: 1.4# Ft Vasárnap. 1982. október 1#. kezdőit! a Vöröskereszt VE. kNitesszua Ä Parlament kongresszusi tei mében szombaton meg­kezdődött a Magyar Vörös- kereszt VI. kongresszusa. A szervezet egymillió-kétszáz­ezer tagját képviselő hatszáz küldöttet és meghívott ven­dégeket, köztük a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek, valamint a kül­földi testvérszervezetek kép­viselőit Gegesi Kiss Pál aka­démikus, a Magyar Vöröske­reszt elnöke köszöntötte. A kongresszus elnökségé­ben helyet foglalt. Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője. Schnit- hnisz Emil egészségügyi mi­niszter, Duschek Lajosáé, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint politikai, társadal­mi. tudományos életünk szá­mos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Ahmad Abu-Goura, a Nemzetközi Vöröskereszt ál­landó bizottságának elnöke és Hans Hoegh, a Vöröske­reszt Társaságok Ligájának főtitkára. Az első sorokban a kongresszus külföldi ven­dégei, a bolgár, a csehszlo­vák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszervezetek képviselői ültek. Az elnöki megnyitó után megválasztották a kongresz- szus munkabizottságait, majd Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára előter­jesztette az országos vezető­ség beszámolóját és határo­zati javaslatát. Beszédében elmondta: a kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyűlések, a küldöttérte­kezletek értékelése szerint megállapítható: végrehajtot­ták a legutóbbi kongresszus határozatait. Azóta — öt esz­tendő alatt — a Vöröske­reszt alapszervezeteinek szá­ma több mint másfélezerrel, az aktív tagok száma több mint száztízezerrel gyarapo­dott. Hangsúlyozta: szerveze­teik munkájára jellemző, hogy tervszerűen és tudato­san vesznek részt szocialista társadalmunk humanista fel­adatainak teljesítésében. Az eddigieknél eredménye­sebben támogatták a hátrá­nyos helyzetű egyéneket és családokat. Az eredmények közt említette, hogy a lakos­ság egészségügyi ellátásához szükséges vért az önkéntes véradók több mint félmilliós tábora adta, térítést nem várva. Az utóbbi öt év kiemelke­dő eseménye volt — mondot­ta a főtitkár — a szervezet megalapításának 100. évfor­dulója. A centenárium al­kalmából Budapesten meg­rendezett III. európai regio­nális konferencián elfogadott hét ajánlás bizonyította az európai szintű együttműkö­dés továbbfejlesztésének va­lóságos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta: azok az esz­mék és alapelvek, amelye­ket a Vöröskereszt képvisel és tevékenységével gyakor­lattá igyekszik tenni, megkí­vánják a mozgalom egyértel­mű közvélemény-formáló szerepének növelését. Ezt fő­leg a Vöröskeresztnek, a bé­ke jelentős tényezőjének ha­tékonyabb érvényre juttatása (Folytatás a 2. oldalon) A Nagy-miskolci Állami Gazdaság ongei kerületében közvetlenül az esők után is „kaszálják" a szarvasmarha-tenyésztés számára a zöldlucernát. Szaniszló Lajos a nagy teljesítményű Hess- ton betakaritógéppel már a lucerna negyedik Mgyapját" takarítja be gyors ütemben. A 108 évforduló Postai világnap Bőripari tanácskozás Szombaton a Technika Há­zában befejezte munkáját a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozó­ipari Tudományos Egyesület VII. kongresszusa. A négyna­pos tanácskozáson mintegy 500 hazai és 300 külföldi szak­ember — köztük az ENSZ nemzetközi szakosított szer­vezetei, a FAO és az UNIDO, valamint a fejlődő országok bőr- és cipőiparának képvise­lői — a bőr- és bőrfeldolgoző- ipar hazai és nemzetközi helyzetével, az iparág jövőjé­vel és a fejlesztések ésszerű lehetőségeivel foglalkozott. Szombatcm, a Posta-vezér­igazgatóságon ünnepség ke­retében emlékeztek meg a postai világnapról, a nemzet­közi posta létrejöttének, az Egyetemes Postaegyesület (UPU) megalakulásának 108. évfordulójáról. A nemzetközi postaszolgá­lat egységes szabályok és jog- elvek alapján történő meg­szervezésére 1874. október Sí­én írták alá huszonkét or­szág — körtük hazánk — meghatalmazottal az Általá­szerződést. Négy évvel ké­sőbb Egyetemes Postaegye­sületre változott a neve, mi­vel megalakulásától kezdve számos független ország és gyarmat is csatlakozott a szervezethez. Az UPU ma az ENSZ egyik legrégibb és legnagyobb sza­kosított szervezete. A 164 or­szágból álló nemzetközi szer­vezet elsőrendű feladata, hogy a világ minden orszá­gában biztosítsa a postaszol­Jasszer Arafat Ammanban > Rules jelentőségűnek neve- I *ett tárgyalások céljából ' szombaton Ammanba érke­zett Jasszer Arafat, a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke és meg is kezdte meg­beszéléseit Husszein jordániai királlyal. Arafalot az ammani repülő­téren Mudar Badran jordá­niai miniszterelnök és általá­ban államfőknek kijáró kato­nai tiszteletadás fogadta. Bad­ran kísérte a paleszlin veze­tőt a királyi palotába, ahol a király, Hasszán trónörökös, valamint a jordán kormány néhány tagjának jelenlétében megkezdődtek a tárgyalások. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség Amm áriból keltezett jelentése Arafat repülőtéri nyilatkozatát idézte, amely szerint a jordániai főváros­ban a fezi arab csúcstalálko­zó határozatai megvalósításá­nak eszközeiről lesz szó. Ara- fát. — jelentette a TASZSZ — „szilárdnak" nevezte Jordánia és a PFSZ kapcsolatát. A fezi arab csúcstalálkozó határozatának egyik pontja — burkoltan ugyan — elisme­ri Izrael államot. Jordánia és a PFSZ kapcsolatait több mint egy évtizede súlyosan terhelik a „fekete szeptem­ber” eseményei: Husszgftn ki­rály 1970-ben kiűzte a palesz­tinokat Jordániából. A véres csatározásokban több ezier pa­lesztin vesztette életét. Ammani források szerint Husszein király és Arafat a jordániai uralkodó ama régi elképzeléseiről tárgyal, amely­nek alapján jordániai—pa­lesztin konföderációt hozná­nak létre Jordánia jelenlegi területének és az izraeli meg­szállás alatt levő Ciszjordá- niának és a Gaza-övezetnek az összekapcsolásával. A plenáris és szekcióülése­ken 56 előadás hangzott eL A legnagyobb érdeklődés a cipő­ipari szekció témáit kísérte, 28 külföldi és 11 hazai előadó foglalkozott egyebek közt az új alap- és segédanyagok fel- használásával, a dlvatosság és az egészségügyi szempontok összehangolásával, a legújabb cipőgyártási technológiákkal, például a korszerű talpragasz­tás kérdéseivel, a számítás- technika alkalmazásának anyagtakarékossági eredmé­nyeivel. A szőrmeipari szekcióban a kikészítés új technológiáiról, a termékek súlyának csökken­téséről és a korszerű nemesí- tési eljárásokról cserélték ki tudományos ismereteiket és gyakorlati tapasztalataikat a szakemberek. Öszlinzés ss cazdazánj G azdálkodó szervezeteink többsége hosszú éveken át különösebb erő­feszítés nélkül is jól megélt. Más idők jártak akkor, nem volt szükségük arra, hogy nap mint nap kiemelkedő tel­jesítményt nyújtsanak versenyképességük növeléséért. Amit, és ahogyan termeltek, elegendőnek bizonyult, a tonnákban mért teljesítmény volt a legfőbb mérce a gazdálkodás megítélésében. A világpiaci árrobbanás következmé­nyei új helyzetet teremtettek. Az olajár- robbanásra, a nyersanyagok és a kész­áruk értékarányának világpiaci átrende­ződésére a fejlett országokban igen gyorsan reagáltak. A vaskohászaiban a fejlődés merőben más irányt vett, az új fejlesztések már nem a termelés meny- nyiségének növelését, hanem a korsze­rűtlen technológiák megszüntetését, o termelékenység fokozását, az anyag- és energiaköltségek csökkentését célozták. Előtérbe került továbbá a termékek mi­nőségének javítása is. Ezekben a fejlett országokban egy sor új, minőségjavító technológiát — mint például a mikroöt- vözés, üstmetallurgiai fejlesztés, speciá­lis felületi megmunkálás stb. — valósítot­tak meg a kohászatban. Mi tagadás, a vaskohászat fejlődése hazánkban is töretlen volt o hatvanas és a hetvenes években. Az ágazat termelé­se az 1950 és 80-os évek között más- félszeresére növekedett. A mennyiségi növekedést azonban nem követte a fej­lett országokban végrehajtott irányvál­tás, a fejlesztéseknél a minőségi és gaz­daságossági követelmények egészen a legutóbbi évekig háttérbe szorultak. Ez egyrészt a korábbi évtizedek kedvező konjunkturális lehetőségeivel függött össze, de betudható annak is, hogy hosszú ideig igen olcsón és szinte kor­látlan mennyiségben jutottunk hozzá o kohászati 'alapanyagokhoz. Ez végül is oda vezetett, hogy a magyar kohászat technikai színvonala, gazdaságossága elmaradt a világszínvonaltól. Az energia- és alapanyag-áremelke­déseket tőlünk független okok idézték elő. Az viszont már döntően a gazdál­kodó szervezeteken múlott, hogy az im­portanyagok és különféle termékek áro messze meghaladta exporté rszinvona- lunkat. Az utóbbi tíz év során az import­anyagok és félkésztermékek árszínvona­la 75 százalékkal nőtt, ezzel szemben exportáraink — hasonló termékösszetételt alapul véve — csupán 48 százalékkal emelkedtek. De nem volt jobb a helyzet a gépimport, illetve o gépexport árszín­vonalát tekintve sem. Az alacsony exportáraknak számos oka lehet. Az egyik leglényegesebb ezek kéiyszer közül, hogy termelővállalataink, elmarad­tak gyártmányaik korszerűsítésében, nem a mindenkori piaci igényekhez igazítot­ták termelésüket. Ugyanokkor minőségi problémák is előidézték értékesítési gondjainkat. Ma ott tartunk, hogy a ben­nünket ért piaci árveszteség döntően a minőséggel függ össze. Felvetődik a kér­dés: ha exportra sem vagyunk képesek kifogástalan minőségű terméket gyárta­ni, vajon milyen árut hozunk forgalomba a belföldi piacon? Gyakran hangoztatjuk: nem tartható fenn az az állapot, hogy az alacsony ha­tékonysággal működő gazdasági szerve­zetek, csökkenő teljesítményt nyújtó kol­lektívák a jól dolgozók rovására része­süljenek korántsem megérdemelt jöve­delem-átcsoportosításban. ló lenne tehát elérni, hogy azok a gazdálkodó egysé­gek, amelyek alacsony hatékonysággal működnek, gazdaságtalan, korszerűtlen árut bocsátanak piacra, a saját bőrükön érezzék az ezzel járó hátrányokat. Csak­is az erőteljesebb ösztönzés és a gazda­sági kényszer helyes alkalmazása, az eredményeken, a teljesítményeken ala­puló differenciálás biztosíthatja előreha- ladásunkat. nos Postaegyesület létreho- gálát jobb megszervezését est zását kimondó nemzetközi állandó fejlesztését A* országban egyedül • az AFIT miskolci köz­ponti üzemegységében végzik a Robur típusú teher­gépkocsik és autóbuszok javí­tását, felújítását. A Zsolcai kapui központi üzemben Wí- érj foglalkoznak a gépek nagy­javításával. Havonta 10 autó-: busz és 15—16 tehergépkocsi nagyjavítását végzik el. Nyíri Pál egy Robur hátsó ajtaját hegeszti ponthegesztő készülékkel Wágner Gusztáv és Temesvári Zsolt keze munkája nyomán össze­áll a szekrényváz

Next

/
Thumbnails
Contents