Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-12 / 214. szám

1982. szeptember 12., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 a fényt „ % i < zeszgyar ipartörténet aranylapjairól szerződésből az is kiderül. göttem a íényfüzér, a kivi­ESH Gyújtórúdon vitte A miskolci Száz évvel ezelőtt, • így szeptember közepe táján a miskolci gőzmalom, mögötti száiltóföldön már nem vetet­tek el, mert serény munká­ban épült a légszeszgyár, hogy november végére ele­gendő gázt juttasson el ve­zetékeken az első közvilágí­tási lámpákba. Azokban a hónapokban tulajdonképpen g miskolci gázszolgáltatás alapjait rakták le. Hogyan' is kezdődött? A századforduló iparosodó vá­rosának vezetői szívesen fo­gadták a két német mérnök, Budde Sándor és Pippig Frigyes ajánlatát, hogy fel­építenek Miskolcon egy hasz­nált légszeszgyárat a hozzá tartozó csőhálózattal együtt, és ezzel megalapozzák az utcák és terek közvilágítását. A megállapodás annak rendje és módja szerint létre is jött a város vezetői és a két német mérnök között, és mi sem bizonyítja jobban a vállalkozók igyekezetét, hogy ugyanabban az esztendőben, 1882. november 26-án már világítottak az első gázlám­pák, ha egyelőre csak hu­szonöt állt is belőlük. A korabeli Miskolcon, mint minden új, a légszeszgyártás is nagy visszhangot váltott ki. Ha a lámpák egyenként mindössze néhány méterre szórták is a fényt, emelték a város rangját, eleganciá­ját. Nem utolsósorban őrül­teit a főutcán települt kéz­művesek a világításnak, a hivatalos vezetés egyben a közbiztonság javulását is várta a lámpáit megjelené­sétől. A megállapodásban a né­met mérnökök (írjuk le a nevüket az altkor divatos „magyarítás” nélkül is: Alex Budde és Friedrich Pippig) azt is vállalták, hogy egye­lőre kétszáz közvilágítási lámpát szereltetnek föl és amelyik utcában a légszesz- világítás megvalósul, ott a magánosoknak is szolgáltat­nak gázt. A lámpák az első időkben évente ezerötszáz órán át éghettek. Vagyis a téli, korai sötétedés idején hosszabb ideig, nyáron pedig korábban oltották el a láng­jukat. A szerződésből: „a holdvilágra való minden te­kintet nélkül nyolc lámpa mint egész épeles, nyolc mint fél éj jeles a városi közvilá­gításhoz kapcsolandó!” Bármilyen kicsi is volt az akkori város a maihoz ké­pest, a néhány fél éjjelesés éjjeles lámpa legfeljebb a későn hazatérőknek nyúithn- tott némi támpontot a sötét­ben. Amint az a korabeli írásos emlékekből kiderül, a miskolciak hamar megbarát­koztak a légszeszgyár szol­gáltatásával, büszkék voltak a fényes utcákra és akik te­hették, kérelmezték a gáz bevezetését a lakásukba is. Az első miskolci szervezett szolgáltatás centenáriumán többen is hozzáfogtak a je­lentős ipartörténeti esemény kutatásához. Az egyik leg­fontosabb „lelőhely” a lég- szeszgyár mai utódja, a TI- GÁZ miskolci üzemigazgató­sága. ahol megtalálható még Pippig mérnök sajátkezű váz- rajza a kemencékről, a szer­ződéskötés is a kézírásos jegyzetekkel. Ezek értékét emeli, hogy a száz évvel ez­előtt létesített üzemnek az idők folyamán húsz gazdája is volt, de szerencsére min­denki, akinek a gondjaira bízták a gyárat, fontosnak ítélte, e dokumentumok szi­gorú őrzését. Érthető, hogy a kutatómunka megélénkült, egykorú levelek, fényképek kerültek elő. A jeles évfordulón ipar­történeti kiállítás keretében láthatóak lesznek majd a százéves gázszolgáltatás tár­gyi emlékei is. Ha a száz évvel ezelőtti eseményeket faggatjuk, a hogy a városnak 2ö év múl­tán jogában áll a légszesz­gyárat „minden hozzátarto­zójával az akkori becsár megtérítése mellett magához váltani”. Ez a kitétel a hasz­nált gyárat oly rövid idő alatt telepítő német mérnö­kök érdemeit nénjileg hal­ványítja, hiszen a leírtak ar­ra ösztönözték őket, hogy közben a legkisebb fejleszté­seket se végezzék el a be­rendezéseken. Ütvén év múl­va pedig már a becsár felé­ért is megvéhette volna a légszeszgyárat a város. Ta­lán mondani sem kell, hogy a különböző részvénytársasá­gok sem törődtek a fejleszté­sekkel, a hajdani gyár be­rendezései nem, vagy csak alig változtak, holott a gáz iránti lakossági igények szá­mottevően nőttek. (1903-ig berlini, párizsi és más kül­földi részvényesek tulajdoná­ban volt a miskolci gázgyár.) Száz évvel ezelőtt novem­ber végétől négy Liegl-rend- szerű retortás kemence mű­ködött, a hozzájuk tartozó hűtővel, mosóval, gázszívó­val, kátrány leválasztó val. A gázt a jó minőségű sziléziai s.zenek hevítésével nyerték, nem éppen könnyű qton, és napjainkban elképzelhetetlen munkakörülmények között. A fejlődés arányai nyo­mon követhetők a megter­melt gáz mennyiségén: 1921- ben elérte a 313 745 köbmé­tert. Az utcákon már 133 lámpa világított esténként, a fogyasztók száma pedig már meghaladta az ezret. .Akik akkor kerültek a gáz­gyárhoz, tulajdonképpen még ugyanólyan körülmények kö­zött dolgozlak, mint akik ott voltak a légszeszgyár meg­alapításánál. A vállalatnál megadott cí­mek alapján egyik-másik háznál hiába csengettünk, idegenek nyitottak ajtót. Nem így az Augusztus 20. utcá­ban. Ónodi Sándor gázlámpa- gyújtó volt a húszas évektől kezdve. — Érdekel ez még vala­kit? — kérdezi óvatosan a hetvénhatodik évében lévé idős ember, de felcsillan a szeme, amikor a lámpák ke­rülnek szóba, és se vége, se hossza a történeteknek: — A mai Ady-hídtól a Ta­nácsház térig, a főutcán vé­gig a zsúfolt forgalom miatt (semmi sem új a nap alatt) tilalmas volt kerékpározni. Ez mindenkire vonatkozott, csak rám nem. Szolgálati ke­rékpárral bármikor behajt­hattam. Olyan előny volt ez, mint amilyen most a men­tőknek, tűzoltóknak jár meg. Nem lódítok, ha azt mon­dom, a lámpagyújtót majd­nem mindenki ismerte. A postáson kívül én voltam az, akit sohasem ugattak meg a kutyák, mert. ismertek, pon­tosan jártam az útvonala­mat. Tudja, milyen népsze­rűséget jelentett akkoriban lámpagyújtónak lenni? Ren­getegen kérték, csak egyszer hadd próbálják ki a hosszú póznával a gyújtást, nem is beszélve a kapatosakról, akikkel a lámpaoltáskor ho­zott össze az utam ... « Ónodi Sándor Ilejőcsabá- ról kerekezett be naponta, ellátta az adódó szerelői munkákat a rendes munka­időben, este meg indult gyújtani a lámpákat. — Nem sok pihenés adó­dott, mert alig "hogy ma­gamhoz vettem a vacsorá­mat, indultam vissza a szín­házhoz, az Avas alá. Minden este a színházi előadás után vissza kellett kapcsolni az égőket a gyújtó lángra. Ezek „örökégők” voltak, nanpal kis lángocska pislákolt ben­nük. Felejthetetlenül él ben­nem, amikor először magam vittem a fényt a hosszú gyújtórúddal a Tiszaitól a Szemeiéig. Ott csillogott mö­lagitotl utca.. Újabb utcákat kapcsoltak be és már nem bírtam egyedül. Kisegítőm egy hentes volt, aki egesz nap dolgozott a mészárszék­ben, és este másodállásban gyújtóként járta a várost. Beosztottuk, ki merre szere­tett menni. A magunkfajta csak bámészkodhatott a Szin- va-partí urak utcájában (a mai Petőfi utca) a szebbnél szebb paloták láttán. Ónodi Sándortól, Obóczky Flóriántól, Nagy Józseitöl es Gáspár Istvántól, akik évti­zedeket töltöttek el a régi gázgyárban, ezernyi történe­tet tudhatnak meg a száz­éves jubileumi ünnepségre készülő mai gázosok. Csőtö­rések javításakor disznóhó- lyagot kötöztek a cső végé­re, amíg a kötés elkészült. Így is nem egyszer félájult társaikat mentették a szere­lőgödörből a saját biztonsá­gukkal mit sem törődve. Mindenesei voltak ennek a szolgáltatásnak Miskolcon, akik a munkanélküliség, ne­héz éveiben azzal, hogy itt biztos kenyeret találtak, hi­vatásként végezték munká­jukat és mindvégig hűsége­sen kitartottak. Ha kellett, hosszú műszakokban rakták a szenet a másfél mázsás módiákba, salakozták, kát­rányt mertek. Feketén, mint az ördögök, csak a szemük világított a kazánok mögött. Az ősszel sorra kerülő ün­nepségeken egy asztalnál ül­nek majd azokkal, akik en­nek a szolgáltatásnak két, sőt három generációs váltá­sát érték, illetve teremtették meg. A második világháború kioltotta a gázlámpák fényét, de a szakma, a szolgáltatás eladdig nem tapasztalt fej­lődésnek indult és a fejlő­désnek ebben a szakaszában mar mind nagyobb szerep jutott a gépeknek. Levegős és vízgőzös bontók épültek, hogy a földgázt városi gáz­ként használhassák a miskol­ci háztartások ezreiben, míg­nem elkerülhetetlenné vált a földgázra való átállás első­ként Miskolcon az ország­ban. Ismét úttörőket várt a szakma, hogy a tapasztala­tok alapján a fővárosban és más városokban is előkészít­hessék az átállást. Az im­már százéves szolgáltatás miskolci szakemberei a hat­vanas évek végén kezdődött vállalkozásukkal tiszta köz­műhálózati alapot teremtet­tek a vezetékek átépítése so­rán. Most a közelgő jubileu­mon, amikor száz év min­den sikerét, kudarcát szám- baveszik, elégedetten ünne­pelhetnek. Mit kezdhetnénk egy utó- idényi szakszervezeti beuta­lóval, bizonyosan csak unat­koznánk — így vélekednek még ma is sokan, akik csak nyáron tudják elképzelni az üdülést. Abban, hogy ez így alakult, szerepet játszik az információhiány is. Sokak előtt nem ismert, hogy az őszi hónapokban is igen vál­tozatos és többféle üdülésre nyílik mód. Szeptembertől, december végéig még 100 ez­ren üdülhetnek szakszervezeti kedvezményes beutalóval, és egyre több az egész éven át nyitva tartó vállalati üdülő. A SZOT-beutaltak között a féléves apróságoktól a nyug­díjasokig valamennyi korosz­tály megtalálható, mivel minden második üdülőben egész éven át fogadják a vendégeket. Az üdülők több­sége a hatvanas évek után épült, kényelmesek, összkom­fortosak télen-nyáron egy­aránt. Bármelyik évszakban kel­lemes az üdülés, akik pró­bálták már, tudják, hogy jobban lehet pihenni az utó­idényben, mint a zajos, zsú­folt főszezonban. Egy jeggyel ketten Ismeretes, hogy csak a fő­szezonra érvényes a két éven­kénti üdülési korlátozás. Nyáron többnyire hiába ke­resnek az alapszervezetek­nél, majd a - szakszervezeti központoknál visszaadott be­utalókat. Az utói dényben gyakran előfordul, hogy még a pótigényléseket is teljesí­tik — tehát érdemes próbál­kozni. Az sem eléggé ismert, hogy a dunakanyari és a balatoni üdülőkben az elő- és utó­idényben úgynevezett „bont­ható” jegyek is vannak for­galomban. Ha valakinek már nincs két hét szabadsága, a jegyek két személynek egy- egy hétre is oda adhatók. Amennyiben szükség van rá, az alapszervezet az ágazati szakszervezeti központhoz is fordulhat, s átcserélhet be­utalókat „bontható” jegyekre. Kevésbé közismert, hogy 30 üdülőben egész éven át lehet a családdal üdülni. Az ilyen beutalókat a szülők a nem iskolás korú gyermekeikkel és a nagyszülők az unokáik­kal egyaránt igénybe vehetik. Az éves családos beutalás a főszezoni üdülést jól* kiegé­szíti. Ilyenkor gyermek nél­kül is fogadják a házaspáro­kat vágj’ az egyedülállókat. A családos beutaláson és a kéthetes belföldi üdülésen kívül ősszel többen eljuthat­nak a gyógyüdülőkbe és a szanatóriumokba. A gyógy­üdülők Debrecenben, Hajdú­szoboszlón, Gyulán, Balaton- füreden. Hévízen és Bükön működnek, a szanatóriumok pedig Parádfürdőn, Balaton- füreden és Hévízen. Támogatják a nyugdíjasokat Külföldre érvényes beuta­lást is lehet kapni az utósze­zonban. Kedvezményesek a 6 napos hajóüdülések a Duna alsó és felső szakaszán: Ju­goszláviában, Csehszlovákiá­ban és Ausztriában. Ezekre az utakra négyezren juthat­nak el. Mintegy másfél ezren utazhatnak a Tátrába, ezen­kívül 10 napos moszkvai, va­lamint 5 várost érintő 15 napos szovjetunióbeli üdü­lésre is lehet jelentkezni. gye egyik legnagyobb állat- állományával rendelkező nagyüzemében, a Mezönagy- mihályi Állami Gazdaság­ban, az utóbbi esztendők ja­vuló gyepgazdálkodásával si­kerül jövedelmezőbbé tenni az állattartást. A gazdaság igen gyenge, zömmel szikes talajokon mintegy 3800 hektárnyi ős­gyeppel rendelkezik. Az utóbbi esztendőkben a kissé jobb adottságú területeken már 1100 hektáron folytat­A takarékosabb vízfel­használáshoz kis méretű hűtőtornyok gyártására ren­dezkedett be a tatai Hűtő­technika Ipari Szövetkezet. Az ipar és a mezőgazdasági üzemek egész sorában nagy mennyiségű vezetékes vizet használnak tel a gőzök, az alkatrészek, a különféle gé­pek és az élelmiszerek hűté­A szakmunkástanulók 3 hetes gyógyüdültetése a zempléni fenyvesek közölt fekvő Űj hután van. Az álta­lános iskolások 23 napos gyógy-, valamint négyhetes szanatóriumi beutalójegyet kaphatnak. Egyre több alapszervezet anyagilag is .hozzájárul az alacsony keresetű nyugdíja­sok beutalásához. Olyanról is van tudomásunk — és Köve­tendő példának tartjuk —, hogy a vállalati autóbusz a nyugdíj asokat az üdülőbe szállítja és értük is megy. Így küld például november­ben a Bőripari Szakszervezet nyugdíjasokat a siófoki Bá­nyász-üdülőbe. Nemcsak az aktív nyugdíjasokat lehet be­utalni. Azok is beutalhatok, akik a vállalatukkal már nem állnak munkaviszonyban. Átlépik a határokat Az utószezonban mindig jóval gazdagabb és színesebb a kulturális, valamint a sportprogram, mint nyáron. Egyes üdülőhelyekről idegen- vezetővel a szomszédos or­szágokba is lehet kirándulni, autóbusszal Sopronból, Bük­ről Pozsonyba, Lillafüredről Kassára, Hajdúszoboszlóról Nagyváradra, Gyuláról Arad­ra, Temesvárra, valamint Nagyszalontára. Ezért érde­mes elvinni a piros útleve­let. Ha nincs, akkor is lehet jelentkezni a külföldi kirán­dulásra — csali valamivel többe kerül. Az őszi üdülést az is vál­tozatossá teszi, hogy a na­gyobb üdülőkben játékterem, kondicionáló szoba, vagy szauna is található. Ilyenek létesültek például az utóbbi években ... Hajdúszoboszlón. Lillafüreden, Mátraházán, Galyatetőn, Leányfalun, Sió­fokon. A hajdúszoboszlói Ba­rátság-üdülőben az év végére elkészül az automata teke­pálya. Korábban a nyaralás el­maradásáért sokan csak kár­pótlásnak tekinthették az utóidényi beutalást. Minden bizonnyal ez a téves felfogás hamarosan meg fog változni. Ezzel sikerült elérni, hogy az egy liter tej előállításához szükséges abrak mennyisé­gét, néhány év alatt 40 de­káról 28 dekára csökkentet­ték. A 700 növendéküsző tartását is kora tavasztól késő őszig a legelők, a gon­dozott, műtrágyázott ősgye­pek fűtermésére alapozzák. A javított gyepeken 58 fo­rintos önköltséggel termelik meg a jó minőségű széna mázsáját. sére. Az ennek során felme­legedett. további hűtésre már alkalmatlan, de még tiszta vizet a legtöbb helyen a csa­tornákba, folyókba engedik. A Tatán készülő új típusú torony viszont jó hatásfok­kal lehűti a vizet, amelyet így újra és újra hűtésre használnak. Nagy József Szeptember 26-án és 27-én, vasárnap és hétfőn í aranyvásár Modern, divatos ékszerek nagy választékban Bányai János, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának osztályvezetője A jó gyepgazdálksdás tiaszna A mezőgazdaságban sok szó esik arról, hogy javíta­ni kell a gyep gazdálkodás színvonalát Megyénk gyep­területei is rendkívül nagy tartalékot jelentenek a me­zőgazdasági üzemek számá­ra. Egyre több jó példa bi­zonyítja, hogy érdemes fel­tárni ezt a tartalékot, kifi­zetődő javítani a gyepgaz­dálkodás színvonalán. A iné­nak intenzív gyepgazdálko­dást, s további 100 hektárt készítenek elő gyeptelepítés­re. Az intenzíven művelt gyepek biztosítják már a tö- megtakarmány-szükséglet zö­mét. A silótakarmány nagy részét is a gyep adja. Az el­ső kaszálásból készítenek jó minőségű szilázst a tehe­nenként ötezer liter tejet termelő tehenészet számára. Takarékos vízfelhasználás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents