Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

1982. szeptember 8., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Rí ellenőrzés nem bizalmatlanság a hhoz a szóhoz: ellenőr­zés, számos pejoratív gondolatsor társítható. Így volt ez régen — és saj­nálatos módon ma sem a se­gítőkészséget, a vélt vagy valós botlás megelőzését lát­juk abban, ha valahová vá­ratlanul betoppannak a re­vizorok, ahogy mostanság ne­vezik a belső és külső ellen­őröket — hanem a bizalmat­lanságra gondolunk. Mindez a Miskolc városi Párt-végrehajtóbizottság kö­zelmúltban megtartott ülésén villant át bennem, amikor is fegyelmi döntéseket kellett hozni olyan személyek ügyé­ben, akik éveken át becsüle­tesen dolgoztak, tisztelték az írott és íratlan szabályokat, mígnem egyszer szükség volt pénzre — így hát a rájuk bí­zott kasszából „kölcsönvet- tek" néhány ezer forintot. A szabálytalanságot senki ne.n vette észre — követke­zésképpen az eset másodszor, harmadszor és miután azon a bizonyos lejtőn nehéz meg- i .ni — sokadszor is megis­métlődött. Pedig az ellen­őrök jöttek — és annak rend- je-módja szerint el is men­tek, mert látszatra minden rendben volt. Közben a ki­vett és néha vissza sem tett összegeit emelkedtek, míg­nem a szabálytalan pénz­áramlás összege már megha­ladta a százezres nagyság­rendet. Az emberi gyarlóság ezúttal is találkozott a nagy­vonalú ellenőrzéssel — önbi­zalmat adva a sikamlós ügymenethez. Már-már flot­tul ment a dolog, amikor elő­került az a bizonyos „banán­héj” —, amelyen a kicsiny, de szorgos csapatocska el­csúszott. A folytatást nem nehéz kitalálni; bírósági el­járás, fegyelmi a munkahe­lyen — és kizárás a pártból. Ha az eset fehér holló számban történne meg, a té­ma alig érdemelne többet, mint egy bírósági tudósítás, de sajnálatos módon nem ritka dolog, hogy a fokozódó önállóság során elmosódik az enyém és a miénk fogai­ra . A kísértésnek pedig nem mindenki képes ellen­állni és a csábítás pszicholó­giája magában hordozza a megismétlés kényszerét, előbb kicsiben, azután nagy­ban. Derékba tört életutak, felfelé ívelő pályák megrop­panása bizonyítja az alapos ellenőrzések fontosságát, csakúgy, mint a környezet felelősségét. Megint csak megtörtént esetek tanúsítják. hogy a legjobbakat is kell el­lenőrizni. hiszen néha ponto­san a hosszú ideje tartó jó munkával megelőlegezett, abszolút bizalom csábít a szabálytalanságra, a „rólam senki sem feltételezne ilyet, tehát megteszem" vétkes gondolatsor cselekedetté vá­lásában. Mondom ezt azért is, mert manapság olyan a gazdaság mechanizmusa, amelyben nagy szerepe van az önálló­ságnak. A lehetőségek hatá­rának tágulása azonban nemcsak a korábbiaktól na­gyobb döntési joggal ruház fel testületeket és személye­ket, hanem buktatókat rejt és kísértéseket hordoz. Vo­natkozik ez néha bocsánatos bűnnek tetsző pár dekás súlycsonkításra, vagy alapo­san kitervelt és kivitelezett si kasztásra. Mert az önállóság nem visszaélésre buzdít, hanem a becsületességre és a felelős­ségérzetre apellál. Meghatá­rozott erkölcsi, magatartás­beli színvonalat feltételez az egyéntől és a közösségtől. Felelősséget a rábízott eszkö­zöket illetően, és felelősséget egymás iránt. Ha úgy tetszik, rendhagyó védettséget a kí­sértésekkel szemben, és tisz­teletet a köztulajdon iránt. Készséget annak a megkü­lönböztetésére, hogy enyém és miénk. Az ilyenfajta szellemiség kialakításában meghatáro­zott szerepe van az embersé­ges, mondom azt is, kulturál­tan segítőkész, de nagyon is tárgyszerű, hozzáértő ellen­őrzésnek, mely a lassuló ön­kontrollt ismét lendületbe hozza. Mert így a kis botlás­ból nem kerekedhet nagy zu­hanás. V égül még annyit: az ellenőrzés fogalomhoz tapadó rossz akuszti­kát nemcsak a vizsgálatot végző személyek csökkenthe­tik, hanem a vizsgált szemé­lyek vág’- szervek tevékeny­sége. Hiszen az élmaraszta­lás legkevésbé vezethető vissza ellenőrt szubjektivi­tásra, sokkal inkább az ob­jektív helyzetre. Ott. ahol rendben mennek a dolgok, és az értés egy úton halad a lelkiismeretességgel, az el­lenőrt nem tekintik mumus­nak, miként az ellenőrzést sem fejvadászatnak. Ellen­kezőleg: jó ügyet szolgáló, arra másokat is ösztönző, helyes módszernek. Paulovits Ágoston Társadalmi munka Közel kétszáz óra társa­dalmi munkát végeztek a Borsodi Szénbányák Válla­latához tartozó, egercsehi ak­na gépműhelyének és bel­üzemének KISZ-tagjai. Tár­sadalmi munkában 80 kapa- rómagasltót szállítottak ki és 40 méter szivattyúcsövet sze­reltek fel. A HARSÁNYI PETŐFI MGTSZ 15 évre mező haszonbérbe adja a Kisgyőr község közelében levő mezőgazdasági művelésre alkalmas, panorámás, műúthoz közöl fekvő, 300-400 négyszögöles parcelláit. A bérleti díj 0,60 Ft/m!/év. A haszonbérlet ügyében jelentkezni lehet a tsz- irodán. Harsány, Kossuth u. 1. - Telefon: Hdrsány 8. A tanácselnök népén perce Bizonyára sokan hallották vasárnap a „Táskarádió” cí­mű műsorban annak a bu­dapesti fiatalasszonynak az esetét, aki százezer forinttal elszámolta magát. Az asz- szony egy fővárosi OTP fiók­üzletben dolgozik. Egyik na­pon középkorú férfi és nő érkezett az OTP-be, jeligés takarékbetétkönyvből meg­határozott összeget vettek fel. A sajnálatos tévedés ekkor történt, amelyet a főpénztá­ros záráskor vett észre. A hosszas ellenőrzés után rá­jöttek, hogy kinél volt a túl­fizetés. A riportban, a kétgyerme­kes, zokogó asszony, az em­beri megértésben, együttér­zésben bízva, még mindig reménykedett, hogy akik fel­tehetően ugyancsak tévedés­ből elvitték a pénzt, vissza­Az eddigi legjelentősebb, Miskolcról szóló monográ­fia, a „Városképek-műemlé- kek” sorozatban 1962-ben megjelent könyv 167. olda­lán olvashatjuk: „A Deák tér lényegében a Palóczy utca, a Batthyány utca, vala­mint a Zárda utca által kép­zett utak „Y” alakú kialakí­tásából keletkezett 1887-ben, amikor a minoriták kertjét — a város közönségének kí­vánságára (!) — a város megvásárolta és közparkká nyilvánította. Á háromszög­letű tér legjelentősebb épí­tészeti élményét itt is a templom és a kollégium épü­lete képezi a háromszögletű tér alakjának lezárásaként. A tér parkosított felülete mögött megjelenő alacsony tömegű kollégium és averti- kális hangsúlyú templom Mlskolcnak egyik legszebb városképi élményét nyújt­ják.” Ezt a városképi élményt igyekszik átadni napjaink idegenvezetője is, amikor a kisszámú miskolci műemlék sorában ide is elkíséri vendé­geit, s mi fogadja most a gyanútlan látogatót? A park szökőkútjal hóna­pok óta nem működnek. A padok rendetlen csoportba hordva a „csövesek” és az egyéb éjszakai alkalmi ven­dégeik céljait szolgálják. A juttatják majd. Két kiskorú gyermekének a százezer fo­rint mértékét csak úgy tud­ta megmagyarázni, hogy: „anyuka három évig dolgozik ezért a pénzért...” Sokan hallották a riportot. Bizonyította az a telefonhí­vás is, amely tegnap érke­zett szerkesztőségünkbe. A hivó, több nyugdíjas társa nevében ajánlotta fel segít­ségét a fiatalasszony megse­gítésére. Olyan nyugdíjasok­nak a nevében beszélt, akik­nek húsz-harmincforintos ki­adás is gondot jelent