Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
1932. augusztus 12., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Csak a neve turtstaház...? Július 10-én esle hat-fél hét körüli Időben érkeztem meg három serdülő korú gyerekkel Sátoraljaújhelyre a Kossuih-turistaházba. Tisztességes gyalogtúra állt mögöttünk, mivel az Istvún- kúttól indultunk aznap reggel, s így érkeztünk meg Űjhelyre késő délután. Természetesen szállást szerettünk volna itt kérni, de csak a kérésig jutottunk el. Röviden elutasítottak bennünket — mondván —, csak előre lefoglalt szállást tudnak biztosítani. Nem jöttünk zavarba, hiszen ahol kopogtattunk, az turistaház, ezért úgy gondoltuk, hogy sátorozási lehetőséget azért kaphatunk. A turlstaházakat ugyanis gyalogos turisták hozták létre és tartották fenn hosszú-hosszú ideig. Kék túrát csinálván, magunkkal vittük Sátrunkat is. Sajnos, csalódnunk kellett, mert a vendéglátóhely vezetője, bizonyos KÖJÁL- elöírásokra hivatkozva, megtagadta a sátorozási engedélyt is. Szétnéztünk és láttuk, szép, nagy kertje van a turistaháznak, valószínűleg azért, hogy kellemes környezetet biztosítson az odatévedő bakancsos turistáknak is — bár attól tartok, ez a ház nem az, aminek hirdeti magát, hanem inkább csak vendéglátóhely. Kérdésünk: mire való a turistaház? Arra, hogy esküvői, zártkörű rendezvénynek adjon helyet — mert ez este ott éppen azt tartottak —, vágj' arra, hogy a túrá-r zásban elfáradtaknak biztosítson nyugodt pihenést? Ferenc/,y József Miskolc, Bertalan u. 18. 1/3. Közel van a szeméttelep... A Borsodi Sörgyár a községi közös lanács jóváhagyásával Berzék főutcája mellett húzódó (régen árterület) mélyedést jelölte ki szemétlerakó hellyé, ami^ azóta is sok bosszúságot okoz az ittlakóknak. Naponta 10 —15 kocsi szemét kerül ki a gyárból. Ennek összetétele változó. A zöme főleg törött üveg, címkék százait a szél ű, házak előtti árokba hordja a többi papírokkal együtt, s emiatt szinte óránként lehetne takarítani. A hajszál- repedéses üvegekben levő sör is ide kerül, ami lassan leszivárog a talajba, s lehet, hogy pár év múlva a kútjaink vize malátaízű lesz, ihatatlan és egészségtelen. De megtalálható még a szemétben darabos cukor, mely az erjedt, romlott sörrel párosulva a legyek további szaporítóleiepévé létesül. Az Kifulladt férfi csenget egy ajtónál. Az ajtó nyílik. — Mi az, mit csenget eny- nyire, talán ég a ház? — Igen, ég — mondja a levegőt kapkodva a férfi, aki csengetett. — Otthonról jövök és éppen az én lakásom ég, maga pedig tűzoltó, igaz? — Tűzoltó? Mit nem mond! Hallod ezt Zsofka? — kiált be az ajtót nyitó férfi a lakásba. — Hogy én tűzoltó vagyok! Hallotta, mit mon- Üott, Zsofka? — Nem — válaszol a férfi, aki csengetett —, és ez most engem nem is érdekel, csak jöjjön már! — Zsofka azt mondja, hogy én nem tűzoltó vagyok, hanem tűzőr. — Tűzoltó vagy tűzőr, az teljesen mindegy, csak jöjjön már, nagyon kérem! — Zsofka — kiált a másik —, hallod? Neki teljesen mindegy! Hallotta, mit mond Zsofka? — fordul viszittlakók számára a tiszta levegő már-már kezd luxuscikké válni. Szellőztetni azért is lehetetlen a délelőtti órákban, mert akkor a legyek lepnek el bennünket. Ennél már csak az kellemetlenebb, amikor árpapori ürítenek a kocsik. Úgy gondoljuk, el lehet képzelni azt a porfelhőt — amihez még a szél is hozzásegít —, ami nemcsak a szobákat, de az udvaron száradó ruhákat is belepi. A szeméttelepet a KOJAL- hoz irt panaszos levelünk után pár nappal, földdel betakarták, vegyszeres permetezést is végeztek. Ez ugyan csökkentette eddigi bosszú- ságainlmt, de nem 'szüntette meg. A szemét, a, papír, a törmeléküveg sió. be takarása ily módon legalább kétnaponként esedékes lenne. Ügy gondoljuk, hogy ezt a régi árterület-mélyedést célszerűbb lelt volna hordott földdel feltölteni, mini szemétteleppé alakítani. Szeméttelepet olyan helyen kellene létesíteni, illetve kialakítani, ahol a község lakosságának egy részét sem veszélyeztetné egészségileg, nem okozna problémát az óránkénti szeméttakarilás, s a friss, tiszta levegőt legalább olyan mértékben kaphatnánk, mint bármely más községben. Szeretnénk mi is egészséges, szép környezetben élni, s ehhez kérjük az illetékesek segítségét, mielőbbi intézkedését. Csuka Miklós Berzék, Rákóczi u. lakói nevében Illetékes válaszol Lapunk július 22-i számában a „Postánkból” c. rovatban közöltük Tóth Béláné emődi lakos levelét, amelyben azt panaszolta, hogy július 13-án a sebészeti szakrendelésen nem végezte el az előírt gipszelést a műtős segéd. Arra hivatkozott, hogy munkaideje lejárt, s minősíthetetlen hangot használt. A panaszra dr. Izsó István, a Semmelweis Kórház-Rendelőintézet kórházigazgató-helyettes főorvosa válaszol: „Valcsó Mihály műtős segéd véleményét kikértem, aki előadta, hogy valóban megtörtént ez az eset, de aznap reggel 7 órától látta el a szolgálatot, ideges volt és valóban korábban eltávozott munkahelyéről. Nevezett, szerződéses munkaviszonyban van, helyettesként dolgozott intézetünknél. A jelen esetre való tekintettel munkaszerződését azonnal megszüntettem, miyel megengedhetetlen az a magatartás, hogy munkaidőben a beteget nem látta ei, holott valamennyi egészség- ügyi dolgozótól elvárjuk, hogy a munkaidőtől függetlenül is biztosítsa a beteg megfelelő ellátását. Csináld sza azután a férfihez, aki csengetett. — Kérdezze meg a nyelvtudományi intézetet, ott majd megmondják magának, hogy ez egyáltalán nem mindegy. — Térden állva kérem — mondja a férfi, aki csengetett —, jöjjön mari — Éh úgyszólván sem tűzoltó, sem tűzőr nem vagyok tulajdonképpen, csak tagja vagyok az önkéntes tűzoltó egyesületnek. Ez más dolog. Tűzoltással csupán kedvtelésből foglalkozom szabad időmben, és bevallom, hogy szabad időm kevés van. Egyébként a mai fűtési módszerek mellett igen kicsi a lehetősége annak, hogy valahol kigyulladjon a lakás. Tóth Béláné panaszostól ezúton kérek elnézést és bízom abban, hogy a jövőben hasonló sérelem nem fogja érni intézetünknél.” A példa vonzó Az Avas-dél sokak szerint szinte már betonrengeteggé vált. Talán van is ebben valami igazság, noha akik régebben itt laknak, nemcsak megszokták, hanem — úgymond —, be is lakták a lakásukat, s többé-kevésbé otthon is érzik itt magukat. Mindezt jelzi, hogy környezetükkel is többet tőrödnek, igyekeznek széppé, barátságossá tenni. Sokat segít ebben a városi lanács. Több b érháznál láthattuk, hogy nemcsak a Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozói szorgoskodnak itt a fák és virágok ültetésével, hanem a lakók is. Az Engels utca 26— 28. számú 10 emeletes bérház mellett, az Ifjúsági étterem bejáratával szemben például két-három évvel ezelőtt a kertészeti vállalat több, mint 100 rózsalövet ültetett el. Azóta minden nyáron gyönyörködhetünk a sokszínű rózsákban. Sok gond sincs vele, mert a bér- ház nyugdíjas lakói évről évre gondozzák, kapálják, gereblyézik, sőt új virágok ültetésével teszik még szebbé ezt a részt. Sajnos, még nem minden bérház előtt tapasztalhatjuk a környezet szépítéséért végzett fáradozást, pedig jó lenne. Reméljük, hogy a fenti példa vonzó lesz, s mihamarabb, az egész Acas- déleh sok-sok virág és fa teszi szebbé, kellemessé a lakók életét. K. J.-né Miskolc Szerkesztői üzenetek — Dr. N. L. Miskolc, Szemere ti.: Köszönjük észrevételét, Önnek igaza van. Lapunkban már nem egyszer szóvá tettük, hogy hiányzik városunk közterületeiről a villanyóra. — Tóth Dénesné, Miskolc: Forduljon bizalommal munkatársához, hiszen önnek igaza van. Amennyiben konkrét ígéretet nem kap, ügy a bírósághoz. — özv. Nagy Károlyné, Miskolc, Széchenyi 88.: Megértjük problémáját, s megkértük a kertészeti vállalat igazgatóját, hogy segítsen megoldásában. magad Na és most már tavasz is van. — Az istenért — esdekel a férfi, aki csengetett —, jöjjön, amíg nincs késő! — Dehogy nincs — mondja a másik. — Csak nézze meg az óráját, fél tizenkettő! — De hiszen leégek! Aztán kezdhetem újra a semmiből. Kérem! — A semmiből? Hallod, Zsofka, a semmiből! Nos, hát Zsofkával mi is a semmiből kezdtük annak idején, nekem semmim sem volt, csak két munkás kezem, Zsofká- nak pedig ahogy népiesen mondják, nem volt egyebe.-. Tiicsvai tükteíKzti Hegyaljáról az embernek majdhogynem mindig a szőlő és a bor jut az eszébe. A tolcsvai Békeharcos Termelőszövetkezetnek is van szőlője, van pincéje, s igazolhatjuk, jó bora is, de az elnök, Kiss István nem ezzel dicsekszik. Mondandóját, aratási időről lévén szó, a búzával kezdi: — Mintegy 130 hektáron vetettünk kenyérnekvalót, a hektáronkénti átlag olyan 38 mázsa. Ezenkívül 60— 70 hektár árpánk és 30 hektár rozsunk is volt. Szép a kukorica is, 45—50 mázsás terméssel számolunk. És vetettünk... — itt az elnök nagy szünetet tart, majd a hatás kedvéért ismét megismételi: — És vetettünk 30 hektár tököt. Majd rámnéz, na ehhez mit szólok? — Tököt? Itt Hegy alján? — Igen, s nem is akármilyet! Tulajdonképpen nem a tökön van itt a Mór most szép a tők — mutatja az elnök. - A szüret idejére még szebb lesz. hangsúly, hanem a magján. Héj nélküli tökmagot termesztünk. — Egyáltalán, homian az ötlet? — Kapcsolatban állunk a tokod! Aranykalász Termelőszövetkezettel, ők foglalkoztak korábban a héj nélküli tökmagot termő tökkel, de valamilyen ok miatt abbahagyták a termesztését. Nekünk itt a föld jó. hát vállaltuk, mi átvesszük. — Es mi ebben az üzlet? — A tökmagot exportáljuk. Nyugat-Németország- ba. A hektáronkénti átlagtermést 600—700 mázsára becsüljük, ebből a mag 6 —7 mázsa. A magot gép választja szét a töktől. A belsejét is hasznosítjuk, az állatokat etetjük vele. A mag mázsájáért pedig 400 márkát fizetnek a nyugatnémetek. A szüret, mármint a töké szeptember vége, október eleje felé lesz. (-V) A város legmélyebb pontján A szennyvíztisztító és „isiig" Miskolc elhasznált vize egy három és fél kilométernyi, 170 centiméter átmérőjű főgyűjtő csatornán érkezik ide, a Sajó-partra, a központi szennyvíztisztító telepre. A főgyűjtőben már nagyon magas a víz nyomása, több kilós kődarabokat is elgörget, egyéb anyagokról nem beszélve. A szennyvíz sodra előbb egy durva, majd egy finom vasrácson törik meg, útja ezután a homokfogón és az átemelő gépház szivattyúin keresztül egyenesen a Sajóba vezet. Ennyi a tisztítás művelete. Több mint semmi, de édeskevés az elégségeshez. A halott folyót, a Sajót, Miskolc naponta még további 70—100 ezer köbméter szennyvízzel terheli. * Az alábbiakban megpróbáljuk ismertetni a miskolci szennyvíztisztítómű építésének sajnálatosan hosszú történetét, majd bemutatjuk a telep jelenlegi munkáját, megrajzoljuk a jövő képét. Mindenekelőtt: azok az emberek, akik jelenleg foglalkoznak a szennyvíztisztító tervezésével, beruházásával és kivitelezésével, maguk szeretnék a legjobban, ha minél előbb megkezdődhetne itt a munka. Lelkesedésüknek azonban határt szab a pénztárcájuk, illetve mindannyiunk pénze, amelyből mostanában oly sajnálatosan — Én leégek és ők a fiatalságukra emlékeznek! Mindennek vége! — Dehogy van vége, csali most kezdődik! Hiszen maga úgy fordult hozzám, mint szakemberhez, nem? — Igen, igen! — kiált a férfi, aki csengetett — Biztosan nincs otthon telefonja, sőt a közelben sincs, hogy tűzoltókat hívatott volna? — Igen, igen! — Tehát idejött hozzám, mert eg}’ed ül nem tudja eloltani a tüzet? — Igen, igen... illetve nem, nem! — kiált a férfi, aki csengetett. — Minden úgy van, ahogy mondja, csak jöjjön már, az isten szerelmére! — Nem megyek. Nem megyek, mert maga sem jött el, amikor kilyukadt a vízvezetékünk, pedig maga vízvezeték-szerelői kevés van. Hogy korábban mi volt a hosszú helyben to- pogás oka, már felesleges kutatni. Olyan lenne ez, mintha egy kidurrant futball- labdából kitóduló levegő után kapnánk. A környezetvédelem mindenesetre drága „mulatság”, amikor pedig — a hetvenes évek elején, közepén — bővebben jutott pénz a városi építkezésekre, a tanács a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítésére fordította, fordíthatta azt. * Miskolcon 1913-ban már dolgozott egy szennyvíztisztító, napi 8 ezer köbméteres kapacitással. A háborúban azonban bombatalálat érte, es 1944-től kezdve a város vizei lényegében tisztítatlanul omlöttek a Sajóba. Az új tisztító tervei 1955-ben elkészültek, tárgyaltak is róla, majd a rajzokat szép csendesen belepte a por. A MÉLYÉP- TERV — mivel az 1955-ös terv ekkorra természetesen már elavult — 1964-ben újabb tanulmánytervet készített. Ami ezután történt, az sajnos nem egyedülálló hazánkban. A terveket előterjesztették, megvitatták, beszéltek róla, de döntés az építkezés megkezdéséről, a hosszú távú vajúdás után sem született. Miért? Talán azért is, mert a szennyvíztisztítás művelete, a technológiai folyamatok ismerete nálunk korábban. és bizonyos fokig még jelenleg is, gyerekcipőben jár. Miskolc pedig nem — bizonyára pénzszűke miatt — gondolhatott külföldi technológiára, importbeszerzések megvásárlására. Maradt tehát a saját fejlesztés, kísérletezés, ami egyben azzal is jár, hogy mindig újabb és újabb eljárásokat lehet megismerni, mindig felmerül a korszerűbb és jobb lehetősége. A kiviteli tervek 1970-ben készültek el. Az építkezés 1972-ben kezdődött meg, az akkori fővállalkozó az ÉÁÉV volt. A IV. és V. ötéves terv programjában a főgyűjtő csatorna, a kezelőépület és a szivattyúgépház elkészítése volt a feladat. Mivel a határidőket a vállalat nem tudta volna tartani, elvonult a helyszínről, helyét a KÉV-Metró foglalta el. A munka jól haladt, s már pénz is volt. Annál is inkább, mert a húskombináthoz nem terveztek szennyvíztisztító részleget Amikor ezt észrevették, a* illetékesek ügy gondolták, hogy a központi szennyvíz- tisztító segítségével oldják majd meg a kombinát szennyvizeinek tisztítását is. * A beruházás legelső „ütemével”, a főgyűjtővel, a már említett durva és finom rácscsal, az átemelő gépházzal 1977-ben készültek el az építők. Az ő munkájukra egyébként az üzemeltető, a Miskolci Vízművek mérnöke, Boda Pál szerint nem lehet panasz. A terület hátrányos adottságai miatt szinte minden épületért, műtárgyért becsülettel megküzdöttek, s a minőség is jó. Az átemelő gépház, amely egyedülálló, szekrénysüllyesztéses építési technológiával készült, melyen a Sajó vízszintje alatt működik, Miskolc legmélyebb pontján, de eddig még a legkisebb szivárgást sem tapasztalták. Mit hoz a holnap, a készülőben levő második ütem? Boda Pállal végigjártuk a központi szennyvíztisztító területét, megnéztük a kész, vagy készülő műtárgyakat; képet (alkothattunk arról, hogy milyen bonyolult és nehéz feladat ekkora tömegű vízből eltávolítani a szennyező anyagokat. A jelenlegi tervek szerint — megvalósulásuknak akadálya nincs már — 1983. utolsó hónapjaiban már 70 ezer köbméter szennyvíz mechanikai tisztítására, a szennyvíziszap fertőtlenítésére és elhelyezésére kerül sor. A víz ülepítését, az iszap „kifogását” 2—2, egyenként 35 ezer köbméteres belonmedeneében hajtják majd végre. A tisztított víz ezután egy utóülepítő labirintuson is keresztülfolyik, az iszap pedig még további kezelés, fertőtlenítés után válik alkalmassá a mezőgazdasági hasznosításra. * A telep építése hatalmas összegeket emészt fel, a beruházás költsége — s erre csak 1990 után számíthatunk — ha teljesen elkészül, várhatóan 1,1 milliárd forint lesz. A munka gyorsítására a városi tanács minden eszközt felhasznál. Egyebek között azzal a lehetőségével él, hogy az úgynevezett megmaradt pénzt a központi szennyvíz- tisztító beruházására csoportosítja át. Ez is jelzi, hogy ma már ráébredtünk e munka fontosságára, tJdvartly József (
