Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
1982. szeptember 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 népgazdasági tervezés fejlesztéséről Az MTA dísztermében tanácskozás kezdődött a népgazdasági tervezésről. Képünkön: az értekezleten Lázár György, az MSZMP PB tagja, miniszterelnök beszél. Légféktömlők A Mezőkövesdi Kismotor- és Gépgyár 3-as számú gyárának ll-es gépműhelyében Túra Ferenc aranyjelvényes szocialista brigádja a közúti gépjármüvek részére légféktömlők összeszerelését, csatlakoztatok felszerelését végzik- Minden egyes tömlőt csomagolás, elszállítás előtt gondos nyomáspróba alá vetnek. Fojtón László felvétele Jó hír a szűcsöktől: Ithabunda hazai alapanyagból (Folytatás as 1. oldalról) egyre nagyobb szerephez jutott a népgazdasági tervek koordinálása, majd a komplexprogram elfogadása után a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatása. — Méltán elmondhatjuk, hogy a KGST kereteben megvalósult "azdasági, műszaki és tudományos együttműködés a szocialista építésben szerzett tapasztalatok megosztása, a barátainkkal, s különösen a Szovjetunióval kiépített szoros és sokoldalú gazdasági kapcsolatok — a vele folytatott árucsere teszi ki külkereskedelmi forgalmunk egyhar- madát — olyan , erőforrást jelentettek és jelentenek számunkra, amely pótolhatatlan ,-szerepet tölt be népgazdasági terveink megalapozásában. A szocialista gazdasági integráció az egyik fő biz- tíísftéka annak is, hogy termelési struktúránkat még inkább abba az irányba fejleszthessük. ami megfelel adottságainknak, javítja esélyeinket arra, hogy a világ más régióival is előnyös feltételek alnnián bővíthes- sük gazdasági kapcsolatainkat. Lázár György ezután elemezte a világgazdaságban egy évtizede végbemenő mélyreható és tartós változásokat, ami sok egyéb következmény mellett új piaci értékrendet alakított ki. — A világpiaci helyzet további romlása — mondotta a miniszterelnök — gazdaságunk amúgy is meglevő ellentmondásai, gyengeségei és a megváltozott követelményekhez való la$sú alkalmazkodás miatt felhalmozódó ellentmondások, főleg a dollárban elszámolt külkereskedelmi forgalom hiányának gvors és nagy méreteket öltő növekedésében nyilvánultak meg. Be kellett látnunk, hogy az intenzív szakaszra való áttérés korábbi nrogramia egy más, kedvezőbb kilátásokkal kecsegtető nemzetközi helyzetben született. Nem bizonyult reálisnak az a feltételezés sem. hogy az árrendszer és a közgazdasági szabályozás más elemeinek radikálisabb átalakítása nélkül néhány év alatt a batékonvságot olvan magasra tudjuk emelni, hogy ellensúlyozhatjuk vele a világgazdaság számunkra kedvezőtlen hatásait. Ilyen előzmények után került sor a Köznonti Bizottság 1978. decemberi ülésére, amelynek határozata az egyensúly helyreállítását, s az életszínvonal megőrzését helyezte a gyakorlati feladatok középpontjába, s amely a hatodik ötéves terv kidolgozásához is alapul szolgált. — Az elmúlt év eleje óta azonban különböző tényezők hatására — elsősorban a nemzetközi feszültség fokozódása, a tőkés országban várt élénkülés elmaradása. a lengyelországi válság ürügyén az Egyesült Államok részéről kezdeményezett diszkriminációs lépések és a pénzpiac beszűkülése miatt — a külgazdasági feltételek még a korábbinál is kedvezőtlenebbé váltak. Olyan helyzet állt elő, hogy fizetőképességünk megőrzéséhez már ebben az évben meg kell közelíteni azt az áruforgalmi aktívumot, amit eredetileg az ötéves terv végére irányoztunk elő. Ezt az önmagában is rendkívüli erőfeszítések, árán teljesíthető feladatot a már említett nemzetközi tényezőkön kívül néhány belső ok is nehezíti. Ezen okok miatt vált elkerülhetetlenné, hogy növeljük az export fokozásában való érdekeltséget, intézkedéseket tegyünk a felhalmozás, a közösségi és a lakossági fogyasztás terven felüli növekedésének elkerülésére, a költségvetést terhelő támogatások csökkentésére,., a leginkább nélkülözhető behozatal időleges korlátozására és a hazai hitelfeltételek megszigorítására. — Ezek olyan kényszerű lépések — hangoztatta Lázár György —, amelyek a gazdálkodó szervezetek és a lakosság, különösen annak egyes rétegei számára érezhető gondot okoznak. Ezt előre tudtuk. Mégis így kellett cselekednünk, mert nem 'vállalhattuk sem egy esetleges fizetésképtelenség, sem a belső piac; egyensúly megbomlásának beláthatatlan következményeit, E kérdésekről szólva most sem hallgathatom el. hogy bár a közvetlen veszélyt elhárítottuk, helyzetünk stabilizálásához a jövőben is szükségessé válhatnak az ez évihez hasonló nehéz, konfliktusokkal terhes elhatározások. Kötelességünknek tartjuk viszont, hogy ilyen esetekben gondosan mérlegeljünk, s lehetőségeink arányában enyhítsük azoknak az életkörülményekre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Az egyensúly stabilizálásának és a jövőbeni fejlődés lehetőségeinek a feltételeit persze végső soron nem az elosztási, hanem a termelési szférában kel) megteremtenünk — mutatott rá a miniszterelnök. majd így folytatta: — Noha több. mint egy évtizede megkezdtük az intenzív szakaszra való áttérést, a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Az előrehaladás meggyorsításához nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalom minden területén új értékrendet kell elfogadtatni, és mélyreható minőségi változást kell . véghezvinni. Ugyanezekből a meggondolásokból tovább kell folytatni a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítését is. A reform elveinek kidolgozásakor abból indultunk ki. hogy a tervgazdálkodás és a piac a szocialista társadalomban sem egymást kizáró kategóriák. Mindig is — a bonyolult gazdasági helyzetben pedig még inkább — csak az olyan irányítástól remélhettük, hogy betölti funkcióját, amely hosszú távra érvényes elvekre épül, ugyanakkor elég nyitott ahhoz, hogy a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a vállalati magatartást helyes irányba befolyásoló legcélszerűbb eszközöket. Ezért az irányítás eszközrendszerében időről-időre végrehajtott módosítások, amelyek célja a valóságban bekövetkezett változások közvetítése, még ha vállalati szempontból nézve esetenként negatív következményekkel járnak is, összhangban vannak irányítási gyakorlatunk alapelveivel, végső soron a társadalom érdekét szolgálják. De a mostanihoz hasonló helyzetben felerősödhet az a felfogás is, amely már-már idealizálja a vállalati gazdálkodásban a piaci viszonyok szabadabb érvényesülésétől várható előnyöket. Mi sem az egyik, sem a másik utat nem járhatjuk. A valóság bonyolultabb, semhogy úgy tennénk fel a kérdést: vagy a ten', vagy a piac, vagy a centralizált irányítás, vagy a vállalati önállóság. A túlzott centralizáció gyakorlatának hátrányait saját múltunkból már ismerjük. A piacgazdálkodás klasszikus formája pedig — amely valójában már a tőkés országokban sem létezik —, éppen napjainkban bizonyítja be ismét, hogy nem képes megelőzni. sem megoldani a súlyos társadalmi-gazdasági ellentmondásokat. — A mostani, gazdaságilag nehéz időszakban is, amikor a helyzet átmeneti szükség- megoldások alkalmazását is indokolttá teszi — nincs okunk elhallgatni, hogy ilyenekre sor került, s ez még a jövőben is megtörténhet —, a fő törekvésünk változatlanul a reform továbbvitele, a központi irányítás hatásfokának javításával együtt a vállalati önállóság még teljesebb kibontakoztatása. Tervezési rendszerünk továbbfejlesztésekor is ebből az alapállásból és abból kell kiindulni, ami soha, egy percig sem volt vitás, hogy szocialista gazdaságunk irányításának legfőbb alapja a népgazdasági terv. Ezt fejezi ki a tervezésről tíz évvel ezelőtt alkotott törvény is. A törvény megszületése óla megnőtt a terv koncepcióalkotó és összehangoló szerepe, fejlődött módszertana, erősödött távlati szemlélete. A hosszú távú tervezés — amely ma már nélkülözhetetlen eleme tervezési rendszerünknek — a lehetséges fejlődési pályák megválasztásában széles társadalmi és tudományos alapokra támaszkodik, s mind fontosabb szerepet tölt be a gazdaság- politika formálásában. Szervesebbé vált a különböző időtartamú tervek egymáshoz való kapcsolódása, nőtt a tervezés demokratizmusa. Lázár György miniszterelnök végezetül hangsúlyozta, hogy a tervezés rendjét és módszereit is tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy jobban meg tudjunk felelni az intenzív fejlesztési szakasz követelményeinek. A tanácskozás résztvevői a nyitógyülés után négy szekcióban folytatták munkájukat. A megvitatásra kerülő témák: a gazdasági fejlődés tervezése az 1980-as évtized körülményei között; a társadalmi folyamatok, az' életszínvonal és az életkörülmények tervezése: a gazdasági szabályozás rendszere és a népgazdasági tervezés: a tervszámítások módszertanának fejlesztése. Vádakkal, szemrehányásokkal és elismerésekkel vegyes kritikákat kapott innen is, onnan is a miskolci ipari kiállítás és vásár után a szűcsipari szövetkezet. A vádak egyrészt azért érték, mert a kiállított nemesszőrme kabátok irritálták a látogatókat, Persze, hogy irritálták, hiszen gyönyörűek, álomszépek voltaic a modellek, de kevés látogatónak adatik meg, hogy vásárolni is tudjon közülük. Az elismerés persze nem maradt el, abban mindenki megegyezik, hogy ügyesek a miskolci szűcsök, mert akik ilyet tudnak .készíteni, azok nem akármilyen mesterek lehetnek. A vegyes érzelmű kritikák második rohama az irhakabátok miatt érte a szövetkezetei. Tízesével jöitek a vásárolni vágyók, hiszen az irhák is szépek, s az irhák ára is megfizethető, ha nem is mindenki, de mint a jelek mutatják, sokak számára. Igen ám, csakhogy irhabundát meg jelenlég nem tud adni a Miskolci Szűcsipari Szövetkezet. Fekete Szilárdot, a szövetkezet elnökét kértük, magyarázza meg a hátteret; azt, hogy mi volt a céljuk a kiál- litással. — Az ilyen jellegű kiállításoknak mindig is több céljuk van. Az egyik, hogy bemutassuk a nagyközönségnek azokat a termékeinket, amelyeket exportálunk, tehát, amelyek a legigényesebbek. Sok esetben előfordult már, helyi vásárlókat kíméltünk meg attól, hogy Budapestre utazzanak olyan kabátért, amelyet itt, helyben is megrendelhetnek. Ezek persze kis tételek és el is tör- pülnek a tulajdonképpeni céljaink mellett. Mint minden szakma képviselőinek, így nekünk is becsvágyunk van, örülünk, ha látják az emberek, mire vagyunk képesek, mivel keressük — igen nehezen — a nyugati partnereivel. Az irhabundákkal más a helyzet. A kiállításon a jövőre mutattunk rá egy kicsit. Tavasztól termel a szövetkezet új szőrmekikészítő üzeme. amely új lehetőségeket nyitott. Korszerű körülmények között gyárthatják itt az exportra kerülő ér a hazai érlékesitésű kabátok alapanyagait. Bővült természetesen a kapacitás is. — Reméljük, ebben a szezonban már nem lesz hiány hosszú szőrű bárányprémekből, tehát gallért és kucsmákat az igényeiének megfelelően tudunk készíteni. Újdonságunk is lesz az idei télre, a nyírott bárány. Sportos, mindennapi viseletre alkalmas kabátokat varrunk nyílott bárányból. Ebből, a keresett, meleg és praktikus áruból, ha nem is optimális, de elég nagy mennyiség jut a miskolci boltokba. Elsősorban persze a saját boltjainkba. Az irhabundagyártás egyelőre csupán kísérleti jellegű az új üzemben. — Miért, hiszen, máskor is készít ettek irhabundákat? — Egyrészt az új technológia miatt, másrészt pedig amiatt, hogy most már nem import-alapanyaggal, hanem hazaival dolgozunk. Szakmai szempontból — is — nagy különbség van az import- és a hazai bőr között. Ki kell kísérleteznünk a hazai alapanyagot. Reméljük, a jövő év eleji bemutatkozásunk sikeres lesz. — Ez azt jelenti, hogy a tél második felében már lehet vásárolni ezekből a kabátokból? — Igen. már lehet, de valóban jó ellátást csak a 83— 84-es télre ígérhetünk, akkorra talán — legalábbis Miskolcon és a megyében — törölhetjük a hiánycikklistáról az irhakabátokat. — Árban és minőségben mi .lesz a különbség? — Jó minőségűnek Ígérkezik a hazai alapanyag, az árak pedig kedvezőbbek lesznek. Tudjuk, a tizenévesek körében nagy divat az irhakabát. ezért számukra sokat fogunk késziteni. — Hogyan alakul az idei évük? — Termelési értékünk felél exportra terveztük, biztatást adtak erre a korábbi körülmények. Azonban mind mennyiségben, mind árban globálisan csökkent az érdeklődés. A hörcsögkabát volt az egyik legjobb exportcikkünk, de úgy látszik, teli- tődött a piac. Ebben az évben háromszor voltunk kénytelenek csökkenteni a hörcsögkabátok exportárait. Ez mintegy 25 százalékot jelent. A készleteink pedig nagyok, el kell adnunk valahogyan. A tavaszi, a híres frankfurti szőrmevásár mindig meg szokta hozni az eredményt, de — mint Fekete Szilárd mondja — az idén nagy volt az érdektelenség. Nyugat-Európában is takarékoskodnak — a ruhatáron is — a nők. Frankfurtban ezúttal több volt az eladó, pedig ott éves üzletek köttetnek. — Számunkra, végül is, ha nem is teljes mértékben, ha nem is a várakozásaink szerint, de mégiscsak sikeres volt a frankfurti vásár. Megerősödött a bérmunka-piacunk. Angol és francia megrendelőknek táblás mókusbőröket készítünk, így viszonylag egyenletessé vált a külpiaci munkánk.. Ellentmondások vannak a hazai bőrfelvásárlási árak és a nyugati késztermék értékesítési árak között. A hazai hörcsög, nutria és egyéb kisállatok bőrének túl magas ára van. Az ellentmondás okát nem a szabadpiac törvényeiben véljük felfedezni, holott ide vezethetők vissza. Az importált alapanyagok ára ugyanakkor jóval alacsonyabb a hazainál. Mégsem dolgozhatnak ebből a hazai szűcsök, mert kinek van anv- nyi pénze, hogy a viszonylagosan luxuscikknek számító bőröket egytől egyig impor- • tálja. Ami meg itthon „terem”. mondjuk a nutria, a hörcsög, a pézsma? Az előbb említett okok miatt — bár lényegesen csökkent az irreálisan magas felvásárlási ár — mégsem exportképes. Még mindig nem az. Ördögi kör ez tulajdonképpen, hiszen a termelői és egyéb, mondjuk a hörcsöafoaási kedv, egyenes arányban csökken a felvásárlói ár- szinttel. És előfordulhat, hogy feje tetejére állítjuk az egész maavar szűcsipart: amikorra keletje lenne az említeti bőröknek nyugaton, addigra itt elmegy mindenkinek a kedve a tenyésztéstől, a befogástól... Lévay Györgyi
