Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Körkérdés a fél évről

Epitök, sz

Borsod megye iparának első hathónapi termelése 1,1 százalékkal haladta meg az elmúlt év azonos időszakának termelését. Az ipari termelés üteme, illetve árbevétele ágazatonként eltérő növekedést mutat. így például az építőipar és a szénbányák termelése csökkent. Megkérdeztünk néhány vállalatot, szövetkezetét arról, milyen elképzelésekkel, célkitűzésekkel kezdték a második fél évet.

*

Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat kiemelt feladata az LKM kombinált acélművének befejező munkája. Az acélműben ebben az évben 90 millió forintos építési-szerelési munka vár az ÉÁÉV-re, aminek nagyobbik részét az év első felében már teljesítették. Súlyponti feladatuk a Ganz- MÁVAG-ban tervezett rekonstrukció során — mintegy 250 millió forintos értékben

— üzemcsarnokok, kazetta- átrakó-csamokok építése.

Ezeken kívül a vállalat a megye, sőt az ország számos pontján dolgozik: 10—20 millió forintos munkákat végez Sajóbábonyban, az ÓKÜ-ben, Hollóházán, a BVM bodrog- keresztúri gyárában, Szilvásváradon stb. A vállalat, legfontosabb teendője azonban

— az 1,1 milliárdos termelési terv teljesítésén tűi — az elmúlt évben keletkezett 37 millió forintos veszteség megszüntetése. Ennek feltételei időarányosan teljesültek, hiszen a tervezett termelési értékből mintegy 462 millió forintot megvalósítottak; javították a vállalat készletgazdálkodását, korszerűsítették az anyagi ösztönzés rendszerét, szigorú anyagos energiatakarékossági intézkedéseket vezettek be.

Jó kezdés után, erőteljesen visszaesett a borsodi aknák idei termelése. Az első negyedévben a Borsodi Szénbányák Vállalat 166 ezer tonna szenet küldött felszínre terven felül, a következő három hónap lemaradása azonban jócskán meghaladta ezt a mennyiséget. Az első fél év 30 ezer tonna adóssággal zárult, melynek elsősorban geológiai jellegű okai voltak.

Sajnos, a nehézségek azóta még tovább növekedtek; a víz, a sár, a vető a korábbinál is jobban hátráltatja a bányák mélyén a termelő- munkát. Fekelevölgyön az emlékezetes iszapbetörés okozta károk felszámolásán, az új front indításán fáradoznak. Ormosbányán, Put- nokon, Farkaslyukon a nagy kőzetnyomás miatt akadozik a fejtés, s Tervtáron például hasonló okból csak új szénpásztában tudják a bányaművelést folytatni. Hosz- szú lenne a gondokat felsorolni, de a lényeg: július végéig már 116 ezer tonnára növekedett a bányavállalat lemaradása, az időarányos célkitűzéshez képest.

Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy roppant nehéznek ígérkezik a második fél év a borsodi' bányászok számára. A terv értelmében 2 611 500 tonna szenet kellene termelniük, valamint az adósság törlesztését is várja tőlük a népgazdaság. Az üzemekben mindent elkövetnek a termelés fellendítése érdekében.

A fronton dolgozóknál kedvezőbb helyzetben vannak az elővájók, akik az első hat hónapot többleteredménnyel zárták. A mostoha ,bányabeli körülmények azonban a vágathajtók munkáját is hátráltatták. A lemaradás nem sok, mindössze 100 méter, vagyis könnyen megszüntethető. Nagy szükség is van erre, továbbá a második fél évre előirányzott 30 ezer 365 méter vágat kihajtására, mert a jövő évi, illetve az azutáni termelési tervek teljesítése csak megfelelően feltárt és előkészített szénmezőkből lehetséges.

Jól sikerült az első fél év a Miskolci Háziipari Szövetkezetnél, s mint Medveczky Gézáné, a szövetkezet elnöke elmondta, jók a kilátások a második fél évre is. A szövetkezet a tavasszal vállalta, hogy kétmillió forinttal növeli tőkés exportját. Ennek a vállalásnak sikerült is eleget tenni, egy olasz üzletember divatos kánikularuhákat és női köntösöket rendelt Miskolcról, s mivel elégedett volt a termékek minőségével, várható, hogy megérkezik az utórendelés is. Az NSZK-beli Bohne és Versand céggel régi már a kapcsolata a szövetkezetnek, számukra női blúzokat varrnak. Ezekben a napokban fölöttébb sok a munka, mert tízezer blúz elszállítása esedékes augusztus 19-ig.

A szovjet exportKötele- zettség teljesítésével is jól állnak, az éves megrendelésnek több mint a felét — 680 ezer bébi- és lánykaruhát — elszállították már.

Egyetlen évben sem forgalmaztak ennyit a háziipari szövetkezet saját boltjai, mint ezen a nyáron: kelendőek a divatos kötött kánikularuhák. Ezek a termékek természetesen más boltokban is' megtalálhatók, az idén meglehetősen sok árut gyártanak a belkereskedelem számára.

Most a miskolci helyiipari

kiállításra készülnek, ahol nemcsak gyönyörködhetnek a látogatók a Háziipari-termékekben, hanem meg is vásárolhatják azokat. Divatos szabadidő-ruhákat készít a kötődé, amely ezekben a hetekben kizárólag hazai piacra termel.

A szövetkezet központi műhelyeinek dolgozói és a bedolgozók — 1680 asszony és lány — 110 millió forint termelési értéket terveztek erre az évre. A terv időarányos részét túlteljesítették.

MiBbnkftat készítenek

A Borsod megyei Kéiműipori Vállalat második félévi tervében az export gazdaságos növelése a legfontosabb célkitűzés. Ennek szellemében vállalják el a külföldi megrendeléseket, amelyeknek teljesítésén jelenleg is dolgoznak a kazincbarcikai konfekció- részleg asszonyai. Kertésznadrágokat, kétrészes munkaruhákat és zakókat varrnak, NSZK megrendelésre.

Építési teiiécsÉ

Az Építésügyi Tájékoztatási Központ gondozásában szeptemberben két új kötettel gazdagodik a magánépit- tetők körében népszerűvé vált sorozat. A vakolások és homlokképzések című kiadvány a habarcskészítés módját, a külső és belső vakolatok fajtáit, a belső falak építésének ‘módjait, valamint a betonból, téglából. kőből, műkőből készült falfelületek munkaműveleteit ismerteti.

Az épületgépészeti munkák kötetében a vízellátás, a csatornázás. a gázberendezéseit, a villanyszerelési munkák es a családi házak fűtése című fejezetek nélkülözhetetlen ismereteket nyújtanak az önerőből történő építkezésekhez. Ismertetik a kereskedelemben beszerezhető anvagö- kat, az üzemeltetésre vonatkozó előírásokat.

Prizma iriiz

A Skála-Coop újabb áruházi rendszerének, a Prizmahálózatnak első vásárlóházát augusztus 19-én nyitják meg a Kerepesi úti Shell- benzinkút mögött, az Örs vezér tértől néhány lépésre. A vásárlókat csupa olyan árucikkel és járulékos szolgáltatásokkal — például műhelyekkel, kölcsönzőszolgálattal, szaktanácsadással, szakiparosok címlistáival — várják, amelyek lakásfelújításhoz, korszerűsítéshez, kerti munkákhoz, autózáshoz, sporthoz és játékhoz kapcsolódnak.

Hazai szójával kevert, mélyhűtött húsételek gyártását kezdték el Pécsett. Az üzem éttermeiben máris nagy sikert aratott a három szó- jás újdonság: a kellemesen fűszeres vagdalt, a krokett és a ezójás liszttel panírozott rántott szelet.

Egyik évről a másikra, több mint tizenkét millió forinttal javította eredményességét a taktaszadai Üj Barázda Termelőszövetkezet. A dologban csak egy a furcsa, vagy ha úgy tetszik, szépséghiba, hogy ötmillió forintos veszteség után érték el az elmúlt esztendőben a 7,3 millió forintos nyereséget. Nagy Lajos, a szövetkezet főkönyvelője:

— A ráfizetéses, mérleghiányt előidéző gazdálkodás előtt is megmutatkoztak azok a baljóslatú jelek, amelyek azonnali szerkezetváltást sürgettek. Elég csak annyit említenem, hogy három esztendőn keresztül saját pénzügyi alapjaink bevonásával tudtuk elkerülni a veszteséget. Vagyis: feléltük tartalékainkat, így nem tudtunk kellőképpen fejleszteni. Bár a Taktaköz nálunk sem tagadta meg önmagát, így a belvíz évről évre óriási károkat okozott, nem vettük ezt tudomásul. Az akkori vezetés következetesen hitt abban, hogy csak az alaptevékenységből is meg lehet élni. Magyarán, a tények ellen dolgoztunk.

Itt, Taktaszadan a vasútvonal jelenti a biztonságot. Felette jó termőképességű talajok, alatta a víz az úri Vagyis az alig több mini kétezer hektáros gazdaság területének kétharmadán a növénytermesztés kockázatos.

— Ez így van, még akkor is — állapította meg Nagy Bertalan főagronómus —, ha áz utóbbi két évben gazdaságosan termelünk. Idén az őszi búza 46, a tavaszi árpa 51 mázsás termést adott. Mindkét kultúra hozama felülmúlta a tervezettet. Sőt, az őszi betakarítási! növények, a cukorrépa, a kukorica, s a napraforgó is rekordterméssel kecsegtet. Az

Taktaszadán előreléptek

re - siket élmény

alaptevékenység ezért milliókat hozhat.

Ráadásul az állattenyésztésben a kis méretek ellenére nagyon jók az eredmények. Százhúsz tehenet fejnek — ennyi állat jelenti a nagyüzemi állományt (!) —s mégis az évente egy állattól fejt 3500 liter tej nemcsak a gazdaságosságot jelenti, hanem ezzel az eredménnyel alaposan megelőznek néhány korszerű, megyei szakosított telepet. A százhúsz anyakocára alapozott, kétezer hízósertést kibocsátó sertéstelepük pedig rendkívül alacsony önköltséggel dolgozik, így az elmúlt évben és idén is a szakvezetők találkozhattak azzal a fogalommal, amelyet talán nem a legszerencsésebb kifejezéssel: sikerélménynek lehet nevezni. A főagronómus:

— Végre-valahára az időjárás békén hagyott bennünket, így eredményeink javulhattak. A földek vissza tudták adni a beléjük fektetett munkát. A cukorrépa hektáronkénti 350 mázsája például csak prémiumban 600 ezér forinttal nagyobb nyereséget jelentett. És idén ezt szeretnénk megismételni.

— Következésképpen: az alaptevékenység gazdaságosságát sikerült helyreállítani?

A főkönyvelő a fejét rázta: — Ezt senki nem gondolhatja komolyan. A legjobb azt elfogadni, hogy szerencsénk van, nincs belvíz, nincs kár, így eredményesen tudtunk az idén dolgozni.

Semmi esélyünk nincs arra, hogy jövőre is ilyen rendben menjen minden. Éppen ezért járjuk mi következetesen végig azt az utat, ámelyet pár éve kijelöltünk, hogy a kiegészítő tevékenységeket erősítjük.

Már csak azért is, mert a század elején az itteni föld- birtokosok alaposan felértékelték földjeiket, hiszen hitelt csak úgy kaphattak a birtokukra. Jelenleg tizennyolc aranykoronás — rendkívül jónak tűnő — határban gazdálkodik a szövetkezet, miközben közvetlen szomszédjaik kedvezőtlen adottságúnk, s így államilag támogatottak. Közel száz évvel a felmérés és besorolás után issza meg egy mezőgazdasági nagyüzem az akkori jogtalan hitelkérelmek meglehetősen keserű levét. A főkönyvelő:

— Nem is tudtunk ezért mást választani, mint amellett döntöttünk, hogy jól jövedelmező melléküzemágak kiépítésével tesszük majd állandóan jövedelmezővé szövetkezetünk gazdálkodását. Persze a tanulópénzt mi is megfizettük. Mivel a környéken — s főleg a községben — bőven volt Szabad munkaerő, varrodát szerettünk volna kialakítani. Meg is kötöttük a szerződést egy ruházati vállalattal, s nem vettük észre, hogy olyan termékek gyártását bízták ránk, amelyeknek nem volt kellő piaci hátterük. De nem sürgették az órabér helyett, a

norma bevezetését sem, mert más volt az érdekük. így semmi csodálkoznivaló nem lehetett azon, hogy új ágazatunk veszteségessé vált. Ahogy új partnert választottunk, a gondjaink megoldódtak, hiszen a teljesítménybér bevezetése óta ugrásszerűen javult a teljesítmény — asz- szonyaink ráadásul örülnek is neki, hiszen többet keresnek — és a begyakorlottságnak köszönhetően sokat javult termékeink minősége is.

Azóta a fővárosban az épi- tőipartól kezdve, a szitanyomáson át, reklámcikkek gyártásáig, sok mindennel foglalkozik a termelőszövetkezel melléküzemága. Az eredmények nem maradtak el, de vajon a gazdaság megerősödésének egyetlen módja az ipari, szolgáltató tevékenység megerősítése? A főkönyvelő rábólintott:

— A jelenlegi gazdasági körülmények között az! Ha az alaptevékenységbe akarnánk fektetni 300 ezer forintot, nem érnénk el semmit, hiszen egy középerős traktor ennek az összegnek két-háromszorosába kerülne. Ezért a pénzért viszont tudunk vásárolni két-három olyan textilipari gépet, s bérelhetünk egy műhelyt, amely hat állandó, s húsz bedolgozó munkással évente jelentős nyereséget biztosít. És mivel a szövetkezetekben a nyereségközpontúság a cél. mi ezt a módszert választottuk a gazdaság erősítésének eszközeként.

— kármán —

Bútoripari metszet

Ránéztünk a

„Tiszára”

Bizonyos fogyasztási cikkek iránti kereslet ma is változatlanul élénk, ám más termékek iránti érdeklődés megcsappant. Viszonylag jól kitapintható ez a bútoriparban, ahol az előző években megvalósult fejlesztések eredményeként a termelőkapacitás bővült. A fogyasztás, a vásárlás volumene azonban főként 1982-ben visszaesett. Különösen jól érzékelhető ez a kárpitosgarnitúrák, illetve a lakószobák esetében.

A miskolci Domus Áruházban kérdeztük:

— Milyen a forgalom?

— Sajnos, gyengébb, mint tavaly.

A Tisza Bútoripari Vállalat 2. számú sátoraljaújhelyi gyáregységében Tóth András gyárigazgató most szemlátomást nem lelkesedik a publicitásért.

— Milyen célokat fogalmaztak még az év elején?

— Tavaly a gyáregység termelési értéke elérte a 95 millió forintot. Idén 10 százalékos termelésfelíutást terveztünk, tehát azzal számoltunk, hogy a termelési érték eléri a 105 millió forintot. Ma már- úgy látjuk, hogy ennyi termékre nincs igény, ezért a termelés növelését sem erőltetjük.

— Hogyan, milyen mértékben változott a kereslet?

— Nem érezzük könnyebbnek a helyzetünket, csupán azért, mert nálunk kedvezőtlenebb helyzetben levő bútorgyárak is vannak. Érezzük viszont a változást... A vásárlók manapság az alacsonyabb árszínvonalú termékeket keresik. Termékszerkezetünket ezért az olcsóbb termékek javára "alakítjuk át. Nyilvánvaló viszont, hogy az olcsóbb termékek — így például a Varia és a Klára konyhagarnitúrák, az ülőkék — kisebb nyereséget biztosítanak. Az eladhatóság ára: a kisebb nyereség. Ez any- nyit jelent, hogy míg az év elején 10,5 millió forint nyereséggel számoltunk, most be kejl érni 9 millióval. Ám, ezt is csak úgy érhetjük el, ha az 1. fél évhez hasonlóan minden termelési mutatót teljesítünk.

— Minek köszönhető, hogy az év első felében a bútoriparban általánosan tapasztalható gondok ellenére a gyáregységnek sikerült úrrá lenni a nehézségeken?

— Fokoztuk a piackutatást. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a bútorkereskedelemmel foglalkozó vállalatok információin kívül, megkerestük az egyes bútorüzleteket is: melyik termékünk a kapósabb, és melyik van hosszabb ideje raktáron. Ezek az információk jelentősen befolyásolják, meghatározzák a gyártmányok, vásárlói igényekhez alkalmazkodó, célszerűbb, praktikusabb kialakítását is. A gyártás merevségét fokozó vállalati szintű' utasítások, gyártási programok „megkerülésével” a gyáregység elsősorban olyan termékek gyártását szorgalmazza, amelyeket ' a vevők keresnek. Ennek érdekében még olyan költség- növelő konstrukciós változtatásokat is elvégzőnk, amelynek következtében egy-két százalékkal megnő a hulladék mennyisége.

— Érzik-e a dolgozók a piaci feszültségeket?'

— Azt hiszem, nem... A dolgozók csak két esetet tesznek szóvá — és szerintem joggal —, ha anyaghiány miatt nem tudnak dolgozni, vagy ha úgy felgyűlik körülöttük a készáru, hogy emiatt nem képesek dolgozni.

— Nem lehetne-e a keresletet növelni? A piachoz jobban alkalmazkodni úgy is, hogy olcsóbb bútorokat gyártanak?

— A bútor termelési árában 4—5 százalékos a bérköltség és 50 százalékot tesz ki az anyagköltség, a fennmaradó rész pedig a rezsi. (Tehát: az energiaköltség, a segédanyagok és karbantartási költségek, a fűtés, a világítás költsége stb.) A bérköltség nem jelentős tétel. Az anyagköltségnél jelentősebb megtakarítás nem érhető el. Es nemcsak azért, mert a hulladék mennyiségét számunkra most nem annyira n gazdaságossági, hanem az ér! ék es it Imi őségi feltételek határozzák meg.

Budiért Miklós