Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-26 / 199. szám
T982. augusztus 26., csütörtök ESZAK.MAGMRORSZAG 3 0 Elvétve ma is hallani még olyan véleményeket, hogy városi ember számára a telek, a hétvégi ház nem más, mint státusszimbólum. Magyarán szólva: fel vágás, elkülönülés a többségtől. Lehet: akad elvétve olyan ember, akire a bírálat — mert a megszólás, leszólás annak tekinthető — ráillik. Aki csak azért épít „kacsalábon- forgót” százölnyi telkén, hogy az övé legyen a leg- különb. S ahol nincs az épület, ott fű, esetleg néhány szál virág van. Azonban a városban élő telektulajdonosok többsége nem különc, nem „villatulajdonos” és fűtermelő, hanem a szabad idejét termelő munkára, zöldség- és gyümölcstermesztésre fordító ember. S a telekre azt is nyugodtan lehet mondani: háztáji gazdaság. Ha a megyét járja az ember, Sátoraljaújhely, Sárospatak közvetlen közelében — de ritkábban elszórva To- kaj-Hegyalja egész területén igen sok hat-nyolcszáz négyszögöles szőlőtáblákat lát, rajta csinos kis házakkal, kis borházakkal. Tulajdonosai a közeli városban és a távolabbi nagyvárosban, megyeszékhelyünkön: Miskolcon élő emberek. Olyanok, akik a hétvégeket, szabadságuk jó részét az egykoron parlaggá vált, elöregedett szőlőterületek felújítására fordították és fordítják. Hasznosítják természeti értékeinket. S ha jó a termés, a szőlő, a must egy részét eladják. Szükség van rá országon belül és országunkon kívül. Miskolc környékén pedig szinte tobzódik a háztáji gazdálkodás, a kiskertgazdálkodás. Egyes régi parlagterületekre: a Lyukóvölgyre, az Özugróra, a Tapolcai völgyre, a Pingyomra rá sem ismer, aki régen látta. Tele csinos kis házakkal, szőlősorokkal, gyümölcsfákkal. Egyik-másik területre nyugodtan lehet mondani: mintagazdaság! Sőt, egyre több olyan kert mellett megy el az ember, ahol a fák, a zöld- ségeságyások mellett a gazda állatokat: szárnyasféléket tart. Azt hiszem, az ilyen emberre már a legnagyobb rosszakarattal sem lehet igazul azt mondani, hogy amit csinál, azt bizonyos státus- szimbólum hatására, amolyan különcködésből teszi. Teszi, mert a szabad idejét jól, egészségesen akarja tölteni, teszi, mert örül a munkája látható, kézzelfogható eredményének. S tegye, mert' nem csak magának, hanem az egész közösségnek használ azzal, amit tesz. Nemcsak azért, mert megtermeli zöldségből, gyümölcsből a saját szükségletét. Nemcsak azért, mert ami fölösleg, azt esetleg eladja a ZÖLDÉRT, az áfész üzleteinek. Használ, és igen sokat azzal, hogy egyébként parlagon heverő, gyomot termő területet, az ország, hazánk egy kicsinyke területét gondosan, önszántából, jóakaratukig és jó kedvvel megműveli. Aligha hinné valaki, ha pontos adatok nem bizonyítanák, hogy Miskolcon az első fél év során csak a „Kertész Áruház” ötvenhárom és fél millió forint értékű vetőmagféleséget, kisgépet, növényvédő szert adott el, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat csaknem másfél ezer hízósertést, az áfészek igen sok szárnyast, tojást vásároltak fel. A háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztésére alakult miskolci operatív bizottság úgy értékelte a város kisgazdaságainak, kert- szövetkezeti tagjainak munkáját, hogy „a termelő, a kollektív jellegű tevékenység és az áruértékesítés egyaránt erőteljesen fejlődő, felfelé ívelő”. És ezek nem szép szavak, amelyek az operatív bizottság tagjainak tevékenységét akarják jó színben feltüntetni, hanem tények. Tény, hogy szakmai tanácsokkal, vetőmaggal és más dolgokkal segítenek a környező termelőszövetkezetek és a Nagymiskolci Állami Gazdaság is, s ezt az operatív bizottság, meg a kiskertszövetkezetek, szakcsoportok szervezik. Azonban mindez nem kárba veszett és csak néhány embernek nyújtott segítség. Mert a ZÖLDÉRT Vállalat, például 296 tonna zöldség-, 637 tonna gyümölcs-, és 246 tonna bur- gonyafelvásárlásra kötött szerződést a kistermelőkkel. Ez az áru tehát megjelenik a piacon, az üzletekben, segíti, javítja a város lakosságának ellátását. S. mindezek mögött igazi, kemény munka fekszik. Mint ahogy ezt bizonyítja az első fél év során felújított, közel három kilométernyi út is, amelyet a zártkertekben a kiskerttulajdonosok és bérlők végeztek el, szállíttatták, terítették a követ, a zúzalékot. Ilyen most 1982-ben a háztáji gazdaságok helyzete a nagyvárosban. Egyre kevesebb a hasznosítatlan parlagterület. Ahol akad, gyor-' san felosztja, bérbe adja a tanács, s néhány hét múlva már látszik, hogy gazdája van. Egy év múlva már zöldség — négy-öt év múlva pedig az elültetett csemetéken már gyümölcs terem. Becsületes munkával. S ha nyári, őszi délutánonként estefelé egyik-másik telekgazdaság árnyas fái alól danászás hangzik, aligha lehet ezt úgy megítélni, mint a kocsmák, borkóstolók tájékáról gyakorta hallható ordibálást. Akik a termő hétvégi gazdaságokban mulatnak, saját termésüket fogyasztják általában. S nem egész napos italozás, kocsmázás, hanem a szabad időben végzett napi háztáji munka után teszik. Megérdemlik!... Barcsa Sándor Korszerű juhászat Tarcalon (Folytatás a 2. oldalról) hatezres anyajuhtelep (négy darab 24 állásos Alfa Laval fejőházzal), egy növendéktelep (megfelelő kosnevelővel), s egy 2450 férőhelyes hizlalótelep épült fel. Ehhez meg kell valósítani egy 8 kilométeres üzemi utat, amelyre mint zsinóron a gyöngyök, vannak „felfűzve” a telepek. A , takarmányt a telepek mellé telepített 930 hektár intenzív, s kétszáz hektár felújított legelőről biztosítják. Az épületeket saját építőbrigádjuk kivitelezésével építették fel, szerelték össze, így nemcsak azt érték el, hogy az eredeti költséggel szemben tíz százalékkal olcsóbban készültek el, hanem a tervek apróbb hibáit, jó ötletekkel építés közben kijavították. A beruházás éppen méreténél fogva lehetőséget biztosított a tervezőknek sok új elképzelés papírra vetésére. így az országban egyedülinek mondható a hizlalótelep, hiszen a battériás technológia, automatizált etetéssel, itatással párosítva, nagyon kedvező eredményeket biztosíthat. Például egy kilogramm húst, az országos 5,5 kilogramm táp helyett, 3,7. kilogramm tápból állíthatnak elő. A hizlalási idő húsz nappal megrövidül, így évente hatezer pecsenyebárány helyett tízezret szállíthatnak el a telepről. Egy hasonlóan korszerű technológiájú hizlaldáról — hétmillió forintba kerülne — most folynak a tárgyalások a megyei húsipari vállalattal. A szövetkezetben nem hagyják figyelmen kívül a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepét sem. így kevesebb férőhelyet kell építeni, s az idén például háromezer bárányt helyeztek ki hizlalásra. További tízezer férőhelyet nyerhetnek nyáron hasonló célra, amikor az anyákat legelőre hajtják. Az egész megyéből vásárolnak fel tejesbárányokat, hogy az évi 30 —35 ezer pecsenyebárány felhizlalását biztosítani tudják. A beruházás lehetővé teszi — s élnek is vele —, hogy bátran kísérletezhessenek. Lényegében az újszerű hizlalda is egy próbálkozás, mint az a kísérleti épület, amelyet az AGROBER tervei alapján valósítanak meg. A nagy kézimunka-igényű hatszáz férőhelyes hodály- ban, hárommillió forintos költséggel teljesen gépesítették a folyamatokat. A tar- caliak programja lényegében a kétkezi munka kiváltásán alapul. Ha sjkerül a tartás egészében megvalósítani, akkor az ország legkorszerűbb juhászati ágazatát mondhatják majd magukénak. Bár ez a hatalmas beruházás decemberben befejeződik, máris a fejlesztésén gondolkoznak. A korszerű Alfa Laval fejőberendezések segítségével, s a juhtej begyűjtésével már idén 120 ezer liter tejet tudtak átadni a hajdúböszörményi juhtejfeldolgozónak. Jövőre már 240 ezer liter tej eladásával számolnak, amelynek árbevétele 4,8 millió forint. Az elkövetkező években — különböző tejjhányú keresztezésekkel — tejtermelésüket az anyánkénti negyven literről nyolcvan literre emelhetik. Ugyanakkor az egész megyéből fel akarják vásárolni a juhtejet, mert ha az évi egymillió litert elérnék, akkor kooperációval tejfeldolgozó üzemeit aislíftanánáfc Rt Ezt: a szállítási távolságok rövidülése is indokolja, de legfőképpen a tokaj-hegyaljai pincék, amelyek rendkívül alkalmasak a kaskavál sajt előállítására. A hetvenmilliós árbevétel túlnyomó részét, így az évi 200—250 tonna kemény sajt, a jól exportálható kaskavál előállítása jelentené, amely a társulásnak hétmillió forintos tiszta nyereséget biztosítana. A „bőrgyár” megvalósítása jelentené a juhászat teljes vertikumának kiépítését. Mert a kényszervágásokból származó, vagy egyéb hulladékbőrök megmentése nagy értéket jelenthet. Ezért szerepel a tervekben a keverőüzem mellett — amely a takarmányozási költséget csökkentené — egy vágóhíd és egy bőrgyár létesítése is. A bőröket feldolgozás után a szövetkezet varrodájában alakítanák át különböző termékekké — ^így irhabundákká —, amelyek szabására, varrására a közeljövőben betanítják az asszonyokat. A tarcaliak terve kétségkívül nagyszabású. Megvalósítása még negyvenmillió forintot igényelne. Amelyre kétségkívül ma is lenne pénz, ha megszűnne az az értékesítési gond, amely a pecsenyebárányok hizlalásának gazdaságosságát nagymértékben rontja, s így az ágazat rentabilitását veszélyezteti. Alaposabb piacfelméréssel külkereskedőink még segíthetnének a helyzeten, s így az utolsó akadály is elhárulna olyan jó tervek útjából, amelyek a korszerű, belterjes juhászat megvalósítását tűzték ki cé lul... — kármán — Jövő januártól számítógép végzi majd az anyaggazdálkodást megyénk szénbányavállalatánál. A fiatal szakemberek már személyi adatnyilvántartási módul kialakításán dolgoznak. Fotó: Temesi László Eszköz az eredményesebb munkához Törékeny termetű, legfeljebb 25 éves fiatalasszony- ül a munkaasztal előtt, s gombnyomásokkal a televízió-szerű készüléket „faggatja”. Számunkra ismeretlen „nyelvezetű” kérdéséle és feleletek íródnak ki a képernyőre. — Programozó matematikus vagyok — feleli kérdésünkre Halász ZoUánné —, a debreceni tudományegyetemen szereztem a diplomámat. Korábban, ez év április közepéig, a MÁV Számítástechnikai Központban dolgoztam. Abban a reményben jöttem ide, hogy a végzettségemnek megfelelő feladatokat kapjak és szakmailag tovább fejlődjek. Berentei központi szénosztályozó irodaépülete, második emelet. Itt, néhány helyiségben rendezkedett be a Borsodi Szénbányák Vállalat szervezési és bányagazdasági osztályához tartozó számítástechnikai csoport Tagjai harmincán vannak, csupa fiatal ember. Közös bennük az új iránti fogékonyság, a tenni akarás. Tudják, sokat vár tőlük a munkáltatójuk, s ők készek éjjel-nappal dolgozni, csakhogy megfeleljenek a számukra érdekes, .a szénbányavállalat számára ma már nélkülözhetetlen korszerű munkamódszernek. .— A Borsodi Szénbányák 1974-től vesz részt a számítástechnika alkalmazását megelőző előkészítő tevékenységben — mondja Károly István csoportvezető. — Két évvel ezelőtt értek meg a feltételek a saját elképzelések megvalósítására. Mindössze két fővel megalakult a számítástechnikai csoport, elkészült a számítástechnikai program és a középtávú terv. Eszerint a BSZV az iparágon belül a számítógépes termelésirányítási rendszer kifejlesztésének és alkalmazásának bázisvállalata. Más szénbányavállalatok más rendszer kimunkálását végzik, s a végső cél egy egységes rendszer kialakítása. Felvetődhet a kívülállóban a kérdés: miért van szükség számítástechnikára a szénbányászatban? Elvégre az aknák mélyén csak szenet termelnek, ez a munka pedig sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint például az automatizált gépgyártási technológia. Nos, tudni kell, hogy a Bomsodi Szénbányák hazánk legnagyobb mélyművelésű szénbányavállalata, melynek kollektívája jelenleg is mintegy 5,2 millió tonna szenet ad évente a népgazdaságnak. A x jövő feladatai még nagyob- v bak lesznek, s a több szén kitermelése a jelenleginél is nagyobb termelékenységű munkahelyeik és aknák kialakítását teszik szükségessé. Egy adott döntés tehát, számottevő eredményt hozhat, avagy jelentős kárt akozhat, A helyes döntéshez friss, naprakész információkra van igénye a szakembernek, s ez csakis számítógépes rendszer útján biztosítható. Vagyis, a számítógép a termelőerő két alapvető elemének, az emberi munkának és a termelőeszközöknek a még hatékonyabb alkalmazását teszi lehetővé. — De csak akkor — figyelmeztet a fiatal csoportvezető —•, ha abba helyes adatok vannak beprogramozva. Ezért sikeres használatához előzőleg korszerűsíteni kell a szervezést, a vezetésit, az irányítást. Mert a számítógép bármennyire is gyorsítja, pontosítja az adatfeldolgozást és -szolgáltatást, csak eszköz az eredményes munkához. A számítógépet az embernek kell a rendeltetésének megfelelően alkalmaznia. Azt mondja a szakember, hogy egyedülálló, úgynevezett közvetlen kapcsolatai számítógépes rendszert akarnak kiépíteni. Ennek lényege, hogy a maga display munkahelyén dolgozó adminisztrátor, vagy termelésirányító gombnyomásokkal bármikor hívhatja a könyvtárazott .adatrögzítő programokat, illetve kezdeményezheti különböző adatoknak a feldolgozását. Leegyszerűsítve fogalmazva: a számítógép az el- icépzelések értelmében úgy segíti majd az emberek munkáját, akárcsak a számológép, persze jóval korszerűbb formában. — A számítógépes rendszerünk „agya” egy R—15-ös, közepes teljesítményű gép lesz, melyet előreláthatóan ez év végén, vagy a jövő év elején helyezünk üzembe a vállalat miskolci központjában — ismerteti az, elképzeléseket Károly István. — Ehhez csillagszerűen kapcsolódik majd az öt legnagyobb termelőegységhez telepített kis teljesítményű SZM—4-es számitógép. Az egyes gépek telefonvonalon lesznek összekapcsolva. Az első SZM—4 típusú számítógép az elmúlt év novemberében érkezett meg hozzánk, s szükség- megoldásként itt, a berentei szénosztályozóban helyeztük üzembe. Jelenleg különféle alprogramok modulját készítjük, mi úgy mondjuk: „tanítjuk” a gépet. A következő ilyen számítógépet Lyu- kóbánya kapja, s a jövő év végétől már ez a gép segíti az. akna diszpécser' rendszerű termelésirányítását. A teljes program befejezését a VI. öteves terv végére tervezzük, s akkorra a jelenleginek a duplája lesz a létszámunk. A fejlesztés 66 millió forintba kerül, de a ráfordítás egy-két év alatt megtérül. Az aknáknál például számítógép regisztrálja majd a bányászok munkába állását s így elmarad a mostani időigényes névsorolvasás. Vagyis növekszik a munkára fordítható idő. A gép nyilvántartja majd a munkahelyek szerinti létszámot, s bánya- veszély esetén „javaslatot tesz” a riasztási és menekülési útvonalakra: azaz hozzájárul a biztonság fokozásához. A gép segíti a szállítás összehangolását, adataival előmozdítja az optimális energiafelhasználást, ésszerű módon „elosztja” a rendelkezésre álló munkásgárdát. Egyszóval: ahol számítógépet hasznosítanak a diszpécser- szolgálat ellátásához, ott növekszik a termelés, csökken a veszteség. Vállalati szinten tervezik az anyaggazdálkodás, a munkaügy, a pénzügy és a számvitel fáradságos munkájának számítógépre vitelét, s kialakítják a tervezés, az ásványvagyon-gazdálkodás alrendszerét is. — Az általunk építendő számitógépes rendszer a ma ismert legkorszerűbb — mondja végezetül Károly István. — Előrelátók vagyunk, gondolunk arra az időszakra, amikor ezek a gépek már elavulnak. A rendszer olyant lesz, hogy kis módosítással a korszerűsítés elvégezhető, nem kell tehát ismét súlyos millió forintokat a vállalatnak kiadnia. Kolaj László 40 ezer kacsa álnak iifid Tízezres törzsállománya van kacsából a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezetnek, így az évi tojástermelésük több százezer darabot tész ki. Ennek túlnyomó hányadát az olaszliszkai Gaz- dász Termelőszövetkezettel közösen fenntartott keltető- állomás által értékesítik, Emellett pecsenyekacsa-műveléssel is foglalkozik a sárospataki téesz. Kapcsolatban van a Debreceni Baromfi-feldolgozó Vállalattal, amelynek szerződéses alapon szállítanak pecsenyekacsát. A napokban 40 ezer pecsenyekacsát indítottak útnak Debrecenbe.
