Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1932. október 16., szombat Beszélgetés az új ösztöndíjrendszerről A differenciálás - lehetőség A Nehézipari Műszaki Egyetem megoldásai Szeptember elején és régén csak előlegeit fizettek a hallgatóknak a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A két hónap — szeptember és október — „végelszámolására”, azaz az előleg és az ösztöndíj különbözeiének kifizetésére tegnap, október 15-én került sor. Az új ösztöndíj- rendszer alapján járó első teljes összeg kifizetése e hónap végén lesz. Az új ösztöndíjrendszer kidolgozásáról beszélgettünk a Nehézipari Műszaki Egyetemen dr. Özekkel János nevelési rektorhelyettessel, dr. Boros Gábor egyetemi adjunktussal, a nevelési rektorhelyettes szakreferensével, Rácz Pál egyetemi tanársegéddel, aki a KISZ- bizottság tagjaként részt vett a rendszer kimunkálásában. A hallgatókat a beszélgetésen Magyar Gábor harmadéves bányamérnök-hallgató, kari .KISZ-titkár, valamint Major Zoltán másodéves hallgató, a gépgyártás-technológiai gépészmérnöki szak KISZ-titkára képviselte. — Mi tette szükségessé az ösztöndíjrendszer megváltoztatását? RÁCZ PÁL: — Leginkább az, hogy kevés volt és merev. Voltak ugyan tól-ig haltárai, de ez egészen minimális különbséget jelentett. Igen fontos kifogás volt a régi ösztöndíjrendszerrel szemben, hogy nem ösztönzött. Egy közepes és egy jeles tanulmányi eredmény között tanulmányi ösztöndíjban mindössze 600 forint volt a különbség. Gondot okozott a szociális támogatás kettős rendszere is. Egyrészt a hallgatók anyagi helyzetük függvényében szociális ösztöndíjat kaptak, s ugyanakkor Igénybe vették az olcsó kollégiumot és az olcsó étkezést. És ez elég nagy feszültségeket hordott magában. MAGYAR GÁBOR: — A most megváltozott ösztöndíj- rendszert 1967-ben vezették be. Azóta tizenöt év telt el, és alaposan megváltoztak az életkörülmények. Tény, hogy az alacsony ösztöndíjak meg- . lehetősen rossz hangulatot váltottak ki a fiatalok körében, és igen érősen terhelték a családokat. — Az új ösztöndíjrendszer bevezetését gyakorlatilag a KISZ kongresszusán jelentették be, és megvalósítására két lépcsőben került sor. Februártól vezették be az általános és tanulmányi ösztöndíjat, az idén pedig szeptembertől az új szociális ösztöndíjat. Mindkettőnél igen sok lehetőséget kapták az intézmények. MAGYAR GÁBOR: — A megemelt összegen túl, én két dolgot tartok igen jelentősnek. Az egyik a kiemelt ösztöndíj bevezetése, a valóban jó tanulóknak, akik nem kapnak népköztársasági ösztöndíjat. S ugyanide tartozik az is, hogy ha nem is progresszívon növekszik, de emelkednek a jobb eredményeket elérők honorálására fordítható összegek. A másik, hogy az általános tanulmányi ösztöndíjban honorálni lehet az olyan közéleti munkát is, amely a közösség érdekeit szolgálja, de adott esetben, valamivel hátráltathatja az egyén tanulmányi munkáját. DR. ÖZEKKEL JÁNOS: — Az új ösztöndíjrendszer is megtartja az egyharmad-két- harmados arányt a tanulmányi és a szociális ösztöndíj között. Jobban örültünk volna, ha valamit módosulnak az arányok, és mondjuk felefele arányban osztották volna szét a támogatást. Az jobban segítette volna a tanulmányok ösztönzését Függetlenül ettől, úgy véljük: a közéleti nevelésben sokat hozhat számukra. Hiszen azoknak, akik a kimunkálásban részt vettek, és a közösségeknek, amelyek ezek alapján döntést hoznak, állásfoglalásra kényszerülnek. Képviselni kell egy közösségi érdeket, tudni kell elmarasztalni, nemet és igent mondani. — Maradjunk még egy kicsit a tanulmányi ösztöndíjaknál. Amennyire tudom, nem egységes, hogy hányas átlagtól fizetnek ösztöndíjat. A mérnöki karokon a 3 egésztől kaphatnak ösztöndíjat, míg a jogi intézetben az alsó határ 3,51. De karokon belül is vannak eltérések. MAGYAR GÁBOR: — Ez így van. A bányamémöki karon például a negyed- és ötödéves hallgatók csak 3,51- os átlageredménytől kapnak tanulmányi ösztöndíjat Ennek egyébként igen egysze- 'rű oka van. Megnéztük a tanulmányi átlagokat ezen a két évfolyamon, lévén, hogy itt már elsősorban a szakmai tárgyakat tanulják, magasabb, 3,7 a tanulmányi átlag. A többség számára tehát elfogadható volt a szint megemelése. Van viszont lehetőség egy úgynevezett holtsáv kialakítására, lehetőség van arra, hogy akik ebbe beleesnek, ne fizessenek tandíjat. Legfeljebb azt tartom méltánytalannak, és nyilván ezen valahogy gondolkodnunk kell, hogy a bányamérnöki karon 5 egészes tanulmányi eredményt elért hallgatónak is ugyanúgy meg tudjuk adni a maximális 1200 forint tanulmányi ösztöndíjat, mint ahogy meg tudják adni a gépgyártás-technológusok. MAJOR ZOLTÁN: — A bányamérnökökkel szemben mi 5 százalékot tartalékoltunk (ők 10-et) a differenciálásra. Ez nálunk elég volt, igaz, hogy nálunk viszonylag kevés a jó tanuló, ezért tudtuk a maximumot adni. Hozzátartozik, hogy a tankörök döntöttek, javaslat alapján persze, az összegekről, és a túlzott differenciálást nem vállalták. A diákjóléti bizottság a tartalékból azért _ honorálni tudta az egyéb szempontokat. DR. ÖZEKKEL JÁNOS: — Lehetséges, hogy jobb lenne, ha a karok között nem lennének különbségek. De mi nem is akartunk beleszólni, a felosztást a diákokra bíztuk. Ez az egyik. A másik, hogy végeredményben az élet is differenciálja a szakokat. Az alsó ponthatár a felvételinél már különbözik a karoknál. Az persze * valóban nem jó, ha( az 5 egészes átlagú hallgató az egyik karon több, a másikon kevesebb ösztöndíjat kap. Ez már olyan teljesítmény, amelyet egyformán értékelni kell. De gondolom, a korrekciót úgyis el fogják végezni a hallgatók, hiszen új rendszerről lévén szó, most gyűjtik ösz- sze a tapasztalatokat. — Igen lényeges vonása az új ösztöndíjrendszernek, hogy a szociális ösztöndíj megállapításához kibővítik a jövede- lemmegitélés lehetőségeit. Mennyire és hogyan éltek itt a differenciálás lehetőségeivel? MAGYAR GÁBOR: — Mi felhasználtuk azt a kérdőívet, amelyet kaptunk. így a kereseti igazoláson kívül megpróbáltuk beszámítani, hogy van-e autója, nagy értékű ingatlana a családnak, van-e esetleg eltartásra szoruló nagyszülő. Szóval, ami javíthat vagy ronthat a helyzetén. És elég összeg állt rendelkezésünkre ahhoz is, hogy differenciálni tudjunk. Ennek ellenére azt/kell mondanom, hogy gyakorlatilag nincs meg az az eszközrendszerünk, hogy végigvigyük. Arra gondolok, hogy nem tudjuk ellenőrizni, hogy igazat vall-e be, és az elsősök esetében még a tankörtársak sem ismerik egymást, hogy kiigazítsanak. Ez legfeljebb olyan szembetűnő eseteiméi fordulna elő, mint amilyenre volt példa. Mindössze 300 forintos egy főre eső jövedelmet igazolt, de kocsival jár, a legdivatosabb cuccokat hordta. Szóval nagyon szembeötlő volt és bántott. MAJOR ZOLTÁN: — Nálunk nem volt igény a kérdőívek felhasználására, 4 százalékot használtunk fel a differenciálásra. Azt hiszem, nem nagyon merték vállalni ezt a hallgatók. DR. BOROS GÁBOR: — Én két dolgot szeretnék itt megjegyezni. Az egyik, hogy amíg az élvekről volt szó, addig mindenki egyetértett azzal, hogy differenciálni kell. Amikor az ‘ egyéni érdekek kerülnek előtérbe, akkor viszont már a hallgatók többnyire nem merik vállalni, egyszerűen nem vállalják, hogy egy-egy döntés alkalmasint a közösség felbomlását hozza. De úgy gondolom, igazságtalan dolog is ezt teljes egészében a szemükre vetni. A differenciálásról a társadalomban is több szó esik, mint amennyi abból megvalósul. Ugyanakkor azért van rá példa, főleg felsőbb évfolyamokon, hogy éltek a kategóriaátsorolás lehetőségével. Két ötödéves tanszéken például vállalták ezt. Az is igen nagy eredmény, hogy a szélsőségeket már megpróbálják lefaragni. Félreértés lenne 'azt hinni, hogy az ösztöndíjrendszer kimunkálásában mindenki részt vett. Ezt a feladatot a legaktívabbak, a KlSZ-veze- tők vállalták, és nekik a végrehajtáshoz nincs más eszközük; csak a közösség bizalma. — Végül is hogyan fogalmazhatnánk: mit hozott'egyetemnek és hallgatónak az új ösztöndíjrendszer? DR. BOROS GÁBOR: — Hogy pontosan mit hozott az egyénnek, azt véleményem szerint a novemberi ösztöndíjak kifizetésekor érzékelik a hallgatók, amikor nemcsak felveszik a pénzt, hanem ki is kell fizetniük. Az átlag egyetemi polgár, számításaink szerint, el tudja tartani önmagát. A pontos összegek most félreinformálnak. Nemcsak az ösztöndíjak összege növekedett, de megszűnt az étkezéshez és a kollégiumhoz nyújtott kedvezmény is. Másféle rendszerben kell gondolkozni. DR. ÖZEKKEL JÁNOS: — Én már említettem, hogy ennek a munkának milyen jelentősége lehet a közéletiségre ne- nevelésben. Mi, úgy érzem, bár versenyt futottunk az idővel, nem késtünk le a versenyben, amikor a kereteket kellett megadni. A döntést magát viszont az ifjúságra, a KISZ-re bíztuk. MAGYAR GÁBOR: — Igen sokféle csatornán tájékoztattuk a hallgatókat, társainkat, ami nem volt mindig köny- nyű dolog, hiszen az előkészítés idején meglehetősen nagy ellentmondások is voltak. Érzésem szerint jól fogadták, és a többség igazságosnak tartja. Csutorás Annamária A Miskolci Galériában •Pető János képei Pető azok közé az alkotók közé tartozik, akik szívesen állítanak ki. Szüksége van arra, hogy zárja a kört — valamiképpen érzékelje műveinek hatását. Egy-egy intenzív alkotói periódusát szinte mindig követi egy kamarajellegű tárlat. (Az elmúlt három-négy éven belül csak a megyében legalább négy kiállítását láthatták azok, akik figyelemmel kísérik művészetének fejlődését, alakulását.) Ebből az egyszerű tényből adódik, hogy most, amikor a Miskolci Galériában láthatjuk képeit, egyfajta otthonossággal mozoghatunk az alkotások között, elmarad az a meglepetés, ami egyik-másik tárlatát kísérte. gondolunk itt például a Mini Galériában rendezett bemutatójára. Pető most azzal lep meg. hogy nem lep meg semmivel. Egyszerűen felméri önnön útkereséseit, egyfajta számvetést készít — s persze, enged nekünk is készíteni ! — a voltról és a van- ról. a múlt és jelen csak látszólag egymástól elfutó törekvéseiről. Azeredendően grafikus alkatú Pető eredendően moralista. Öt. nem olyan elvont témák érdeklik, mint a tér és az idő, őt az ember etikai magatartása izgatja itt és most, ahogy cselekszik, ahogy nem a dolgokhoz, hanem a történésekhez viszonyul, ahogyan átéli. Az ember tetteinek belső mozgatórugóit kutatja makacsul, már-már megszállottan, hogy az egyetemes emberiesség, a humánum mérlegére tegye. Egyfajta konok kitartással merül le újra és újra az emberi én legbensőbb bugyraiba öregember úgy is, hogy újból meg újból előveszi témáit. S visszakérdezéseiben már ott van a korábbi válasz is. S mert nemcsak kérdései, hanem művészi eszköztára is változik, más és más kap hangsúlyt, attól függően, hogy a litográfia, a rajz vagy éppen az akvarell műfaját használja-e. Eredendően grafikus alkat — mondtuk róla —, hiszen szálkás, különös, (biblikus ihletésű alakjait ismertük meg először litográfiáin. A Miskolci Galériában is elsőként litográfiáival találja magát szemben a tárlatnéző. Az elmúlt években azonban egyre gyakrabban jelentkezett ak- varellekkel, olajfestményekkel is. Talán nem véletlenük A grafikus Pető egyik legnagyobb érdeme, hogy úgy tudja megragadni a pillanatot.' hogy mögéje a történés egész sorát sűríti. A színek ugyanazt a lehetőséget villantják föl számára, amit a vonal; a persze, egyfajta próba is, hogy kitapasztalja önkifejezésének lehejséges határait. A galériabeli kiállítás — tegnap, október 15-én, délután 5 órakor nyitotta meg a tárlatot Kövér Árpád, a Borsod megyei Pártbizottság osztálya vezetője, s az érdeklődők november 21-ig tekinthetik meg — alkalmas a felmérésre. Közel kilencven alkotást láthatunk tőle; litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket és olajfestményeket. Egy töprengő, lapjainak „hőseivel” som- ; közösséget vállalő alkotóval találkozhatunk a kiállítóte- remben. Olyan emberrel, aki’ sohasem a kívülálló hideg nyugalmával mond ítéletet, sőt. ítéletet sem mond. hanem kérdez, lelkiismeretre apellál; Elmosódott arcú öregembe^ rei, mint felkiáltójelek, s há-' borús sorozatának győztes katonája hátán hordja a pokoli minden megszenvedett kínját.' Pető pörben — s nem haragban — az emberért van az emberrel. Ettől igaz és szép kiállítása is. Cs. a; 1 Kiét könyvművész ® bemutatkozása Kiállítás a miskolci József Attila Könyvtárban A miskolci József Attila Könyvtár rendkívül szívós következetességgel folytatja évek óta azt a nemes munkáját, amellyel a könyvek műhelyeit, a könyvtervező művészek munkásságát kívánja a könyvek és a képzőművészetek barátaival megismertetni. Mint ismeretes, ebben a kiállítóleremben korábban is elsősorban olyan képzőművészeti kiállításokat rendeztek, amelyek valami módon kapcsolódtak a könyvhöz. Tehát könyvillusztrációkat is készítő alkotók munkái kerültek a paravánokra elsősorban, majd igen helyesen előtétbe került maga a könyvkészítés művészete. Bemutatkoztak már itt e művészi szakma kimagasló mesterei és különböző kiadók tervezőműhelyei. Láttunk itt életművet felölelő kiállítást — például a Haiman Györgyét —, láttunk kollektívákat, láttunk megjelenés előtt álló ■ fotóalbumot, illetve azt a folyamatot, amíg a fotóművész indiánok közötti utazásából album lett. E legutóbbi/kiállítás Korniss Péter fotóművész Vörös Felhő földjén című albumának születését mutatta be. Ezt a tárlatot nemrég bontották szét, s most október 14-én Fejér Ernő rendezésében olyan könyútervező-tárlat ríyílt, amelyen két könyvművész, Murányi István és Murányi .Zsuzsa — apa és lánya — mutatkozhat be. Murányi István nemrégen ment nyugdíjba, eredetileg nyomdász volt, majd történelem szakos tanári diplomát szerzett az egyetemen, később a Lipcsei Képzőművészeti Főiskolán- tanult. Dolgozott a Szikra Könyvkiadóban, majd a Magvető Könyvkiadónál, végül pedig, csaknem másfél évtizedig a Corvina Kiadónál, amelynek műszaki-művészeti vezetője volt. Munkásságát, sok egyéb mellett, a Tótfalusi Kis Miklós- díjjal honorálták, ami könyv- művészeti munkájának a legmagasabb fokú elismerése. Murányi Zsuzsa a Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán végzett, és a Magyar Helikon Könyvkiadónál dologzik. A két Murányi könyvtervezői kiállítása bizonyos mértékig eltér a József Attila Könyvtár korábbi hasonló kiállításaitól. Nevezetesen abban, hogy a műhelymunkából itt kevesebb érződik, elsősorban könyvlapixirítók és kész nyomatok jelzik a két könyvtervező munkásságát, aminek főleg az az oka, hogy Murá- , nyi István esetében mintegy negyedszázados munkásságot próbál átívelni a tárlat, ám Murányi korábban nem gondolt ilyen bemutatkozásra, nem gyűjtötte össze vázlatait, terveit, egyéb műhelymunka- dokumentumait. Murányi Zsuzsánál egy évtizedet jelenít meg a kiállítás. Erőteljes betűhasználát jellemzi mindkettőjük könyvtervezői munkásságát, viszonylag kevés képhasználattal. Murányi Istvánnál az utolsó évtizedben, amelyet már ^a Corvinánál töltött, valamiféle megújulást) jeleznek újabb munkái. Ez bizonyára nagyrészt annak is köszönhető, hogy a Corvina kiadta más jellegű művek másfajta tipográfiát, másfajta tervezést kívántak, és Murányi István igen jól újította meg önmagát. A kiállítás előterében Murányi Zsuzsa néhány könyvborítója és könyvborítő-ter- ve látható, bent a kiállítási teremben pedig külön sorakoznak Murányi István és külön Murányi Zsuzsa alkotásai. Kass János grafikusművész Madágh Imre Mózesének ihletésére készített tizenöt rézkarcot tartalmazó albuma vezeti be Murányi István munkáinak sorát, amelyben megtalálható a teljes Mózes is, és érdekességként megemlítendő, hogy itt látható a Magvetőnél 1959-ben közreadott Murányi István tervezte kötet Mao Ce-tung 21 verse is. Igen érdekesek az itt látható és a különböző kiadóknál közreadott kötetek címlapjai, belső oldalai. Például Mándy IvátV Regi idők mozija című könyvének címlapja és a szövegközi képek' erősen raszteresek, mintegy e régi mozi hangulatát érzé- keltelendők, sugallók. Itt vannak az Olcsó Könyvtár sorozat borítói; eredeti és kinagyított borítók, a már hagyományossá lett könyvnapi Körkép almanach egyik legrégibb, 1965-ös borítója és sok más ismerős könyv. A sort a Corvina Kiadó albumainak fotós borítói fejezik be; a Balatont bemutató kötetből egy képes-oldalpárt és annak tervezői tükrét is láthatjuk. Murányi Zsuzsa egy évtizednyi munkáját a kiállítás hasonló módszerrel mutatja be, mint Murányi Istvánét, borítótervek és nyomatok, kötéstervek, szignetek' tervei, néhány igen jól ismert könyv borítója jelzik ezt az évtizedet, és itt látható diploma- munkája. egy gyermekkönyv,, amely Gross Arnold grafikái részleteinek felhasználásával , készült. A kiállítást járva, örömmel találkozunk ismert művekkel,’ s láthatjuk, milyen más variációk is születtek a végleges külső, vagy borítólap előtt. Szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A megnyitáskor ezt telte Köss János grafikusművész is. (bm) 1
