Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

1982. augusztus 8., vasárnap ES2AK-MAGYARORSZAG 5 Míg anyu dolgozik... Vállalati tábor kisgyerekeknek i, A miskolci régi vágóhídon már csak irodák és szociális helyiségek vannak, no és egy tágas, jól felszerelt ifjú­sági klub. A húsipari válla­lat mindig is jól kihasználta ezt a helyiséget, de talán legjobban ezen a nyáron. Zarávdy Vilmosnak, a köz- gazdasági főosztály vezetőjé­nek az ötlete volt, hogy lé­tesítsenek Vállalati tábort a vakációzó kisgyerekek szá­mára. — Láttam, hogy mi­lyen nagy gondot okoz a kol­léganőknek a gyerekek elhe­lyezése, mert ugye, a közös nyaralásnak is vége van egy­szer, a táborozás ijs csak egy­két hetes, az óvodákat tata­rozzák. Sok anyuka érkezett reggelenként a gyerekkel együtt a munkahelyére. Rossz volt nézni, mennyire unat­koztak itt naphosszat a gye­rekek. Arról nem is beszél­ve, hogy veszélyes üzem a miénk, éles vágószerszámok­kal dolgoznak az emberek ... Hallottam, hogy az EPFU- nál évek óta működik ilyen tábor, felkerestük őket, megnéztük, hogyan csinálják. Július 12-én aztán beindí­tottuk mi is. Ezentúl min­den nyáron megszervezzük, mert jók a tapasztalatok. Tízórai idejére érkezünk az alkalmi táborba. Vaj, tea, fel­vágott a menü. A felvágot­ton látszik, hogy egyenesen a gyártósorról hozták. Min­denkinek bőségesen jui belő­le, pedig az étvágyra nincs panasz. Két fiatal lány felügyel a nyolc kicsire. Mindketten a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallga­tói. Beregnyei Ilona: — Édes­anyám a vállalatnál, dolgo­zik, így kerültem ide. Nem volt programom erre a két hétre, így meg emlékezetes marad, mert nagyon aranyo­sak a gyerekek. Kalmár Zsuzsa: — Engem a szomszédom, Zarándy Vil­mos „szervezett be’’. Gyere­kek között lenni nagyon jó és meg fiifetnek is érte na­ponta egy százast. — Mi lesz a mai prog­ram? — Tízóraizás után elsétá­lunk a selyemréti játszótér­re, ott leszünk délig. A jó sok mozgás után ízleni fog az ebéd. Ebéd után aki ál­mos. aludhat, a többiek meg játszanak. Sitter Zsuzsa nagyszerű gyereklemezeket hozott magával, azokat mind meghallgatják. Ha kérik a kicsik, mesélünk. Csízt Krisz­ti az édesanyja gyerekkori meséskönyyét hozta el. Dél­után uzsonna, aztán lassan megérkeznek a szülők. — Mennyi időt töltenek itt a gyerekek? —Van, aki már két hete itt van, van aki csak néhány napot, aztán mások jönnek. A gyerekek örülnek, ha egy- egy új kislány, vagy kisfiú érkezik. — Szeretsz itt lenni? — kérdezzük az egyik kislányt. — Nagyon szeretek, de hol­naptól már nem jövök, mert megérkezik Líbiából az apu­kám. Nyaralunk. — Hát te, meddig maradsz? — Sokáig! Addig meg meg­tanulok írni — dicsekszik a négyéves Abonyi Orsika, s büszkén mutatja az A betűt. A fiúk egy ötletes szer- kenytűvel, a „Kojak-sziréná- val” vannak elfoglalva. Min­dennap hoz valaki egy „szen­zációs” játékot. A vállalati központ gond­noka, Balázs Zoltánná érke­zik. — Majdnem mindennap kiszaladok, nincs-e valami probléma. Aztán viszem a jó híreket az anyuknak, akik most már nyugodtan dolgoz­hatnak .., — Icray — Móllázi vöröskeresziesek A Hollóházi Porcelángyár ifjúsági klubja — a KISZ- esek és a vöröskeresztesek megegyezése szerint — reg­gel 9-től délután 5-ig az idő­seké. — Az új klubban főleg dél­előtt vannak; azok jönnek, akik itt ebédelnek a gyári ebédlőben — mondta az újí­tásról Briszy Béla, vörüske- resztes titkár. — Az időseink patronálása kirándulások, öregek hetének szervezéséből áll; a hollóházi családokban élő öregeket nem hagyják magukra. Ezt is jó hallani. Mint azt is, hogy az ezer lakosú Hol­lóházán sokan végeznek tár­sadalmi munkát, hogy a gyárban dolgozók közül 265- en tagjai a Vöröskeresztnek, és akik itt tevékenykednek, sokat tesznek erejük szerint a közösségért. — Természetesen, a köz­pont a gyár — szövi tovább a beszélgetést Briszy Béla, aki a hollóházi, 1948-tól dol­gozik. a