Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 1982. október 30., szombat Műemlékbejáráson az elmúlt évtizedek során az A »őr építését a XIV-XVI. századra taksáló emléktáblát a miskolci pedagógus természetjárók helyezték el az ősi falakon. Még szerencse, hogy a f Várhegyre felvezető szekérút a rétegvona- Jakat követi, a nyílegyenes télkapaszkodáshoz ugyanis legalább két tüdő kellene, így is alaposan fújtattunk, mire felértünk a szürkés­fehér sziklákkal világító hegycsúcsra épült kővárhoz. Nem csoda, hazánk egyik legmagasabban fekvő várá­ról van szó. A tengerszint felett 463 méter magasan já­runk. Csak összehasonlítás­képpen mondjuk el — Po- ládi-Kovács Attila egyik, e várról szóló tanulmányában' szereplő adatok alapján —, hogy a visegrádi fellegvár mindössze 315 méterre van a tengerszint felett, és a fü­zén sasfészek sincs maga­sabban 450 méternél. Innen a Varhegyről a ki­látás csodálatos mindenfelé, így messze ellátni a mindig közlekedési útvonalul szolgáló Bódva völgyén. Nem vélet­len, hogy annak idején ép­pen ide építették e várat. Mégpedig nyilván abból a célból, hogy a felső Bódva völgyét, a Tornából Abaúj, Borsod, Gömör felé futó utat ellenőrizve, védje. A vár alatti falu. Szögli­get híres mondagyűjtője, Bo- b(zly István szerint egy ör­döggel . szövetkező nagyúr, valamikor a szemben levő Övártetőn emelt várat, de azt — az egyezség megsze­gése miatt — az ördög el­pusztította, s a köveket át­dobálta a mai Várhegyre. A néphagyomány azt tartja, hogy a Bebek család egyik őse e kövekből emelte Szád­várát, amit a helybéliek ép­pen ezért Bebek-várának is mondának. Détshy Mihály: Egy isme­retlen magyar vár — Szád­vár című tanulmányában — a mondával ellentétben — azt írja. hogy Szádvár egyi­ke az 1250-es években, IV. Béla rendelkezésére épült kőváraknak. E vár soha nem játszott jelentős szerepet az ország történelmében, ostroma, meg­szállása soha nem okozott döntő fordulatot. Mégsem volt jelentéktelen erődít­mény! Bizonyság rá a sok tulajdonos, akik olykor bi­zony perrel, erőszakkal is igyekeztek birtokolni. Első várnagyát állítólag Péter is­pánnak nevezték, egy 1324- ben kelt oklevél említi is a nevet. De voltak itt az év­századok folyamán Druge- thek, a mondában is szerep­lő Bebekek. s ura volt Wer- bőczi István éppúgy, mint Gsáky István erdélyi főkapi­tány, vagy Esterházy Pál semprei, ugyancsak főkapi­tány. Sőt, bírták Thököly ku- rucai is! Egy 1731-ből származó le­írás szerint kelet—nyugat irányban 200 méter hosszú, átlagosan 70 méter széles, szabálytalan alakú erődít­mény Szádvár. A rajzok sze­rint négy részre tagolódott. A belső vár szabályos négy­szög alakú volt, sarkain ke­rek bástyákkal, valamint két szögletes toronnyal. A másik udvar háromszög alakú volt, csúcsán rondellával, a két szélső udvar pedig szabály­talan formában, a változatos terephez jól alkalmazkodó olasz bástyával épült. Mind­ezeket azért írom le, mert ma, csupán a romokat látva, nagyon nehéz még elképzel­ni is, hogyan nézett ki egy­koron ez a vár. Gerő László még 1968-ban írta a Magyar várak című könyvében, hogy Szádvár falainak konzervá­lása nagyon időszerű lenne. Ez az állítás, óhaj rpa még Inkább helyénvaló. Hiszen 1968 óta ebben a kérdésben semmi lépés nem történt, sőt zótirtásra, területrendezésre azonban még szükség van! Miként a már kivágott bok­rokat, fákat is el kellene a területről szállítani! És a ne­heze csak ezután következ­ne! A sok helyen még 6— 10 méter magasan álló falak konzerválását — már csak balesetveszély miatt is — egyre inkább sürgeti az idő. Ezt a sürgetést indokolja az a tény is, hogy e vidék a Ménes-völggyel kiegészülve, Borsod-Abaűj-Zemplén me­gye — nem túlzás — öt leg­szebb kis tájegysége közé so­rolható. i A leírások szerint e várat 1685—86 fáján robbantották fel a császáriak. Az akkor megmaradt — de évszáza­dokkal korábban rakott — falak, kövek immár több száz éve dacolnak az idővel. De mindent a fal, a kő sem képes kibírni! Kár lenne hagyni, hogy végül is kőha­lommá omoljon össze min­den, ami még áll, emlékez­tet. Már csak azért sem, mert — az idézett mondával ellentétben — nem hiszem, hogy akkor majd akad új várépítő. Hajú a Imre Fotó: Fojtán László A még álló falak váiat idéznek. Kérdés: meddig? erdő annyira benőtte a vá­rat, a meglevő falakat, hogy a fa- és bozótdzsungelben szinte csak kúszva tudtak közlekedni azok a turisták, akik vették a fáradságot, s felgyalogoltak ide • történel­münk eme emlékhelyéhez. Most, hogy ott jártunk, a várfalak körül, s bent a vár­udvaron a sok kivágott fa, bokor arról tanúskodott, va­lakik megtették az első lé­péseket e túrákra, kirándu­lásokra Igen alkalmas em­lékhely rangjának helyreál­lítása érdekében. További bo­R ejtve ny Btgv hívnak? A rajzokban két fiú és két lány nevét rej­tettük el. Hogy hívják őket? Elmúlt heti rejtvényünk helyes meg- © fejtése a következő: DAXLI A helyes megfejtést beküldötték közül a kö­vetkezők nyertek könyvjutalmat: Farkas Erzsébet, Hernádnémeti, Arany J. utca 27. 3564; Czomba Irma, Miskolc, Avas-dél. Bo­kányi Dezső u. 12. III/l. 3529: Hajdók Zénó, Miskolc, Ács József u. 2. 3516; Huszin And­rea. Taktakenéz, Kossuth u. 4. 3924; Szaba­dos Krisztina, Miskolc, Bársony János u. 39. 3531; Papp Gábor, Mezőzombor, Táncsics u. 10. 3931. Az állatok királya (Olasz népmese) Volt egyszer egy király, akinek három lánya volt; kettő se szép, se csúnya, a legkisebb viszont igazán szép volt. Jött valaki, hogy megkérje a legnagyobb ke­zét, de a legkisebbe szere­tett bele; így aztán egyik sem ment férjhez. A két nagyobb fondorlatoskodott a legkisebb ellen; azt mond­ták apjuknak, megálmod­tak mind a ketten, hogy húguk megszökött a háztól egy közkatonával. Rettegett a király, hogy az álom be­teljesül, és legkisebb lánya szégyent hoz a házra. Hí­vatta generálisát, és meg­parancsolta neki, hogy vi­gye el a lányát az állatok királyának erdejébe, s kard­jával ölje meg. Így aztán elmentek sé­tálni az állatok királyának erdejébe, a leány és a ge­nerális. — Hát — mondta egyszer csak a leány —, most már menjünk haza. Azt mondta a generális: — Nem, Felséged, azt a pa­rancsot kaptam, hogy meg­öljem itt. — És miért akar engem, az ártatlant megölni? — A király parancsa — mondta a generális, és ki­rántotta a kardját Mikor azonban ránézett erre a szerencsétlen, rémült leány­ra, megszánta őt, elvitte ru­háját, bárányvérben meg­forgatta, és azt vitte a ki­rálynak bizonyítékul. A leány egyedül maradt az erdőben, és az állatok királyától való félelmében sírva fakadt, aki itt él az • erdőben, és felfal minden­kit, akit csak talál. Sírt egy sort aztán megtörölte a szemét, és elaludt egy fa­odúban. Reggel az öreg állatok ki­rálya éppen vadászott egy megsebzett szarvast csapá­zott. És a szarvas helyett egy alvó kislányra lelt. Szépsége elbűvölte, feléb­resztette. és így szólt hoz­zá: — Akarsz velem jön­ni? Ne félj! — A leány be­leegyezett, és követte az ál­latok királyát az erdő kö­zepén álló házába, ahol magányosan, szomorúan él­degélt vadászgatott, mi­közben teremtett lelket sem látott. A leány végezte a ház körüli teendőket, s az állatok királya megszerette őt, mintha saját lánya len­ne. Egy reggel, amikor éppen felkelt, s a haját fonta az ablakban, a párkányra te­lepedett egy papagáj és azt mondta: Fésülsz szép hajfonatot, hiába, Felfal téged az állatok királya. E szavakN hallatára a le­ány sírva fakadt. Mikor az állatok királya visszatért a vadászatból, látja, hogy szomorú, s megkérdezte: — Mi bajod? — És a leány elmesélte, hogy mit mon­dott a papagáj. — Tudod, mit kell vála­szolnod? — kérdezte a ki­rály: Papagáj, papagáj, Tolláidból legyező lesz, rossz madár, Falat húsod kutyák elesége, Én leszek a gazdád felesége Amikor másnap elmondta ezt a mondókát, a papa­gáj dühében tollát felbor­zolta. s úgy megrázta ma­gát, hogy tollahullatva re­pült el. A papagáj a szom­széd királyé volt, s mikor megkopasztva hazatért, azt kérdezte a szolgáktól: — Ki merészelte bántam a pa­pagájt? A szolgák feleltek: — Minden reggel az állatok királyának háza felé repül, és így érkezett haza, meg­kopasztva. A király azt mondta er­re: — Holnap reggel nyo­mába szegődök, és magam nézem meg, mi történik ve­le. Másnap az erdőbe lova­golt, követte a papagáj röp­tét, az ablak alá ért, ahol a szép leány fésülködött, akihez foghatót soha nem látott még. A papagáj az ablakpárkányra telepedett, és ezt énekelte: Fésülsz szép hajfonatot, hiába, Felfal téged az állatok királya. És a leány válaszol neki: Papagáj, papagáj, Tolláidból legyező lesz, rossz madár. Falat húsod kutyák elesége. Én leszek a gazdád felesége. És a papagáj az összes tollát kirázta mérgében. Erre a király megjelent az állatok királya előtt és feleségül kérte a leányt. Az állatok királya szívesen be­leegyezett. bár nagyon szo­morú volt, hogy el kell válniuk. Az köszönetét mon­dott, búcsút intett és ott­hagyta egyedül az erdő kö­zepén. A lakodalomba eljött ( a király . a menyasszony apja is, és bocsánatot kért lá­nyától azért a bűnéért amit a gonosz nővérek fel- buitására ellene elkövetett. És a papagáj? Elröoiilt és senki sem hallott azóta róla. Fordította: Angyal János BélY®gsjyűjté® ar Bélyeggyűjtők ör- - K* . A Magyar ________ s zágos Szövetsége Észak-magyar- országi Területi Bizottsága ez év harmadik negyedévi ülését me­gyénként tartotta meg. Azokon az egyes megyei problémákon és eredményeken kívül megtárgya­lásra került az 1974-es pártha­tározat. valamint az l97G-©s köz- művelődési törvény szövetségen belüli hatékonyabb végrehajtása is. A bizottsági tagokon kívül a Borsod megyei Tanács művelő­dési osztálya részéről Kerekes László, a Heves megvel Tanács művelődési osztálya nevében dr. Kovács Páiné, míg a Nógrád megyei művelődési osztály ne­vében Szilasi András osztályve­zető-helyettesek is felajánlották segítségüket. Vagyis az illetéke­sek felismerték a bélveggvőltés- ben rejlő oktató-nevelő, ön- és közművelődési hatást. Ennek ér­dekében megyénként fontos in­tézkedések történtek a kitűzött cél mielőbbi megvalósítására. Az Evfordulók-események *82 sorozat keretén belül, október »9-és hozta forgalomba hazánk Böloni György postoigazgatása a Kossuth-díjas író és neves publicista Bölöni György — a szocialista realista irodalom Jeles képviselője — szü­letésének T00. , évfordulóidról megemlékező, 2 Ft névértékű bé­lyeget. A bélyeg 1 800 300 fogazott és 5700 fogazatlan példányban Va- gyóczky Károly grafikusművész terve alapján, 100 bélyegképet tartalmazó Ívekben, több színű ofszetnyomással a Pénzjegynyom­dába^ készült. A bélyegkép Bö­löni György portréját ábrázolja. Légrády Sándor grafikusmű­vész kiállítása alkalmából Kör­menden volt postai bélyegzés nk- tóbei 24-én. A „Victor Vasareiy- kfállftás — Szénfnüvészeti Múze­um” feliratú bélyegzést október 29-én Használták Bunaoesten. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 65 és a Szovterunió megalakulásának 60. évfordulóin tiszteletére a Budarest 4. számú postohlvatalbon lesz bélvenzés november 5-én. Ezen a nanon az arra kilelölt postahivatalok hasz­nálni fogiák az elsőnapi bélyeg­zőt is Október 29-én o M^kolc, Eger és Salgótarján 1. számú postahivatalok emlékeztek meg Észak-Magyarországról bélyegző­vel, a takarékossági világnapról. R. U

Next

/
Thumbnails
Contents