Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 T982. szeptember 4., szombat yar—osztrák tárgyalások A SZOT elnlséjpek ülése Letartóztatások Leigyelországtai Pénteken Budapesten befejeződtek a magyar—oszti'ák * építésügyi tárgyalások, amelyeket Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési .miniszter folytatott Kari Se- kanina osztrák építésügyi miniszterrel. A találkozón véleményt cseréltek az építőipar időszerű kérdéseiről, és értékelték a két tárca közötti együttműködés helyzetét. Megállapították, hogy sikeresen fejlődnek a két ország közötti építésügyi kapcsolatok a kölcsönös érdeklődésre számot tartó témákban. Hasznosan segítették az információcserét és az együttműködés lehetőségeinek feltárását az energiaracionalizálás, az épületfenntartás, a közmű- fejlesztés, a műanyagok építőipari alkalmazása, a közös(Folytatás az 1. oldalról) A madridi konferencia munkájával kapcsolatos norvég véleményt — egy újabb kérdésre válaszolva —, úgy fogalmazta meg a miniszter, hogy reálisan gondolkodva fel kell ismerni: a konferencia sikere nagymértékben függ az általános nemzetközi helyzet alakulásától. Utalt a mostani budapesti tárgyalásokra is, mint olyan eseményre, amely szintén hozzájárulást jelenthet a konferencia megfelelő légköréhez, eredményességéhez. Hivatalos látogatását befejezve, Svenn Stray délután elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent vendéglátója, Púja Frigyes. Ott volt Per Naevdal és Fülöp Péter is. * Az MTI értesülése szerint Púja Frigyes magyar és Svenn Stray norvég külügyminiszter a budapesti találkozójuk alkalmával folytatott hivatalos tárgyalásokon szívélyes légkörben áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, valamint a magyar—norvég kapcsolatok helyzetét. A nemzetközi élet problémáinak megvitatása során mind a norvég, mind a ségi épületek tervezése és kivitelezése témákban megtartott szakmai szemináriumok. A kapcsolatok bővítése érdekében keresik a harmadik piaci közös fellépés, valamint a külföldi építkezéseken a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeit. Az együttműködést kiterjesztik az anyagtakarékos . építési technológiák és a szállodaépítési tapaszta-' latok cseréjére is» Az osztrák miniszter találkozott Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszterrel. A szívélyes eszmecserén a közúti határátkelőhelyek fejlesztéséről és egyéb együttműködési témákról tárgyaltak. > Az osztrák miniszter pénteken elutazott Budapestről. magyar külügyminiszter kifejtette véleményét az európai biztonság és együttműködés, az enyhülés, a katonai leszerelés és a világpolitika több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéséről. Bár mindkét részről kifejezték aggodalmukat a nemzetközi feszültség fokozódó növekedése miatt, az alapvető okok megítélésében a két miniszter nézetei eltértek egymástól. Egyetértés mutatkozott azonban abban, hogy következetes erőfeszítésekre van szükség az enyhülési folyamat továbbvitele érdekében. Kölcsönös megelégedéssel szóltak a magyar—norvég kapcsolatok alakulásáról. A magyar külügyminiszter rámutatott, hogy célszerű nagyobb figyelmet fordítani a gazdasági együttműködés elmélyítésére. Egyetértettek abban is, hogy tovább kell munkálkodni a magyar—norvég kapcsolatok minden területre kiterjedő fejlesztéséért. A tárgyalások befejeztével Svenn Stray viszontlátoga- tásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meghívást elfogadta. (Folytatás az 1. oldalról) Az 1983. évi beutalójegyeket az iparági-ágazati szakszervezetek 1982 szeptember 15-én megkapják, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésükre a továbbosztásra a középszerveknek és az alapszervezeték- nek. Az elnökség tájékoztatót hallgatott meg a SZOT-kül- döttség norvégiai tárgyalásairól. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével — a skandináv országok szakszervezeteit tömörítő északi szakszervezeti szövetség meghívására — augusztus 22—25. között SZOT-küldött- ség járt Norvégiában. A norvég szaktanács,- majd az északi szakszervezeti szövetség titkárságával kölcsönös tájékoztatókra került sor a skandináv országok és Magyar- ország gazdasági, társadalmi helyzetéről, országaink szak- szervezeteinek tevékenységéről, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Megvitatták azt, hogy milyen feladatokat állít a 80-as évek kihívása Európa szakszervezetei elé, milyen a mozgalom perspektívája, mit tehet a szakszervezeti mozgalom a szakszervezeti és az emberi jogok érvényre juttatásáért, és hogyan tud hozzájárulni a világbéke megőrzéséhez, a leszerelés előmozdításához. A magyar és a skandináv szakszervezetek küldöttséged igen tartalmasnak és értékesnek tartották a sokoldalú, őszinte és nyílt véleménycserét. Kölcsönös volt az egyetértés abban, hogy a jelenlegi nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben különösen nagy fontossága van a kelet- és nyugat-európai szakszervezetek képviselői közötti párbeszéd fenntartásának. A SZOT küldöttsége Norvégiából való elutazása előtt találkozott az amerikai AEFL—CIO Lane Kirkland elnök vezette küldöttségével. Az elnökség a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette. Végül a SZOT elnöksége állásfoglalást fogadott el, amelyben rámutat: az elmúlt években feszültebbé vált a nemzetközi politikai légkör. A fegyverkezési hajsza felújítására tett kísérletek, Washingtonnak az erőfölény megszerzésére irányuló politikája. egy — az egész emberi civilizációt megsemmisüléssel fenyegető— nukleáris katasztrófa lehetősége világszerte mélységes aggodalommal tölti el a békeszere- tű embermilliókat. Az állásfoglalás utal a Havannában ’ februárban megtartott X. szakszervezeti világkongresszusra, amelynek résztvevői követelték: meg kell akadályozni a nukleáris katasztrófát, és erősíteni kell a békét földünkön — ez minden szinten elsőrendű fontosságú feladat a szak- szervezeti világmozgalom számára. A magyar szakszervezetek csatlakoznak a havannai felhíváshoz, erejükhöz és lehetőségeikhez képest készek mindent megtenni a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog védelmében. Készek az együttműködésre minden olyan hazai és nemzetközi szervezettel, amely céljának tekinti a béke ügyének szolgálatát. A lengyel katonai főügyész utasítására letartóztatták Ja- cek Kuront, és a KOR nevű ellenforradalmi szervezet három másik vezetőjét: Adam Michniket. Jan Litynskit és Henryk Wujecet. Egyben megkezdődött ellenük az eljárás azzal a váddal, hogy a Lengyel Népköztársaság társadalmi rendszerének erőszakkal történő megdöp lésére tettek kísérletet. Ugyanilyen vád alapján elfogató parancsot adtak ki. a KOR más, jelenleg bujkáló vezetői ellen. A külföldön tartózkodó Jan Józef Lipski és Miroslaw Chojecki ellen távollélükben indult meg az eljárás. Mindezt Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője közölte pénteken este sajtó- értekezletén. Mint mondotta, az internált Kuron és három társa letartóztatásáról, valamint a KOR vezetői ellen hozott többi intézkedésről a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának szerdai ülése nyomán döntöttek. Ezen a tanácskozáson, mint emlékezetes, megállapították, hogy az elmúlt hónapok rendzavaró akcióinak megszervezése jórészt a KOR illegalitásban működő munkatársainak számlájára írandó. A kormány — mondotta Urban — pénteki ülésén megállapította, hogy az ország belső helyzetére három fő tényező van hatással: az életszínvonal 25 százalékos csökkenése (ami példátlan visszaesés Lengyelország háború utáni történetében), a szocializmus ellenfeleinek a társadalmi rendszer megváltoztatására irányuló aknamunkája, végül a NATO-tag- államok, főként az Egyesült Államok részéről folytatott felforgató tevékenység és a gazdasági szankciók. A minisztertanács, amely e tényezők tükrében vizsgálta az augusztus utolsó napján lezajlott utcai zavargásokat, hangsúlyozta, hogy a földalatti ellenzék nem érte el célját. A Szolidaritás illegalitásban működő szélsőségesei Urban megfogalmazása szerint saját temetési menetüket járták kedden, végképp bebizonyítva, hogy nem lehetnek semmiképpen tárgyaló partnerek. Az események nyomán a kormány nem változtatja meg irányvonalát: továbbra is a harc ég a megegyezés együttes politikáját folytatja. A kormány értékelése szerint az augusztus 31-i zavargások méretei, a munkások távolmaradása azt bizonyítja. hogy a politikai ellenfél elvesztette a társadalom széles köreinek támogatását. A vezetés mindent megtesz az olyan emberek megnyeréséért, akik korábban a Szolidaritást támogatták. de ma már — bár még ingadoznak — az állami ve-- zetéshez állnak közelebb. Az ifjúság egy része tudati válságban van, sok fiatal rosszul értelmezi a vezetés jó szándékát. Ennek megfelelően — közölte a szóvivő — a kormány programot dolgozott ki a fiatalok állampolgári tudatának formálására. Kérdésekre válaszolva a szóvivő elmondta, hogy a keddi zavargások alatt őri- v zetbe vett 4050 személy 'közül eddig 1862 ügyében jártak el a szabálysértési bíróságok. Túlnyomó többségüket pénzbüntetésre ítélték. A példátlan hevességű monszun esőzés következtében 250-en meghaltak, 1000 ember eltűnt és 12 millióan váltak hajléktalanná három indiai államban. Elutazott a sorvég küliivn-oiszter Pintér István dokumentumriportja: Á Veréb is akció Még mindig ,.Classified’ Florimond Duke 1968 nyarán, Magyarországon járva egészen jól érezte magát, bár nem találta meg azt a helyet, amelyre ő mint Portourin falucskára emlékezett, és ami nincs a térképeken. Visszatérve az USA-ba, hosszabb beszélgetést folytatott az emigrációban ott élő, azóta elhunyt Kovács Imrével, egykori parasztpárti politikussal. Ezt a beszélgetést Kovács részletesen ismertette a -Münchenben megjelenő Üj Látóhatárban. A cikk eljutott Kádár Gyulához, aki könyvében meglehetősen ingerülten szállt szembe ezzel a változattal. Hol voltak a vitapontok? Duke — a cikk szerint — Kovács Imrének úgy mondta el a dolgot, hogy fogadtatásuk előkészítését Kállay Miklós miniszterelnök Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökre bízta. A VKF/2 egykori vezetője határozottan állította továbbra is, hogy ez nem így történt, ő kapott megbízást Szent- miklóssy, Andortól, a külügyminiszter állandó helyettesétől erre. Kifogásolta Kádár Gyula, hogy az amerikai — Kovács Imre szerint — sehol nem említette meg: eleve úgy állapodtak meg velük, hogy előbb átadják őket cselből a németeknek kihallgatásra, és csak aztán látnak majd hozzá a tárgyalásaikhoz. Élesen tiltakozott az ellen, mintha a németek csak a magyar árulás következtében szereztek volna tudomást a Veréb-akcióról, és a három amerikai tiszt ennek következtében került volna a németek kezére. Ezt a feltételezést cáfolandó Kádár Gyulának voltak — ha nem is perdöntő — érvei: „Ha nem lett volna az előzetes megállapodás során a né- ipet kihallgatásról megegyezés, akkor nem kellett volna őket formális letartóztatásba helyezni, hanem elrejtettük volna magánlakásban, vagy máshol, de semmi esetre sem a katonai elhárítás épületében. A külügyminiszter és Kállay nagyon komolyan számítottak ezekre a tárgyalásokra: az igazán'nem feltételezhető, hogy maguktól rendelték el az őrizetbe vételt és a németek értesítését. Még kevésbé tehetjük fel, hogy akár a vezérkar főnöke, akár bármilyen katonai szerv önhatalmúlag járt el az ideérkezettekkel, hiszen ez ellen a Külügyminisztérium azonnal élesen tiltakozott volna”. Mindebből az is következik, hogy Kádár Gyula visz- szautasította Duke-nak azt az állítását, amely szerint Üjszászy árulta el a németeknek az érkezésüket. Mert: „Mint már említettem, megérkezésüket — a megbeszélt Tito-mesével — hivatalosan, közöltük a németekkel, a valóságot elhallgatva. Elárulni csak azt kellett, hogy miért jöttek. Ezt nem Üjszászy árulta el.” Való igaz. Duke 1968 nyarán úgy emlékezett a Gestapónál elébe tárt Üj- szászy-féle jegyzőkönyvre, hogy abban ugyan minden benne volt, de az „a Veréb-misszió hivatását csak annyiban szépítette, hogy