kevés­ke nyugdíjukból. Talán az OTP-be érkező ügyfelek is észrevették azóta már tévedésüket és segítsé­gére sietnek a riport fősze­replőjének ... (monos) második beton sakkasztalt ez év tavaszán törték össze a leánykollégium előtt lő­dörgő, kétes elemek. Az el­múlt évben kérésünkre vég­re szeméttárolókat helyeztek el a parkban. Ma mind üre­sen, erősen megviselt álla­potban szanaszét hever — és szemét mindenütt. A kollé­gium környékét az idén is felveri a gaz. Egy — nem ritka — kép: „A haza bölcse” Szobrának talapzatán rende­zetlen külsejű asszony eteti gyermekét, míg részeg férje éppen az egyik park menti épület falánál vizel. Nemrégiben újra építkezés kezdődött. Kiderült, hogy hi­bás az állampolgárok adójá­ból csaknem százezer forint költséggel tavaly felújított szökőkutak lefolyórendsze­re. Azóta a környék neve­letlen gyermekei — szüleik szeme láttára — a vízmeden­cék még ép csempéit törik össze, nagy zajjal. Ha valaki rendőrt hív, legfeljebb fe.i- csóválás a büntetés. A rend- ői kocsi távozásakor még mutogatnak is a rend szigo­rú őrére — és marad minden a régiben. S mivel a legele­mibb közösségi érzéktől — Foglaljon helyet oda­kint — mondja a tanács el­nöke. az ajtón benyitó Idős bácsinak. Kint a folyosón ugyanis még van erre lehetőség, bent viszont a szobájában, már többen várakoznak az éppen telefonáló elnökre. — Ha nem jönnek ki a mai napon, akkor kénytele­nek leszünk leállítani a cef- refőzdét. Önöké lesz a fele­lősség, hiszen mi időben kértük a segítségüket — mondja befejezésül a telefo­náló. Majd elnézést kérve a várakozóktól, visszaül az asztalhoz. Veres Jánossal, az Unió Áfész helyi intéző bi­zottságának elnökével egy új létesítménynek, a poroltó­részlegnek gondjairól, illető­leg a bejárás tapasztalatairól beszélget: — Jó lenne, ha a telep őre egyúttal ott is lakna — mondja János bácsi. — Ml már gondolkodtunk, ki lenne erre a legalkalmasabb. Két személyre teszünk javaslatot, de kíváncsiak vagyunk a te véleményedre is ... Rövid tanakodás, mérlege­lés következik, majd egyez­ség. Aztán még néhány apró elintéznivalóról esik szó, és máris a mellette ülő Tóth József mezőőr sorolja pana­szait. Azaz sorolná, mert időközben kétszer is csöng a telefon: — Tessék, Szabó Bajos. Igen, már intézkedtünk. Megszerveztük a műsort. Sza­valat lesz, énekkar, meg rö­vid irodalmi összeállítás. Minden rendben. A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége és az MHSZ megyei vezetősége megállapodott abban, hogy a két szervezet szorosan együttműködik az ifjúság felkészítésében honvédelmi kötelezettségeinek teljesíté­sére. A megállapodást írás­ban is rögzítették, amelyet Krasznai Gáborné és Éles Gábor alezredes, a Vöröske­reszt, illetve az MHSZ me­gyei titkára írt alá. A többi közt vállalták, hogy a Vöröskereszt és az MHSZ kölcsönösen képvisel­teti magát a két szervezet megyei és alsóbb szintű ve­zetőségeiben. Az utóbbiakat arra ösztönzik, hogy az ál­talános iskolákban és a kö­zépfokú tanintézetekben a honvédelmi oktatás és neve­lés részét képező elsősegély­nyújtó tanfolyamokat indít­sanak. Az együttműködők. mentes lakosság lassan túl­súlyba és főleg túlerőbe ke­rül a környéken, aligha mer valaki szembeszállni velük. A Deák tér csak egyik par­kunk. De vessünk egy pillan­tást Miskolc legújabb, 1981- ben kiadott térképének a vá­rosközpontról készített rész­letére. A Petőfi tér egy ré­szét felvonulási épületek foglalják le a három éve ál­ló építkezések céljaira — a szabad területet pedig idő­ben ieaszfaltozták. A Hősök tere felvonulási tér kőlap­burkolattal. Mivel jól szem előtt van. és gyakran hasz­nálják, ezért csak az ünne­pekre kirakott cserepes virá­gokat viszik el — sokszor már az ünnep megkezdése előtt. A Szabadság tér na­gyobbik hányada ugyancsak felvonulási terület A tér szabadon hagyott részén már tönkretették a füvet — a fák még bírják a gondozat- lanságot. A Hunyadi utca melletti bontás során létre; jött park egy részét a déli terelőút építéséhez vették igénybe. A színház mögötti Déryné-szobor környékén valamikor parkot alakítottak ki. Ma jobb érzésű ember Folytatódik a beszélgetés, amelyet nemsokára ismét egy telefoncsörgés szakít félbe. Pontosabban ez már a tár­gyalás végét is jelenti, hisz a legfontosabbakban már szót váltottak, másra meg nincs idő. Jól be kell oszta­ni azt a napi nyolc órát. Bár az elnök számára az mindig hosszabb. — Tulajdonképpen nálunk nincs fogadónap. Kialakult az a rend, aki hozzánk for­dul segítségért, mindenkor tárt ajtókra talál. Néha aztán szép számmal jönnek a pa­naszosok, máskor viszont több időnk van adminisztrációs ügyek intézésére — mondja a Parasznya községi Közös Tanács elnöke. Szabó Lajos. — Ha jól számoltam, negy­ven perc alatt négyszer in­tézkedett telefonon különbö­ző ügyekben, két ügyfél prob­lémáját beszélték meg, mi­közben egy harmadikkal a közös tanács hatodik ötéves tervidőszakának legfontosabb eseményeit ismertette. Ugyancsak ez idő alatt hoz- tak be néhány aláírnivalót is. — A mai nap, tulajdon­képpen egy a sok közük Megszoktuk már, hogy gyor­san kell dönteni, hogy gyor­san kell intézni az ügyeket. A legapróbbaktól a legnehe­zebbekig. Ha pedig valami nem fér bele a nyolc órába, akkor ott van a délután vagy az este. Mert megtalál­nak az emberek a gondjaik­kal egy-egy községi összejö­vetelen, sőt, a lakásomon is... Monos Márta propagandamunkával, részt vesznek az egészségre káros szenvedélyek, a dohányzás, alkoholizmus elleni küzde­lemben. Kölcsönösen odahat­nak, hogy a 18 éven felüli­ek soraiból minél többen ve­gyenek részt az önkéntes és térítésmentes véradásban. Az MHSZ gondoskodik arról, hogy gépjárművezetői tan­folyamainak résztvevői első­segélynyújtó oktatásban is részesüljenek. Viszonzásul a Vöröskereszt szervezetei és aktivistái felvilágosító mun­kát végeznek avégett, hogy a fiatalok, valamint a tarta­lékosok lépjenek be az MHSZ klubjaiba. Azt is tartalmaz­za a megállapodás, hogy a két szervezet egymást segít­ve részt vesz a közegészség- ügyi és környezetvédelmi fel­adatok megoldásában. T. L messze elkerüli ezt a helyet. Egyedül a Szemere-kert tart­ja még úgy-ahogy magát A parkok ügyében lenne néhány észrevételem: A park nem egyszerűen termő­föld A park állandó gondo­zást igényel. Több városunk­ban úgy egyszerűsítették a közterületek, közöttük a par­kok gondozását, hogy „köz- ' terület-fenntartó” vállalatot h ztak létre. Az ilyen válla­lat egymaga képes a parkok, szökőkutak, világítóberende­zések létesítésére, fenntartá­sára és felújítására — talán még kisebb költséggel is, mint Miskolcon, ahol ezeket a feladatokat több vállalat végzi. A parkok mai, siralmas állapota — közöttük a Deák téré — nem a véletlen mű­ve és nem is természeti ka­tasztrófa eredménye. Embe­ri hibák, mulasztások, ér­dektelenség sorozataként let­tek olyanná, amilyenné let­tek. De hiába költünk úit'a rájuk, ha közösen nem tud­juk megvédeni őket. Dr. Bohus Géza Miskolc Vízióiét a Bodrogon történt. Együttműködés Park-sirató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents