Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
1982. augusztus 11., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Hatott a csodaszer Áz olajlen következik * A fonodában A hófehér pamutszalagok télles benyomást keltenek, holott igencsak meleg van mostanában a Miskolci Fonodában, a gépek mellett. Nem ritka a 35—36 fok sem. i Fotó: Málnási Béla A vasutat választották... Felértékelsdött a jársnűszereli szakma A szövetkezet történetének legnagyobb búzatermését takarították be a napokban a felsőzs álcái Lenin Termelő- szövetkezetben. Az elmúlt hét végén befejezett aratás után 4,6 tonnás kenyérgabona-, s negyven mázsás tavaszi árpa hektáronkénti hozamról adnak számot a végleges adatok. Deres István, a szövetkezet elnöke elégedett: — Kár lenne tagadni. Végre nem fagyott lei a búza, az elmúlt évben is 300 hektáron kellett helyette tavasszal más növényt vetni, s így 1200 hektáron termett, amelynek ár-bevételére nagy szükségünk volt. De éppen a nagy terület, s a rekordtermés miatt kombájnjaink száma kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a termést időben, lehetőleg szárítás nélkül, s kevés veszteséggel learathassuk. Most nagyon jól jött az a kapcsolat, amelyet a kelet-szlovákiai nagyidai gazdasággal alakítottunk ki, ahonnan E—512- es típusú kombájnokkal érkeztek segítségünkre, s aratták le 250 hektáron a terményt. A mi hasonló gyártmányú kombájnjaink viszonozva a segítséget, már át is gurultak a határon, hogy ott is meggyorsuljon a betakarítás. Az idén jój sikerült megszervezni a legnagyobb nyári munkát. Ezt elsősorban a szövetkezetek közötti javuló kapcsolatnak köszönhetjük, mert például az ónodi termelőszövetkezet, amikor kértük, három arató-cséplőgéppel segítette betakarításunkat, így a termés rendkívül jó mennyiségben, s minőségben magtárakba kerülhetett. így már az olajlent vágják a kombájnok, azt a kultúrát, amely az év csalódása. A regionozás, a vegyszeres szár por zselés után, — amely az érést is egy időpontra sza- bályozza —, a tervezett 15 mázsás hektáronkénti terméssel szemben legalább öt mázsával kevesebbet várnak. Az elnök: — Sajnos, a tavaszi szárazabb időjárás hatásaként a len nem tudott szétágazni és apró is maradt. így ez a kultúra nem, váltotta be reményeinket, s csak egy vigasz marad, hogy a búzának jó előveteménye marad, s a most elvesztett mázsák egy része jövőre a kenyérgabonában mutatkozik meg. A napraforgó, amelyet 450 hektáron termesztünk, a becslések alapján, idén is meghaladja a 24 mázsát. Ez pedig olyan hozam, amely legalább 3,5 milliós ágazati jövedelmet biztosít a szövetkezetnek 0). A kukorica 505 hektárja is szép. De ennél a növénynél már több a gond. Ügy lenne rajta igazi jövedelem — hatvan mázsás hektáronkénti termés esetén — ha a mesterséges szárítást elkerülhetnénk. Van rá egy módszer, a fólia alatti tárolás, de mivel állatállományunk kicsi, nem érdemes vele foglalkozni. így le kell szárítanunk, mert a gabonaipar nedvesen nem veszi át, ■ de ezzel rontjuk a nyereségét. Ha már a csalódásokról beszéltünk, akkor beszéljünk egy nagyon kellemesről is. A meggyről, amely az' idén annyit termett, mint az, ezelőtti kilenc évben összesen. És ez nem a véletlen műve, hanem egy csodaszeré, amely • a Gibrescol nevet kapta, s amelynek kilója 68 ezer forint! Az elnök: — De hektáronként mindössze tíz dekagramm kell belőle. És kipermetezésével a 44 hektáros ültetvényünk kezdeti 22 tonnás roppant alacsony hozamát, 258 tonnára sikerült emelni. Ennek az ültetvénynek a története meglehetősen siralmas. A telepítés eleve korszerűtlen volt. A porzás a rosszul megválasztott fajták miatt nem esett egybe, így eknaiadt a megtermékenyüíés. Ezelőtt hat évvel határoztuk él magunkat az ültetvény korszerűsítésére. Meg kell mondanom, nagy ellenállást kellett legyőzni; tagságunk kezdetben nem értette, miért kell a fákat kivágni. Hiába mondtuk: hogy díszfát a városi parkokban kell keresni, a gyümölcsösben annak van helye, ami terem, s pénzt hoz. Lényegében az idén dőlt el, hogy nekünk van igazunk. A jól összeválogatott, korszerűsített ültetvény a termés- fokozó szerrel kezelve, egymillió forintért vásárolt Schaumann rázógéppel leszüretelve, kiemelkedő árbevételt biztosított. A meggy kilóját a konzervgyár 19 forintért vásárolta meg! És itt érkeztünk el ahhoz a témához, amelyért lényegében a termelőszövetkezetbe jöttem. Ez a termelési szerkezet lényegében egyezik megyénk szövetkezeteinek többségének terveivel, de semmi olyat nem tartalmaz, amelyet a városközelség indokolna. Vagyis olyan kultúrák vetését, vagy termesztését, olyan állatok tartását, amely Miskolc ellátását szolgálná. Az elnök: — Van ilyen, sőt, volt ilyen. Például a 61 hektáros almásunk, amelynek termését a ZÖLDÉRT-en keresztül akartunk eladni. Az elmúlt évben nem jött be. Túltermelés volt, a kereskedelmi vállalat nem tudott piacot biztosítani. Az alma kilóját mintegy öt forintért tudtuk eladni. Sőt, mivel láttuk a kereslet szűkülését, kétszáz tonnát Sárospatakon a hűtőházban tároltunk. Február végére sikerült eladnunk, óriási ráfizetéssel. Tanulság csak egy lehet: meg kell próbálkoznunk a közvetlen értékesítéssel, vagy pedig olyan partnert keresni, aki hajlandó a szerződött áron átvenni a terményt. Felkeressük a nagyvállalatok szak- szervezeti bizottságait, hogy almánkat az igénylőknek el tudjuk adni. A szikszói dombon. árudát nyitunk', ahol vásár keretében próbáljuk a gyümölcsöt kínálni. De a termés nagy részét a HUNGA- ROFRUCT-om keresztül igyekszünk exportra eladni. Mert az 1,7 milliós ráfizetést úgy kerülhetjük el, ha az almatenmés 70 százalékát a Szovjetunióba értékesítjük. A belföldi piac bizonytalan, ha nagy termés van, nincs ár. Az idén pedig az alma országszerte jól terem ... A kertészet sorsát pedig szintén az árudömpdng határozza meg. Az időjárási adottságok sajnos, meghatározók. Az áru akkorra érik be, amikor az árak leesnek. Ilyenkor lép érvénybe a szigorú szabvány, amikor a kereskedelmi vállalat mindenbe beleköt, hogy a terményt vissza tudja utasítani. Hét mázsa nem elfogadott karfiol, — amelyet Felsőzsolcán pillanatok alatt eladtak — rá a tanulság. — Az elmúlt évben a 17 hektáros kertészet 800 ezer forintjába került a termelőszövetkezetnek. Ennyit fizettünk rá. A cél egy lehet: ennek a ráfizetésnek a mérséklése. Az idén úgy néz ki, sikerül lefaragnunk ebből az összegből valamit. Vagyis, húsz asszonyunknak meglehetősen drága munkahelyet tudunk biztosítani. És az időjárást semmiképpen nem lehet szabályozni. Mi továbbra is vállaljuk a kertészetet, s így annak ráfizetését is, de fejlesztése a szövetkezet érdekéibe ütközik. A szeszfőzdéi», a Wte húsüzemen, s még a kisebb kertészeten kívül, így a városért nem tud többet tenni a szövetkezet. A búza a város mellett is jövedelmezőbb, s hogy csak ezek az ellátási tevékenységek lehetnek, annak eldöntése aligha ennek az írásnak a feladata... —kármán— Néhány héttel korábbi esemény a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemben. Fiatalok ülnek az U-alakban elrendezett asztalok mellett, velük szemben az üzem vezetői foglalnak helyet Bár a tanácsterem nincs feldíszítve, mégis érződik az alkalom ünnepélyessége. — Szeretettel köszöntőm a szakmunkásfogadó ünnepség résztvevőit — mondja Bárány Gyula, a személyzeti és oktatási osztály vezetője. — Ti — fordul az ifjakhoz — három éven át nálunk ismerkedtetek a szakma gyakorlati fogásaival. Eredményes vizsgátok, szakmunkás okleveletek bizonyítja, hogy jól elsajátítottátok a mesterséget Hasznosítsátok a megszerzett tudást, mindenkor becsülettel álljatok helyt az életben! * A fiataloknak azóta már sikerült beilleszkedniük a termelés gépezetébe. Ismerkedjünk meg köt új jármű- szerelóvel! — Eredetileg katonai pályára készültem — magyarázza a Nyékládházáról bejáró Bozó Zsolt —, aztán mégis a vasutat választottam. Közrejátszott a döntésemben mozdonyvezető szomszédunk. Megmondom őszintén, az általános iskolában csak közepes tanuló voltom, a szakmunkásképzőben viszont jó rendűén végeztem. Szeretem a gépeket, szeretek dolgozni. Az üzem VH/A osztályára kértem magamat, a négyes vágányon javítom a vasúti kocsik alvázát, fékberendezését. Oravecz Sándor csoport- vezető sokat segít a munkámban, de a többiek is megértést tanúsítanak. A fizetésre sem panaszkodhatom, hiszen 15 forint 79 fillér az órabérem. A tiszalúci Tóth Ákos az osztály egyik legjobb diákja volt; negyedik helyen végzett az országos szakmai versenyen. — Amióta csak az eszemet tudom, motorszerelő akartam lenni. Nem vettek fel, de most már nem is bánom. Változatos a munkám, szinte az üzem egész területén dolgozom. Téemkás vagyok, 18 forintos órabérrel. Nem tagadom, nehezebbnek gondoltam a beilleszkedést, kicsit tartottam a tögadtatástól. Örülök neki, hogy kellemesen csalódtam. Nincs ugyan vasutas a családomban, de én mégis a vasutat akarom szolgálni. Az elképzeléseim között szerepei a továbbtanulás. Szak- középiskolába akarok majd jelentkezni, s ahogyan hallottam, három év alatt megszerezhetem az érettségi L A KISZ-ben is aktívan szándékozom tevékenykedni; ezt egyébként kérték is tőlünk a vezetőink. * A jelennel szemben tehát nincs kifogásuk a fiatal szakembereknek. De mit tartogat a jövő számukra? • Mennyire biztos kenyér manapság vasúti jár műszer előnek lenni? A kérdésre a legilletékesebbek válaszolnak. — Reneszánszát éli a vasút — állítja Gedeon Béla főmérnök. A jövőben is szükség lesz a munkánkra. Sőt, egyre inkább nagyobb követelményeket támasztanak velünk szemben, hiszen növekszik a vontatási sebesség. Vagyis nekünk a jövőben az eddiginél is lelkiismeretesebb, pontosabb munkát kell végeznünk, s ez nem nélkülözheti a korábbinál elmélyültebb szakmai tudást. Varga Zoltán üzemigazgató így folytatja: — A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemnek régi hagyományai vannak; a borsodi iparvidék egyik legrégibb üzeme. Két esztendő múlva lesz 125 éves. A mi üzemünk jelentős részt vállalt az ország újjáépitéséből, a népgazdaság talpraállításából. Nem dicsekvésképpen, de megemlítem: az elsők között vehettük át a SZOT Vörös Vándorzászlaját, s a felszabadulás óta huszonkilencszer kaptunk különböző kitüntetést Ezek az elismerések bennünket jó munkára köteleznek, s mi örömmel fogadjuk a szakmát értő és szerető fiatalokat. Mivel a jövőben még nagyobb feladatok teljesítésére kell felkészülnünk, hamarosan megkezdj ült az üzem korszerűsítését, fejlesztését. * A Miskolci Járműjavítónak a 100. számú Pataki István Szakmunkásképző és Szak- középiskola képezi a szakembereket Igazgatója Bujdos László: — Több mint három évtizedes a kapcsolatunk az üzemmel. Együttműködési szerződés keretében képezzük a leendő szakembereket nagyobb részben járműszerelő, kisebb részben esztergályos, hegesztő és villanyszerelő szakmában. A járműjavítóban jól felszerelt tanműhelyben oktatják tanulóinkat a szakmai gyakorlatra, akik nagy többségben kiváló mesterekké válnak. Az üzem ösztöndíjat is fizet, s egy jobb tanulónk akár 1300 forinthoz is hozzájut havonta. Lévai Ernő, a tanműhely vezetője örömmel hangoztatja: — Felértékelődött a j érni üszer elő szakma. Köszönhető ez a javuló munkafeltételeknek. a vasút által biztosított kedvezménynek. Kolaj László A híradástechnika, az átviteltechnika és adatfeldolgozás, a rohamosan fejlődő iparcsoportok közé tartozik. Az e területen dolgozók szakmai felkészültsége, a konstrukciós megoldások színvonala, a gyártásfej leszlós üteme tehát nem maradhat el tartósan a nemzetközi élvonaltól. Éppen ezért örvendetes, hogy a Telefongyár „Z” Sátoraljaújhelyi Gyáregysége megalakulása, — 1979. január elseje óta a legsikeresebb fél évet tudhatja most maga mögött. Igaz, itt a gondok és a termelési sikerek is másként jelentkeznek, mint a készterméket előállító üzemeknél, hiszen a nagyfokú ter- mékjellegű kooperáció miatt, a piaccal, közvetlen kapcsolata nincs a gyáregységnek. Béza Dániel gyáregységigazgatóval — figyelembe véve azt, hogy a termelési kooperációban dolgozók adott műszaki előírások, technológiai utasítások, műszaki rajzok alapján végzik teendőiket — a kormányprogramként szereplő anyag- és energiatakarékossági lehetőségekről, az innovatív változtatási lehetőségekről és a veszteségEz eredmények forrása - a termelékenység idők csökkentéséről beszélgetünk. — Ezek a kérdések nálunk speciálisan jelentkeznek — mondja az igazgató. Mivel nem látjuk és nem láthatjuk át a termelés egész folyamatát, így konstrukciós és technológiai jellegű anyag- és energiatakarékosságra nincs módunk. Bár követelmény, de mégis az anyagtakarékossághoz sorolhatjuk az úgynevezett selejtmentést és a technológiai fegyelem szigorú betartását. A járulékos költségeknél: a fűtési, a világítási és nyomtatványkölt- ségeltnél, valamint a rezsianyagnál értünk el még megtakarítást. — Az energiatakarékosság terén, azokon a megoldásokon, intézkedéseken, amit egy adott fűtési és világítási rendszeren belül el lehet érni, már túl vagyunk. A következő lépés csak egy új, korszerűbb fűtési megoldás lehet. Ennek keretében kerül sor az I. számú üzem automatikus olajtüzelésű központi fűtésének szerelésére, befejezéshez közeledik a II. számú üzem fűtésének felújítása és rákapcsolása a távfűtő hálózatra. — Ami az innovatív változásokat illeti... Számolat- lanul adunk ötleteket, újításokat. Célgépeket, célszerszámokat alakítunk ki, de ezeket nem tekinthetjük innovációs tevékenységnek. Gyáregységünk egyébként az alkotó jellegű tevékenység tekintetében kedvező helyzetben van, mert amíg eredményt mutatunk fel, addig a vállalati központ nem írja élő részletekbe menően, hogy mit, és hogyan tegyünk. Ezt a lehetőséget az igazgatás, vezetés terén a munkahelyi demokrácia (!) bővítésével, színvonalának javításával tudjuk legjobban kiaknázni. — Milyen részt vállalhat a gyáregység az exporttevékenységben és az import helyettesítésében? — Az importra végképp nincs hatásunk hiszen egy- egy áramköri elem megváltoztatása, a legkisebb konstrukciós fejlesztés, „beláthatatlan” következményekkel, változásokkal járhat. Az exportra csak annyi a hatásunk, hogy azokhoz a részegységekhez, amelyéle tőkés vagy szocialista exportra kerülnek a lehető leggyorsabban, — ha lehet megfelelő előretartással — készítjük el a szükséges nyomtatott áramkörű lapokat, a rackokat és egyebeket. — Az elmúlt időszakban megállt az alkalmazotti létszám csökkenése és növekedésnek indult a produktív fizikai létszám. — E változások mögött alapvető tényezőként jelentkezik, hogy stabilizálni tudtuk a dolgozók munkaellátását és jelentős béremelést hajtottunk végre. — Hogyan sikerült főként az utóbbit elérni? — A termelési feladatai*kart mind mennyiségben, mind minőségben határidőre teljesítettük. A dolgozóktól függő és tőlük független vesz- tesógidőket feltártuk, és minimálisra csökkentettük Ennek következtében húszezer normaóra bérmunkatöbbletet vállalhattunk és zökkenők nélkül térhettünk át az ötnapos munkahétre. A gyáregységben a munkatermelékenység mintegy 20—21 százalékkal emelkedett. A munkatermelékenység növelése tehát egyrészt a több szabad idő „kitermelését” biztosította, másrészt, megteremtette a fedezetét a többlet-bérkiáramlásnak. Az első félért eredményekre most már bátrabban alapozhatjuk az év második felének csöppet sem könnyű teendőit: egyebek között, az árbevételi terv teljesítését, az új termékek gyártásánáak meghonosítását és a szervezettségi színvonal további javítását. Bncbcrt Mikié«