Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 t982. október 28., csütörtök Filmlevél A tirnovói cárnő Doktor Sztariradev — Sztefan Danailov — és Marina, a kedves asz' szisztensnő — Kamelija Todorova Filmes emlékeiből bárki előkeresheti a következő lát­hatóságot: az úton két kocsi megy egymás mellett, a ben­ne ülőknek közük van egy­máshoz, haladnak hát, halad- gatnak párhuzamosan, míg egyszer csak útelágazáshoz érkeznek. S az adott pillanat feladta „lecke” megoldása­ként az egyik balra hajt. — a másik jobbra __ I lyen képsorral fejeződik be a Jankó Jankov rendezte, és mától látható színes bolgár film: A tirnovói cárnő is. Csakhogy ennek a szituáció­nak sem burleszk-, sem drá- ma-előzménye nem volt a korábbi másfél órában; mi nézők hát se nem hahotázunk, sem nem telünk el fájdalom­mal. Csak felállunk a szé­künkből és „elhajtunk” ren­des dolgaink után. A befejező képsortól mind­azonáltal még lehetne jó film A tirnovói cárnő. Az egyik kocsiban ugyanis egy gyö­nyörű fiatalasszony ül, ön­ként vállalva küldetését há­borús sebesültek közé — a másik kocsiban a Doktor ül, aki mellett megismerte á tes­ti gyógyítás alapjait, s aki mellett megtapasztalta a lé- lekbe-szívbe „beoltható” fáj­dalmakat ... A tirnovói cárnő mind­azonáltal nem jó film. Sajnos — már mendegélése közben feledhető. Sajnos ez azért is, mert ritkán találkozunk mo­zijainkban a bolgár filmmű­vészet alkotásaival. Ezúttal azt keli mondani: láttunk (Emílián Sztanev azonos cí­mű műve nyomán) egy moz­góképekkel illusztrált elbe­szélést, A konfliktusokat megkaptuk a narrátori szö­vegben — a cselekményt pe­dig egy, többnyire fotószerű- en megörökített képsorban. De hát miből is kellene itt konfliktusoknak kerekednie? Mitől lehetne mozgalmas és bennünk is érzéseket-gondo­latokat előmozdító ez a törté­net; ez a film? A helyszín: Timovó, az egy­kori, gyönyörű fekvésű bol­gár főváros. Ide tér vissza párizsi tanulmányai befejez­tével az egyik földbirtokos család fia — mint fiatal or­vos. Egy-két filmkockával tudtunkra adják, hogy komo­lyan akarja venni orvosi hi­vatását, később azonban, hogy asszisztensként maga mellé fogadja (testileg is) Marinát (a postás férjtől menekülő, szép fiatalasszonytj, eltűnik előlünk a hivatás-szál. El­vész az orvos lehetne-konflik- tusa: az, hogy az elmaradott, a lezüllött körülmények ellenére tud-e, akar-e el­szántan dolgozni? A cse­lekmény átmegy egy sze­relmi háromszögbe: ott van, ugye, az asszisztensnő, a dok­tor; s belép Tirnovó egyik elő­kelő gazdagságú családjának tüdőbajtól megtámadott leá­nya, Eleonóra (aki szerelmes lesz a doktorba; amint ahogy a két nő meg féltékeny lesz egymásra)... Míg mindez lassacskán elénk tárul, ott bolyong előt­tünk a fiatalságában már ér­kezéskor meggyötörtinek-lri- égettnek megmutatott dr. Sztariradev, minden elhatá­rozás nélkül. A film befeje­ző harmadában ugyan „be­mondják” nekünk, nézőknek, hogy „A doktorban nagy üres­ség támadt” — amin nem is lepődünk meg, hiszen kezdet­től ez volt az érzésünk. Ez a doktor két dologban dönt előttünk: a tüdőbeteg Eleo­nórának svájci utazást „ren­del el”; kedvesének, Mariná­nak (Tirnovó „népe” őt titu­lálja ,,cárnő”-nek) — pedig felajánlja a lehetőséget: hagy­ja őt el... » Álmatagon, vérszegényen mendegél mindez a néző előtt, mintha a rendező maga sem bízott volna abban, hogy a té­mát filmmé tudja formálni. Magam is amellett vagyok, amit egy kolléga a film nézé­se közben mondott: lehet, hogy ez az elbeszélés olvasva végigélhető ... A hét másik új filmje az Agónia I—11. (Raszputyin és a Romanovok); de azt nem láttuk ... Ténagy József „Tisztelet a sziiliföidneET Ä Műcsarnokban decem­berben megrendezik a kül­földön élő magyar képzőmű­vészek II. nemzetközi kiállí­tását. Az első ilyen tárlatot 1970-ben tartották, ugyancsak a Műcsarnokban. Ezúttal összesen 23 ország­ból mutatják be magyar mű­vészek, szám szerint 283-an azokat az alkotásaikat, ame­lyek a kiállítás címének szel­lemében fogantak. Több mint 100 festő szerepel a kollek­tív tárlaton, a többiek szob­rászok, grafikusok, fotósok és építészek. Európai országok­ból 174-en jelentkeztek, de elhozzák alkotásaikat más kontinensen élő művészek is. Az alkotókat elsősorban az óhaza iránti ragaszkodás késztette a tárlaton való sze­replésre, ám vannak közöttük olyanok is, a külföldön élő magyarok második, harmadik generációjához tartozók, akik még sosem jártak hazánk­ban, csak szüleik révén vall­ják magukat magyarnak. Az utóbbi 25 évben kül­földön élő magyar művészek közül 65-en rendeztek már Budapesten kiállítást, sokan pedig az ország más nagyvá­rosaiban is bemutatkoztak. Több alkotó — köztük Vic­tor Vasarely, Nicolas Schöf- fer, Amerigo Tot — művei­nek odaajándékozásával gaz­dagította hazai közgyűjtemé­nyeinket. November 4-től december 30-ig Ez israeretleriészlés 8 Szovjet filmek fesztiválja Ősz és tél találkozásán most már hagyományosan rendezik meg hazánkban a szovjet filmek fesztiválját. Az idei filmes eseménysoro­zatnak különös rangot ad az, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójára emlékezünk. A fesztivál programjába kapcsolódó megyei rendez­vénysorozat ünnepi megnyi­tóját november 4-én Miskol­con, a Rónai Sándor Mű­velődési Központban tartják meg, itt Csótai János, a vá­rosi tanács elnökhelyettese mond megnyitó beszédet. Az ünnepi alkalomból levetítik a Kenyér, arany, jegyver cí­mű, színes, szinkronizált szovjet filmet. Minderről a megyei moziüzemi vállalat tegnap délelőtt tartott sajtó- tájékoztatóján hallhattunk, amelyen természetesen szó esett a közel két hónapot át­fogó filmes rendezvénysoro­zat minden lényeges bemu­tatójáról, találkozójáról, an- lcétjáról. (Ezekről adott al­kalmakkor mi is tájékoztat­juk olvasóinkat.) A szovjet filmek fesztivál­ja idején kiállítást is „ván- doroltatnak” a rendezők (A 25 éves szovjet űrkutatás fo­tódokumentumai címmel) és „Filmes játék” címmel totó­zásra hívják az érdeklődő­ket. A megyei rendezvénysoro­zat záróünnepsége Szerencsen lesz december 30-án, a Rákó­czi filmszínházban. Történelem és kötődés a városhoz Böngészés a Borsodi Szemle új számában A Borsodi Szemle, a TIT Borsod inegyei Szervezete, a Borsod megyei és Miskolc vá­rosi Tanács ismeretterjesztő folyóirata legújabb — 1982. évi 3. — számában több olyan publikáció jelent meg, amely megérdemelné a lap viszony­lag szűkös, behatárolt, rend­szeres olvasótáborán kívül is a figyelmet. Ezért szólunk most róla. Talán furcsa, hogy a mai gondokat feszegető témákat megelőzve, egy történelmi té­májú írásra hívjuk fel a fi­gyelmet. Kamody Miklós nagyszabású dolgozata — Em­lékezés a felsö-tiszavidéki parasztfelkelésre a címe — szűkebb pátriánk egy jelen­tős, ám sajnálatosan keveset emlegetett, szinte feledésbe merült történelmi emlékére, a XVII. század eleji paraszt- felkelésre, a Császár Péter vezette mozgalmakra hívja fel a figyelmet, részletesen elemezve a kor társadalmi és gazdasági helyzetét, az egyes borsodi településeken jelent­kező elkeseredést, a paraszt­vármegyék felkelését, a gönci gyűlést és egyezményt, Csá­szár Péter kínhalálát, majd a kegyetlen bosszút. Tanulmá­nyában e parasztfelkelést, mint a Rákóczi-szabadság- harc előzményét mutatja be. Amikor történelmi tudatunk szakadékairói, hiányos törté­nelmi ismeretekről, történe­lemtanításunk fogyatékos­ságairól beszélünk, Kamody Miklós munkája megkülön­böztetett figyelmet érdemel. Bizonyára igen sokakat ér­dekel az a három dolgozat, amely a Gazdasági élet ro­vatban olvasható: Szabó György Tanácsi fejlesztések a VI. ötéves tervidőszakban, Kiss István Megyénk állat- tenyésztésének helyzete a hetvenes évek végén, Fehér Alajos A melléküzemágak fejlesztésének kérdései Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye termelőszövetkezeteiben. Mindhárom írás megyénk gazdasági életének kiemelke­dő gondjait elemzi. Hasonló­an figyelmet érdemel — a Borsodi élet rovatban — Lu­kács Jánosné A " népesség- megtartás lehetősége a megye aprófalvaiban — különös te­kintettel a napjainkban sok fórumon folyó településfej­lesztési gondolatcserékre. Itt olvasható Kiss Gyula gondo­latébresztő Nosztalgiák és re­mények sorozatában a Tibold- daróc és Kács mai életét be­mutató falusi helyzetkép is. A lapszám elején olvasható — és itt, utolsóként említése nem rangsorolást jelent, ha­nem éppen megkülönböztető kiemelést — a Napjaink kér­dései rovat, amelynek három írása bizonyára sokfelé lenne gondolatcserék témája, ha szélesebb olvasókörrel talál­kozik. A család szerepe az életmód alakulásában a címe és témája Lehoczky Alfréd tanulmányának; a szocialista életmód és a család össze­függéseit elemzi. Dankó Gyu­la munkája, A zöldfelület­rendezés elvi és gyakorlati kérdései a borsodi iparvidék városaiban alighanem min­denkit érdekel, aki ember­idegen házakban élve szeret­ne környezetében némi zöl­det, pázsitot, parkot, oxigént adó levélzetet érezni. Ilyen emberek pedig az ipari tele­püléseken mind többen van­nak, s a Dankó Gyula mun­kájából megismerhető átlag- számítások sokakat vitára ingerelhetnek. Végül, de nem utolsóként kell felhívnunk a figyelmet Tóth Pál tanulmá­nyára — Ragaszkodás és el­vágyódás — A városhoz való viszony motívumai a miskol­ciak körében a címe —, amely sokrétű felmérés alapján mu­tatja be, hogy a felszabadulás óta háromszoros lélekszámú­ra duzzadt Miskolcon a la­kosság miként és miért ra­gaszkodik a városhoz, illet­ve miért nem, egyáltalán, milyen a város és nagyszámú lakói kapcsolódása. E téma fontosságát talán nem is kell külön hangsúlyozni. Ilyen érdekes és fontos kér­désekkel foglalkozik a Bor­sodi Szemle új száma. Ezért hívjuk fel rá a figyelmet. (bm) Egyre nehezebbé válik a szabadegyetemi sorozatok megtartása. Csökken az ér­deklődés a nyelvtanfolyamok iránt is. A nehezedő isme­retterjesztési munka nyilván­valóan összefügg a gazdasá­gi helyzettel is — nemcsak a családok, az üzemek is job­ban meggondolják, mire költ­sék, mire költhetik a pénzü­ket —, de az igazsághoz ak­kor jutunk közeiebb, na nem akarunk mindenáron, min­dent a gazdasági körülmé­nyekkel magyarázni. Kevés az ismeretterjesztő rendez­vények propagandája, s ezen a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat — anyagiak hí­ján — aligha tud gyökeresen változtatni a közeljövőben. Elsősorban persze, az úgyne­vezett „vegyes hallgatóságú” előadásokra vonatkozik ez a megállapítás; amikor pedig igazán rangos előadók, fon­tos témákról beszélnek. A gond nem a megtartott előadások színvonalával van — szinte minden esetben elé­gedetten állhat fel a hallga­tóság, s nyilván nem okta­lanul vállalják például a fia­tal agrárszakemberek, hogy havonta egy alkalommal be­utaznak Miskolcra, a klub- foglalkozásokra —, hanem a megjelenéssel. Azzal, hogy nagyon sok esetben szinte képtelenség eljutni a nagy- közönséghez. Többek között azért is, mert az előadások meghirdetése sem egyszerű; a Műsorkalauzba jóval elő­re kell leadni a pontos prog­ramot, ilyenkor viszont még egyik-másik szabadegyetem beindítása is kétséges. A gondok annál égetőbbek, mert az elmúlt években va­lóban folyamatosan fejlődött, javult az ismeretterjesztő munka színvonala. Egyre több, a szakterületén megha­tározó személyiséget sikerült megnyerni az ismeretterjesz­tés ügyének. A nagyfokú ér­deklődés viszont elsősorban a népszerű, a tömegkommuni­kációból ismert előadók iránt széles körű- Ebbő! adódik pél­dául, hogy még a változatla­nul sokakat vonzó küluoli- tikad témájú előadások láto­gatottsága is hullámzó. Ilyen körülmények között is tiszteletreméltó eredményeket tud felmutatni a TIT megyei szervezete, ami nem kevés szervező munkát kíván. S ha eredményességről beszélünk, akkor nem mulaszthatjuk el megjegyezni, igen szép sike­reket értek el az ifjúság kö­rében. Most nem az egyetemi előkészítőkre gondolunk első­sorban — ezek más okok mi­att szinte eleve sikeresek —, hanem a baráti köri mozga­lomra. A matematika, a fizi­ka, a kémia, a biológia mel­lett most mór a történelem­barátok köre is működik, s aligha elhanyagolható körül­mény, hogy a tudományok sz retetével, a tudományos ismeretterjesztéssel már gye­rekfejjel barátságot köthetnek a fiatalok. Példamutatóan jó kapcsolatokat sikerült egyéb­ként két miskolci gimnázi­ummá' is kiépíteniük:_a Föl­des Ferenc és a Herman Ottó Gimnázium is szervezett sza­badegyetemi sorozatot, jólle­het ez a forma inkább az üze­mi ismeretterjesztésben gya­korlat. A nem diák, nanem a már dolgozó fiatalok felé is sikerült nyitniuk. A fiatal ag- rárérlelmiség bevonása, ér­deklődésének felkeltése csak az első lépcsőfok volt. Habár kétségkívül a legeredménye­sebb. S az ő példájuk is bi­zonyítja; értelmes, érdekes programok esetén meg lehet mozgatni a fiatal szakembe­reket is. Ennek pedig kettős haszna van; egyrészt az is­meretterjesztő utánpótlást is körükből kell biztosítani, másrészt valamit sikerül csök­kenteni a vidéken élő értel­miség elszigetelődéséből is. Akár bevalljuk, akár nem, tény: az önképzéshez, az is­meretek felfrissítéséhez, a tu­dományos eredményekkel va­ló haladáshoz ma a nagyvá­rosi környezet sokkal kedve­zőbb lehetőségeket tud biz­tosítani. Nyilván ezért volt például tavaly olyan iroda­lom szakos tanár is, aki nem­egyszer autóstoppal tudott csak bejutni az irodalmi sza­badegyetem előadásaira, de vállalta — rendszeresen — a fáradságot. Az ismeretterjesztés vi­szonylag fiatal, de igen gyor­san megizmosodott területét jelentik az úgynevezett köz­hasznú tanfolyamok, amelyek változatlanul népszerűek. S ugyancsak szép eredmények­re tekinthetnek vissza azok a sorozatok is, amelyeket a pe­dagógus-továbbképzéssel együttműködve, karöltve szerveznek meg. Érdemes szólni az úgyne­vezett nagy, visszatérő ren­dezvényekről is. A magyar nyelv hete, a szaknyelvkuta- tási konferencia éppúgy el­engedhetetlen része a megyei ismeretterjesztő munkának, mint a borsodi földrajzi hetek, vagy a csillagászati hét. Az idei rendezvények közül pe­dig kiemelkedett az országos műszaki konferencia. Ezek az előadások, sorozatok egyben továbbképzésül is szolgálnak; az ismeretterjesztő ismeret­bővítése legalább olyan fon­tos követelmény, mint az is­meretek átadása. Cs. A. mi Borsod népművészete cím­mel kiállítás látható nap­jainkban Lengyelországban a koszalini vajdasághoz tartozó Slupskban. Ezt a kiállítást a miskolci Herman Ottó Mú­zeum anyagából a múzeum két munkatársa — dr. Viga Gyula és Kamarás Jenő — rendezte és november 11-ig tart nyitva. Ekkor a tárlatot — Kárpáti László muzeoló­gus irányításával — szét­bontják, és Bulgáriába szál­lítják az anyagát, ahol ugyan­csak Kárpáti László rendezé­sében nyílik belőle kiállítás Szófiában, november köze­pén. A szófiai tárlatot dr. Szabadfalvi József Borsod megyei múzeumigazgató nyit­ja meg. Középkori templom Középkori templom marad­ványaira bukkantak a győri Xantus János Múzeum régé­szei Nagyszentjános határá­ban. A településtörténeti ér­tékre a Kisalföldi Állami Gazdaság dolgozói hívták fel a szakemberek figyelmét. Ta- lajlazítós közben elsőként felszínre került kövekről a régészek m egállá pitét tők, hogy római kori dombormű­ves sírkő töredékei. Megkezd­ték a kutatást. Arra .számí­tottak, hogy a föld alatt ké­ső-római temető rejtőzik. Ehelyett azonban egy közép­kori templom alapjait rej­tette a föld a felszínétől mintegy 70—80 centiméter mélységben. Horgászok, A Rakacai víztározón, a Csorba-telepi tavakon és a Hámori-tavon — az őszi halkihelyezésekre való tekintettel — 1982, október 27-től november 13-ig mindennemű horgászat tilos. MOHOSZ BORSOD-ABAŰJ-ZEMPLÉN MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents