Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-19 / 220. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember 19., vasárnap Éppen egy évvel ezelőtt foglalkoztunk lapunkban a magvasabb filmek és a csak szórakoztatást, vagy éppen csak időtöltést jelentő filmipari munkák forgalmazásának arányával. Azt tettük szóvá egy esztendővel ezelőtt, hogy meglehetősen elszaporodtak mozivásznainkon a bunyós filmek, az egyéb, semmiféle eszmei értékkél nem rendelkező import művek, amelyeknek pemcsak a várható közvetett hatása nem éppen kívánatos, hanem amelyek olyan ízléstorzulást is okoznak, ami végleg nem lehet a filmművészet és a filmforgalmazás célja. Az elmúlt évhez képest ebben az esztendőben, különösen a magunk mögött hagyott néhány nyári hónapban az effajta filmek hányada megnövekedett a mozikban, tovább torzult az értékes művek és a filmipari készítmények aránya. Már az elmúlt év is a bunyós filmek dömpingjét hozta, de most különösen sok volt, mert a tavalyiak, sőt a tavalyelőttiek még műsoron vannak, az ilyenfajta celluloidszalagok vetítése válik uralkodóvá mozijainkban. Természetesen ott vannak a műsorkínálatban a társadalmi töltésű művek is, ott vannak a jó kommerszek, az arány azonban vitathatatlanul ijesztő. A szórakoztató filmek arányának torzulása a magyar mozikban igen könnyen tet- tenérhető, s az utóbbi két évben több mint 5 százalékos emelkedést mutat a filmek számának az aránya. Az előadások számának az aránya meg már egyenesen ijesztő. Ezt könnyű ellenőrizni. Egyszerűen elő kell venni a mozik műsorfüzeteit, plakátjait és egybe kell vetni az egyes filmek előadásainak a számát, valamint az előadásszámok és az adott mozik férőhelyeinek a szorzatát. Ha történetesen egy bunyós filmet két nagy moziban napi hat előadásban mutatnak be egy héten át, az természetesen nem azonos kínálat egy magvasabb film heti hat előadásban történő bemutatásával — valamely kismoziban. Míg az előbbi esetben mondjuk 42 ezer, az utóbbi esetben 1500—1800 néző tekintheti meg azokat- Ezzel a számtani művelettel megtudható, hogy egy-egy filmet hány nézőtéri szék vár. Nos, vitán felül sok mostanában a tartalmatlan, ugyanakkor ízlésromboló, rossz emberi ösztönöket felkeltő, különféle nem követendő példáidat kínáló látnivaló a mozivásznon. A szórakoztató filmek arányának torzulásában nagy gondot jelent, hogy a 14—24 éves látogatók érdeklődése is ezirányba fordul, ízlésük a kommersz irányába mozdul el, az értékorientáció helyett. Tagadhatatlanul közrejátszik ebben a televízióban sugárzott felmérhetetlenül sok és felmérhetetlenül rossz kommersz krimi és egyéb adások aránya, de a mozik már említett műsorkínálata is csábítja a fiatalokat az ilyen filmek előtérbe helyezésére, és az értékesebb, magvasabb művek mellőzésére. (Hozzáteendő, hogy az ifjúság részére való szervezett mozilátogatásnál is egészségtelen tendenciát mutat az ilyen filmek iránti vonzalom.) Pedig ebben a korban igen fogékony az ember és egy életre meghatározó lehet, mi iránt mutatkozik meg leginkább az érdeklődése, mifelé fordul, mit kíván látni a mozivásznon. S ha a mozivásznon elsősorban az erőszakot, az ököljogot. a törvényen kívüli emberek életét, vagy a tör-. vény tornácán való táncolást kedveli meg, ha nem hajlandó a művek befogadásához szellemi energiát áldozni, csak a közvetlen látvány hat rá, úgy nehezen képzelhető, hogy ugyanaz a néző könyvekben, olvasmányélményekben a magvasabbat keresi, hogy a színházban is az értékesebb művekre lesz kíváncsi stb. A hazai filmforgalmazásban a szórakoztató filmek arányán nehéz lenne változtatni, mert részben az azok bevételéből adódó nyereség felhasználásával nyílik mód a magvasabb művek bemutatására, új filmek készítésére, beszerzésére stb. Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy annak ellenére, hogy a mozik nyereségérdekeltségű vállalkozások, az állam igen jelentős anyagi támogatásban részesíti a filmforgalmazást. Például 1980-ban 628 millió forintot tett ki ez a támogatás, ami azt jelenti, hogy egy nézőre, illetve egy jegyre az állam 8—14 forint árotgatásol kiegészítést adott. És ez vonatkozott a kultúrpolitikai lag nem szükséges silány szórakoztató művekre, a bunyós filmekre is! Az a forintösz- szeg, ami a szórakoztató filmekre jut, az összes állami dotációnak mintegy egyhar- mada. Vajon szükséges-e az ilyenfajta szellemi táplálékot is magas szellemi dotációban részesíteni ? Magyarán, hogy valaki elmenjen egy Piedo- ne-filmet megnézni, ahhoz az államtól 8—14 forintos támogatást kapjon? Aligha! A több száz millió forint értékű, effajta filmekre jutó árkiegészítést kívánatos lenne az értékesebb filmek megtekintésének támogatására fordítani. A magyar mozikban a helyárkategóriák eléggé differenciálatlanok. A három kategória nem fejezi ki helyesen a film beszerzési ára, forgalmazási költsége egy nézőre jutó hányadát, s ezért nem oktalan javaslat talán a szórakoztató filmek jegyei árának felülvizsgálata Ha valaki a könyvboltban az ilyenfajta filmeknek megfelelő értékű könyvet vásárol, bizony sokkal több pénzt fizet érte, mint az értékes művekért. Sokkal drágább bizonyos szórakoztató zenekari rendezvények belépődíja, mint a szimfonikus; koncert. És lehetne még jó nehány példát sorolni. Miért kell hát a drága valutáért beszerzett, nem éppen ízlésnevelő mozi- szórakozást mggasan dotálni'' Ha a szórakoztató filmek szabadárasak lehetnének, azaz azoknak bemutatásakor másfajta . dijat kellene fizetni, minden bizonnyal könnyebb lenne a magvas, a tartalmasán szórakoztató filmek és a csak időtöltést jelentő, nem ritkán csak épp hogy nem egyenesen káros kalandfilmek, bunyófilmek bemutatásának arányán javítani, mint napjainkban, amikor a fennálló helyárkategóriák mellett a filmforgalmazás nagyrészt rá is kényszerül ilyenfajta filmipari készítmények gyakoribb forgalmazására ... Aztán meg — evés közben jön meg az étvágy — ezt a kényszert helyenként meg is lovagolja, és mert nemcsak a vállalat, hanem a mozi dolgozói is nyereségérdekeltségűek, hát ez az arány itt-ott még tovább is romlik... Benedek Miklós Ma este a képernyőn: S ÉZSlfil Evan Hunter regénye nyomán írta és rendezte Michel Audi- ard az Esténként kormoránok rikácsolnak a dzsunkák felett című francia filmet, amely ma este az első műsorban 20.05- kor látható. Ebben a filmben egy bizonyos Alfrédnek semmi sem akar sikerülni, pedig igen komoly erőfeszítéseket tesz a meggazdagodásra. Végül megmérgesedik, s elindul szerencsét próbálni. Milyen szerencsével jár, azt megtudjuk a filmből, amelyből előzetesként egy kockát köziünk. A Miskolci Városi Művelődési Központ Molnár Béla Ifjúsági Házában — az előző évekhez hasonlóan — szeptember 22-én 17.30 órakor megkezdi alkotó munkáját a diaporáma stúdió, — tájékoztattak a művelődési központ igazgatóságán. A stúdió az élvonalbeli alkotók szerzői estjeinek szervezésén túl, minden igényt kielégítő, kor szerű technikai berendezések kel várja a diaporáma műfaj iránt érdeklődőket. Űj kezdeményezést indított útjára a KISZ KB középiskolai tanácsa. Meghirdették a diákpolitikusok országos vetélkedőjét. A részletes pályázati feltételeket időben kézhez kapják a KlSZ-szer- vezetek. Az országos vetélkedőt azzal a céllal szervezik meg, hogy a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben, a szakiskolákban tanulók mind mélyebben tanulmányozzák a kül- és belpolitikai kérdéseket. A XIX. század harmincas éveiben kiformálódik, a négy-’ vénes években megerősödik egy új eszmei áramlat: a magyar liberalizmus. Képviselői a feudális rend felbomlását óhajtják, egyszersmind az egyéni szabadságjogok biztosítását az ország minden lakosa számára. A polgári társadalmak példájából viszont azt tanulják, hogy az egyéni szabadság leginkább nemzeti keretben teljesedik' ki. Ámde Magyarország nem önálló állam, hanem a Habs- burg-birodalom része, lakói között pedig a magyarság csak kisebbséget alkot. Mivel a liberálisok szemében a nemzeti keret csupán magyar lehet, kettős igényük kettős kérdésbe ütközik: hogyan valósítható meg a magyar nemzeti keret egy heterogén összetételű birodalomban és annak abban az országában, amelyben a nem magyarok jelentik a többséget. Hiszen az egyéni szabadságjogok ki- terjesztése e többség súlyát éppen a magyarság rovására növeli meg, sőt a más ajkúaknái is a közösségi szaKét történelmi munka Az Akadémiai Kiadó új kötetei badságjogok igényének megerősödésére, vagy egyenesen megszületésére vezet. Ez pedig azt a veszélyt hordozza magában, hogy a mindenkire kiterjesztett személyes szabadságjogok alapján megszülető, új típusú közösség — a nemzet — nem lesz magyar. Az Akadémiai Kiadó gondozásában most meéje- lent, Helyét kereső Magyar- ország című kötetében a szerző — Varga János — e tárgykört vizsgálva, finom elemzéssel veszi nagyító alá az egymásnak feszülő történeti erők (a Habsburg-hata- lom, a reformellenzék, a tőle különváltan politizáló Széchenyi, valamint a konzervatívok) politikai felfogásának és gyakorlatának alakulását egy olyan történeti periódusban, amely a bekövetkező nagy fordulatokra felkészítő megújulásnak az előzményekre is építő időszaka valamennyiük számára. Kiír, hányán és miért vándoroltak Magyarországról az Egyesült Államokba a múlt század végén és századunk első felében? Hogyan kapcsolódott a magyarországi kivándorlás folyamata Európa népességének tengerentúlra áramlásához, amely a XIX. századtól a modem népvándorlás korszakát nyitotta meg? Milyen új vonásai mutatkoznak a kivándorlásnak a két világháború közötti időszakban? A nemzetközi emigráció magyarországi történeti modelljének e kérdését elemzi az Akadémiai Kiadónál most megjelent kötetében Puskás Julianna. A kötet címe Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880—1940. Vizsgálatait nem zárja be a folyamat okainak és jellemzőinek feltárásával, hanem követi a kivándorlókat új környezetükben is. Megismertet településeikkel, munka- és élet- körülményeikkel, formálódó közösségeikkel, szervezeteikkel. Bemutatja azokat a konfliktusokat és változásokat, amelyek a bevándoroltak útját kísérték. Az elemzés a legkülönbözőbb típusú történeti források feltárásával és összehasonlító módszer alkalmazásával nyújt eleven képet azokról a gazdasági, társadalmi és szemléleti változásokról, amelyek kísérő jelenségei az egyik közösségből való kiválásnak és egy másik közösségbe, kultúrába való beilleszkedésnek. Ezek a kérdések — Magyarországon és határainkon kívül is — nemcsak a szakembereket foglalkoztatják. A bemutatott hatalmas forrásanyag — táblázatok, térképek, ábrák, dokumentumok —, valamint a kapcsolódó válogatott bibliográfia további kutatások kiindulópontja is lehet ebben az eddig kevéssé feltárt témakörben. yar rágiségsk és furcsaságok Magyar régiségek és furcsaságok címmel olyan írásgyűjtemény jelent meg, amely a babonákkal, a boszorkánysággal, a garabonciás diákkal, a táltosokkal és sok egyéb mással foglalkozik. A mű valamikor Dante kiadásban az 1930-as években látott napvilágot és nagyobbá- ra a XIX. századból való történéseket foglalja össze. KERESZTELŐ Egy 84 éves aggastyán 16 éves lánykát vezetvén az oltárhoz, a pap így szóla hozzá: — „Kérem, a keresztelőmedence az oltár másik oldalán van,’” — „Minek nekem a keresztelőmedence?” — kérdé dühösen a boldog vőlegény. — „Engedelmet kérek, de art gondoltam, hogy keresztelni hozza ön e gyermeket.” (Székesfehérvári naptár 1879) HALÁL ELLEN NINTS ORVOSSÁG Egy városi kántor viszál- kodásban élt a Patikárius- sal. Hogy ezen bosszúját állja, mindannyiszor, valahányszor a Patika előtt halottat kísért, ezen éneket kezdette el az éneklő gyermekeikkel: „Halál ellen nints orvosság.” (Komáromi Kalendárium 1808) UTOLSÖ KÍVÁNSÁG Egy asszony halálos ágyán feküdt. — „Fogadd meg, édes lelkem”, — így kérte a férjét;, (most lelkemnek nevezve, azelőtt kiállhatatlannak szidva) — „Fogadd meg, hogy jó ha- rátnémat, Sófit veszed el halálom után.” — „Ah — sóhajta a Férj, — Halj meg tsak előbb, a többi az én gondom lesz.” (Nemzeti Kalendárium 1828) SÁROSPATAK — Tudtál-e valamit, paj- , tás ? — kérdezé a hittani vizsgálatról ki jöttét egyik pajtása. — Nem igensokat tudtam biz én — felelte a kérdezett— Mit mondott S-i (akkori hittanár), — kérdi ismét amaz. — Mosolygott, — visaonzá a másik. — Na, — úgymond, — ha én bemegyek, holtra kacagja magát, mert én ugyan szájamat sem nyitandom meg. (Sárospataki Naptár 1857) Raiankoicertek oktaler! májusig Az Országos Filharmónia miskolci kirendeltsége — a már lapunkban is ismertetett színházi nagyzenekari hangversenyeken kívül — négy, egyenként két koncertet tartalmazó kamarabérleti sorozatot is hirdet, amelyeket a Bartók Béla Zene- művészeti Szak középiskola hangversenytermében rendez meg. Az „A” sorozatban október 12-én Sebestyén János orgona- és csembaióestje hallható Banda Ede gordonkaművész közreműködésével, majd e sorozatban áprilisban a Miskolci Bartók Kórus Reményi János vezényletével Haydn-műveket mutat be. A „B” sorozatban novemberben Lenkei Csaba (hegedű), Nagy László (brácsa), Iván Klára (gordonka), Apró László (fuvola), Csipkai Éva (zongora) Haydn-triókat mutat be. Márciusban pedig a Magyar Kamarazenekar — hangverseny- mester Tátrai Vilmos — szerepel e sorozatban. A „C” sorozat decemberben kezd a Miskolci Űj Zenei Műhely — művészeti vezető Selmeczi György — koncertjével, májusban pedig a Bartók-vonósnégyes vendégkoncertje hallható Petényi Miklós gordonkaművész közreműködésével. A „D" sorozatban februárban két miskolci együttes, a Gál-vonós- négyes és az Új Miskolci Vonósnégyes koncertez. Körmendi Klára zongoraművész közreműködésével, míg májusban a Budapesti Rézfúvós Kvintett hangversenye hallható. s azon a Tomkins ének- együttes működik közre.
