Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

1982. október 29., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A lakásprogram fontos kérdése Magánerőből — nagyobb segítséggel Kukorica­betakarítás ini a lyorsaság A szántóföldi növénytermesz­tés legutoljára betakarítható növényeinek egyike a kuko­rica. A gyorsaság itt különö­sen dönő, hiszen a legkoráb­ban levágott kukoricatáblák­ba még ugyanazon az őszön búzavetőmag kerül. Éppen ezért nagyfokú szervezettségre és műszakilag hibátlan gép­parkra van szükség a kuko­rica zavartalan, gyors beta­karításához. Képünk a hal- maji határban készült, ahol E—512-es kombájnokkal Gál József és Kádár István vágta e fontos takarmánynövényt. Fotó: Fojtán László Vezetékek és csatornák Vízellátásunk a vállalat tükrében A VJ. ötéves tervben a magánlakás-építés erőteljes növelted ésével keli számol­nunk, mert a népgazdaság egyensúlyának helyreállítá­sára irányuló erőfeszítése­ink az állami beruházások további csökkentését teszik indokolttá. Csak Miskolcon közel 200 millió forinttal mérséklődik az 1983. évi fej­lesztésekre korábban elő­irányzott pénzügyi fedezet. Ilyen gazdasági körülmények közepette a középtávú lakás- építési program csak abban az esetben valósítható meg, ha az eredetileg célcsoportos beruházásban tervezett laká­sok egy része magánlakás­ként, OTP-beruházásban épül fel. A feladat fontosságára va­ló tekintettel a miskolci vá­rosi párt-végrehajtóbizottság ez év májusában megvizs­gálta a magánlakás-építés helyzetét, majd ezt követően a városi tanács is napirendre tűzte ezt g fontos témát. Hogy mennyire időszerű a magánerős lakásépítéssel va­ló törődés, arra bizonyíték, hogy a miskolci városi és a miskolci járási párt-végre­hajtóbizottság legutóbbi együttes ülésen tekintette át a Miskolcon és a járásban kialakult helyzetet. Állásfoglalásában az együt­tes ülés megfogalmazta, hogy a magánerős lakásépítés se­gítését célzó intézkedések eredményesnek bizonyulták, sok tekintetben jelentős elő­relépés történt, a teljes siker érdekében azonban további támogatást kell nyújtani az előkészítéshez, állandóan fi­gyelemmel kell kísérni a program megvalósítását. Ma már szinte bizonyos, hogy Miskolcon, az OTP-beruhá­zásban lakótelepszerűen meg­valósuló társasházépítés nagy­ságrendje növekedni fog. Áz eredetileg tervezett 1662 la­kással szemben legalább 2000 —2100 lakás felépítésével kell számolni. A magánlakás-épí­tés különböző formái közül egyedül az OTP társasház­építés hasonlítható az állami beruházásban megvalósuló la­kásépítkezésekhez. A lakóte- lepszerű építkezéseken belül az OTP-társasházak túlsúlya következtében- fokozottabban törődni kell a .logos igények kielégítésével. Mindenekelőtt nagyobb követelményeket kí­vánatos támasztani az átadás­ra kerülő lakások minőségé­vel szemben, jobban kell ügyelni a megfelelő lakótele­pi Környezet kialakítására, de igényként fogalmazódik meg a különböző intézmények idő­ben történő megvalósítása is. A jogosnak látszó igények kielégítését nehezíti az épí­tőipari kapacitás terén je­lentkező hiány. S nemhogy javulna a helyzet, az utóbbi néhány hónap tapasztalata alapján — tovább rosszab­bodott. Különösen kirívó a magasépítés befejező mun­káinak elégtelensége, egyes közművek építésének elhú­zódása. Kapacitásfelesleg csak a szerkezetépítésben mutat­kozik, hiszen a panelos épí­tési mód szinte korlátlanul rendelkezésre áll. A város VI. ótéves terve előírja, hogy a Miskolc kör­nyéki települések népesség- megtartó erejének fokozása, továbbá a megyeszékhely la­káshelyzetének javítása érde­kében fokozottabb mértékben támogatni kell a miskolci agglomerációban (a Miskolc vonzáskörzetéhez tartozó köz­ségekben) a sajáterős lakás­építést. A kettős cél érdeké­ben mintegy 1000 kedvezmé­nyes telek kialakítására ke­rül sor 1983 végéig. A telkek 60 százalékára, vagyis 600 te­lekre a Miskolci városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága kapott kijelölési lehetőséget Az előkészítő munka már megkezdődött viszont sok gondot okoz a beépítésre ki­szemelt területek mezőgazda- sági művelés alól történő ki­vonása. nincs mindenütt meg­felelő tervezői kapacitás sem, s a kisajátítási eljárások is igen nagy terhet rónak a ta­nács illetékes szerveire. Ezt tetézi, hogy az érdek­lődés is meglepően gyér a miskolciak részéről az agglo­merációs területeken kialakí­tandó telkek iránt. A városi tanács illetékes osztályára ez ideig a rendelkezésre álló hatszáz telekre csupán 150 igény érkezett. Ki hinné, hogy a közeli Felsőzsolcán biztosított telkek iránt is szá­mottevően csökkent a keres­let, pedig az infrastruktúra szempontjából az egyik leg­kedvezőbb helyzetben levő településről van szó. A jövő mindenképpen az, hogy Miskolcon kívül, a vá­rost övező községekbe kell terelni a magánerős lakásépí­tést, hiszen a megyeszékhe­lyen az ilyen lehetőségek vé­gesek; a hagyományos csa- ládiház-építésre alkalmas te­lekhez a jövőben egyre ne­hezebb lesz hozzájutni. A miskolci járásban kife­jezetten a magánerős lakás­építés a meghatározó építé­si forma. Az ötödik ötéves tervidőszakban a magánerős lakásépítés különösen meg­nőtt, évenként mintegy 300 lakás épült a járásban. Köz­rejátszott ebben az OTP ál­tal nyújtott hitel és az épí­tőanyagok viszonylag ala­csony ára. A VI. ötéves terv­ben — az agglomerációs tel­keken létesítendő lakások­kal együtt — a miskolci já­rásban mintegy 2 és fél ezer magánerős lakás elkészülté­vel lehet számolni. Eddig a telekbiztosítássaJ nem volt különösebb fennakadás, bár megfigyelhető volt, hogy ke­vesebb állami telekre tartot­tak igényt, a lakosság szíve­sebben vásárolta a magán­kézben levő építési területe­ket.. Az építkezések befejezését időnként késlelteti bizonyos anyagok hiánya. Jelenleg pél­dául a hiánycikkek listáján szerepel a hullámpala, tető- cserép, különböző falazó­anyag, kisméretű tégla. A magánlakások építését álta­lában kisiparosok végzik a járásban, ugyanakkor jelen­tős a házilagos kivitelezés is. A járás területén 303, szépí­tés különböző ágazatába tar­tozó kisiparos tevékenykedik, számuk az idén tizenhattal emelkedett A két párt-végrehajtóbi­zottság hangsúlyozta: a kö­zelmúltban napvilágra került lakáspolitikai rendelkezések hatására tovább fokozódik az érdeklődés a magánlakás­építés iránt Másfelől, a szű­kösebb központi fejlesztési, beruházási lehetőségek is a magánerőből történő lakás­építés növelését teszik szük­ségessé. Ez megköveteli, hogy a vállalkozó szellemű csalá­dok megkapják a szükséges támogatást, kezdve az infor­mációtól, az adminisztratív teendők ellátásán keresztül, az építési anyagok beszerzé­sén át a lakás használatba­A társadalmi súly rangjá- val*bíró témával foglalkozott tegnapi ülésén a megyei ta­nács településfejlesztési és kommunális bizottsága. Ivó- vízellátásról, szennyvízelveze­tésről, a csatornázás, a derí­tés rendkívül összetett prob­lémaköréről volt szó a Borsod megyei Vízmüveit munkájá­nak tükrében. Ennek a válla­latnak vezetői számoltak be tevékenységükről, gondjaik­ról, feladataikról Az ülésen mind a bizott­ság elnöke dr. Vékony Ernő, mind a vállalat igazgatója, dr. Kovács Miklós szükséges­nek tartotta hangsúlyozni, hogy ez a rendkívül fontos tevékenység, a vízellátással, a csatornázással, a szennyvízde­rítéssel, -hasznosítással össze­függő munka, egyáltalán, az egész vízgazdálkodás még ma is kevesebb figyelmet kap a közvéleménytől, mint ameny- nyit megérdemelne. Annak ellenére is, hogy ma már mindinkább és mind széle­sebb körben válik nyilvánva­lóvá: a vízzel minden vo­natkozásban, összefüggésben gazdálkodnunk kell és ez mind több figyelmet, ötletet és főként pénzt igényel. Megyénk lakóinak ma 62 százaléka rendelkezik veze­tékes ivóvízzel, 124 telepü­lés 570 ezer emberéről van szó. Ismeretes egyik nagy gondunk: 164 községben fer­tőzött a víz, ezekbe zacskó­ban szállítja — éppen a me­gyei vízművek — a csecse­mők számára az egészséges vizet Erről a tasakos vízről a bizottság több tagja is ér­deklődött, kérdezett. A lé­nyeg: a vízművek megfelelő körülmények között — töltő­gépek, termoszkocsik stb. — minden szükséges helyre el tudja vinni a zacskós vizet Tudna vinni többet is, akár a felnőttek számára is, ha mindezt valaki megfizetné. (A tasakos víz előállítása, megtermelése, elszállítása évente legalább 4 millió fo­rint.) Egyelőre azonban nincs igény, nem is valószínű, hogy lesz a felnőttek részéről ilyen vízre. Még valamit erről a vízről. A zacskóban hét na­pig. áll el, ennyi a szavatos­sága, eddig nem képződik benne csíra. Ma a hét nap alatt nem veszik át ott ma­rad, ahová a vállalat embe­rei lerakták, altkor az újabb szállításnál ugyanezek az emberek egyszerűen kilyu­kasztják, kiengedik a vizet, nehogy bármelyik apró em­berke megbetegedjen tőle. Ivóvízvezetékkel tehát me-' gyénknek mintegy 62 szá-’ zaléka rendelkezik, a csa­tornázottság arányszáma pe-’ dig harminc százalék. Ez egy­ben-jelzi a gondot, a tenni­valót. A vállalat derítői éven­te valamivel több, mint 13 millió köbméter szennyvizet tisztítanak meg, ez a derítők túlterhelésévei lehetséges. Természetesen épülnek most is, a későbbi tervek között is szerepelnek szennyvíztisz­títók de ennek megoldása még továbbra is gond. fel­adat marad. Ernődön nemrég kezdték meg a próbaüzeme­lést, Edelényben több he­lyütt is munkálkodnak tisz­tító berendezésen, Kazinc­barcikán, Özdon, Sátoraljaúj­helyen szintén, ugyancsak tervezik ezt a munkát Sajó- szentpétéren, Encsen, Aggte­leken, Mezőkeresztesen, Sze­rencsen. Az ülésen a vízzel kapcsa-' latos számos kérdés szere­pelt még, egyebek között a házi szennyvízkezelés problé­mája, mely még ma sem meg­oldott sehol, vagy a derítők iszapjának hasznosítása^ melyre már számos elképze­lés született, kísérletek is folynak, de igazi megoldás még erre sincs. Még néhány! hír az ivóvízről. Bódvaszilas —Komjáti részére folyamat* ban van a vízbázis kiépítése,’ az encsi körzetben elkészült a 13 községre vonatkozó tanul­mányterv, kivitelezés alatt áll Mezőzombor, Prügy vízháló-; zata, folyik a tervezés Tisza­iad ány, Tiszatardos, Gsobaj és Taktabáj érdekében, Sá­toraljaújhelyen próbaüzemei a kettes vízmű, az egyelőre 8 községet ellátó ricsei vízmű átadásáról nemrég számolhat­tunk be. vételéig. Lovas La,jós Helyzetkép a miskolci jármOjavííéiiél — Hogyan köszöntött be a MÁV-hoz az ősz, megnőtt-e a fuvaroztatók „étvágya”? — Felgyorsult a forgalom, a megrendelők bőségesen igénylik a vagonokat. — Van-e elég vasúti ko­csi ? — Van, de még sincs — hangzik Gál Sándornak, a MÁV Miskolci Igazgatóság helyettes vezetőiének válasza. A magyarázat egyszerű: az igazgatóság területén sok í száz kocsi, köztük tizenkét speciális fedett jármű vár a javításra. Az utóbbiakról a következőket mondja: — Ezekben tudjuk csak szállítani a gabonát, a lisz­tet. a cukrot, a hazai és a külföldi megrendelőkhöz a gyümölcsöt, Utunk második állomása: a MÁV Miskolci Járműjaví­tó Üzeme. Kérdésünk: Miért várnak javításra a kocsik százai? Varya Zoltán igazga­tó: — Üzemünknek egy felada­ta van. hogy a kocsik és a vasúti berendezések mielőbb, jó minőségben megjavítva visszakerüljenek a vasúti forgalomba. Az 1300 fős kol­lektíva hosszú ideje sikeresen tesz ennek eleget. Ezt tanú­sítja. hogy az utóbbi évtized­ben csaknem minden évben kitüntetést kaptunk. — A legnagyobb erőt a MAi \ocsik javítására for­dítjuk. Dolgozunk a vago­nokkal rendelkező nagyvál­lalatok — az LKM, az ÓKÜ, a BEM, az ÉPFU — megbí­zásából is. Hatvan szakem­berünk pedig az országban más-más helyen javítja a vasúti berendezéseket. Az üzem dolgozói ered­ményesen munkálkodnak. Mi okozza mégis a feszítő gondokat \ A vezetők, és sok dolgozó keserű tapasztalatát így lehet summázni: a meg­rendelők, főleg egyes téeszek rakodói sem önmaguk testi épségével, sem a közös tu­lajdonnal nem törődve ürítik a vagonokat. A látvány rend­szerint a következő: drótkö­telet akasztanak a vagon aj­tajához, s a lánctalpas von­tatókkal olyat rántanak raj­ta, hogy az rendszerint le­szakad. Markolóval, emelő­villás targoncával feltépik, tönkrezúzzák a kocsik acél- és faalkatrészeit. — Az év első félében — mondja Szabó László, ter­melési vezető — az őszi for­galomban nélkülözhetetlen — fedett, hatvantonnás ko­csikból háromszázötvenet ja­vítottunk ki, végeztük el rajtuk a szükséges fővizs­gát. Ezek között volt bar- mine olyan vagon, amelyhez ötven ajtóra volt szükség. Tessék hozzászámolni, hogy ezeket többnyire fél évaJatt sikerült megjavítani, s ez idő alatt — nemcsak a kocsik hiányoztak — vagononként a MÁV naponta 800—1000 fo­rint bevételtől esett el. — Ezeket a hatvantonnás kocsikat külföldről vásárol­tuk. Devizáért tudjuk besze­rezni hozzá az ajtókat is. Az, ígéret szerint csak most a napokban kapjuk meg kül­földről az ajtókat. Sok al­katrészt magunk, többszörös költséggel készítettünk eL de ajtókat nem tudunk gyárta­ni. Kevesebb lenne a gon­dunk, ha a leszakított ajtót legalább bedobnák a vagon­ba. Ha nincs nagyon össze­zúzva, még hasznosítani le­hetne azokat. Az egyéb, a nyitott, s a kisebb fedett kocsik közül is sok ezret javítottak meg. Er­re részben a sok évi haszná­lat miatt volt szükség, de számos kocsi a rongálás mi­att került ide. Temérdek al­katiész kellene, azonban ke­vés van belőlük, így ezeket is saját erőből hozták rend­be — kétszeres, háromszoros költséggel. Szaibó László — a szemlél­tetés kedvéért — lekísér a munkahelyre. A hatalmas ja­vítócsarnokhoz vezető sín­párokon vagonsorok. Egy ré­szük a sok évi használat más részük a gépesített van­dalizmus nyomait őrzi. Leté­pett ajtók, felszaggatott pad­lók, mennyezetek, szétzúzott oldalfalait, kifli módjára el- hajlított 100-tas U-aeólból készített felső keretek. A csarnokban a „beteg" kocsik között haladunk. Az egyikből Kárpi János bognár huppan a földre. — Sok a javítaná való? — Ebben csak nyolc négy­zetméter. — Ez sóik, vagy kevés? — Egy ilyen kocsi burko­lata 130 négyzetméter, s ab­ból rendszerint 15—20 négy­zetmétert kell kicserélni. Távolabb egy tátongó al­jú kocsi áll. Alig három éve. hogy külföldről megvásárol­ták. Markolóval feltépték az egész padlózatot. A fa ára köbméterenként 10 ezer fo­rint. És mennyi munka! A szabadban nagy halom, da­rabonként 4 mázsa súlyú, külföldön készült, ajtóroncs hever. Pár lépéssel arrébb hihetetlenül sok elcsavart, összenyomorított felhajtható vaspadlók tömege. Üjabb kép: a munkások vastag, hengerelt, lukacsos acélrá­csot erősítenek a fedett ko­csik ajtóihoz. Éne a gyü­mölcs szellőztetése miatt van szükség. Ezekből nincs roncs. „Barkácsolók" több száz da­rabot (!) leszaggattak, lever­tek a csuklós pántokról. Az oknyomozásban a vas- útigazgatóság néhány állo­mására vezetett az út, ahol a „beteg” vagonokat gyűj­tik össze. Ezt az utat a kró­nikás helyett szakemberek járják végig. A KPM vasúti főosztályának gépészeti és járműfenntartási szakosztálya — a jövő héten — e tároló- helyeken szemlét tart A vizsgálat, s az azt követő in­tézkedéssorozat várhatóan ki­hat a vasúti kocsik javításá­nak meggyorsítására. Emellett szemléleti és gya­korlati változtatásra van szükség; arra, hogy rakodás­kor — hanyagságból, felelőt­lenségből — ne tegyenek tönkre vagonokat. Ezt a vas­úti szabályzat is tiltja, elő­írja a helyes kezelési mód­szereket, csak be kellene tar­tani, tartatni. Csorba Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents