Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
1982. október 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Gondozottak Lapunkban nemrégiben számoltunk be megyénk nevelőotthonainak helyzetéről, az állami gondozott gyerekekkel kapcsolatos problémákról, egyáltalán ennek a rendkívül széles kérdéscsoportnak jelenlegi állasáról, legfőbb ismérveiről a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülése alapján. Kik valami mód’ részesei ennek a munkának, igy, vagy úgy kötődnek ehhez a problémakörhöz, vagy akárcsak figyelemmel kísérik a kapcsolatos publikációkat, tudják: a mi megyénkben növekvő nehézségekre! kell szembenéznünk, mind nagyobb feladatokkal keli erőt mérnünk e vonatkozásba^! is. Budapest és Pest megye után a mi megyénkben a legnagyobb az állami gondozottak száma: több. mint négyezer. Pontos számot azért kár lenne írni. mert szinte napról napra változhat, azaz emelkedhet. Az idén például már több, mint száz gyerekkel gyarapodott a gondozottak száma. A férőhelyek száma ellenben nem növekszik, a szükségesnél kevesebb. Az óvodás korú gyermekeknek már nincs hely. pedig még legalább húsz óvodásnak kellenne — kell — biztosítani, és még ebben az évben több, mint 80 gyereket vesznek ót a csecsemőotthonokból, mivel betöltik a 3. évüket. Az intézetekben viszont éppen a helyhiány miatt nemigen lehet különválasztani, megfelelő módon nevelni a különböző korú gyerekeket, előfordul, hogy (i és 20 évesek is együtt vannak. A nevelőszülők száma fogyatkozik, ennek ellenére az \őket ellenőrző felügyelők túlterheltek, a hivatásos pártfogók ugyancsak, a nevelők szintén. . ... Csecsemők, óvodások, 20 évesek ... A fentiekben egyebek között ezek is olvashatók. Mert ezek szerint gyakorlatilag a csecsemőkortól kezdve a felnőtté válás koráig foglalkozni kell állami gondozottakkal. Ruha. élelem. orvosi ellátás, az intézetek fenntartása, a nevelők fizetése, és még egy sor más kérdés, feladat, mi összefügg ezzel a rendkívül széles problémakörrel, az állami gondozottak ellátásával, felnevelésével, tisztes emberré formálásának vágyával. Túl- teherként mindenekelőtt az államnak, túlterhelésként az egész társadalomnak. És a család? És a család felelőssége, teherviselése, túlterhelése hol van, milyen mértékű? Erről az említett bizottsági ülésen is szó esett, több kérdés hangzott el, miként ezek a kérdések elhangzanak minden más fórumon is. hol az állami gondozottakról van szó. Szónoki kérdésként hangzanak el. mert maga a kérdező is nagyon jól tudja: a családok nagy többségében nullával egyenlő ama bizonyos felelősség, különben nem lenne ennyi állami gondozott gyerek. Hol is tartunk a családokkal? A népi ellenőrök is a súlyos — sok problémát jelző — tényt állapították meg, mely szerint a beutalt gyermekek nagyobb része „nehezen kezelhető, bűnöző cigányszármazású gyermek . . Többségükben veszélyeztetett kategóriába tartoznak Ezen belül külön gondot okolt az értelmi fogyatékos gyermekek ellátása, mivel az állami gondozottak száma ebben a kategóriában évről évre növekszik”. A szülők és a gyerekek kapcsolatáról olvasható: „A szülők nemegyszer italos állapotban jönnek gyermeküket látogatni, a vakációra hazautazó gyermekek pedig otthonlétük ideje alatt vannak kitéve ugyanazoknak a káros hatásoknak, amelyek elől az intézetbe hozták őket.” Farizeuskodás nélkül tehát: ezek a családok rossz hatással vannak a gyerekre. Kárt okoznak lelkületében, ha hosszabb ideig együtt vannak. Nem érdemes tehát a gyerekeket hazaengedni, vakációzni, mert otthon (menynyire idézőjelbe kívánkozik ez az otthon!) pár nap alatt lerombolják azt is, ami keveset itt az intézetben sikerült keserves, idegeket tépő munkával rájuk rakni. Szomorú dolog bizony, ezeket így, kertelés nélkül leírni, de a tények makacs dolgo.-c. Tudjuk, hogyne tudnans már régóta, hogy az otthon szeretete, a családi teszek melege nem pótolható semmivel, a legmagasabb szintű erkölcsi-anyagi állami támogatással sem. De csak az igazi otthoné, az igazi családé! Az nem pótolható. Az iszákos. a bűnöző családoknál nem tapasztalható ilyen szeretet, onnan menekíteni szükséges a gyereket, amíg nem késő. Elég gyakorta késő Bűnözés, italozás. Az írásos jelentésben, a 'felszólalásokban is szerepelnek ezek a kifejezések. Hosszú időt venne igénybe az összefüggések fejtegetése, de talán nincs is rá szükség. Manapság épp eleget hallhatunk, olvashatunk a bűnözésről, az alkoholizálásról is. A mi megyénkben mindkettőről van mit beszélni. Hadd utaljunk csupán arra a tényre ismét, hogy az értelmi fogyatékos gyermekek (a már így születettek! Mert ez nagyon fontos!) száma megyénkben évről évre növekszik! Ügy- , annyira, hogy az erre kijelölt nevelőotthon már nem is tudja fogadni őket nagy számuk miatt. A teherviselésből ezek a • családok nemigen vállalnak semmit, nem is igen értenék meg, mit jelent a felelősség kifejezés. Nagyon is érthető, hogy minden tisztességesen dolgozó magyar állampolgár, kinek munkája révén fizetésének, adójának valameny- nyi része benne foglalódik például a nevelőótthonok fenntartásába, az állami gondozottak étkeztetésébe, orvosi ellátásába, ruházkodásába stb., erélyesen kérdez rá: és a szülök, azok a bizonyos szülők mit tesznek? Csak isznak, lopnak, betörnek? Az állam pedig most építsen új otthont a miskolci Szentpé- teri kapuban, vagy más utcában, növelje a férőhelyet a már meglevő intézetekben, vegyen fel újabb munkaerőket — hiszen a gondozottak létszáma is növekszik —. adjon több fizetést, építse ki még jobban az orvosi ellátást, a társadalom küldje a szocialista brigádokat, a KISZ-fiatalokat, az úttörőket és mindenkit, hogy segítse, patronálja, támogassa az intézeteket, a gyerekeket? Tudnánk bizony hová fordítani, más célokra fordítani energiánkat, kevéske pénzünket, igen sok mindenre kell mostanában figyelnünk. Hát, mit tegyünk? Amit eddig. Még csak kérdés sem lehet. Gyerekekről van szó. Ilyenekről is, olyanokról is. Csecsemőotthonból éppen átkozottakról, sőt, még ottlevőkről, meg óvodásokról, sulisokról, meg persze su_ hancokról, vagánylcodókról. akik már büszkélkednek néhány balhéjukkal. Persze, hogy teszik a dolgukat velük is. kik eddig tették. Még akkor is. ha éppen a közeli cigánytelep vonzza, elcsalja őket, ha megszöknek, bujkálnak, ha az otthon átéltek alapján sértett lélekkel jár- nak-kelnek, ha vízfolyásként hazudna];, az átverésre mennek stb., stb., akkor is. „Folyamatos üzem” a nevelő- otthon, nem hagyható magára pillanatig sem. Nem biztos, hogy megfelelő iskola kell hozzá (nem árt persze), sokkal inkább rátermett lélek — mondta valaki a bizottsági ülésen. A bizottság ülésén egyébként e témakörben is több javaslat hangzott el a gondozottak érdekében. Az állam. a társadalom továbbra is vállalja a család szerepét, gondozza a gyerekeket. Természetesen. Azok helyett a családok helyett, amelyek ezt továbbra sem teszik. Priska Tibor — Nagy baj történt, szerkesztő úr — szólt hozzám, miután beinvitáltam a sajtóirodába. — Leesett az angyal ... — Csak később értettem meg, miről is van szó. A műsornak ugyanis volt egy száma, a mennyezetre rögzített vassínen angyalnak öltözött táncosnők lebegtek körbe-körbe a vendégek feje fölött. Éjszaka az egyik angyal rögzítője elszakadt. s a . fiatal nő egy kereskedő nyakába pottyant. Mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy a vendég gerinctörést szenvedett. — Tudom, hogy megírják, szerkesztő úr — így Rözs- nyai —, de kérem, ne csináljanak belőle nagy szenzációt. Nem is csináltunk, hiszen szívesen látott vendégek voltunk a csodabárban. A balesetet szenvedett férfi később fel is gyógyult. És felesleges hangsúlyozni, hogy a rendőri riporterek ezután t»- lán még szívesebben fogadott vendégek voltak az Arizonában. Egy ízben az akkori főkapitánnyal gyűlt meg a bajunk. A főkapitány ugyanis nehezményezte, hogy a de. tektívektől szerzett egyik információt megírtuk. Ezt követően a nagy tekintélyű főkapitány merész — legalábbis akkor merésznek tűnő — tettre szánta el magát. A lépcsőházban, a bűnügyi osztályhoz vezető rácsos kaput bezáratta, így nem tudtunk érintkezésbe lépni a különböző detektívcsoportokkal. Lett is erre nagy felfordulás, összeült a szindikátus, és csakhamar megszületett a döntés. Tíz napon keresztül a különböző napilapok csak a földerítetlen bűnügyek sorozatáról számoltak be olvasóiknak. A győzelem a sajtóirodáé lett, tíz nap múlva a vaskapu ismét kinyílt. A PEPITA ZAKÓS FÉRFI Nagyobb bűncselekményeknél, ha elhúzódott a vizsgálat, éppen az ügyek előadói kérték, a sajtót, írjanak, amit akarnak, a lényeg, hogy a felszínen tartsák az esetet. Csak egy példát hozok fel.a gyors tájékoztatás eredményéről. Megírtam A Mai Napban, hogy megöltek és kiraboltak egy magányosan élő férfit a VI. kerületben. A rendőrségtől még arról is listát kaptunk, milyen ruhaneműket — köztük egy pepita zakót — vitt magával a tettes. A lap reggel 9 óra tájban, már az utcán volt és a tettest még a délelőtt folyamán elfogták. Az ugyanis nem olvasta az újságot, és betért egy Kazár utcai ócskásboltba. Eladásra kínálta a ruhaneműket, és a kereskedő — aki már olvasott a bűncselekményről — felismerte a pepita zakót. Megegyeztek hát a vételárban. Á használtcikk-keres- kedő hátrament a raktárba, ahol a telefon volt, azzal, hogy hozza a pénzt. Felhívta a főkapitányságot, és mielőtt a rablógyilkos elhagyta volna az üzletet, már ott voltak a detektívek és bilincset kattintottak a kezére. A lakosság segítségének akkoriban is nagy szerepe volt a bűntények felderítésében. (Folytatjuk) Megújuló várak A híres trakai vár Litvánia területén 9 mintegy ezer építészeti műemléket nyilvánítottak védettnek. Ebből több százat már helyreállítottak, mintegy 300 restaurálása pedig folyamatban van. A szovjet állam a tizedik ötéves tervben 40 millió rubelt bocsátott a restaurátorok rendelkezésére, a jelenlegi öt évben ennél 10 millióval többet. A köztársaság számos helységében folynak a helyreállítási munkálatok. Egyik ilyen helyszín a XIV. században, a Galve-tó partján épült trakai vár. amely annak idején a Litván Nagyfejedelemség központja volt. A festői helyet évente rengeteg turista keresi fel. Egy munkásőr portréja Az út, amelyet végigjárunk... Az ember életét, sorsát sok minden meghatározza. Vannak körülmények, amelyek bizonyos mértékig tőle függetlenül alakulnak, választhat a társak között, élhet lehetőségeivel. Az utat azonban, amelyet végigjár, önmaga választja meg. Hogy honnan indul, arról nem tehet, de hogy hová érkezik, az már az ő becsületétől, emberségétől függ ... Dobos László sajóvámosi otthona a büszke házak közé tartozik a községben. Sokszobás, tágas, világos. Nem kivagyiságból építette, nem a szomszéd irigy szemét szerette volna látni, hanem egyszerűen szüksége volt és van rá. mert a három fiúgyermeknek — ahogy ő nevezi: az inasoknak — jobb életet akar biztosítani, mint amilyen a saját gyermekkora volt. — Apám korán magunkra hagyott bennünket az anyámmal. Azóta már a harmadik asszonnyal él. Csak az általános iskolát végezhettem el, a szakmunkáskéozőt már félbe kellett hagvnom. Dolgoznom kellett, mert semmink sem volt. munkába álltam, hogy egyáltalában megélhessünk. Nem kíméltem magam, dolgoztam a budapesti metró építésén, s a mostani munkahelyemtől. az ócskavasteleptől is sokan megijednének. Néha elgondolkozom azon. hogy szerencse vagy balszerencse-e, hogy igy élek. Az ember vigasztalja önmagát és azt mondom: amit elértem, azt a két kezem és az eszem munkájával teremtettem meg. s így tudom is becsülni az értékét. Persze, nem meditálni, „felesleges” dolgokról beszélgetni jöttünk el Sajóvámosra. nem véletlen az sem, hogy éppen Dobosék lakásában vagyunk. Dobos László a közelmúltban megmentette egy ember életét, amiben nagy szerepe volt „szaktudásának”, amit a Munkásőrségnél szerzett meg. — Hogyan határozta el, hogy belép a testületbe? — Világéletemben szerettem a rendet, a fegyelmezett cselekvést. Ezt úgy mondogattam, ki is „beszéltem” önmagámból. Egyszer aztán Alexa Józsi bácsi rám szólt: ha ennyire kedved van hozzá, állj közénk. — Sokan megkérdezik, mai belpolitikai helyzetünkben miért van még mindig szükség munkásőrökre? — Tanultabb emberek ezt pontosabban meg tudnák magyarázni. Én úgy érzem, ma is szükség van ránk, mert mindig akadhatnak olyan emberek. akik ellenségei hazánknak, vagy éppen bűn- cselekményt követnek el, s akár újabbak árán is elmenekülnének. Mi segítünk elfogni őket. Nézze, ha ég a ház, a tűzoltó a legfontosabb ember. Nálunk, hogy képletesen fogalmazzak, most valóban nem ég a ház. De mi. puszta jelenlétünkkel is bizonyítjuk: hívei vagyunk ennek a rendszernek, egyetértünk a most gyakorolt politikával, s ha kell, fegyverrel is megvédjük, amit eddig elértünk. — A fiúk kipróbálták már az egyenruhát? — Kicsik még azok hozzá... Inkább abban ütöttek rám, hogy ők is ugyanolyan bolondjai a gépeknek, mint annak idején én voltam. A gépek ... A miskolci, repülőtéri ócskavastelep talán a krimik autóroncstelepeihez hasonlítható a legjobban, csak jóval nagyobb azoknál. Irdatlan gépidomok, kiszolgált, rozsdásodó, de még mindig kormos mozdonyok hevernek egymásra dobálva valóságos dombokban, hegyekben. Az ember elveszettnek érzi magát közöttük. Dobos László itt nehézgépkezelő. — Vonzódom az erős gépekhez, s ennek jó oka van. Gyermekkoromban láttam, hogy milyen erőfeszítés kell a szántáshoz, még két lóval is. Aztán megláttam egy Hof- fer-traktort, és később már el sem tudtak húzni - mellőle. Megragadott a gép munkájának ritmusa, az erő. ami benne volt. s amelynek segítségével könnyül az emberek élete. Nézegettem, vizs- galeattam és megszerettem. Még ma is úgy vagyok vele: szinte sír a lelkem, ha nem bánnak megfelelően a gépekkel. Az emberek ... — Azt tettem, ami mindenkinek kötelessége lett vol-' na. A balesetet az autóbuszból láttuk meg. A sofőrrel együtt ugrottunk le. Az ösz- szetört Zsiguli utasai közül csak egy fiatal srác sérült meg súlyosabban. Ütőeréből spriccelt a vér. Szorította magának szerencsétlen, de láttam, hogy egyre gyengül, sápad. A kocsi ajtaja beszorult, a buszvezetővel úgy téptük ki, hogy a mentőládához jussunk. Igyekeztem nagyon gyorsan feltenni a kötést, és talán egy perc alatt sikerült is. Aztán — talán tíz perc múltán — jöttek a mentők és elvitték a srácot. Ennyi az egész. Ezért kellene engem megdicsérni? Udvardy József
