Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-27 / 200. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1932. augusztus 27., péntek fwnyt dr. Haményi László Augusztus 19-én, hosszú szenvedés után, életének 75. évében elhunyt dr. Naményi László, a megyei rendelőintézet nyugalmazott igazgatója. Naményi doktor az elsők között volt, aki a felszabadulás első napjaiban megkezdte az alakuló új rend egészségügyének orvosi megalapozását, szervezését. Vezető feladatot vállalt a szakszervezet és az MKP helyi megalakításában, szervezeti kereteinek és működésének megindításában. Cselekvő közreműködésével indult meg városunkban és megyénkben a körzeti orvosi ellátás, majd a szakorvosi járóbeteg-ellátás. Ennek további fejlesztésében mindig aktív szerepet töltött be. 1950-től vezette a megyei rendelőintézetet. Alkotómunkája nyomán a régi OT1- rendelésekből korszerű szakorvosi járóbeteg-ellátó hálózat épült ki. Elsők között volt, aki a gyógyító-megelőző ellátás egységesítését felismerte, a kórház-rendelőintézet és az alapellátás integrációját a gyakorlatban megvalósította. Szakmai munkájának példamutató, magas szintű ellátása mellett mindvégig aktív munkát vállalt a párt helyi szerveinek különböző testületéiben; propagandistaként és vezetőként nemzedékeket nevelt a szocialista egészségügy alapelveinek szellemében. Dr. Naményi László egész életének munkájával valósította meg azt az eszményt, amelyet társadalmunk a kommunista orvos elé állít. Értékes tevékenységének elismeréseként az elsők között kapta meg az érdemes orvosi címet, ezenkívül államunk számos kitüntetéssel ismerte el munkásságát. Dr. Naményi László halálával pártunk értékes tagját veszítettük el. MSZMP Miskolc városi egészségügyi bizottsága, B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya fi kuvaiti purfauieuli delegáció tárivalásai Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Országházban fogadta Kuvait nemzetgyűlésének küldöttségét. A megbeszéléseken részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke is. sápi! izraeli kivonulás Az izraeli tankok kivonulnak Kelet-Bejrútból, hogy helyüket a nemzetközi ellenőrző erők olasz egységei foglalják el. A lakosság megkezdte visszatelepülését Kelet-Bejrútba. (Folytatás az 1. oldalról) Magyarországi benyomásairól szólva a nemzetgyűlés elnöke hangsúlyozta: — Őszintén meg kell mondanom, meglepett mindaz, amit országukban tapasztaltam. Megítélésem szerint korábban nem volt hiteles képünk Magyarországról; ezt az országot, az itt élő népet, megismerni csak a személyes látogatás alkalmával sikerült. Azok a benyomások, amelyek a magyar mezőgazdaságról, az iparról — s a kormányzat képviselőivel folytatott megbeszéléseink is ezt erősítették meg — kialakultak bennünk, azt jelzik, hogy a magyar nép együtt halad a korral, mindent megtesz azért, hogy az ország fejlődjön, s az életkörülmények napról napra javuljanak. Alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy a magyar valóban vendégszerető nép, vendéglátóink őszinte tárgyaló- partnerek. Végezetül Mohammad Yousuf al-Adasani a két törvényhozó testület kapcsolatairól szólva kiemelte; — Mi éppúgy, mint magyar kollégáink, tagjai vagyunk az Interparlamentáris Uniónak. Az IPU tanácskozásain álláspontjaink mindig azonosak — és ez nagyon fontos tényező kapcsolatainkban. A magyar országgyűlés Európa egyik legrégebbi parlamentje, így együttműködésünk során számos tapasztalatot hasznosíthatunk a jogalkotással és a különböző, törvényhozással kapcsolatos kérdések területéről. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy a népképviseleti szerveink közötti közvetlen kapcsolat létesítése előmozdíthatja — és elő is fogja mozdítani — az állami intézmények, kormányszervek jobb együttműködését. Fiit: síié gázvezetMa (Folytatás az 1. oldalról) lap is vezércikket szentelt. Mindkettő — a jobboldali The Daily Telegraph és a konzervatív The Times — az Egyesült Államokat marasztalta el. A The Times szerint az ügy egyik tanulsága, hogy a nyugat-európai vállalatok a jövőben óvakodni fognak az amerikai licencvásárlásoktól, hiszen azzal, hogy függővé teszik magukat amerikai cégektől, „túlságosan is sebezhetővé válhatnak az amerikai politika kanyarjaival szemben”. Az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium csütörtökön este „feketelistára helyezte” a Dresser Industries nevű amerikai céget, amelynek franciaországi leányvállalata, a Dresser-France, kompresszorokat adott el á Szovjetuniónak, valamint a Creusot— ' re francia vállalatot, amely . nlén részt vesz a szállításokban. Az intézkedés megakadályozza, hogy a Dresser Industries a jövőben alkatrészeket kapjon dallasi anya- vállalatától. Washingtoni források szerint a szankciókat mindazon amerikai vállalatok ellen érvényesíteni fogják, amelyek megszegik a Reagan- kormány embargóját. A kereskedelmi minisztérium szerdán pénzügyi büntetőintézkedéseket helyezett kilátásba négy nyugat-európai ország — Belgium, Francia- ország, Olaszország és Nagy- Britannia — ellen, amiért ezek az országok acéláruikat 2—26 százalék közötti állami szubvencióval szállítják az amerikai piacra, miközben az Egyesült Államok acélipara messze kapacitása alatt termel. Az NSZK-ra és Luxemburgra a büntetőintézkedések csak azért nem terjednek ki, mert ezekben az országokban az állami szubvenció két százalék alatt van és az Egyesült Államokba irányuló acélexportjuk nem jelentős. A gázvezeték-berendezésekkel kapcsolatos szankciók várhatóan tovább növelik a feszültséget az amerikai és a francia kormány között. Az NSZK kormánya szerdán hivatalosan közölte, hogy támogatja az érdekelt nyugatnémet, vagy nyugat-németországi cégeket a gázvezetékkel kapcsolatos szerződéses' kötelezettségeik teljesítésében. ■I Sajtóértekezletet tartottak szerdán késő este a Szaljut—7 űrállomás lakói a Moszkva melletti földi irányítóközpontban összegyűlt szovjet újságíróknak. Az újságírók első kérdése természetesen Szvetlána Sza- vickajához szólt, akitől közérzete iránt érdeklődtek. A világ második űrhajósnője elmondta, hogy a súlytalanság nem okozott számára különösebb meglepetést, szervezete jól és hamar alkalmazkodott hozzá. Közérzete változatlanul jó, élvezi az űrállomáson végzett munkát. Véleménye szerint semmi akadálya, hogy a jövő űrhajósnői sikerrel végrehajtsák a rájuk bízott feladatokat, s a távolabbi jövőben akár egész családok is tartózkodjanak az űrállomásokon. Leonyid Popov, Szavicka- ja parancsnoka, aki Valerij Rjuminnal 185 napot töltött a Szaljut—6 űrállomáson, dicsérte az elődjénél jóval kényelmesebb Szaljut 7-et. Elismeréssel szólt a tervezőkről, mérnökökről, akik a korábbinál sokkal kellemesebb körülményeket teremtettek a hosszú ideig tartó űrrepülések résztvevői számára munkájukhoz és szabad idejük eltöltéséhez. Az Anatolij Berezovojjal 105 napja a világűrben tartózkodó Valentyin Lebegye- vet arról faggatták az újságírók, hogy .nem .fáradtaidé el a több, mint háromhónanos munkától. A fedélzeti mérnök elmondta, hogy időnként természetesen éreznek fáradtságot, de a földi irányítás rendszeresen lehetővé teszi számukra, hogy kipihenjék magukat. A Veréb-akció résztvevői 1944. március 16-án, hajnalban, két óra tájban poty- tyantak magyar földre. A Halifax — amely, miután elvégezte dolgát, visszafoi-- dult, és Jugoszlávián át visszarepült Brindisibe — mindössze körülbelül 200 méterre repült a föld felett, amikor elsőként a 49 éves Duke ezredes kiugrott belőle. Mivel még sohasem ejtőernyőzött, ő maga csodálkozott a legjobban, amikor sértetlenül a földön találta magát. Két társa, aki előzőleg Algírban gyorsított kiképzésen vett részt, és így gyakorlott volt, követte. Majd a holdvilágos éjszakában máris felettük lebegett a negyedik ernyő. A rádióval. Ha Duke memóriája jobb, s nem Kádár Gyuláé, aki váltig állította, hogy rádió nem volt az érkezők felszerelésében, ellenkezőleg: ő bocsátotta rendelkezésükre a már előzőleg Törökországból be- csemoészett készüléket. Idáig minden a terv szerint történt. Azaz mégsem. Mert nem várta az érkezőket senki, márpedig a megbeszélés szerint, a magyar hírszerzés embereinek a környéken kellett volna tartózkodniuk. Duke ezredes és társai elásták az ejtőernyőket és más felszerelési tárgyaikat. A cserjésben elrejtették' a rádiót. Amikor világosodni kezdett, néhány kilométernyire felfedeztek egy templomtornyot. Amerikai egyenruhában indultak arra. A falura — egy negyedszázad múltán — Duke ezredes úgy emlékezett vissza, hogy Potourinnak hívták. Ennek alapján bizony nem lehet azonosítani sem a magyar, sem a jugoszláv térképen. A falu lakóinak segítségével próbáltak kapcsolatot keresni a magyar katonasággal. Nem nagy sikerrel. Többen ijedten faképnél hagyták őket, de aztán találtak valakit, aki beszélt valamit franciául, állítólag a háború előtt Párizsban volt pincér. Duke ezredes az előre elkészített mesével traktálta, vagyis azzal, hogy Titóhoz készültek, és rossz helyen értek földet, s most meg akarják adni magukat a magyar hadseregnek. A faluban azonban ezt nem tehették meg, mert semmiféle hatóság, még jegyző sem akadt. A volt párizsi pincér mindenesetre nagyon szívélyes volt a jövevényekhez. A falu lakói megvendégelték az amerikai egyenruhás tiszteket, bár alighanem senkinek nem volt fogalma arról, kiket kínál. A bőséges reggeli után Duke telefon után érdeklődött, hogy kapcsolatot teremthessen a legközelebbi magyar helyőrséggel. A .falucskában nem volt telefon. Akkor autót keresett, hogy behajthassanak a legközelebbi laktanyába. A faluban nem volt autó. Azt már tudták, hogy Nagykanizsa 12 kilométer’' re van. Ott van magyar helyőrség. S az OSS Balkánosztályának volt vezetője, az amerikai hírszerzés ezredese meglehetősen egyszerű megoldást választott, hogy a magyar hírszerző- koHágákkal kapcsolatba kerülhessen. Kitépett egy lapot a noteszából, néhány Pintér István dokumentumriportja: A Veréb is akció (4) sort írt rá: „A nagykanizsai helyőrség parancsokságának ! Alulírott amerikai tisztek, elhibázott ejtőernyős ugrással magyar terű-' leien értek földet. Tisztelettel jelentkeznek a magyar hadseregnél és a genfi nemzetközi hadifogolyegyezmény szellemében, a rendelkezésére bocsátják magukat.” A cédulát nevük, rangjuk és számuk feltüntetésével mindhárman aláírták, és egy biciklis parasztfiúval beküldték Nagykanizsára. Az eredmény ezúttal nem maradt el. Igaz, hogy még nem a magyar VKF/2 emberei érkeztek, hanem egy szakasz katona, egy százados parancsnoksága alatt. A katonák körülvették azt az épületet, amelyben az amerikaiak vendégeskedtek, s a parancsnok pisztollyal a kezében rontott az amerikaiakra. Az amerikai tisztek felugrottak, tisztelegtek. Erre a magyar százados zavarba jött, áttette a fegyvert a bal kezébe, jobbját pedig tisztelgésre emelte. Nunn kapitány németül tudott vele beszélni. Ö tolmácsolta az ezredes szavait: csak egyenlő rangú tisztnek hajlandó megadni magát. Ahhoz is ragaszkodik, hogy angol tolmáccsal érintkezhessék Az érkezés vele. Szegény százados nem tudta, hogy mitévő legyen, de szerencsére nem is rá várt a dilemma megoldása. Üjabb egységek és magasabb rangú tisztek érkeztek Nagykanizsáról. Mindenekelőtt átkutatták azt a területet, ahol az amerikaiak' földet értek. Nagy örömükre, megtalálták az elásott felszerelést. Többek között azokat a tartályokat is, amelyekben Duke-ék a szükség esetén vesztegetési ajándéknak szánt, s akkor még Magyarországon ismeretlen nylonharisnyákat, valamint töltőtollakat, karórákat, konzervkülönlegességeket tárolták. „Természetesen” az utolsó szálig mindennek lába kelt. Most már elérkezett volna az ideje annak, hogy a jelenlevő legmagasabb rangú magyar tiszt, egy alezredes intézkedhessék. Ekkor azonban váratlanul megjelent egy átlagnál magasabb termetű, civilruhás férfi. Sportkocsival hajtott a helyszínre, azonnal kiugrott a kocsiból, átfurakodott a bámészkodók tömegén és Duke ezredeshez lépett — Király repülőőrnagy vagyok — mondta kifogástalan angolsággal —, ttj- szászy tábornok küldött, tudunk érkezésükről. A hivatalos procedúrán, nyilvántartásba vételükön át kell esniük, nehogy valaki gyanút fogjon. Utána Budapestre megyünk, ott már minden rendben lesz. A civilruhás sportkocsiján vitte az amerikaiakat Nagykanizsára. Útközben közölte, hogy a VKF/2-nél szolgál, ő kapott parancsot az amerikai misszió fogadására. Egyébként Kanadában volt pilóta, onnan tud jól angolul. — Én vártam önöket, de aztán, mert két órát késtek, gondoltam, hogy már egyáltalán nem jönnek — mondta —, ezért mentem be Nagykanizsára, aludni. Ahogy felkeltem és megborotválkoztam, hallottam, milyen nagy riadalom van a laktanyában, mindjárt rájöttem, hogy csak önökről lehet szó. Most már mindegy, a fő az, hogy találkoztunk. Persze, most már, mert ennyien tudomást szereztek az érkezésükről, úgy csinálunk, mintha valóban hadifoglyok volnának. Ez az egy-két nap már nem számít. Duke közölte Királlyal, hogy rádió adóvevőt is hoztak magukkal, kint hagyták a répaföldön egy bokorban, s azt a kutatók szerencsére nem találták meg. Király erre beültette Suarez őrnagyot a sportkocsijába és behozták a készüléket. A Veréb-akció parancsnoka azonnal meg akarta hívatni Algírt, hogy jelentést tegyen sikeres megérkezésükről, de Király őrnagy lebeszélte. Azt mondta, hogy az adást lehallgatnák a németek. Majd később, alkalmasabb helyről és időpontban. A derék őrnagy egy szót sem szólt az amerikaiaknak arról, hogy milyen nagy izgalomban van egész Magyarország. Már lépten-nyo- mon arról beszélnek az emberek, hogy Magyarország hitlerista megszállás küszöbén áll. A VKF/2-nek nagyon pontos értesülései vannak a német megszállási tervekről. Éppen a nagy riadalom miatt készítették ilyen felületesen elő Duke-ék fogadtatását is. Ami azt illeti, az egész Veréb- akciót talán legjobb lett volna lemondani. Fel is vetődött a gondolat, de aztán elvetették. Kállay Miklós Szombathelyi Ferenc még mindig bizott abban, hogy a megszállás elkerülhető. S különben sem akartak rossz pontot szerezni az amerikaiaknál. Allen Dul- lesék még félreérthetik a dolgot, s úgy tűnhet szemükben. mintha nem akarnának együttműködni. Abban az esetben pedig, hogyha a Veréb-akciót lemondják. de a német megszállás mégsem következik be, egyenesen kinos lenne az ügv. (Következik: Érthetetlen dolyok.)< \
