Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Széles körű kapcsolatok a külföldön élő magyarokkal interjú dr. Goszionyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsé­ge az utóbbi években széles körű kapcsolatokat épített ki a külföldön élő magyarokkal, külföldön működő magyar egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, vilá­gi és egyházi vezetőkkel, hí­res művészekkel, írókkal, ma­gyar nyelvet tanító iskolák­kal, kiadványok és rádiómű­sorok szerkesztőivel, sőt, egy­két esetben — a nyelvtaní­tás érdekében — hivatalos szervekkel, állami főhatósá­gokkal is. E kapcsolatok sokféle jelét, eseményét is­merjük mi, itthon élő ma­gyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosz- tonyi Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától, hogy jellemezze röviden a határainkon túl élő magya­rok összetételét, rétegződését. • — A magyarság egyhar- mada él határainkon túl, többsége a szomszédos szo­cialista országokban, A kapi­talista országokban élő ma­gyarok, illetve magyar szár­mazásúak számát egymillió­háromszázezerre becsüljük. Ez, természetesen, csak be­csült szám. Pontos adataink ezért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hivatalos statisztikák nem tartják nyil­ván a lakosságot az anya­nyelv, vagy a származás alap­ján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyama­tosan változik. Számításaink és becsléseink szerint a kül­földön élő magyarságnak ma már csak mintegy egyhar- mada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és har­madik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem. beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csu­pán „fülmagyar”, azaz vala­melyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az követke­zik, hogy figyelmünket foko­zottabb mértékben kell a második, illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogat­nunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük sze­rint — tanulják meg a ma­gyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a téren további lépésekre van szükség. Kívá­natos volna egy olyan gim­názium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanának, hosz- szabb-rövidebb ideig tanul­hatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják —, Magyarországon szerezhetné­nek érettségi bizonyítványt. Tárgyalásaink alapján vannak reményeink arra vonatkozó­an, hogy egy-két éven belül létre tudjuk hozni ezt az in­tézményt. — Az anyanyelv oktatását, védelmét, sokféleképpen vég­zi, ösztönzi, illetve szervezi a világszövetség. ( — Igen, immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozás­ként útjára indult az anya­nyelvi mozgalom és a világ­szövetség keretén belül au­tonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Azóta négy anyanyelvi konferenciát ren­deztünk, a legutóbbit tavaly nyáron, Pécsett. Az Anya­nyelvi Konferencia Védnök­sége több tankönyvet adott ki és jó munkát végez mód­szertani folyóirata, a „Nyel­vünk és Kultúránk”. A véd­nökség több esztendeje rend­szeresen megszervezi a kül­földi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debre­cenben. a diákok nyári kol­légiumát Sárospatakon, és a gyermekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Bala­tonnál. — Mindezekre az idén is sor került? — Természetesen, sőt, a legutóbbi anyanyelvi konfe­rencia ajánlásait figyelembe véve kulturális szaktanfolya­mot is indítottunk a klubmű­sorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szerve­zőinek, a színjátszócso­portok vezetőinek. A peda­gógus-továbbképzőn külön szekciót nyitottunk a svéd­országi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és tá­mogatású nklcal a szombathe­lyi tanárképző főiskolán le­velező oktatási ' formában folytatódik a burgenlandi ta­nítók részére a magyar nyel­vű továbbképzés, idén is fo­gadtuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egye­tem hallgatóinak egy cso­portját a nyári továbbképzés­re. — Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztéri­ummal közösen „Tisztelet a szülőföldnek” címmel meg­rendezzük a külföldön élő magyar művészek 11. buda­pesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet és a fotómű­vészet képviselői mutatkoz­nak be. Erre decemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Tervezünk további értelmiségi találkozó­kat bányamérnökökkel, észak- amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföl­dön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudo­mányos tanácskozását. A ta­nácskozás témája előzetes terveink szerint: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez”. — A már szokásos nyári programokon kívül, gondol­tak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Gondoltunk arra, is, hogy hazai turistautakat szer­vezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segí­teni, s remélhetőleg a közel­jövőben speciális programo­kat ajánlanak, majd a ma­gyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink szerint a második és harmadik nem­zedék bár magyarul már nem, vagy alig beszél, de elő­ítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg, hogy hangsúlyozottab­ban kívánjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kultúrcsoportokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar szár­ma zásúakat. — A jelenlegi nemzetközi helyzpt nem gátolja a világ- szövetség munkáját? Nem veszélyezteti például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglevő jó alapokra építet­tünk. Mindenekelőtt azt akar­juk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Arra törek­szünk, hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztessenek bennünket visz- szahúzódásra. Minden kapcso-. latunkat meg kell tartanunk, sőt, ha lőhet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, va­lamint a külföldi magyar egyházak között az együtt­működést tovább kell széle­síteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápolásának alapvető intézmé­nyei az egyházak, a templo­mok, a különféle felekezeti közösségek. Ugyanez vonat­kozik az ifjúságnál a cser­készekre. Örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egy­házi emberek és a cserkész- vezetők is. — Mennyire befolyásolják e kapcsolatokat a napi poli­tikai kérdések? Mi támasz­tunk-e ilyen vonatkozásban feltételeket? — Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építet­tünk és a jövőben sem építünk be semmiféle na­pi politikát. Változatla­nul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyaror­szágot, legyenek jó állampol­gárai a befogadó országaik­nak, tartsák meg azok törvé­nyeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink poli­tikai és világnézeti meggyő­ződését. Ez nem is lehet más­ként. Amit mi az együttmű­ködés feltételeként megszab­tunk, s amit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Ma­gyarország iránt és ezen be­iül annak tudomásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen or­szágunk mai törvényeit, szo­kásait és szövetségi rendsze­rét. A jövőben is mindenek­előtt azt nézzük a kapcsolat- teremtésnél, ami összeköt bennünket: közös anyanyel­vűnket, anyanyelvűnkre és hagyományainkra épülő kul­túránkat, az egyforma érzel­meket keltő tárgyi és nem tárgyi emlékeinket — Mivel tudják segíteni a világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban álló­kat? — Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küld­tünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklet­tel. A mellékletek tartalmaz­zák az Anyanyelvi Konferen­cia Védnökségének teljes, 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szol­gáltatásunkról : az egye­sületek videokazettákkal tör­ténő ellátásáról. Mellékel­tünk egy részletes Ko- dály-életrajzot is, mert az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjá­ba megemlékezést javasolunk Kodály Zoltán születése 100. évfordulójáról. A Kodály-év- fordulóval kapcsolatos ren­dezvények segítésére minden egyesületnek elküldtük a Szabó Ervin Könyvtár Ko- dály-kiadványát. Megrendel­tük a központi rendező szer­vek által készített vándorki­állítás anyagát s ezt az egye­sületek rendelkezésére bo­csátjuk. Csatoltunk az anyag­hoz egy részletes Arany Já- nos-.élelrajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfor­dulóján történő megemléke­zéseket. Itt kell szólnom rö­viden kiadványainkról is. Évente huszonhat alkalom­mal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek ol­vasói minden évben megkap­ják a Világszövetség Kincses Kalendáriumát Szinte min­den évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiad­ványt. Nemrégen jelent meg az „Utazás Magyarországon” című füzetsorozat utolsó szá­ma. Nyolc füzetben, egyen­ként 10 000 példányban mu­tattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállal­kozásként s ezúttal a Haza­fias Népfronttal közösen, so­rozatot indítottunk „Nép­rajz mindenkinek” címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll majd. A nép­fronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagylemezeinek elkészítésé­ben is. dt L A fűrészüzem rönlderére érkező fenyőt minőségi szempontok szerint osztályozzák, majd a feldol- gozócsarnokba továbbítják. Ma, szombaton az egész nap az erdészeké. Miskol­con, a csanyiki Majális- parkban kellemes kikapcso­lódást ígérő programok vár­ják a fakitermelőket, a fa- feldolgozókat, a szállítókat, egyszóval az erdészeket. * Romantikus szakma ? Ta­lán az. De csak a fakiter­melőké. ök télen-nyáron a szabadban dolgoznak, térdig érő hóban, vagy verejtékben fürödve. A munka nehéz, a fa pedig kell az iparnak. Mondom, a favágók sza­badsága, lehet, hogy roman­tika. Ám a fából bútor kell, hogy legyen, meg csoma­golóeszköz, tűzifa, s épület­alapanyag. Akik a bükköt, a tölgyet, a gyertyánt közvet­lenül feldolgozzák, tulajdon­képpen azok is erdészek. De már ipari dolgozók... S mint ilyenek, romantikanél­küliek ... Még csak az első rönkök' látszanak, de a mozdonyve­zető már nagyot sípol gőzöse gőzdudájával. Olaszliszka— Tolcsva közös állomása kö­zeledik. A pályaudvarral szemközt a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság olaszllszkai fűrészüzeme. — Annak idején rendkívül jó helyre telepítették ezt az üzemet — magyarázza Ne­mes Sándor vezető. — Mel­lettünk a közút, a vasút, s nem messze innen az erdő is. Én úgy titulálnám e he­lyet, hogy rönkváros. Amer­re a szem ellát, csak fa, meg fa. — Itt, ahol állunk — foly­tatja az üzemvezető —, jó egy évtizede még szántóföld volt. Amikor idekerültem, 1969-ben, nagyon kis fűrész­üzem volt ez. Egy targonca, s egy Dutxa jelentette a gé­pesítést, s összesen 18—20 ezer köbméter fát dolgoz­tunk fel éyente. Ma az éves átlag 27—30 ezer köbméter között mozog. És lényegesen kevesebben is vagyunk, mint akkoriban. Az 19R0-as évek­re az erdőgazdaság legjob­ban gépesített fűrészüzeme lettünk. A fűrészüzem itt: fenyő- flzem. Az idegennek rönk- város, a helybélieknek fe­nyőgyár. A teherautó, amely a tolcsvai erdőkből érkezik, fenyőt hoz. Az állomáson a tehervagonban fenyő, s Ne­mes Sándor is 8 méter hosz- szúságú fenyőket mutat, majd ezeket mondja: — Évente 18—20 ezer köb­méter fenyőt kapunk im­portból, a Szovjetunióból. Ehhez 5000 köbméter hazai jön a tolcsvai és a lillafüre­di erdészetektől. Gépcsoma- golóalfyagokat készítünk ezekből a DIGÉP-nek, az LKM-nek, az Ózdi Kohá­szati Üzemeknek, ezenkívül lesz belőle fűrészáru, s épü- let-tetöanyag. Kapunk még a Bodrog, a Hernád és a Ti­sza árterületéből nyárfát is, amelynek egy részét feldol­gozás után exportáljuk. A faanyagot az üzem te­rületére való beérkezésekor osztályozzák, majd a rönk- szállító-pályán a feldolgozó- csarnokba továbbítják. Hogy végül is mi lesz belőle, itt dől el. Persze, akármennyi­re is gépesített a fűrész­üzem, s ez a csarnok, azért a legjobb gépek sem üze­melhetnének emberek nél­kül, jól felkészült emberek nélkül. — Mintegy 160 fizikai dol­gozónk serénykedik három műszakban. Egyharmaduk szakmunkás, a többi betaní­tott, illetve segédmunkás. A közeli településekről, Kom- lóskáról, Tolcsváról, Sáros­patakról autóbusszal hozzuk, s visszük őket. A környéken ez a legnagyobb ipari üzem, s állítom, szívesen dolgoz­nak nálunk az emberek. Anyagilag is értékeljük munkájukat, hisz’ míg tíz évvel ezelőtt az éves átlag­bér 27 000 forint körüli volt, addig most 46 400 forint. Tudjuk jól, meg kell tartani a munkásokat. Ugyanis a faipar nem tartozik a divat­szakmák közé.,. (—y) A hasítófűrési után a szalagfűrészre kerül további feldol­gozásra a faanyag. Ilj szülgállÉs a ísIéí lalásMaÉitinál ■ i — A cserépkályhámat sze­retném átrakatni. Vállalnak-e önök ilyen munkát? — A jelen pillanatban még nem — válaszol Gricser Pé­ter, a Miskolci Lakáskarban­tartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet főmérnöke —, de éppen most foglalkozunk e tevékenység megszervezésé­vel. A főmérnök a már sokadik szolgáltatásról a következő­ket mondja: — Azt tapasztaltuk, hogy a városban egyre több ember tér át újra az olajról a szén­tüzelésű fűtéshez. Mivel ez népgazdasági érdek is, így az új igény kétszeresen ösztönöz bennünket a lakosság óhajai­nak teljesítésére. Szövetkeze­tünk sokéves gyakorlata alapján most is rugalmasan alkalmazkodik az új igéitek­hez, s így vállalkozunk a cse­répkályhák átrakására, új cserépkályhák építésére. A megrendeléseket már most el­fogadjuk, s augusztus máso­dik felében kezdjük még — a már sokadik feladatunk szerint — az új szolgáltatás végzését — Hogy rendelhetjük meg a cserép kályha-átrakással, az új építésével kapcsolatos munkát? — A cserépkályhák átra­kását, az újak készítését a Szputnyik u. 1. szám alatti telephelyünkön (a 24. számú autóbusz végállomása) levő szolgáltató építésvezetőségünk vállalta és végzi. Arra kér­jük az új szolgáltatásunkat igénybe vevőket, hogy keres­sék meg az említett építésve­zetőséget csb.

Next

/
Thumbnails
Contents