Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
1982. október 19., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Üstben fő az „igazi" A szilva átváltozása Riportunk Siolasienden, felvételünk Bükkzsércen, Hók Sándorné portáján készült a lekvárfözésröl. Mintegy bizonyságául annak, megyeszerte él még e hasznos hagyomány. Fotó: Laczó József Azon a napon, az ősz • kellemével még nyarat hitegetett, bár a levegőben úszó ökörnyál már sejtette: a végét soha nem kívánt nyárias klíma utolsó ragyogásának vagyunk tanúi. Sőt, a levegőben az illat nyilvánvalóan az ősz jelenlétét bizonygatta. Azét az évszakét, amely ugyan e napon fényesen ragyogott, de talán már éppen holnap hideg széllel, esővel a jellemzőbb, zordabb arcát mutogatja. E napon azonban — mint mondom — még nyár volt a naptár szerinti őszben, párosulva azzal az édes, semmi máshoz nem hasonlítható harmadik évszaki illattal, amely ott a szalaszendi utca felett „megcukrozta” a levegő minden fejtekét. Onnan az egyik kert felől jött, a levelét pergető nagy diófa alól. Lassú méltósággal terjengve, szinte úszva a nyári díszeit levetkőző kert felett. Ott az öreg fa sátra alatt egy üstház állt. Alig pipáló kéménnyel, belsejében parázsló tűzzel. S az a tűz az üstnek, még pontosabban az üstben rotyogó szilvának adta melegét. Az pedig illatát tovább a levegőnek ... Az üstház mellett asszony állt, állandóan mozgó kezében furcsa kavarófával. Aznap, s ott a szalaszendi Roz- gonyi-portán özv. Rozgonyi Jánosné lekvárt főzött. Ügy, ahogy szokás: üstben, szilvából, szilvalekvárt. — Szokás? — kérdeztük, mert azt talán mondanom sem kell, az az illat, és az a látvány minket is odacsalt az üstház mellé nézelődni, beszélgetni. — Errefelé még igen. Ahol terem lekvárnak való szilva, ott főznek lekvárt. Inkább az a baj, hogy nincs minden évben szilva. Tavaly például emiatt nem tudtunk főzni. Ennek ugyanis a bercencei jó — válaszolta. — Már fél ötkor felkeltem és hozzáfogtam. Annyi a dolog ilyenkor, hogy ki sem látszunk belőle. Krumpliásás, gyümölcs- és babszedés, nem is beszélve a mindennapi házimunkáról, főzésről, mosásról, takarításról ... Mindezeket az üst tartalmát állandóan kavargatva mondta, szemét nem véve le az egyre jobban besűrűsödő szilvaízről. — Ügy nézem, ha ez a „tűzrakat" elég, jó lesz. Hogy mikor jó? — ismételte közbevetett kérdésünket, amelyhez mint a tudás birtokosa, még nevetett is. — Ha egy kanállal kiveszek belőle, s azt lefelé fordítom, nem pottyanhat ki belőle a lekvár. Akkor mondjuk rá, hogy jó. Én most a szokásosnál is egy kicsit keményebbre főzöm, mert ki tudja, lesz-e jövőre. Márpedig keményebben jobban eláll. Most a vége felé egy kis szalicilt is tettem bele, attól ugyancsak tartó,sabb lesz. — A főzés ideje alatt soha nem áll meg a kezében a kavaró? — Isten ments! Dehogy áll! Mindjárt odaégne, le- kozmálna. Kezdetben, amikor még nem olvadt meg a szilva, majd pedig a legvégén, amikor már elég kemény, akkor azzal a lapocka kavarófával kavarom, amit ott látnak a fal mellé támasztva. Közben meg ezzel a kapakavaróval. Így nevezik nálunk, mivel hasonlít a kapához. — A mozdulataiból ítélve, sok lekvárfőzést tudhat maga mögött... Bólogatott és újra nevetett. — Hát, ami azt illeti, valóban sokat. Valamikor még rézüstben is főztünk. Akkor üstház sem volt. Földbe ástunk egy gödröt, abba tettük a rézüstöt úgy, hogy alatta tüzelni tudjunk. — Majdnem elfelejtettem megkérdezni: egyáltalán szeretik a szilvalekvárt? — Persze, hogy szeretjük. Gombócba, derelyébe. krump- lilángoson. Finomság ez. Mert nehogy azt gondolja, ez is olyan, mint a bolti. Égés föld a különbség a kettő között. Az elmondottakhoz — lekicsinylő mosollyal — még legyintett is egyet. így beszélgettünk a szalaszendi Rozgonyi-portán, az üstben rotyogó, sűrűsödő, cukrosodé lekvár mellett. A lekvárfőzésről. Amikor elbúcsúztunk, még nem főtt meg Rozgonyiné idei szilvaíze. — Lányom! — kiáltott ennek ellenére a konyhában tevékenykedő asszonylányának. — Hozzál csak gyorsan kanalat! Már csak nem mennek el úgy, hogy meg sem kóstolják! Hajdú Imre Legfelsőbb Bíróság Levél Kistokajból Az élettárs jogai Egy fiatal tisztviselő és egy elvált asszony tizenöt évvel ezelőtt ismerkedett meg egymással. Később a férfi részletfizetésre öröklakást vásárolt, majd az asz- szony is. mint élettárs, odaköltözött és a törlesztéseket közösen fizették. Négy évig éltek együtt, azután a tisztviselő megmondta: mást szeret és azt feleségül is vette. Az elhagyott asszony a házaspár ellen pert indított. Ebben annak kimondását kérte, hogy az öröklakás fele része „élettársi közös szerzés” címén őt illeti meg, egyben azt is kívánta, hogy a lakás kizárólagos használatára őt jogosítsák fel és a házaspár onnan költözzék el. Az elsőfokú bíróság döntése szerint az elvált asz- szonyt a lakás négytized, a másodfokú bíróság szerint fele része illeti meg és a házaspárt a lakás kiürítésére kötél ezték. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, és így mód nyílt arra, hogy az élettársi jogokkal kapcsolatos álláspontot tisztázza. — Előfordulhat, hogy házas- vagy élettársak nem laknak együtt, mégis gazdasági közösségben élnek — hangzik a határozat. — A közös lakás az élettársi kapcsolatnak nem előfeltétele. Ilyenkor azonban különös gonddal kell vizsgálni, vajon csak érzelmi kapcsolat vagy ezen túlmenően, gazdasági közösség is volt-e közöttük. Ez utóbbit nem je- lanti, ha alkalmanként ajándékot adtak egymásnak vagy valamelyik kettejük részére főzött, mosott. — Ebben az ügyben a per adatai azt mutatják, hogy amíg nem költöztek össze, mindegyik megtartotta gazdasági és életviteli önállóságát. így például egymás szüleivel, hozzátartozóival kapcsolatuk nem volt. Ezért újabb bizonyítási eljárással tisztázni kell, hogy az élettársi viszony mikor kezdődött. Csak ezután lehet eldönteni, hogy az öröklakás közös vagyonuk-e? Ameny- nyiben az derülne ki, hogy még az asszony beköltözése előtt, élettársi kapcsolat volt közöttük és a lakást ez idő alatt szerezték, úgy a tulajdonjog hozzájárulásuk arányában illeti meg őket. Ennek eldöntésére mindkettőjük jövedelmi viszonyait tisztázni kell. Ha azonban az állapítható meg, hogy az élettársi kapcsolat az asz- szony beköltözése után kezdődött, tulajdoni igény nem illeti meg, csak a ráfordított összeget követelheti vissza és a tisztviselőt nem lehet a lakás elhagyására kötelezni. De még abban az esetben is, ha az asszony tulajdoni igénye fennáll és a házaspárnak el kell költöznie, elhelyezésükről neki kell gondoskodnia. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Idézet a levélből: „Kondás Józsefné vágyóit, Kistokaj, Táncsics Mihály utca 31. sz. alatt lakunk. Ez évben harmincéves házasok leszünk. Három gyermekünk van, szépen felneveltük őket Lányunk férjhez ment, nagyobbik fiúnk megnősült. A kisebbik most katona. Sajnos, kilencévi házasság után a férjem megbetegedett. Gyomorfekélyre megoperálták, s ezután baj bajt követett. Lábai tönkrementek, reumás betegség miatt deformálódtak. Teljesen munkaképtelenné vált. Mindennek előzménye, hogy 1945-ten, egy akna robbanása során elvesztette a bal alsó karját, és az egyik szeme világát. 1964-ben szá- zalékolták le... Nagyon igyekszem, hogy a családomat ellássam. De férjemen, aki menni alig tud, csak az segíthetne, ha egy jobb kézzel, vagy akkumulátorral hajtható rokkantkerékpárt kaphat- na... Margitkát otthonában kerestük fel: — Nemigen jellemző rám a kérés — mondja zavartan. — Most sem magamért tettem, a férjemért. Már nem bírom nézni, ahogyan szenved. Amikor Kondásék összekerültek, a maguk erejéből, kölcsön nélkül építették fel házukat. Lassan haladtak. Tó- dozták-fódozták a szobakonyhát, amelyből kétszoba- konyhás, előszobás otthont teremtettek. Az asszony járdát, lépcsőt épített, sokat dolgozott- A férj, akkoriban még tehette, fél karral kapált, kaszált, hogy besegítsen a közösbe. Ma is van földjük. Ezer négyszögöl, ahol kukoricát ' termesztenek. A ház belülről már készen van. Kívülről viszont még hatra van a vakolás. Idővel majd arra te Jut. Pénz. meg Idő is. Habár a legszükségesebbekre mindig volt. Igaz, régebben Kondásné a gyéreitek miatt csak a termelőszövetkezetben dolgozott, később viszont állandó munkahelyet keresett magának. Kellett a pénz, hiszen van olyan hónap, hogy ötszáz forintot fizetnek ki gyógyszerekre. Nem beszélve az állandó kezelésekkel járó költségről. Az idén nyáron pedig egyszerre kerültek kórházba. A férj reumával, az asszony vakbél- gyulladássaL Akkor, amikor a család nagy eseménye volt: a nagyfiú esküvője, ugyancsak együtt maradt a két szülő. Fiúk az NDK-ban tanult, ott alapított családot. Apja már évek óta otthon volt. asz- szonya pedig nem hagyta magára. A családot a két testvér képviselte. — Férjem, huszonkét évi betegség után, ötvennégy évesen nehezen tűri a bezártságot, de tehetetlenek vagyunk. Egy reményünk még van. Tavaly, a vállalatomnál a KISZ-szervezet felajánlotta. elkészíti férjemnek a rokkantkerékpárt. Ez teljesen megváltoztatná az életét. Azóta reménykedünk és várunk ... Megjegyzés: a miskolci Mobil Jármű- és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat KISZ- szervezetének tavalyi tagsága megfogyatkozott. Többen katonának mentek, mások szülési szabadságukat töltik. Az alig maradt tagok egyikétől a következőket tudtuk meg: — A kerékpárhoz szükséges alkatrészeket már elvitték a vállalattól. Amit vállaltunk, azt hiszem, nem tudjuk teljesíteni... Monos Márt» SPORT BVIK—Talabáüya 1-10-1) Tatabánya, 3000 néző. Vezette: Büki. DVTK: Gulyás — Szlovák, Giron, Teodoru I., Görgei — Keletű, Oláh, Tatár, Kiss 1. — Borostyán, Teodoru II. Edző: tír. Puskás Lajos. Tatabánya: Kiss — Horváth, Lakatos, Udvardi, Fischer — P. Nagy, Fiikő, Hermann — Schmidt, Weimper, Kökény. Edző: Dalnoki Jenő. Cserék: Udvardi helyett Barabás, a OS. percben, Kiss I. helyett Kerekes, a <*. percben. Feledi helyett Lippai a S9. percben. A diósgyőri ifik ismét nyertek, 2-1-es sikerükkel megerősítették helyüket a táblázat élén. Remek időben kezdődött a találkozó. A 12. percben Hermann kapásból fölé emelt. Két perccel később vezetést szerzett a Diósgyőr. P. Nagytól Tatár elv ette a labdát és megiramodott. Borostyán és Teodoru II. is kísérte az akciót, Tatár a jobb oldalra kihúzódott Borostyánhoz továbbított. A szélső egy csel után újra Talár elé játszott, aki ügyes mozdulattal a jókor érkező Teodoru 11.-höz gurított. A fiatal játékos pedig nyolc méterről, higgadtan a kapu bal oldalába lőtt, 1-0. A 20. percben Borostyán kisodródva veszélyeztette Kiss kapuját, a „portás” azonban szögletre mentett. Három perccel később csaknem egyenlített a Tatabánya. Giron fejéről saját kapuja felé perdült a labda és a felső kapufáról visszapattant. A szemfüles Schmidt egyből lőtt, Giron a gólvonal előtt állva a mezőnybe vágta a pettyest. A 25. percben Hermann távoli labdáját Gulyás ki tenyerei te, majd a másik kapunál Kiss I. bombáját öklözte előre Kiss, Teodoru II. nagy lendülettel érkezett, de rosszul találta el a labdát, s 12 méterről fölé dyrrantott A 34. perőben egyenlített a Bányász. Weimperi szabálytalanul szerelte Teodoru. I. (tettéért sárga lapot kapott). A sza- badnígást a „sértett” Weimper végezte eL Átemelte a labdát a sorfalon, Sch-midt érkezett és 13 méterről Gulyás mellett a kapu jobb oldalába talált, 1-1. A lefújás előtt Görgei távoli szabadrúgását Kiss szögletre tisztázta. A szünet után erőtlen tatabányai próbálkozásokat jegyezhettünk fel. A 66. percben Kiss 20 méteres szabadrúgása centiméterekkel kerülte el a kapu bal oldalát. A 73. percben Kökény beadását Schmidt spárgázta kapura. Gulyás előrevetődve azonban biztosan ölelte mellre a pettyest. A 90. percben Borostyán sokat ígérőén tört előre, kicselezte Lakatost, közben kisodródott, és lövését Kiss megfogta. Erőteljesen kezdtek a csapatok, hamar kialakultak a párok. A kulcsemberek megkülönböztetett .figyelmet es testőrt is kaptak. Oláh például egykori klubtársát, Fü- kőt kísérte el a pálya minden részébe. A DVTK a védekezésre összpontosított es gyors ellentámadásokat vezetett. Az egyik lendületes, szemre is szép akciójuk után született meg vezető góljuk. Ezután — ha kis szerencséjük van — újabb gólokat is szerezhetlek volna. A né- r hány húzásból felépülő támadásaik ugyanis sok veszélyt jelentettek Kiss kapujára. Változatos, küzdelmes volt a játék, a kapuk gyakran forogtak veszélyben. A szünet után továbbra is erőteljesen futballozott a vendégcsapat. A hazaiak általában középen erőltetett támadásait á DVTK védelme biztosan verte vissza. A diósgyőriek erejéből pedig továbbra is futotta az ellenakciókra. A kéttagú támadósor kellő támogatást kapott a középpályásoktól és ha lehetőség kínálkozott, akkor a védők is felfutottak. A tatabányaiak kevés helyzetet teremtettek, nem voltak képesek megtalálni a pirosfehérek taktikus játékának ellenszerét. Az MNIC-kudarc után a DVTK várakozáson felül helytállt, helyenként jól és ötletesen futballozott, az egyik pontra teljesen megérdemelten szolgált rá. Gulyás jól védett. Giron magabiztosan rombolt, Teodora' ,1., kitűnően semlegesítette . Weimpert. A középpályások közül Oláh, Tatár, és Kiss I. nyújtott átlagon felülit. Elöl Borostyán és Teodoru II- valamennyi megmozdulása veszélyes volt. Büki kielégítően bíráskodott Kolodzey Tamás az nb i Állasa: L Rába ETO 8 7 — 1 25-4 14 2. Ferencváros 8 6 1 1 23-9 13 3. Csepel 8 5 2 1 15-11 12 4. Vasas 8 4 1 3 19-14 9 5. Honvéd 8 4 1 3 13-11 9 6. Videoton 8 4 — 4 38-15 8 7. Ü. Dózsa 8 2 3 3 12-14 7 8. Tatabánya 8 2 3 3 10-12 7 9. Békéscsaba R 2 3 3 12-15 7 10. Pécs 8 3 1 4 11-14 7 Diósgyőr 8 2 3 3 11-14 7 1*. Debrecen 8 2 3 3 8-11 7 33. Haladás 8 2 2 4 8-14 fl 34. ZTE P 2 1 5 8-13 5 15. Nvírervbáza 8 2 1 5 6-13 5 16. MTK-VM 8 2 1 5 7-22 3 Kézilabda Nagykanizsa—Borsodi Bányász 23:17 (10:8). Nagykanizsa. NB I,B. női. A vendégcsapat sok helyzetet hibázott el. Ld.: Kerti (9), Feketéné (4). Jó: Kerti. Egri Finommechanika—Borsodi Bányász 32:19 (15:7). Eger, Ni3 II. férfi. Gyenge teljesítményt nyújtott a Bányász. Jó: Mont- vai. Lehel SC—Miskolci Spartacus 25:13. Miskolc, NB I/B. női. A már kiesett szövetkezetiek tartalékos összetételben nem voltak egyenrangú ellenfelek. ózdi Kohász—Bp. Spartacus 25:19 (13:7). Ózd, 800 néző. NB I. férfi. Vezette: Andorka, Schober. ÖKSE: Bikki -- Fekete (4), Benői (4), Jakab (3), Sipos (6), HuszH, rvanics (4). Csere: Bo- czák. Nagy. (l), Tiba (3). Be- reczky. Edző: Móró Gábor. Nagy küzdelmet vívtak a cápátok. A helyzeteiket jól kihasználó ózdiak megérdemelten nyertek. Jók: Benei, Ivanics, Sipos. Hódmezővásárhely—ózdi Kohász 14:12. (7:7). Hódmezővásárhely, NB I/B. női. A szünet után határozottabban kézilabdázott a vásárhelyi együttes. Gd.: Borosné (4), Barcsik (3), Kis- faragóné (2), Szabó, Zsigmond, Szűcsné (l—l). Miskolci EMTE—Tiszávasvári 23:18 (16:8). Miskolc, NB II. férfi. A miskolciak a bajnokcsapatot' győztek le. Jól játszottak, mezőnyben védő- és támadójátékban egyaránt felülmúlták ellenfelüket. Ld.: Csótai (9). Szabó (6), Tóth Attila (4), Jancsó (2). Jók.; Tóth András, Csótai, Szabó. Kosárlabda DVTK—Kecskeméti SC 84:73 (40:40). Miskolc, városi sportcsarnok. 300 néző. NB I. női. Vez.: dr. Frizzy, Halmos. DVTK: Winter (37), Aronné (22), Jászka (12), Tóthné (6), Papp (5). Csere: Főnyi (2). Edző: Baumann Gáspár. Küzdelmes mérkőzésen értékes győzelmet aratott n diósgyőri csapat. A szünet után támadásban és védekezésben egyaránt Jobbak voltak és biztosan győztek. Jók: Winter, Aronné, JászkiL MEAFC—Kiskunfélegyháza 94:33 (41:18). NB II. női. Kiskunfélegyháza. Az első perctől kezdve a MEAFC irányította a játékot és biztosan nyert. Ld.: Richlik, Jandánházi (22—22), Veres (14), Szabó (13), Agócs (10). MEAFC—Kiskunfélegyháza 81:63 (34:31). NB II. férfi. Kiskunfélegyháza. A szünet után gyors játékkal és 1ó helyzetkihasználással biztos győzelmet arattak az egyetemisták. Ld.« Lőrinc? (23). Mcskó. Tzrael (16— 16), Somodi (12), Miinyik (10).
