Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7., szombat FSZAK-MAGYARORSZAG 7 Vázlatlap trz Len key Zoltán rajza kenyérmúzeum Az észtországi. Tartu kö­zelében fekvő „Julenurme” Ksovhoz dolgozói nagy pi­ros barna cipót sütöttek a Baltikum első népi mező- gazdasági múzeumának megnyitójára. A pompás. Illatos kenyérszeletet a szá­zad eleji észt paraszt asz­taláról való korpakenyér mellé helyezték. A múzeumban ötvenezer kiállítási tárgyat helyeztek el. Közülük a legrégebbi egy 4000 éves sarló. Mel­lette fa- és vasekék, boro­nák, amelyek évszázadokon keresztül alig változtak. A múzeum nagy része foglalkozik az első észt kol­lektív gazdaságok létreho­zásának történetével, az el­ső traktorokkal, a meliorá­ció első lépéseivel. Észtor­szágban csak az elmúlt másfél évtized alatt 650 000 hektár mocsaras területet szárítottak ki és vetettek be gabonafélékkel. A kalá­szosok termésátlaga ebben az időszakban közel két­szeresére nőtt. Az itteni földeken termett rozs, bú­za, árpa szemtől súlyos ké­véit is kiállították. Ezek új fajták — a köztársaság nö- vénynemesítőinek eredmé­nyeiről tanúskodnak. P A kényszer találé­@ konyságra kényszeríti az embert. A gazda­ságosságra való törekvés, az idővel, az üzemanyaggal és a konkrétan a pénzzel való takarékosság adta azt az ötletet, hogy az Észak - magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság meghibásodott „ve­zérhajóját”, a Jégvirág IX- et helyben javítsák meg. így nem kell, a legközeleb­bi — tápéi — hajójavítóba le- és visszautaztatni, ami tetemes üzemanyag-megta­karítást jelent, nem kell az ottani dokkolás közel száz­ezer forintját kifizetni, s mivel az igazgatóság tisza- löki hajójavító üzeme hoz­za rendbe a hajót, feltehe­tően rövid idő alatt, ez a korszerű jármű ismét mun­kába állhat, mint vontató, s nyilván, a javítási költ­ségek is sokkal kevesebbek lesznek. így foglalta össze Tóth János gépészmérnök, cso­portvezet ő, amikor a hét elején a helyszínén, a ti- szatardosi rév közelében, a keskeny belvizes csatorná­ban körüljártuk a szárazra került hajót. Körültekintő, összehangolt munkára van szükség, ha a javításnak ezt, a ma már szokatlan formáját választották. Fel- bermann Tamás, folyam- j szabályozási csoportvezető { elmondotta, hogy előzőleg Tiszalöknél harminc centi­méterrel felduzzasztottak a folyó szintjét, hogy a hajó beúszhasson a csatornába, ezt követően pedig száz centiméterrel csökkentették, Javítják a jégtörőt SK',!;**« Szokatlan körülmények között, régi megoldással, de korszerű eszközökkel, szaktudással kerül sor az Észak-magyarországi Viz. ügyi Igazgatóság meghibásodott Jégvirág IX. jégtörő hajójá­nak a javítására. hogy a hajótest deformáló­dás nélkül feküdjön a csa­torna iszapos medrében. Kikötőbak hiányában a hat, úgynevezett görög lyu­kat a csatorna körül már korábban kiképezték, ezek­ben helyezték el a támfá- kat, amelyek drótkötelekkel rögzítik a vízi járművet. Ezt Zenilényi István, az igazgatóság hajózási felelő­se ellénőrizté. • Kökben azt is elmöndot.ta, hogy tulaj­donképpen nem is hagyo­mányos, hanem nagyon régi módszert újítottak fel, ami­kor a munka feltételeit így teremtik meg. Ezután megkezdődött a csatorna lezárása cölöpök­kel, gerendákkal, deszkák­kal és meddővel, hogy a folyó yízszintjét ismét a kellő magasságra duzzasz- szák, mivel Debrecen víz­ellátása a Keleti-főcsator­nán keresztül csak így za­vartalan. Megkezdődött a szerelő, gödrök kialakítása, ami nem könnyű ebben a lágy iszapban. Felkészül­tek a szivattyúzásra is. Mű­helykocsiról, villanyfejlesztő aggregátorról, a munkapa­dok kialakításáról Síkú Al­bert, az igazgatóság kőbá­nya- és víziszállítási üze­mének vezetője gondosko­dott. A hajó személyzete, Bodola Albert hajóvezető. Fekete János gépész, Vaj­da Béla kormányos és Ko­vács Zoltán matróz nem válogatott a munkában. Minél hamarabb vízen sze­retnék látni hajójukat. A tiszalöki hajójavítóból mo­torcsónakon érkezett meg a szakembergárda: Bényei Péter üzemvezető-helyettes, Kurusa Sándor tervezőmér­nök és Oláh Sándor, a mo­torszerelő brigádból. Az ó feladatuk az MHSZ borsodi könnyűbúvárai által meg­állapított hibák kijavítása. Ugyanis a bal hajócsavar eldeformálódott, két levele elhajlott. A hajó ezt annak idején a maga módján je­lezte is; teljesítménye csök­kent és az egész hajótest beremegett munka közben. Most ki kell cserélni a ha­jócsavart és alapos vizsgá­latra szorul a csigatengely is. Szokatlan körülmények között, régi megoldással, de korszerű eszközökkel, szak­tudással és a szocialista brigádmozgalomban már hagyományos tenniakarás- sal minden bizonnyal, elérik a maguk elé tűzött célt. Oravec János FECSKE CSABA: Holdbéli édesanyád Koncful a méla harang — Száll, s elenyészik a hang lm, teli csönddel a táj Már hazatér a juhnyáj S holdbéli édesanyád Nyújtja az éj poharát n katonai nyelvnél marad­junk. Ök stírölik, röhögnek, tesznek egy kettős értelmű megjegyzést, amikor az el­haladó a pompás hátsó ido­mához leap, de már rohan is vissza I a pacihoz, és ál­latokat kiáltva fölképeli a tanulókat. Képzeljenek el hasonló eseteket azzal a kü­lönbséggel, hogy a hölgy az öléhez kap, másik a comb­jához, a harmadik megint hátra, a felképeitek pedig nyugdíjasok, egy tanácsi előadó, egy biológus, lcét katonatiszt, a sarki épület házmestere, egy klinikai ad­junktus és mások. Négy nő bizony visszakapta a taj­tékzó felindulásban kiosz­tott pofonokat, s ebből gyors egymásutánban há­rom feljelentés született. A titkolt kék foltok miatt — intim helyeken — meg­szaporodtak a hűtlenség! vádaskodások, és bármeny­nyire durva dolognak is szá­mít a nők verése, elcsat­tantak pofonok isi — Megint hazudsz, is­merlek már! — így a férfi­ak. Tajtékoztaik ezen a szep­lőtlen fogamzással is felérő mesén. — Csak úgy, az ut­cán, mi? — üvöltöttek; s a többit elképzelhetjük. A pofozkodások miatt tett feljelentések után a rend­őrhatóság intézkedett -az áramszolgáltató vállalatnál, de a legmodernebb kóbor- áram-érzékelő műszerek sem mutattak ki Semmit. Egy fehérnadrágos hölgy — szintén pofozó és megpofo­zott — esete vezetett nyom­ra. Azon a bizonyos helyen kis szürke folt éktelenke­dett. — Nadrágot le, s a. laboratóriumba vele! — in­tézkedett a százados. Ami­re elkészültek a jegyző­könyvek, csörgött a tele­fon: — Ölomfolt Tónikám, ólomfolt! Arra az egyszerű kérdés­re, hogyan kerülhetett az oda, mégpedig kék foltot