Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
T982. október 7., csütörtök-..........-........-...........................— ÉSZAK-M AG YAÄQRSZAG 4 F áímlevéJ Jadwiga Jankowslta, Reviczky Gábor és Jozef Kroner az Egymásra nézve egyik kockáján. Aranymadár A Kelet estje az értelmiségi klubban Galgóczy Erzsébet Törvényen belül című regényét igen sokan olvasták és bizonyára legalább annyian hallottak a belőle készült, Egymásra nézve című, Makk Károly rendezte filmről, amelynek egyik női főszereplője — Jadwiga Jankowska — díjat nyert az idei cannes-i .filmfesztiválon és amelyről a minapi Stúdió ’82 tévéadásban riportot is láthatott a néző. Az érdeklődés mindenképpen indokolt, még akkor is, ha Galgóczy Erzsébet és Makk Károly átírásában — ők írták ketten a forgatókönyvet — az ismert regényből sok lényeges vonás-' ban eltérő és helyenként nemcsak szokatlan, de más vetületeiben, kipebb-nagyobb vitára is ingerlő film született. Az 1958-os ellenforradalom srtáni- Magyarország első éveinek néhány történelmi jellegű vonása vázolódik fel e filmben egy szokatlan, magyar filmekben eddig érdemileg nem ábrázolt szerelem hátterében. A szerelem ugyanis két nő között szövődik és válik tragikussá, követel emberéletet az egyiknél és súlyos betegséget a másiknál. Az egyneműek között szövődő kapcsolatokról magyar filmben, s általában a filmben többnyire csak gu- nyoros formában, megvető- leg és tizedrangú, mellékes motívumként szokott szó esni. Itt pedig két újságirónő szerelmi kapcsolata motiválja az egész történetet. Hozzá kell tenni, hogy Makk Károly rendezése, s nem utolsósorban Andor Tamás képei ezt a témát rendkívül jó ízléssel ábrázolják, tartózkodnak a nyersebb ábrázolástól, az egy alkalommal látott szerelmi kettős roppant ar- tisztikus és tulajdonképpen csak egy kíváncsiskodó rendőrtiszt megismételt kérdéseire válaszként esik szó egy mondat erejéig e lesbikus kapcsolat „technikájáról”. A film központi alakja Szalánczky Éva újságírónő, aki az ellenforradalom után nehezen tud elhelyezkedni, majd egy bizonyos Erdőss nevű, sokat szenvedett idős főszerkesztő veszi a lapjához, ahol Éva nemcsak riporteri készségével, hanem szókimondásával, türelmetlenségével, felfokozott igazságérzetével is feltűnik. Egy, már korábban ott dolgozó férjes asszony kolléganőjével szövődik olyan kapcsolata, amely szerelembe vált, és Lívia, az asszony bármennyire is megpróbál küzdeni ez ellen a kapcsolat ellen, olyannyira Éva és a szenvedélye rabjává válik, hogy a férjét akarja elhagyni érte, mire az — katonatiszt lévén, van fegyvere — rálő és a nő feltehetőleg béna marad. Ezt követően Éva az öngyilkosságnak egy nagyon sajátos módját választja: az országhatárra megy, a határőrök felszólítására nem áll meg, hogy azok lelőjjék. E szerelmi történet hátterében vázlatosan ott van 1958 politikai és sajtóvilága, és ott van az akkoriban újra kezdett és igen nagy erővel induló tsz-szervezés. Képet kapunk egy lap munkájának tükrében arról, hogy 1958- ban sokan többféleképpen értelmezték még az ötvenes évek első felének és 1956 gyászos őszének tanulságait, ugyancsak másképpen látták a termelőszövetkezetek szervezésének szükségességét és annak módszereit Ma, közel negyedszázaddal az események után, mindezt már bizonyos történelmi távlatból tekinthetjük át, és tudjuk, hogy azok, akik hajdan kényszert emlegetve lettek tsz-tagok, ma ki nem lépnének semmilyen kényszer hatására, de azt is tudjuk, hogy az ötvenes évek első felének eseményeit megítélő nézetek azóta tisztázódtak. Viszont ugyanakkor a mai nézőnek is meg kell értenie, hogy 1958-ban bizonyos tisztázatlanságok következtében még sok volt az ellentmondás, sok volt az olyan, akkor igen élesnek tűnő ütközés, amely ma már múltba- vesző történelmi epizód. Kérdés természetesen, vajon két lesbikus nő tragikus végű kapcsolata alkalmas-e egy ilyen súlyos időszak történelme egyes mozzanatainak felmutatására, a kapcsolat >volt-e az ürügy a történelmi emlékeztetésre, vagy a történelem szolgált-e atkáimul egy lesbikus szerelmi történet előadására. Akár- merről indultak el az alkotók, feltétlenül figyelmet érdemlő film született, és ebben a már említett Makk Károly rendezőn és az írón, valamint Andor Tamás operatőrön kívül kiemelkedően nagy szerepe van a három, külföldről hívott főszereplőnek. Évát Jadwiga Jankowska lengyel színésznő alakítja, aki arcjátékával, szemének rezdüléseivel is érzékeltetni tudja e tragikus sorsú nő minden fájdalmát és társra-éhségét, Líviát Grazyna Szaplowska ugyancsak lengyel színésznő alakítja roppant meggyőzően, érzékeltetve a nagyon szép, vonzó, férjes asszony vívódását a kétféle szerelem között, és a harmadik főszereplő, a fő- szerkesztőt alakító megfontolt, higgadt Jozef Kroner csehszlovák színész, aki már Makk Károly filmjeiben igen sok emlékezetes alakítással vett részt. A regényhez képest igen sok a változás. Hiányzik például az ott magánnyomozást folytató határőrparancsnok, Éva gyermekkori ismerőse, egyes kisebb szereplők is eltűntek, újak jöttek helyette, kevesebbet tudunk meg a szereplők. előéletéből, környezetéről. De a film, az Egymásra nézve önálló alkotás. Nem a regénnyel egybevetve kell elbírálnunk. MARIA BRAUN HÁZASSÁGA Néhány hónapja hunyt el fiatalon, de hatalmas életművet hátrahagyva Rainer Werner Fassbinder NSZK- béli filmrendező. Az 1978- ban forgatott Maria Braun házassága című alkotása most látható a filmbaráti körök mozijainak vásznán. E filmben egy nő — Maria Braun — életútjának roppant ka- nyaraiban kívánja érzékeltetni a nyugati Németország, a későbbi NSZK életének, társadalmának és benne állampolgárainak változásait a háború utolsó esztendejétől az ötvenes évek derekáig, azaz egy szűk évtizedben mutatva be, mint lett • háborús vesztesből valamiféle átalalculás során jóléti társadalomban élő emberek országa. (Számunkra különösen érdekes, bogy a film utolsó jelenetei alatt a rádió az 1854-es labdarúgó-világbajnokságnak azt a mérkőzését közvetíti, amelyen éppen a nyugatnémetektől szenvedett a magyar válogatott vereséget.) Maria Braun nem egészen egy napot töltött asszonyként a férjével, amikor annak a frontra kellett mennie, majd őt visszavárva, sok mindenné lesz. Prostituált, kitartott szerető, üzletasszony, sok egyéb. S amikor a férje, visszatér és már megvolna" a lehetőség, hogy jó körülmények között éljenek együtt, egy váratlan baleset, vagy tudatos tett következtében befejeződik életpályájuk, gázrobbanás öli meg a házukban mindkettőjüket. Maria Braun sorsában, illetve életében a jóléti társadalom keletkezése feletti bírálat tükröződik és a robbanásos pusztulás is Fassbinder ítélete ez életforma és társadalom felett. Kicsit hosszú film, nagy figyelmet igényel, de megéri. Zenés irodalmi estre invitált a meghívó a Tokaj étteremben működő értelmiségi klubba. Itt mutatott be ízelítőt készülő harmadik antológiájából a tíz évvel ezelőtt alakult Keleti irodalmi alkotócsoport. Egyébként az est címe .is magára az antológiára utal, pontosabban a készülő kiadvány borítóját díszítő képre, Pataki János festőművész alkotására. Mi is hát ez az aranymadár? Jelkép, természetesen — természeti is, meg emberi is. Maga az est, a Miskolci Nemzeti Színház két művésze ál-, tál tolmácsolt összeállítás mintegy körbejárta a jelképet; a sziklákra „kifeszült”, pusztulásra ítélt csodálatos teremtmény, az álmokban, a vágyakban, a gondolatokban szárnyaló madár nagyon is ember-testet öltött. Közösségben gondolkodó, közösségért feszülő alkotók vallomásait hallhattuk, ez volt a szép benne, a helyénvaló, a „nehezék” a mérleg serpenyőjében. Az antológiában szereplő szerzők közül heten szerepeltek az irodalmi ösz- szeállításban. Hogy mennyire tükrözte ez a tényleges szereplést, a készülő kötetben részvételt, nem tudhatjuk. Az irodalmi összeállítás mindenesetre felfogható volt egyfajta ars poeticaként, amelyen érdemes lett volna tovább haladni. Talán azért is, mert a bevezető — a klubprogramot is nyitó korreferátumban elhangzott; a Kelet és az értelmiségi Vchib kapcsolatát nem egyszerinek, folyamatosnak gondolják eL A „lett volna" kifejezés Jelzi; nem egészen úgy történt, ahogy talán jó lett volna. Kicsit ösztövérre sikeredett ugyanis a találkozó. Most nem a különben nagyon szimpatikus, de itt és most helyét nem találó jógabemutatóra gondolunk (bár tehetnénk), hanem arra, hogy Beszéltünk és beszélünk műszaki fejlesztésről, gyártmány- és gyártásfejlesztésről, számtalan olyan elméleti és gyakorlati fogalomról, amelyek végeredménye, vagy a termelésben, vagy a termékek használati értékének növelésében, illetve azok minőségének javulásában jut kifejezésre. Az elméleti, azonkívül, hogy a fejlődés gyorsítója, többnyire előbbre jár a gyakorlatnál, és az összefüggések feltárásával egyebek között rámutat arra is: mi akadályozza a fejlődést? Október 5-én nyitották meg a műszaki és közgazdasági könyvnapok rendezvénysorozatát, amely sajátos eszközeivel, a műszaki és köz- gazdasági műveltség „monopóliumának” felszámolásával, az ezekkef kapcsolatos ismereteket közkinccsé teszi. magát a műsort újabb versfel olvasások követték (az est műsorában szereplő és nem szereplő nyolc alkotó közreműködésével), s ezzel mintegy követhetetlenné is vált, eltávolított, személytelenné tett. Pedig jó lett volna hallani arról is (bár, ami késik, nem múlik — gondolom), hogy mit jelent számukra az összetartozás, a közös műhelymunka, mi az, amiért tíz éve kötődnek egymáshoz, túl azon, hogy kell egyfajta lehetőség a szárnypróbálgatásra. A kritikus dolga nehéz — dilemmája már-már feloldhatatlan. Mert egyrészt igazat kell adnia a készülő antológia lektorának, amikor felveti a kérdést; ugyan ki ítélhet ‘biztosan és tévedhetetle- nül abban, hogy ki lesz halhatatlan a most szárnypró- bálgatók közül? Babits sem József Attilának Ítélte a Baumgarten-díjat! S igazat kell adnia neki abban is, hogy a gondolkodó, töprengő, szépre és alkotni vágyó embert becsület illeti. Hogy maga az alkotás folyamata is érték. Nem bocsátkozik hát a kritikus jóslatokba, tehetség méricskélésbe. Ha lesz igazi költő, nemzeti méretekben mért, s nemzeti méretekben gondolkodó közöttük — az szerencse dolga, no és ráadás. Szubjektíve és jelen mércével mérve — a tévedés jogát is fenntartva -— mégis azt kell mondani; érthetetlen volt néhány arányeltolódás. Az például, hogy a valóban nagyon tehetséges, kötetes szerző csak két, s hozzá nem mérhető tehetségű négy-öt versével is szerepelt. De ez csak az egyik aggodalmunk. Értékes volt az est — értékesebb is lehetett volna. Ha szigorúbb mértékkel, a célnak rendelik alá a bemutatkozást. Reméljük, legközelebb ebben sem lesz hiányérzetünk. A műveltségi monopólium kifejezése, nem is olyan régen korántsem a műszaki és közgazdasági ismeretek egyre bővülő tárházára vonatkozott, mint inkább a legújabb bestseller-szerű kiadványokban való eligazodásra. Napjainkban a viszonylag szűkre szabott könyvespolcokon mindenkinél ott kell, illetve kellene lennie a munkaköre, érdeklődése által meghatározott szakíró-' dalomnak és kézikönyv- gyűjteménynek. Azok, akik azt állítják, hogy a munkától nem érnek rá tanulni, azok ma, vagy holnap, a korszerű ismeretek hiánya miatt, nem tudnak majd jól, vagy elfogadhatóan dolgozni. Ez a gondolat nemcsak a műszaki és közgazdasági értelmiség adott rétegére,' hanem a termelés „végrehajtóira” is Mezőkeresztesi hangverseny A szó legnemesebb érte#-' mében, az igazi kultúráin esemény rangjára emelkedett az a mezőkeresztesi hangverseny, amelyet október 1-én, a Borsod megyei Tanács és az Országos Filharmónia rendezett a helybeli általános iskola közreműködésével a község műemlék- jellegű református templomában. Öröm volt látni, amint öt óra tájban városivá növekedett a templom körüli forgalom, egymás után érkeztek az autóbuszok, személyautók, hogy a keresztesieken kívül a környező települések diákjai, zenebarátai az ünneplőbe öltözött, távoli érdeklődők százai ia időben megérkezzenek a koncertre. amely a zenei világnap megyei rendezvénye volt. Azt hiszem, hogy ez a tömeges, őszintének ható —, s mint kiderült, ószintének is bizonyult — érdeklődés volt az est igazi eredménye, megható, ugyanakkor megnyugtató körülmény, amire érdemes odafigyelni. Érezhetővé vált, hogyan lett a zened világnap — a zene egyetemességét és humanizmusát deklaráló alkalom — ünneppé, hogyan töltötte be valódi tisztét anélkül, hogy merő formalitássá sekélyesedett volna, vagy az „átlagkomcer- tek” — nemegyszer — átlag- élményévé szürkült volna. A program előadói között jeles művészek szerepeltek: Kovács Endre Bach és Mendelssohn orgonaműveiből mutatott be néhányat; az NSZK-ból érkezett Traudel Pilz, valamint Simándi József egy-egy oratorikus áriát adott elő. A koncert legegyenletesebb művészi teljesítményét a Miskolci Bartók. Kórus nyújtotta — tisztelgésül a zeneszerző születésének százéves jubileuma alkalmából —, Kodály-kom- poziciókat énekelt az együttes Reményi János vezényletével. vonatkozik. Manapság, amikor a népgazdaság egyensúlyának helyreállításán túl, annak egyik eszközrendszere: az újítás, az ésszerűsítés, a racionalizálás, a korszerűsítés, a tudományos-technikai forradalom kibontakozásával egyidejűleg, a hétköznapok részévé vált. Ebből következően a szakmai Ismeretek felfrissítése, illetve elmélyítése, a műszaki és közgazdasági szakemberek olyan feladata, amely az úgynevezett innovációs folyamat fel- gyorsulását eredményezi. Az október 5-től 31-ig tartó műszaki és közgazdasági könyvnapok, szerencsés esetben magát a változást, az előrelépést, az ésszerűbb és korszerűbb megoldást hordozzák és e törekvés értékelhető „haszna” minden bizonnyal több lesz, mint a vásárolt könyvek értéke. lil ;lok ÍO Az év végi feíkfnálősi-felvásárlási csúcs fő levezetése érdekében az 1982. október havában át-, adott hízott sertésekért (95—125 kg között) az érvényben levő alapárakon és felárakon felül még I Ft kilogrammonkénti felárat űzetünk Kérjük kistermelőinket, hogy a zavartalan átvétel érdekében értékesítési szándékukat mielőbb jelentsék be járási kirendeltségeinknek; felvásárlóinknak és megbizottainknak. BORSOD MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VALLALAT, MISKOLC Benedek Mikló« Buciiért (es. a.) D. Sz. E. Műszaki és közgazdasági könyvnapok Hétköznapok tudománya
