Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
■n ÉSZAK-MAGYARORSZAG 10 BKXXX52SRBI 1^82, szeptember 11.; szómba! Szép ez a táj minden évszakban Hazánk szép tájait nem szoktuk rangsorolni, mégis kialakult egy spontán értékrend, amelyhez a külföldi turista és a magyar országjáró egyaránt tartja magát. Kétségtelenül legnagyobb a vonzereje a Balatonnak és környékének. ■ Nein sokkal marad el mögötte a Hortobágyi Nemzeti Parte a címeres gulyával, ménessel, betyárromantikával, Eger várával és borával, a Duna-ka~ nyár a maga szelíd szépségével, vagy a Bakony, erdős- sziklás, viharszaggatta völgyeivel. Az egyik legvonzóbb vidékről viszont méltatlanul kevés szó esett mindmáig: ez az Őrség, hazánk nyugati határvidékén. Igaz, földrajzi határait nem is olyan köny- nyű színes tintával bejelölnünk a térképre, de hagyományvilága, sajátos kultúrája, néprajza annál .egységesebb.. 1978 óta az ország legnagyobb tájvédelmi körzete; a védetté nyilvánított terület nagysága közel 38 ezer hektár, s ebből több mint 2800 hektár a szigorúan védett, jórészt erdős terület. Göcsej, Hetés, a Vendvidék és a Hegyhátság között húzódik meg az a 18 falu, amely az egykori őrvidékből hazánk mai határai között fekszik. Lakóit — szabad őrállókat — még a XI. században telepítették ide. Saját költségükön védték a határt a német betörések ellen, ezért nemesi kiváltságokat élveztek, s későbbi századokban sem teljesítettek semmiféle földesúri szolgáltatást; egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, számadással. Az Őrség minden látogatója rácsodálkozik a szeres településformára. Igen. az őrségi falvakban utcák helyett szereket találunk, látszólag szerteszét heverő házcsoportokat, kerítés helyett qyévűvel, ám az egyes porták négyszög alakban, erődszerűen kiépítve. Védelmi célokat szolgált ez. a sajátos, mindmáig fennmaradt településforma. A harcias őrállók mai unokáit vendégszeretetükről, nyíltszívűségükről, testi-lelki tisztaságukról emlegetik országszerte mindazok, akik megfordultak közöttük. Nem véletlen, hogy Fája Géza író, amikor tanulmányt írt erről a tájról, az „Embert becsülő Őrség” címet adta írásának. Megragadta persze a környezet: szépsége is. hiszen többek között ezeket a sorokat vetette papírra: „Nehéz föld ez, mégis rsn- pa lágyság, elringató béke. Az Alpesek éles lélegaete elegyedik itten Délszak fuvallatával. Dombok, szelíd lejtők, füvellő völgyek váltakoznak, a lombhullató fák megférnek a fenyők örökzöldjével. Gyantás zamata van a levegőnek, nyugodt időben nyomát sem találjuk a közeli hegyek zordságának. Ügy mondják, hogy az Őrséget valamikor hatalmas bükkösök és tölgyesek borították, csak később indult el a hegyekből hódító útjára a »■fényű-». A »-fényű» pedig mindennemű emberi beavatkozás nélkül tenyészik itten, ha irtás keletkezik, beszórja magvával a szél, és egykettőre sarjúerdő keletkezik.” Napjainkban az Őrség egyre többet hallat magáról, hiszen a csendre, nyugalomra vágyó embernek valóban ideális környezet a Vadása-tó környéke, a Lúgos-patak völgye, a Nádasd környéki lúc- fenyvesek, de bármelyik apró község, vagy „szer” is. Számos írónk, művészünk telepedett már le véglegesen az Őrségben, mások azért vásároltak meg egy-egy régi parasztházat, hogy legalább szabadságukat, s ha lehet, a hétvégeket is itt tölthessék. Természetesen „egyszeri” turistaként is érdemes ellátogatni Körmendre, „az Őrség kapujába”, Szentgotthárdra, a nevezetes csata színhelyére, megcsodálni a velemén gótikus templomban Aquila János freskóit, bejárni Őri- szentpéter, az egykori székhely- műemlékeit, meglátogatná Szalafőn a Pityerszert, az ország egyik legérdekesebb falumúzeumát, ahol minden épület, valamennyi tárgy eredeti helyén áll. gondosan és szakszerűen restaurálva. Gödörházán a híres fazekasmesterekkel való találkozás ígér nagy élményt. Pankaszon a szoknyás harangláb — a Dunántúl legszebb és legrégibb ilyen népi műemlékének — megtekintése. Hegyhátszent.jaka- bon. Bajánsenyén. Kercaszo- moron. Kondorfán a szebbnél szebb, ősi templomok. K. J. Rejtvény ftfff éMiM. Feiosxtás Osszátok fel a' négyzetet négy egyenlő nagyságú és alakú részre úgy, hogy minden részbe egy-egy különböző alakú kis ábra kerüljön. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Tekirdag. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek: Kovács Gergő Szerencs, Rákóczi u,tca 131. 1/7. 3900; Kulin Agnes Miskolc, Középszer u. 90. I 1'3. 3529; Csáp Erzsébet Mezőkeresztes II., Béke út 4/b. 3441; Kalina Marianna Táilya, Vörösmarty utca 32. 3907; Nagy László Me- gyaszó, Dimitrov u. 10. 3718: Somogyi Irén Boldva, Malinovszkij utca 20. 3794. Ü o □ T""11 . O □ < 3 <3 O o □ <3 Ű-- < 3 Q Ü Fecsegi, a bolond Élt egyszer egy tréfás kedvű parásztocska a feleségével. Kiment az országúira, a kellős közepére állított egy fazekat, és főzni kezdte a kását. Körbe-körbe járt a cserépedény körül, egy pálcával hadonászott fölötte, s közben varázsigéket motyogott: — Fortyogj, fortyogj, fazekam, benned finom kása van! Odament hozzá tizenkét mesterember. — Mit főzöl? — Én bizony kását! — Megvendégelhetnél minket is! — Nem bánom, üljetek le! Leültette őket, nekilátott a kásafőzésnek, végül úgy megetette mind a tizenkét vendégét, hogy azok alig tudtak fölállni a fazék mellől. A kásából azonban még így is maradt. Híres lett ezzel bolondos Fecsegi: egészen I. Péterig eljutott a híre. Hívatta őt a cár az udvarba: amikor szo- morkodott, a bolond fölvidította; amikor vidám volt. elgondolkodtatta. így kérlelte egyszer I. Péteri: — Fogadj föl parancsnoknak! Ha máshová nem, hát a legyekhez! I. Péter ráhagyta: — Légy a legyek parancsnoka! Bál volt egyszer az udvarban, összegyűltek mind a generálisok, hercegek. Megjelent a- cár is. A bolond rettentően mérges volt az egyik generálisra, valami miatt nagyon megharagudott rá. Csinált magának egy jókora dorongot; (Orosz népmese) járkált, föl. s alá a palotában, nézelődött. Addig-addig, míg megtalálta a generálist. Jól kupán csapta a doronggal. Az ütéstől a generális lefordult a székről, a többiek meg kiabálni kezdtek a bolonddal: — Mit tettél? Elment az eszed ? A bolond így felelt: — Óh, ördögök öreganyja! Az se tudná elviselni ezt az ábrázatot! A cár jót mulatott, de azért megparancsolta, hogy vesszőzzék meg Fecsegit, aztán adjanak neki egy szép mosómedvebundút. A bolond hamarosan megkapta a vesz- szőcsapásokat, s elhozhatta a cártól a bundát. Hát ahogy ment vele az úton, egyszer csak szembe találkozott a generálissal. Annak igen megtetszett a bunda. — Te bolond! — azt mondja. — Add e! nekem a bundád! — Jól van, eladom, de azzal fizess érte, amivel én fizettem! — Nekem édesmindegy. Akármit megadok érte. — Ezt add írásba! Volt a bolondnak egy nádpálcája. A generális odaadta nekii az írást, a bolond meg levette a bundát, és így szólt: — Amennyiért én vettem, annyiért el is adom! Egy szál ingben nekigyűr- kőzött, és a nádpálcával alaposan végigvesszőzte a generálist. Az meg csak üvöltött torka szakadtából. — Vár^ esak, még két sorozat hátravan! A generális még föl sem ocsúdott, ő máris újból eltángálta. És így történt harmadszor is. A cár méregbe gurult a dolog hallatán, mert hát a generális egyből ment hozzá panaszra. Elkergette a bolondot : — Többé meg ne lássalak! a földemen! Erre a bolond befogott egy lovat a szekerébe, s egyenesen Svédország felé vette útját. Megérkezett a svéd kiJ rályhoz, és ezzel a kéréssel fordult hozzá: — Adj egy székéi- földet? — Vigyél csak, amennyit akarsz! — felelte a király. Megcsinálták az adásvételi szerződést, a földet fölhányták a szekérre, s Fecsegi máris indult haza. Hazafelé elhaladt a cári palota mellett. Meglátja őt a cár. — Mit keresel itt, te csirkefogó? Nem megmondtam, hogy meg ne lássalak többé a földemen ? ! 1 A bolond így válaszolt: — Tévedsz, pram! Ez ara én saját földem, nem a tied. Svédországban vettem! Ha nem. hiszed, magad is meggyőződhetsz róla, itt az ad ás vétel i szerződés. Benyúlt a zsebébe, odaadta a papírt I. Péternek. Az elolvasta az iratot; majd ezt mondta: — Rendben van. gazfickó, hazatérhetsz, de többet ne kerülj a szemem elé! A bolond meg hazatért, a azóta is boldogan él, ha meg nem halt. FIS ■rail efi fiá Í&.-5ki w Párizsban, a Sorbonne egyetem környékén emelkedik a Panthéon hatalmas épülete. 1764-ben XV. Lajos utasítására Soufít építész tervei alapján kezdték építeni. Párizs védasszonyának. St. Genovévának tiszteletére. 1791-bén az kotmányozó nemzetgyűlés határozata alapján Pantheon lett a neve, s úgy döntöttek, hogy ide., temetik a nemzet nagy halottjait. A forradalom utáni évtizedekben, hol templom, hol ismét Pantheon volt. míg végül is Victor Hugo 1885-ös temetésekor a francia kormány döntése alapján végleg Panthéon lett ez az épület. ' Gigantikus méretek jellemzik: 110 méter hosszú, 82 méter széles, a kupola magassága 83 méter. Alaprajza a görög kereszt formáját követi. A Panthéon kriptájában a francia történelem nagyjai nyugodnak: írók, művészek, politikusok, katonák, a francia ellenállási mozgalom harcosai. Itt alussza örök álmát Mira- beau, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau. Vidor Hugó. Lannes marsall, a napóleoni idők nagy katonája. Itt nyugszik Sadi Carnot, Franciaország meggyilkolt elnöke. Emilé Zola Louis Braille a vakok írásának kidolgozója, kél nagv fizikus- -Jean Perrin és Paul Langevin, továbbá Victor Schoelker aki eltöröltette a rabszolgaságot a francia gyarmatakor,. Teán Jaures politikus, akit, az első világháború előestéién gyilkoltak mtj. Felix Éboué fekete bőrű francia gyarmati politikus aki intőben csatlakozott a szabii F ranciaoi szaghoz. Uotofeli
