Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-08 / 236. szám
1932. oirtáber 8., péntek ÉSZAK -M AGY ARORSZÄG 3 Az eredmények nyomában Hol a határ? Az elmúlt év végén elégedettek voltak a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet vezetői. A növénytermesztés legtöbb kultúrája ugyanis rekordot termett, így a hozamok alapján a gazdaság a megye legjobban termelő szövetkezetei közé került. Az idén ebből adódott a „nagy” kérdés: megismételhetik ezeket a jó eredményeket, vagy visszakerülnek a közepes gazdaságok sorába. A bizonyítás sikerült, négy fontos kultúra a mezőgazdasági üzem eddigi legnagyobb termését adta. A kenyérgabona 5,7, a napraforgó kikel három, a vetőburgonya negyven, a kukorica pedig tíz tonnán felül termett, vagy terem hektáronként. Az elnöke Nemicin Béla: — Kétségkívül jól alakultak a hozamaink. Kedvező volt az idő, s ha nincs az augusztusi szárazság, az őszi betakarítású növényeinknél pár mázsával többet is takarítottunk volna be hektáronként. Szeretném viszont hozzátenni: a szerencsés időjárás önmagában nem hozott volna ilyen eredményeket. A sikerben elévülhetetlen érdemeket szereztek szakembereink, s dolgozóink, akik megteremtették a kiemelkedő hozamok összes feltételeit. — Igyekeztünk kihasználni nagyszerű adottságainkat, s megteremtettük azokat a feltételeket, amelyekkel a hozamok fokozhatók. El merem mondani, hogy a jelenlegi kiváló eredmények (a megyében először étnek el itt hektáronként száz mázsán felüli kukoricatermést), még nem jelentik azt 9 .határt, amelyet véglegesnek lehet mondani. Akkor hol a határ? Az elnök mielőtt válaszolt volna, hosszasan elgondolkodott: — A jelenlegi fajtaszerkezet, az éghajlati, s talajadottságok, a fejlett technológiák még lehetővé tennék, hogy egyes kultúrákban húsz százalékkal növeljük a hozamokat. De ezt nem minden esetben szabad megtennünk! — Miért? ' — A költségek ugyanis több esetben gyorsabban növekednének, mint a többletmázsákból elérhető jövedelem. Vagyis romlana a hatékonyság, ami a szövetkezet érdekébe ütközik. Magyarán: csak az eredményesség rovására lehetne növelni a hozamokat. így a hozamok határát az a legnagyobb árkülönbség jelenti, ami az árbevétel, s a termelés költségei között van. Az elnök rábólint: — így feladatunk elsősorban a technológia csiszolása, hogy az időjárás figyelembevételével minden évben hasonló eredményeket érjünk el. Az új irányítás két éve alatt 14 millió forintot fordítottunk gépvásárlásokra, hogy a termesztés folyamataiban megközelítsük az optimálist. Vagyis: legyen elegendő gépünk arra, hogy a lehető legkedvezőbb időben végezzük el a vetést, a vegyszerezést. vagy a betakarítást. mert ezek a tevékenységek jelentik a nagy termések alapját. Az „iparszerű gabonaprogram” keretében, amely erre lehetőséget ad, további hétmillió forintot fordítanak nagy teljesítményű gépek beszerzésére. Ezeknek az eszközöknek termelésbe állításával lerövidül a munkákra fordítható idő, amely majdan a hozamokban is megmutatkozik. Viszont nem csupán a kedvező adottságoknak, s a javuló gépellátottságnak köszönhető az eredményele javulása. Nemkin Béla ebben igazat ad: — A tPTfndéí^si Mhctrt— lenül fontos fogaskerék a jó szakember. Igen ám, de itt meg kell kérdezni: ki a jó agronómus? Erre a kérdésre egyszerű a válasz: akinek a szakma az ujjábán van, aki tud irányítani, s megérteti magát a dolgozókkal. Ebből viszont újabb feltevés adódik: hogyan tudja ezt bizonyítani? Nos, szövetkezetünkben a vezetés ehhez teljesen szabad kezet ad. Egyetlen dolgot szabunk meg: adott kultúrában mennyi jövedelmet kér a /szövetkezet így az agronómus választhatja meg a technológiát, szabályozhatja a költségeket, növelheti a hatóanyagot, válogathatja meg a vegyszereket. Én mint elnök csak akkor szólok bele, ha valamiben tévedett. Erre ritkán kerül sor, igaz a prémiumfeltételekkel a jó munkára ösztönözzük agronómusainkat A termelésnek ilyen magas színvonalán — s ezt már nyugodt szívvel elmondhatom — bízni kell az emberekben, a tudásukban, hiszen a költségek emelkedését egy do’og mérsékelheti, a tudás, amely a fejükben van. Az idén, az újabb áremelkedést nem érzik meg a kesznyéteni szövetkezetben. Hiába ment fel a legtöbb alapanyag ára, a nagyobb termésekkel (a töbtletSrcwa- mokért a gabonaprogram keretében egymillió forint prémiumot kaptak) sikerül az elmúlt évhez hasonlóan M millió forintos jövedelmet ri- érni. Az alaptevékenységből, a mezőgazdasági termelésből! Ez nagy szó, s meghatározza a jövő feladatát: kedvezőtlenebb árviszonyok között, a legnagyobb tartalékra, az emberi tudásra alapozva, ezeket a jó eredményeket tovább kell tartani... — kármán — Meddőhányók az ede- © lányi szénbányák körül. Egy vadnyugai film hátteréül is szolgálhat nának. Jelenlétüket minder bizonnyal jó ideig el ke tűrnünk. A széntelepek ható rai ugyanis nem élesek, hanem fokozatos átmenetet képeznek. így a kitermelt szén mellett annak, mintegy 30 százalékát kitevő agyag, homok, kavics is kikerül a bányából. A meddő hasznosítása ma még nehéz, mert a tülönböző anyagok szétvá- asztása költséges lenne; a everék szemcseösszetételé- ek, tömörítési tulajdonságai- íak stb. vizsgálata pedig még csak most van folyamatban. Fotó: Lenkey Zoltáa Versenyen kívül Második napja tart Aggteleken a Volán Tröszt által rendezett VI. országos energiatakarékos vezetéstechnikai verseny, amelyen az ország legjobb „volános” gépkocsi- vezetői vesznek részt. Huszonhárom vállalat pilótái évről évre összemérik tudásukat: ki tudja teljesíteni az út-idő követelmények alapján kiírt feltételeket a legkedvezőbb energia-felhasználás mellett. Ez a szempont nemcsak hazunkban foglalkoztatja a nagy szállítási vállalatok szakembereit. Az aggteleki verseny hírére jó előre jelentkeztek szlovák gépkocsivezetők is. Igaz, versenyen kívül indult a három kassai teherautóvezető, de részvételükkel emelték a hazai vetélkedő színvonalát, másrészt pedig hasznos tapasztalatokat adtak a Volán Tröszt szakemberei számára. Az energia-takarékossági programnak csupán egy részét jelenti a Volánnál a jó vezetési technika megválasztása, annak elterjesztése, illetve tanítása. Része, de fontos része a vállalatok takarékossági törekvéseinek, mint ahogy jól mutatja ezt a szomszédok érdeklődése is, akik ugyancsak gazdagíthatták tapasztalataikat a kétnapos verseny során. r bw — Portró Ml is Érdekli manapság az ifjú koitőmérnököket? Nyilvánvalóan senkit sem érdekel az © újságíró szubjektív világa, ám ezúttal mégis elárulom: találkoztam egy olyan fiatal szakemberrel, egy műszakival, aki egy kis optimizmust varázsolt a hetembe. Ez a hét ugyanis tele volt gondokkal és nagyfokú pesszimizmus nyomta rá a bélyegét: gondokból ki nem látszó gazdasági emberekkel volt találkozásom. És akkor találkoztam Baán István kohómérnökkel, a Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengerműve középsori főművezetőjével™. * Harmincegy éves. 1974-ben került a nemesacél-hengerműbe, akkor, amikor az termelni kezdett. De az ismeretségük ennél is régibb keletű, mert Baán István az egyetemi szünidőket is itt töltötte, az épülő üzemnél és annak környékén. Nem kellett őt rábeszélni ezekre a dolgos nyarakra, hiszen kisgyermekkorában bejelentette, mérnök akar lenni, mégpedig legalább olyan jó mérnök, mint az édesapja, aki fejlesztési főmérnök, műszaki-gazdasági tanácsadó az BKM-ben. István vágyaira áldását adta a családfő, de összehúzta a szemöldökét, amikor a fiú nővére, Anna, és húga, Mária is lejelentette: kohász szakra jelentkezik az egyetemen. A féltésre aztán a lányok is rácáfoltak Baánéknál. Anna ugyancsak kivette a részét — a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat munkatársaként — a kombinált acélmű tervezésében, a fiatal Máriát pedig meghívta a Nehézipari Műszaki Egyetem, segítsen az ifjú mérnök-generáció képzésében. István hét éve nősült, felesége óvónő az Árpád utcai óvodában, a kisfiúk két hét múlva tölti be a hatodik évét. Van egy kis lakásuk a Kilián-lakótelepen, és egy Trabant gépkocsijuk is. * Baán Istvánnak jó ügyekkel tömte ki a tarisznyáját a KISZ, amikor elbandukolt az egyetemi ifjúsági szervezettől. Természetesen — igen jó érzékkel — megszimatolta szervezőkészségét a nagyüzemi KISZ-bi- zottság is és azonnal munkát kapott. Munkabizottságokban, a partnerkapcsolatok kiépítésében ... Éleslátásra vall, mert aki nem jól ismeri Istvánt, könnyen rásütheti: komor ... Az ilyen véleményekkel is meg kellett küzdenie — pluszban — és azzal a sztereotip váddal szemben is, hogy bezzeg, azért fut ilyen jól a kocsid, mert. Ez a fiatal férfi 1980 nyarától az FMKT titkárának a szerepét gyakorolja a kohászatban. Néhány évig gyáregységi KISZ- titkár is volt, a vállalati KISZ-bizottság tagjaként is sokáig tevékenykedett. — Tudományos pályára készültem, de elsodort a munkaritmus. Ügy éreztem, és ma is úgy érzem, a termelésben a helyem. Végül is — akárhonnan nézem —, itt is le tudom tenni a tudásomat az asztalra. Sőt, itt rövidebb az innovációs út. Az Alkotó Ifjúsági Egyesülés — a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bizottság együttesen létrehozott mozgalmi-gazdasági szerve — impulzust adott a fiatal műszakiak és közgazdászok legjobbjainak. Tevékenységér dicséri, hogy szakterületenként kidolgozott programot is ajánl. így jött létre például a Energetikai Szervezési Iroda, amelynek a munkájában nagy örömét leli Baán István is. — Mit vállaltak, mi a feladatuk? — Az első fázisban felmérést készítet- . tünk az LKM anyag- és energia-forgalmáról. Ez kiterjed az első gyártási fázistól az utolsó, a befejező műveletig. Az alapanyagok, a segédanyagok, az energia-hordozók ... — minden szerepel ebben a sémában. Mennyiségileg. A második fázisban már nem csupán az energia-felhasználás mennyiségét, hanem ennek a forintális megfelelőjét is vizsgáljuk. Elvégezzük a művek vezértermékeinek teljes és részletes önköltségszámításait. Eddig jutottunk ... — Mi a team véleménye a nagyvállalatról? — A kovácsüzemek és az öntödék állóeszközértéke alacsony, ezekben az üzemekben nem sokat lehet tenni az energia-racionalizálás érdekében sem. Az elavult módszerek korszerűsítése hozná meg az eredmények et. — Jól tudjuk, erre most nincs mód. — A lehetőségeink — úgy érzem — ennek ellenére is nagyok. Eddig ugyanis nem volt egységes módszer például a műszeres energia-szabályozás feltérképezésére, nekünk kellett kitalálnunk egyfajta módszert, és ki is találtunk, az energetikai szervezési iroda segítségével. Tehát a harmadik fázisban már a műszaki-gazdasági értékeléssel foglalkozhatunk. Ebbe a munkába már meghívjuk mindazokat, akiknek szívügye ez a téma. A két első fázisból megmaradt összegből — ezt zsebből képeztük — azonnal tudunk fizetni a jó ötletek gazdáinak. — Mit vér az eredménytől? — Feltérképezzük az egész gyárat, minden gyáregységnél, minden üzemnél benyújtjuk a javaslatainkat. Igen részletesek ezek a javaslatok, mert figyelembe veszik az egész kohászati üzem sajátságait. Feladattervek készülnek a témából, reméljük, néhányból újítás is lesz... Januárban minden bizonnyal beszámolhatunk a munkánk eredményéről. Addigra talán konkretizálódnak a javaslataink. * — Milyen a fiatal műszakiak helyzete az DKM-ben? — Kedvező a tendencia. Tíz év alatt mintegy 1500 forinttal nőttek a kezdőfizetések. A perspektívák is megnyugtatóak, az ambiciózus fiatalok előtt szabad a „létra”, az egzisztenciális lehetőségek lépcsője... Igaz, nálunk is vannak még beosztás nélküli mérnökök. Nem tudom, ki a hibás ebben. — Többek között magukra irányul, a nagyiparra, azon belül is a fiatalságra a közfigyelem. Érzik ezt? — Hogyne éreznénk, minden energiánkat a közös cél motiválja ... Lévay Györgyi Bankkölcsön - salakhasznosílásra Olajkutak újjászületése Újra olajat adnak Borisz- lavban a Miriam körzet olaj- kútjai (Ukrajna Ívovi területén), amelyeket három évtizeddel ezelőtt állítottak le. Életrekeltésiiket a gőzheví- téses módszer tette lehetővé. Az olajat rejtő rétegbe nagyteljesítményű gépekkel nagynyomású hevített gőzt sajtolnak. A felmelegedett olaj viszkozitása csökken, és így a felszínre kerül. Jelenleg a régi olajkutakból naponta 20 tonnányi olajat termelnek ki. Nagy jelentőségű kölcsönszerződést írtak alá az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az okmányt, a Magyar Nemzeti Bank részéről Nagy Tibor kohó- és gépipari hiíelfőosz- lályvezetö, Kollányi Katalin kohászati osztályvezető, az ÖKÜ képviseletében Pethes András vezérigazgató és dr. Almássy József gazdasági igazgató látta el kézjegyével. A bankkölcsön a vállalat területén több évtized alatt felhalmozódott, mintegy 30— 35 millió tonnányi salak hasznosítását teszi lehetővé. A kölcsönből felépülő salakfeldolgozó műben évenként több százezer tonna kohóbetétet, illetve acél-hulladékot nyernek ki. Ennek hatásaként egy év alatt 26 ezer tonna, tőkés importból származó kokszot tudnak majd megtakarítani, ami több mint 23 millió dollárral javítja a népgazdaság devizamérlegét. A népgazdaság anyag- és energia-racionalizálási programjához szervesen kapcsolódó beruházást a tervek szerint 30 hónap alatt valósítja meg az Ózdi Kohászati Üzemek. A beruházás fővállalkozója az ÓKÜ lesz, míg az egyes részfeladatok megvalósításában több hazai építő és szerelő vállalat is közreműködik.