hagyva a testen, a szakér­tők minden kétséget kizá­ró választ adtak. Ettől kezd­ve az események felgyor­sultak. A megfigyelőknek távcsö­veket osztottak ki, a rend­őrségi fényképész teleob- jektívet szerelt gépére. Az inzultusok jegyzőkönyvi adatai szolgáltatták a meg­figyelés irányát, eszerint választották ki a legjobban álcázható megfigyelési pon­tokat. A rendőrség legcsi- nosabb női alkalmazottai hófehér nadrágban muto­gatták idomaikat a Gabi- nak becézett téren. Pompázatos nyári nap unalmas délutánja volt, amikor a kettes pont rádi­ója azt jelentette, hogy a négy per bé harmadik eme­leti konyhai ablakának szú­nyoghálója résnyire nyílt, s egy puskacső látható. A fényképész azonnal ráirá­nyította a teleobjektívet, s exponált. Pár pillanat múl­va a sétányon szolgálatot teljesítő Liliké alhadnagy az öléhez kapott, és a fájda­lomtól hangtalanul össze­görnyedt. Spec János 31 éves el­vált, gyermektelen üzem­mérnök az előző év nyarán apja gépkocsijával nyugati utazást tett. Münchenben ismerkedett meg Franz Hel- lerrel, aki pár napra ven­dégül látta édesapja farm­ján. Itt többek között azzal szórakoztak, hogy Walter márkájú, zártirányzékú lég­fegyverekkel szexmagazinok kitépett lapjaira lövöldöz­tek. Spec Jánosnak igen megtetszett ez a szórako­zás, ezért Franz Heller az egyik fegyverrel és kétezer lőszerrel az elválásukkor megajándékozta. A határon, szétszerelt állapotban, a kint vásárolt horgászbotok tartójában csempészte át Konyhája ablakából a rés­nyire nyitott szúnyogháló mögül először az őt több­ször is lepiszkító vadgalam­bokra lövöldözött.,. Miután ezt megunta, de.-/a galam­bok is kipusztultak a kör­nyékről, a téren sétáltatott kutyák hátsójára lőtt. Csak a kutyák eltűnése után vet­te célba az arra haladó nők altesti idomait. A, tizennégy atmoszféra nyomású sűrí­tett levegővel működő sze­leprendszeres ■ fegyver hat­van-nyolcvan méteres lő- • távolságból ruhán keresztül nyílt sérüléseket nem oko­zott, de a találat helyének környéke mintegy tízforin­tos nagyságban megkékült. A gyanúsított s célpontként kiszemelt nők tettlegességig fajuló felháborodásán na­gyokat nevetett. Vallomá­sában ezt viselkedésszín­háznak nevezte, amelynek jeleneteit ő írta és rendez­te. A fegyver irányzélcrend- szerét mindig szakszerűen, a lőtávolságnak megfelelő értékre állította be, és el­mondása szerint célt nem tévesztett. A légfegyvert a megmaradt lőszerrel együtt a rendőrség lefoglalta. A kapitányság sajtó útján tá­jékoztatta a lakosságot: a sérüléseket 'nem kóbor áram, és nem is ismeret­len ufo-tevékenység okozta, hanem garázdaság. Várják a sértettele jelentkezését. A város megnyugodva fogadta a hírt. Hónapok múlva egy szűk körben is­mert szociográfus-újságíró a rendőrségtől azt a tájé­koztatást kapta, hogy csak hat fővel többen kérték en­gedélyt légfegyver tartásá­ra, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Ennek az információnak az értéke­lésével a sajtó eddig nem foglalkozott. Egy kis cirkusz Á sértődöttség mint a ne­hezen féken tartható indu­latok duzzadó zsákja, nagy teller. És nemcsak annak, aki púpként hordja, hanem a környezetének is. Jobb in­kább szabadulni méregtől, haragtól, vagy hígítani va­lami mással, jókedvvel, ki- kapcsolódással. A morgoló- dás, füstölgés, önemésztő feszültség tönkreteszi a na­punkat. Más a hirtelen harag, amin könnyen túlad az em­ber, ha elég bölcs hozzá, de a sértődök éppen ellenkező­leg, fújják, pumpálják hir­telen támadt dühüket, őr­zik, őrizgetik, tartósítják, hogy majd szétrobbannak tőle. Némelyek ezeket úgy viselik aztán, hogy valami­revaló szemmel már mesz- szire meg is látszik rajtuk. Nekik nem szükséges az iga­zi sérelem, elég, ha valaki elébük vág a pénztárnál, vagy figyelmetlenül hozzá­juk ér b e v ás á rl;ók osarával a délutáni csúcsban. Miközben a sértődés elfe­lejti napi feladatainak egy részét, a családi tennivalók közül akár a legfontosabbat is, arra pontosan emlékszik, ki is volt az a rút, lófejű fér­fi, aki tavaly szeptember el­sején az évnyitón a lábára lépett. Érthetetlenek a másokat könnyűszerrel sértegető, a saját kis kényes, jól ápolt lelkivilágukra olyan nagyon érzékeny lelkek. Állunk a parkolóban vagy tízen (kicsi kis betonplacc a belváros háztengerében) és idestova öt-hat perce, de négyen már türelmünket vesztve várunk. Erre az az ismeretlen társunk kénysze­rít bennünket, aki félke­resztbe hagyva a járművét, elment bevásárolni. Nem tudni hova, mert a sport- boltban, a fehérneműüzlet­ben, a lakástextil-áruház­ban már érdeklődtek az iz­gágább autósok, kié is a másokat fogságban tartó autó. Ojabb nehéz percek, egy vörös fejű, idősebb férfi el­süt egy durva káromkodást, a többit, a súlyosabbakat magába fojtja. Ez senkin sem segít, csak az, amikor megjelenik fényes ábrázat- tal, ragyogó önérzettől su­gárzón a sokat emlegetett kocsi tulajdonosa. Könnyű pillantással sajnálja végig az ideges várakozókat. Én úgy éreztem magam, mint amikor százas tempóban as autópályán a nyitott abla­kon át berepült darázs kö­rözött az orrom előtt. A ne­heztelő pillantásunkat leg­feljebb másodpercekig vi­selte némán a jövevény, az­tán kifakadt: „Minek van­nak úgy.. Hát ez bizony, senkinek sem hiányzott, aki lába alatt az olvadó aszfalton böjtöl te ki az úrvezetőt a tüzes le- heletű kánikulában. Volt, akiben ekkora szem­telenség hallatán megakadt a szó, volt, aki csak legyin­tett, de a káromkodós most végigmondta a misét. Pa­tentul hangzott a szájából úgy egyvégtében az egész, érződött, nem most találta ki. Ez aztán már olaj volt a tűzre, a másokat késleke­désre kárhoztató ugyanis "ama sértődós emberek közül való volt. aki azon is feltü­zeli a mérgét, amit maga váltott ki másokból. Visszalépett a félig ki­nyitott ajtóból, és hogy a placcon mindenki jól értse, megmondta, mit tehetünk neki szívesség gyanánt. S ezzel még nem volt vége a cirkusznak, ami ugye me­netközben csak azzá fejlő­dött. — Miskolci gyerek vagyok én, úgy vigyázzanak — vág­ta ki. aztán zsebbe nyúlt tollért, papírért és sorra írta fel az ő tettét bíráló sze­mekkel illető autósok jár­művének rendszámait. — Majd én megmutatom — sziszegte —. majd talál­kozunk még az utakon más­kor is! Tolatott a szűk helyen,' csikorogva elhajtott. Mi meg csak ott álltunk, mint a kő­szobrok Nem tudtuk, hogy mit is akar ez az ember ve­lünk csinálni. Mikor és hol? Nagy József

Next

/
Thumbnails
Contents