küldőjének nem az OSS-t jelölte meg, hanem az amerikai vezérkart. Menteni akarta bőrét: nem kémkedni jöttek az amerikai tisztek, katonai megbízatásuk volt.” Az már tulajdonképpen mellékes, hogy Kádár Gyula nem ismeri el, miszerint az amerikai fogadtatását nem megfelelően készítették elő. Azt sem, hogy az amerikaiakat őrizetbe vevő tisztek és katonák a náluk levő nylonharisnyákat, töltőtollakat, karórákat, konzervkülönlegességeket elkapkodták. Amint Kádár Gyula nem értett egyet a Kovács Imre által papírra vetett változattal, úgy meglehetősen éles hangon válaszolt Kovács is a kifogásokra. A még mindig szigorúan bizalmasnak számító, és valahol az Egyesült Államokban őrzött dokumentumok nélkül természetesen nagyon nehéz állást foglalni. Az azonban valóban nehezen elképzelhető, hogy a Veréb-akció résztvevőit olyan megállapodás alapján lettek volna hajlandók útnak indítani, hogy őket a .VKF/2 formálisan letartóztatja, átadja a német biztonsági szolgálatnak, és csak amikor az illetékes német szervek kihallgatták és visszaadták őket, akkor kezdődhetett volna el az érdemleges tárgyalás. Ha egyszer Duke ezredes Roosevelt elnök, az amerikai vezérkar és külügyminisztérium tudtával, beleegyezésével és támogatásával érkezett Magyarországra, tehát az Egyesült Államok teljhatalmú megbízottjaként, nemigen képzelhető el, hogy az Egyesült Államok vezetői kitették volna hazájuk képviselőjét ennek a képtelen kalandnak. Az bizonyos, hogy Duke ezredes azzal a megbízatással és abban a hiszemben érkezett, hogy Horthy kormányzóval és Kállay Miklós miniszterelnökkel folytathat megbeszéléseket Magyarország háborúból való kiválásának reális feltételeiről, módozatairól. Vagyis: összekötőként működik a két kormány között. Az akkor már több mint egyéves előtörténettel rendelkező berni titkos tárgyalások visszatérő kérdése éppen egy katonai misszió magyarországi telepítésé volt, hogy végre az amerikaiak biztosak lehessenek a dolgukban. S hogy miként fogadták őkét, e tekintetben Duke ezredes emlékezete lehet a megbízhatni)!). Hiszen ő át- és túlélte az eseményeket, Kádár Gyulának pedig valamit jelentettek. És o akkor nem találkozott az amerikaiakkal. Duke ezredessel is csak 24 esztendővel később, egy Gellértben . elköltött ebédnél. Végül joggal illethették tétovázással, határozatlansággal mindazokat, akik Bernen keresztül tárgyaltak az amerikaiakkal és akiknek ténykedése végül is a Veréb-akcióhoz, Duke ezredes és társainak kiküldetéséhez vezetett Hiszen végeredményben Hátszegi-Hatz Ottó útján már régen megkapták a rrngvar szervek azt az adó-vevő készüléket, amellvel a magyar titkosszolgálat tarthatta volna a kapcsolatot az amerikai partnerekkel. Ezt azonban nem használták. Állítólag azért, mert Kállay Miklós miniszterelnök nem egyezett bele, sőt dühös volt, mert szerinte „a katonák megint beleütötték orrukat a politikusok és diplomaták dolgaiba*’. Viszont — és ezt Kádár Gyula is elismeri — miközben ez az adó használatlanul hevert, a magyar hírszerzés főnöke, Hátszegi-Hatzcal együtt szépen elmondta Canaris tengernagynak, a hitleri kémszolgálat főnökének, hogy milyen kitűnő amerikai kapcsolataik vannak. Ez is jól jellemei a kormányzói környezet 1943— 1944-es tevékenységét. Mindenesetre: volt egy Veréb-alsció is. Lefolyása, ha a réSzletek esetleg nem is teljesen pontosan, de íhlndezék után ismert a magyar közvélemény előtt. Azt azonban jó lenne tudni, hogy valóban küldött-e Roosevelt elnök üzenetet Horthy Miklósnak. És ha Igen: mi volt benne? Egyszer talán Washingtonban a kutatók előtt megnyitják azt a levéltárat is, ahol Classified, „szigorúan bizalmas” jelzés alatt őrzik a Duke-féle küldetéssel kapcsolatos aktákat. És akkor magyar történészek hozzáláthatnak az alapos kutatáshoz. Munkájuk eredménye nem lenne érdektelen. Hiszen bármilyen jelentéktelen epizódja is volt a Veréb-akció a II. világháború történetének, azért sok jellemzőt árul el a korról és az akkor hivatalban levők felelősségérzetéről. (Vége)