vöröskeresztes szer­vezetnek 1960 óta tagja, ak­tív szervezője. — A község sem nagy, a múltkor ezerta­gú családnak neveztük; szere­tünk együtt dolgozni, éppen számoltuk, hogy nincs olyan család, ahol ne lenne vörös­keresztes. A gyárban és a községben együttműködési szerződések is összefoglalják a közös munkát. Mi szer­vezzük a „Tiszta udvar, ren­des ház” mozgalmat is, bár véleményünk szerint ezt túl kell adminisztrálnunk a sok kérdőívvel... — Elsősorban az elsőse­gélynyújtási területnek van a legnagyobb jelentősége — mondja Simon Friderika, aki szintén régi aktivista. — Üzemben, gyárban nagy se­gítség a munkavédelemben a mi munkánk is, nagy gondot fordítunk az elsősegélynyúj­táshoz értők képzésére. ... az alapszervezetnek jó a kapcsolata az általános isko­lás utánpótlással... patro­nálják a füzérradványi sza­natóriumban szervezett nyári táborok krónikus megbetege- désű gyerekeit... két tag­nak szereztek a közelmúlt­ban Hycomat Trabantot... egy aktivista sikeresen elvé­gezte a elsősegélynyújtó kö­zépfokú megyei tanfolya­mot ... — A tanfolyamon műtéte­ken, balesetek ellátásánál vettünk részt — mondja Ko- terle Margit, aki a tanfolya­mot kitűnő minősítéssel vé­gezte el. — A gyárban a mázolórészlegnél dolgozom; tudjuk, hogy egy-egy bal- esetes gyors ellátása mekko­ra segítség. Üzemi Vöröskereszt. A hol­lóháziak munkáját több fó­rumon említették elismerés­sel. Az alapszervezet utánpót lása is biztosított: a helyi ál­talános iskolában a gyerekek szívesen jelentkeznek vörös­keresztes szakkörökbe. — ke — Műemlék Tokaj számos műemlék háza közül az egyik legszebb stílusban épült a Rákóczi Dessewffy-kastély. Az 1700 körül épült kastélyban az idők folyamán helyet kapott a Harmincad hivatal és voit Sótár­noki lakás, járásbíróság, jelenleg középiskolai kollégium. Fojtán László felvéteie Misko'con Korszerűsítik a liza téri piacot Miskolc lakosságának alap­vető élelmezési, zöldség- és gyümölcsellátásban döntő szerepe van a Búza téri pi­acnak. A nap, mint nap nagy forgalmat lebonyolító piac területe ma már nem felel meg az értékesités közegész­ségügyi es kereskedelmi fel­tételeinek. amelyet a Borsod megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás szak­emberei ellenőrzéseik során több alkalommal kifogásol­ták, Szükségessé vált tehát a közműhálózat korszerűsítése, a terület megfelelő kiépítése. Az ívóvízvezeték, a szenny­vízcsatorna, egyszóval a köz­műhálózat fejlesztését magá­ba foglaló tervdokumentáció már elkészült. Kivitelezése bizonyos feltételek megte­remtésével elvégezhető. A pi­ac korszerűsítéséhez szüksé­ges feladatok beruházója a Miskolc városi Tanács keres­kedelmi osztálya, lebonyolí­tója nedie a Piac- és Vásár- csarnok Felügyelőség. Az elkészült költségvetés alapján a közművesítés kö­rülbelül 800 ezer forintba ke­rül. Ebből mintegy 600 ezer forintöt a Miskolc városi Ta­nács közműfejlesztési alapjá­ból, további 200 ezer forin­tot pedig a magánkereskedők által írásban már előzőleg felajánlott közműfejlesztési hozzájárulásból biztosítanak. A miskolci Búza téri piac korszerűsítési munkálatai a terv szerint ez év végére be­fejeződnek. Kirándulás Jól sikerült kirándulást szerveztek a napokban a To­kaji Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet nevelői és ta­nulói, a helybeli, városi szo­ciális otthon lakói részére. Az iskola közössége vállalta, hogy az öregek éve alkalmá­ból az idén kétszer kirándu­lást szerveznek az idős embe­rek részére saját busszal. En­nek kapcsán látogattak el Hajdúnánásra, a gyógyfürdő­be, augusztus 3-án. Mezőcsáton, az áfész elnöke szinte csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy ő is tagja az egyik szakcsoportnak, a fia meg a másiknak. Föltehetően ismerőseit is rábeszélte an­nakidején, hogy lépjenek be egy harmadikba, egy negye­dikbe. A példamutatás kedvé­ért. Mert a népek errefelé csak úgy, szép szóra nemigen hisznek el semmit. Mármint nem hiszik el azt, hogy meg­éri. De ha már az elnök is lát a csoportba lehetőséget, meg ez is, meg az is, hát próbáljuk meg, hátha sikeredik valami belőle! Így vannak ezzel persze me­gyénk más tájegységein is, nem csupán az alföldi része­ken. Meg a továbbiakkal is úgy lehetnek, mint itt, a Dél­borsodi Áfész hatósugarában: nem nagyon szükséges már a rábeszélés a szakcsoportok alakításához, illetve a belépés­hez, mert dolgoznak, munkál­kodnak ezek a csoportok és hozzák is, mi várható. Igaz, hol jobban, hol kevésbé jól, de erre a mezőgazdaságban dolgozók mindig is számíta­nak. Tény, hogy ma már az áfész kebelén belül 30 mező- gazdasági szakcsoport mun­Miskolc belterületi ivóvíz­hálózatának fejlesztéséről, il­letve a százszázalékos ellá­tottság biztosításáról — 1981-ben — készült, és a Mis­kolc városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága által jóvá­hagyott program megvalósí­tását már jó ideje megkezd­ték a tanács építési és köz­lekedési osztályának irányí­tásával. Hol tartanak e mun­kálatokkal, milyen módosítá­sokat végeztek az eredeti tervben ? A tavaly készült program­ban rögzítettek szerint, eb­ben az esztendőben Szirmán, Hejőcsabán, Ómassán és Ta­polcán tervezték a szakembe­rek a százszázalékos ivóvíz­hálózat-fejlesztést. Ezekre a feladatokra a tanács fejlesz­tési alapjából 2,8 millió fo­rintot, a Vízmű Vállalat sa­ját fejlesztési alapjából pe­dig 1 millió forintot, összesen tehát 3,8 miliő forintot ter­veztek. A Szirmát érintő fejlesztés­re már elkészültek a kivite­li tervek. E napokban szere­lik a vízvezetéket a Miskolci és az Ihász utcákban, az ere­deti ütemezésnek megfelelő­en, a Miskolci Vízművek ki­vitelezésében. Ugyancsak ké­szen vannak Hejöcsaba kivi­teli tervei, ahol nyolc utcá­ban, — a Május 1.-telepen, kálkodik, ezernél több ember­rel. Zöldséget termesztenek, sertéstenyésztéssel foglalkoz­nak .méhészkednek, nyulat, pecsenyecsirkét, galambot, ju­hot nevelnek. Az áfész az idén tojásból, baromfiból, zöldség­ből, gyümölcsből, hízósertés­ből, nyűiből és még több, más termékből a múlt évinél na­gyobb mennyiség elvásárlását tűzte ki célul. Nyilvánvaló, hogy ehhez pedig szükséges a szakcsoportok tevékenysége, eredménye. Miként persze, minden más, a háztájiban megtermelt mag­ra, húsra, mézre stb-re is. Az áfész a már jól bevált módon segíti a szakcsoportokat, a kis­termelőket, vetőmaggal, mű­trágyával, növényvédő szerrel kisgéppel. A szerződéses és szabadon felkínált termékek felvásárlására minden község­ben van felvásárlótelep és ki­jelöltek ugyancsak minden községben kiskereskedelmi egységet is a kistételű felvá­sárlásra. Táppal azonban nem sike­rült megfelelően éllátni a te­rületet. Az idén ugyan a múlt évihez képest már 27 száza­lékkal több tápot adtak el, az áfész most már Poroszlóról, a Malom utcában, a Telepi utcában, a Fogarasi utcában, a Rodostó—Gárdonyi utcá­ban, a 48-as utcában, a Ba­lassi—Templom utcában és a Hejő utcában — a vízvezeték kiépítését augusztus—szep­tember hónapokban végzik el a Miskolci Vízművek dolgo­zói. A munka befejezése ez év szeptember 30-ra várha­tó. Ömassji kiviteli tervei, az előbbiekhez hasonlóan készül­tek el. A munkát július ele­jén kezdték meg, jelenleg a gépek és csövek szállításánál tartanak a kivitelezők, a Hő- és Hidrotechnikai Vállalat dolgozói. A kivitelezés határ­ideje 1982. október 30. Miskolc-Tapolca vízveze­tékének kiépítéséről szep­A Biztosító az első: félév­ben a lakosság káraira csak­nem 2 milliárd forintot fi­zetett ki, 15 százalékkal töb­bet, mint a múlt év azonos időszakában. A legtöbb kár­térítést — 120 'millió forin­tot — a Borsod megyei la­kosok kapták, igaz, hogy itt a legmagasabb a biztosítások száma is. A fővárosban —• bár az V, kerület lakói ren­delkeznek a legtöbb biztosí­Szikszóról, Hajdúnánásról is hozatja ezt a szert, ennek el­lenére kevés, akadozik az el­látás, főként szállítási és rak­tározási gondok miatt. A disznóhízlalás, miként szinte megyénk minden ré­szén, itt is a gondok közé tar­tozik. A felvásárlás gyakorla­tilag évről évre csökken, ám­bár az idei terv szerint vala­mivel több hízódisznót vásá­rolnak fel, mint tavaly. A ser­téstenyésztő és -hizlaló szak­csoportok tagjaival az áfész több éves felvásárlási szerző­dést kötött, a munkakedv nö­veléséhez hizlalási előleget ad, segíti a szállítást is. A pecsenyecsirkéről is érde­mes szót ejteni. Az idén 420 ezer csirke felnevelését, érté­kesítését trvezik, több, mint húszmillió forint felvásárlási árbevétellel. Mindezt az érté­ket — természetesen az áfész segítségével — előállítja, meg­teremti a szakcsoport 16 dol­gozója! A nyúltenyésztési kedv megnövekedett — télen a felvásárlási ár kedvezően alakult — a galambtenyésztö szakcsoport még fiatal, csak a múlt évben kezdte meg mun­káját, de jövő vár rá, hiszen MSZII-veüElei A testvérkapcsolatok széle­sítését, népszerűsítését szol­gáló újabb akciósorozatot szervez a Magyar—Szovjet Baráti Társaság: távoli váro­sok — közeli barátok cím- mai vetélkedőt rendez a Szak- szervezetek Országos Taná­csával közösen. A játékot az ipari és a mezőgazdasági MSZBT-tag- csoportok szocialista brigád­jai részére hirdették meg idén májusban azzal a cél­lal, hogy a kollektívák mi­nél jobban megismerjék a szovjet testvérkerületeket, az eleven és a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok eredmé­nyeit. Az akció tapasztalat- szerzésre is alkalmat kínál: az egy-egy megyében dolgo­zó brigádok tájékozódnak más megyék testvérkapcsola­tainak történetéről, formái­ról. tember—november között ké­szülnek el a kiviteli, tervek. Ám a megbeszélések során kiderült, hogy az Országos Vízügyi Hivatal az idén nem tudja biztosítani a szükséges anyagi támogatást. Ezért a tapolcai vízvezeték építése 1983-ra áthúzódik, helyette viszont előbb oldják meg Di­ósgyőrben a Matula és Bod­rogi utcák vezetékes vízellá­tását. Még ebben az eszten­dőben. A jövő évben, az ütemezés­nek megfelelően fejlesztik az ivóvízhálózatot a Zsamai-te- lepen, Görömbölyön, a Csor­ba-telep környékén és a Ta­tárdombon, kiegészítve a fel­adatokat az áthúzódó tapol­cai építéssel. tással — 22 milliónyi kárté­rítési összeggel a XI. kerület vezet. A közúti baleseti statiszti­ka kedvezőtlen alakulása, va­lamint a gépkocsik árának — ezzel együtt az alkatrészek árának — emelkedése követ­keztében a kötelező gépjár­mű-felelősségbiztosításokra is 20 százalékkal többet fizetett ki, mint tavaly. egyre többet hallani — olvas­ni: keresik, kedvelik a világ sok országában a galambot és tisztes pénzt fizetnek érte. Nem szorosan a szakcsopor­tokhoz, háztájiakhoz tarto­zik ugyan, de mindenképpen az áfész sokrétű tevékenységé­nek érzékeltetéséhez: nemré­giben hozták létre Csáton a savanyítóüzemet. Termékeik­kel : kovászos uborkával, majd hordós káposztával, később találkozhatunk a miskolci boltokban, piacokon is. Fiatal üzemről lévén szó, mindenek­előtt a minőségre ügyelnek, hadd kedveljék meg a vásár­lók a terméket, a mennyiség ilyenkor még nem is annyira fontos. Jók azok az uborkák, meg lehet kóstolni! Drótfonó­üzemet is létesítettek, három géppel, de csak két ember dolgozik. Meg lehet itt keres­ni a 6—7 ezer forintot is, de érdekes módon nincs harma­dik ember, nem kell .helyben a pénz. Pedig eljárnak néhá- nyan innen is távolabbi vi­dékekre kevesebb pénzért. Eredményt persze, ezek az üzemek is hoznak, miként a szakcsoportok, háztájik és az áfész minden más, sokféle te­vékenysége. Az éves, „nagy- mérlegnél” mind beszámít. Az eddigi gondokkal, sikerekkel egyetemben: majd csak.rf.ci- alakul tisztességesen az a bi­zonyos mérleg! (priskaj Nplak, faiaatel, «ékek Szakcsoportok a Dél-borsodi Áfész-nél Biztosítási térítés a laiecssipak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents