Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-08 / 210. szám
1982. szeptember 8., szerda ÉSZAK «MAG YARO RSZAG 3 Mites tejes litisatása IsrsaAai Az eszmecsere résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) olyan hátteret tudnak teremteni, amelyekkel gyorsan képesek reagálni a piaci változásokra, a vásárlók igényeinek mind színvonalasabb kielégítésére. A vezérigazgató tájékoztatója után Méhes Lajos gyárigazgatókkal és üzemi pártbizottsági titkárokkal találkozott. A Pártoktatók Házának tükörtermében sorra került megbeszélésen 19 borsodi iparvállalat gazdasági és politikai vezetője vett részt. A találkozón számos igazgató és üzemi pártbizottsági titkár kért szót, illetve adott számot vállalatának munkájáról, eredményéről és a felmerülő gondokról. A több órás eszmecsere végén Méhes Lajos elmondta: a látogatás során meggyőződött arról, hogy a borsodi ipar- vállalatok igyekeznek alkalmazkodni a gazdálkodás megváltozott követelményeihez, a szigorodó feltételekhez. Ennek számos példáját tapasztalta mind a bányászatban, mind pedig a nagymúltú Ózdi Kohászati Üzemekben. Beszélt arról is, hogy a nehéz időszak egyre inkább megtanítja a vállalatokat, hogy nap mint nap megküzdjenek a legkisebb eredményért is, akár a termelési szerkezet korszerűsítéséről, a gazdaságos export fokozásáról, vagy a minőség javításáról legyen szó. Méhes Lajos megköszönte az igen alapos tájékoztatókat. Ezt követően a Politikai Bizottság tagja üzemlátogatáson vett részt. Ennek során megtekintette az ÓKÜ egyik legkorszerűbb termelő- egységét, a rúd-dróthenger- művet, ahol az üzem vezetői adtak tájékoztatást a munkáról, a feladatokról, a tervezett fejlesztési elképzelésekről. Az Ózdi Kohászati Üzemekben tett látogatása befejeztével Méhes Lajos aké- ső esti órákban visszautazott a fővárosba. A réginek bizonytalan a piaca Mit kíván a megrendelő? Nem kis gondok közepette találtuk Szilágyi Lászlót, az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyárának igazgatóját. A tét nagy: képes-e a gyár kollektívája olyan termékeket készíteni, amelyek eladhatók a tőkés piacon. — Az első fél évet szép eredményekkel zártuk — mondja az igazgató —, a hátralevő hónapok viszont nagyon nehéznek ígérkeznek. Az év első hat hónapjában 286 millió forint értéket termeltünk, hat százalékkal többet, mint a bázisév hasonló időszakában. Tőkés exporttervünket sikerült 9 százalékkal túlteljesíteni, 98 milliós értéket szállítottunk nyugati partnereinknek. Igaz. termelési adatainkat rontja, hogy árbevételi tervünknek nem tudtunk maradéktalanul eleget tenni. A féléves záráskor 16 millió forint értékű készáru volt még úton, illetve raktáron. E termékek egy részét már a második fél évre készítettük, kisebb hányada pedig rendelési bizonytalanság miatt maradt raktáron. Mindez már jelezte a gondokat, amelyek július—augusztusban gyárunkban jelentkeztek. — Hogyan fordíthat a helyzeten a gyár kollektívája? — önkritikusan meg kell vallanunk, hogy a jelenlegi helyzetért mi is felelősek vagyunk — jegyzi meg az igazgató. — Etikátlan dolog volna saját hibáinkat is a megváltozott külgazdasági helyzettel magyarázni. Tény, hogy ma jóval igényesebbek a megrendelők, s tehetik is. hiszen a konkurrencia óriási. A piaci törvények értelmében nem maradhat fenn az, akinek versenyképtelenek a termékei. A mostani minőségi követelmények nem hasonlíthatók a néhány évvel ezelőttiekhez. A versenyre, úgy látszik, nem készültünk fel eléggé, hiszen jó néhány esetben olyan jogos minőségi kifogásokkal küldték vissza termékeinket,' amelyeket kénytelen-kelletlen el kellett ismernünk... A gyár piaci gondjait most éppen azok a hagyományos termékek okozzák, amelyek korábban jól eladhatóak voltak. Ami nem is olyan régen még újdonsága nak számított, ma már elavult. Sok a gyártógazda, akik korszerűbb, szebb kivitelt ajánlanak. A versenyt csak akkor állhatják az újhelyiek, ha szakembereiket állandóan újat akarásra ösztönzik, s nem késlekednek a korszerűbb termékek gyártásának • bevezetésével. — Nem titok, hogy gyárunkban jelenleg is van ilyen termék: a sokat emlegetett mágneszár — mondja Szilágyi László. — Belföldön már forgalmazzuk, elsősorban a vállalat mintaboltjaiban kapható. A célunk, hogy megteremtsük a mágneszár exporttermelésének feltételeit. Gyorsan kell cselekednünk, hiszen tudomásunk szerint, a miénkhez hasonlót külföldön még nem készítenek. Nagyon sok országba küldtünk mintát belőle, s igen kedvezőek a visszajelzések. Az idén még csak kis mennyiséget, mintegy 65 ezer darabot gyártunk a mágneszárakból. A kísérlet időszaka lezárult, az igazi munka azonban még előttünk van. Fel kell készülnünk az exportképes mágneszárak nagy sorozatú gyártására. A gyárban felmérték: a régebbi termékek piaca bizonytalan. Ez a felismerés vezérelte a kollektívát egyéb új termékek kialakítására is. Elkezdték gyártani például a „Grácia” fantázianevet viselő bejárati garnitúrát, amelynek leszerelése kívülről lehetetlen. Ugyanezt a típust eloxált kivitelben is forgalomba hozzák. Mindkét fajtát mágneszárral látták el. Az új termékek kivétel nélkül exportelképzelésekét is takarnak. Valósággá azonban csak akkor válhatnak, ha a dolgozók az eddiginél jóval nagyobb odafigyeléssel végzik el a rájuk bízott feladatot. — dévald — Hétmillió Egy vagy két esztendő híja már két évtizede, hogy Sajópüspökiben, a Sajóvöl- gye Tsz-ben elültették az első 10 hold burgonyát. Ózdon s a környező iparvidéken akkoriban gyakran akadozott, főleg tél végén a burgonyaellátás. s előfordult, hogy Miskolcon is „pult alól” mérték a piaci kofák, persze jóval drágábban a „hivatalos” árnál. A fiatal tsz-elnököt, Ri- óárszki Pált, könnyű volt rábeszélni a „kísérletezésre”, hiszen a burgonya egyik hazájából, Nógráditól került erre a tájra. — A kísérletezésből az lett — mutat mosolyogva a hajára —, hogy azóta már beleőszültem a burgonyázasba. De a lényeg az, hogy sikerült. Bebizonyítottuk, hogy itt is megterem, és jól terem. A Saj óvölgye Tsz, á megye legkisebb közös gazdaságainak egyike, jó hímevét, a már többször kiérdemelt „Kiváló Szövetkezet” címet, a mindig nyereséges zárszámadást elsősorban a burgonyának köszönheti, amit most már 180 hektáron termesztenek. Mégpedig olyan eredményesen, hogy a sajöpüsBrno, vásárváros Mit tudnak a magyar gépek? A magyar—csehszlovák árucsere-forgalomban mindig esemény a Bmói Nemzetközi Gépipari Vásár, amely most szeptember 15-én 24. alkalommal nyitja meg kapuit. A magyar vállalatok közül a legnagyobb területen a Videoton, a Metrimpex, a Komplex, a Budavox, a Ni- kex és a Chemokomplex vonultatja fel újdonságait. A Videoton legújabb számítás- technikai műszereivel, komputereivel, az Elektroimpex és a Budavox híradástechnikai berendezésekkel, a Chemokomplex vegyipari gépekkel, az Irodagépipari és Finommechanikai VáHalat irodagépekkel, a Komplex mezőgazdasági felszerelésekkel áll elő. A Metrimpex különböző műszereket, a MOGÜRT autóbuszokat, a Technoimpex szerszámgépeket, kábelgépeket mutat be. Mével az 1981—85-ne aiS- íct magyar—csehszlovák megállapodás értelmében az. árucsere mintegy 58 százalékát a gépipar termékeiül-' kotják, a vásáron mindenekelőtt gépiparunkat igyekszünk bemutatni, hogy javíthassuk a forgalom összetételét A Hungexpo a te®- éte ae sokoldalú KGST-kooperáciö' bemutatására is ■ törekszik. Figyelnek arra, hogy az élőszóban, szövegben nyújtott műszaki információ könnyen érthető tegyen. A kiállított tárgyak közül minél többet igyekeznek megmutatni működés közben. A Hungexpo met^sülönboa-. tetett figyelmet szentel a csehszlovák piacnak, amelyen az idei árucsere-forgalom — a terv szerint — mintegy 140 millióval meghaladja az egymilliárd rubelt. Bmóban viszont mára továbblépésre gondolnak. A kihívás erősíthet is Előre láthatóak voltak-e azok a világgazdasági változások, amelyek népgazdaságunkat 1982-ben különösen érzékenyem érintették, vagy azok sorscsapásként értek-e bennünket? A gazdaságirányítás 1980- ban és 1981-ben már a nép- gazdasági tervezésben figyelembe vette a világgazdasági bizonytalanságokat. Erre utal, hogy a hatodik ötéves terv lényegében nyitott jellegű, ami azt jelenti, hogy éppen az előre beláthatatlan változásokra számítva, csak a legfontosabb arányokra vállal kötelezettséget Az 1982. évi terv és a szabályozók egyaránt a világgazdaság pangását vette figyelembe. Ebből is következik, hogy a gazdaságirányítás bizonyos mértékben már előre jelezte a romlási lehetőségeket. Igen ám, de az előrejelzés alulbecsülte a várható romlást, állapították meg többen. Ez igaz, de egyáltalán lehetett-e pontosabb prognózist adni, s arra stabilabb tervet és szabályozó mértékeket kialakítani? Az 1982. évi világgazdasági változások, az egyre mélyülő válság előrejelzésének minőségét szerintem csak úgy szabad értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelybe helyzetünket megnehezítették, és azok előrebecs-ütósi lehetőségét értékeljük, A prognózisok alapját képező különböző nemzetközi iíTformácrók 1981-ben és K182 elején már a fejtett tőkés országok igen szerény mértékű gazdasági növekedésével szántottak és a válság kifulladását valószínűsítették. Tavaly a magyar vállalatokhoz intézett körkérdések is ilyen szellemű válaszokat eredményeztek, a gazdálkodó egységek általában nagyobb növekedésre számítottak, mint amilyenre valóban lehetőségük nyílt 1982 eddig eltelt időszakában. A kiinduló információk alapján az 1982. évi terv és szabályozó mértékek nem tartalmaztak túlzottan „optimista” elemeket, de a bekövetkezett változások előnytelen hatásai még a legború- látóbbak elképzeléseit is túlhaladtok. Ennek álcái elsősorban a nemzetközi polite kai légkör változásában keresendők. Közismert például, hogy az amerikai gazdaságpolitika ma már logikailag sem követhető fordulatai is a kiszámíthatatlan tényezők számát bővítik. Gondoljunk itt csak az USA kamatpolitikai manővereire, vagy a különböző irányú kereskedelempolitikai intézkedéseire Ezek a változások nemcsak számunkra, hanem az amerikai szándékokról lényegesen jobban informált nyugati országok számára is a meglepetés erejével hatottak. Kétségtelen, hogy az előrejelzés „minősége” hazánkban volt olyan jó, mint a többi országban. Más kérdés ■ az, hogy a kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, ám a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Ráadásul nem egy példa-van arra, hogy viszonylag alacsony értékű importtal való „takarékosság” magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Mennyire tekinthető tartósnak a jelenlegi, szigorú intézkedéseket is követelő világgazdasági helyzet? Feltehető, hogy az adott, a vállalatoktól nagyobb teljesítményeket követelő, a belföldi fogyasztást szűkítő világgazdasági feltétetek nem múlnak el 1982-ben, hosszabb távon azonban a külgazdasági feltétetek bizonyos szerény javulásával számolhatunk,1 mert az sem valószínű, hogy a tőkés világgazdaság ne mozduljon el a jelenlegi holtpontról. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívása — ha jobban dolgozunk és levonjuk a szükséges tanulságokat — ellenállóképesebbé teheti gazdaságunkat, s ez normális viszonyok között a versenyben előnnyé válhat. Népgazdaságunk fejlődését a jövőben úgy kell irányítani, hogy kellő tartalékaink legyenek a nem várt világgazdasági változások következményeinek mérséklésére W. I. „bokor" burgonya pöki jó példát követő afrg több mint féltucat más nagyüzemmel együtt, nemcsak a megye étkezésiburgonya- szükségletét termelik meg hosszú esztendők óla bőségesen, hanem a jó minőségű vetőgumó-ellátásban is önellátók, sót „exportőrök” lettek. Persze igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a Sajó- völgye Tsz csak burgonyájáról ismert a megyében. Mert azért az az itt északon sem ráfizetéses, 80 hektáros zöldségkertészet is „valami”. Bizony „foghíjasabb” lenne a megye piacain, üzleteiben a Zöldért árukínálata az idén is a Sajópüspökiben termelt, már eddig elszállított 20 vagon fejes káposzta, 10 vagon kelkáposzta, 6 vagon karfiol, a sok száz mázsa vörös- és lila hagyma, s az ezeknél kisebb tételű, de a választékot jól bővítő sárgarépa, petrezselyemgyökér, bimbós kel, padlizsán, cukkini, paszternák, pattisszon és fekete gyökér nélkül. És az idén sem kell szégyenkezniük a 45 mázsa feletti búza, a dombtetők meredek, sovány tábláin elért 37 mázsás őszi árpa termésátlagáért. „Üj” növényük, az előveteménynek kiváló, magnak termesztett olajretek is annyit fizet hektáronként, mint a legalább 50 mázsás búzatermés. De maradjunk most a „főnövénynél”, a 180 hektáron termesztett burgonyánál. Már csak azért is, mert megkezdték a bakhátak mintegy hétmillió „bokornyi” termésének látványos betakarítását. A kalászosok betakarításához 12 munkanapra volt szükség Sajópüspökiben. s egy-egy munkanapon — a gépeken kívül — legfeljebb 50—60 ember „mozgott” a határban és a szérűkön. A burgonya betakarítását 18— 20 munkanapra tervezik, és naponta átlagosan 700—800 „kétkezi” munkás szorgoskodik a Sajóvölgye Tsz határrészeiben. Már jó néhány száraz és esős őszön egyaránt, ' nagyszerűen bevált a Sajóvölgye Tsz spéciális burgonyabetakarítási módszere. A hat burgonyakombájn csak kiforgatja és rendre szórja a burgonyát. Egyenesen kocsira is tudnák rakni a termést, de akkor földdel, sárral keveredne, ütés, törődés rontaná tárolhatóságát, minőségét, s nagy kínlódással, valahol a tárolóban kellene elvégezni utólag a „kevert” áru szétválogatását Itt, a sok száz kétkezi munkás, a részes segítők már a renden kétfelé válogatják a termést. Csak az egészséges. szép, teljesen tiszta burgonyát szállítják el a határból. Az egy tehergépkocsi, az öt, pótkocsikat vontató traktor és a 12 lófogai (amelyeknek mozgékonysága kincset ér) naponta 25—30 vagon „piacképes”, tiszta burgonvát szállít egyenesen a Zöldért, vagy a tsz téli tárolójából. De akadt már 50 (!) vago- nos, azaz 5000 mázsás napi betakarítási csúcs. Persze az ilyesfajta betakarítási módszerhez, a 700— 800 ember pontos „mozgatásához” rendkívül jó. szinte ritmusos munkaszervezésre van szükség. Minden munkamozzanatnak van felelőse. Ezekre a kulcshelyekre a tsz leghozzáértőbb dolgozói, szakemberei kerülnek. De a 37 húsz-harminc fős besegítő brigád tagjai is szinte már „tör7sgárda”-tagok valamennyien. Özdi és környékbeli kohászok, vasutasok, nyugdíjasok, de akad köztük nem egy kereskedelmi dolgozó és tisztviselő is. Egész családok vállalják szívesen ért a nem könnyű, de jól szervezett, s így jól is „fizető” részes munkát. (P. s.)
