Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG ÍO 1982. augusztus 14., szombat n am M- n £** pí - Mg* k,v í&V.C njj Lj {*/ tg*** jg| ff í& Va íb$ ''Ja •M iä A poroszlói tsz égyik vezetője fogalmazott a legegyszerűbben: nincs gazdája a tárolónak, ezért a sok baj. Persze, nagyon, jól tudja ő is, hogy éppen sok a gazda. Elsősorban a Közép-Tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság, de gazdája bizonyos szakaszoknak az Észak-magyarországi, valamint a Debreceni Vízügyi Igazgatóság, az Országos Horgászegyesület nemrégiben kapta meg a halászati jogot, Poroszlón ugyanakkor halászok — tehát nem sportból, hanem hivatásosan, megélhetésből vizet járók — is tevékenykednek a tárolón, köze van a tóhoz természetesen sokféle kötődéssel Heves megyének, Szolnoknak, Borsodnak, Hajdúnak, tanácsoknak, termelőszövetkezeteknek, rendőri szerveknek. A már említett, poroszlói tsz-vezető Kiskörén, nemrégiben megtartott értekezleten mondta el mondandóját. Ennek az érdekes értekezletnek a végén pedig nagyjából a következők hangzottak el: „Tudatosan nem- küldtünk senkinek írásbeli meghívót, csupán szóban kértük, jöjjenek el. Az értekezletről nem készül emlékeztető. Mi először és utoljára rendeztük meg ezt az értekezletet, szívesen leszünk ellenben résztvevői jövőre is, mint meghívottak. Most pedig kérem, addig is a résztvevőket, hogy a maga területén mindenki tegye, amit tehet, mert különbem pár év múlva szégyenünkben bebújhatunk ebbe a szép víztározóba.” Kié ss fóroSo? Aki pedig a fentieket elmondta: az értekezlet szervezője, elnöke, a Belügyminisztérium egyik alezredese. Rendőrök szervezték a tanácskozást, más szervek kérésére, más szervek közreműködésével és ez — a rendőri szervezés, aktív közreműködés — talán már sejtet valamit a gondokból. Ezekről a gondokról szólt a rendőr alezredes, az Országos Vízügyi Hivatal, valamint a helyi és a már felsorolt többi vízügyi igazgatóság képviselője, a MOHOSZ megbízottja, az érintett megyék horgász intézőbizottságainak vezetői, rendőrkapitányságok tisztjei. A sok kilométernyi hoszszú gáton járunk, nézzük^ a néznivalókat, mindenekelőtt a szép vizet, a hatalmas tárolót. Melyet azért építettek meg, hogy 1. árvízvédelmi célokat szolgáljon,. 2. öntözni lehessen hatalmas területeket a vizéből, 3. megkönnyítse a hajózást, 4. a víz energiáját hasznosítsa. Ezekben foglalható össze — a fenti sorrendnek megfelelő súllyal — a tó feladata, célja. Szükséges tehát mindenekelőtt ezekre figyelemmel lenni, biztosítani, hogy a tároló megfelelően szolgálja azokat a feladatokat, amelyekért megépítettéle és nyolc évvel ezelőtt átadták. Nem mellékes: a környezetvédelmi munkákra, a víz minőségének védelmére évente a vízügy, 40 (!) millió forintot fordít. A vízügyesek határozott fellépése a tó biztosítása érdekében érthető. Érthető viszont az is, hogy ha már itt csillog, hullámzik egy ekkora területű víz, hát mind- ahányan kíváncsiak vagyunk rá. Horgászok, halászok, kirándulók, sátorozók, csellengők, bóklászók, csendet keresők, társaságot kedvelők, vízi madarakra leskelődők, für- dőzők, napozók, és jönnek persze a csövesek, a „honnan mit lehet elemelni”-le- sők, jönnek az ilyen 'gyűjtőhelyekre a tolvajok, a vere- kedősök és mindenféle népek. Természetesen ez utóbbiak vannak a kevesebben — jól is állnánk, ha ők lennének többségben, de ezt a rend kedvéért mindig le kell írni — úgyannyira jönnek a tóhoz az ország minden részéből, hogy számuk most már gyakorlatilag minden évben megduplázódik. Mert végül is ez a tó: mindahá- nyunké. Mindenkinek joga van eljönni, megnézni, itt időzni. Joga. Éehetősége már kevésbé. Először is: a töltésen nem szabad közlekedni, csupán segédmotorkerékpárral, kerékpárral és gyalogosan. A töltésnek ugyanis magától értetődően a védelem a feladata, jó állapotban kell lennie. (Csupán bizonyos, rövidke szakaszokon engedélyezett a közlekedés, ezekről a helyszínen lehet tájékozódni.) Hol szabad hát közlekedni? Úton lenne szabad, de út nincs. A tsz elnöke elkeseredetten vette tudomásul, hogy a vízügy lekergeti a gátról a forgalmat, így majd a szövetkezet földjein jönnek-mennek a népek. A tsz évi 4 millió forintot fordít a meliorációs munkákra, egyáltalán nem hiányzik még a nagy forgalom a lu- cemaföldeken, kukoricatáblákon stb. Megoldásnak a szervizút kínálkozik. Ezt persze, meg kell előbb építeni,’ Az út az üzem (vízügy) területén lenne, de elérne minden csónakkikötőt, táborozó helyet is. Pénz kellene hozzá. És a pénz nem csupán a vízügytől, a tanácsoktól ke_ rülhetne ki, hanem beszállhatnának a horgászok is. (Az utóbbi évben a területi engedélyek száma megháromszorozódott, ezeket az engedélyeket nem ajándékba kapják a horgászok.) Áz abédszalóki ember milyen körülmények között tölti itt az idejét. Kemping, kellő módon felszerelt táborozóhely tehát még ma sincs és ez a másik nagy gond. A sátrak persze, itt is, ott is virítanak, hiszen valahol csak föl kell ezeket verni. A tájékozatlanabbak a tó kisebb szigeteire verik fel, nem tudván, hogy ezek a szigetek bizonyos idő után víz alá kerülnek, mivel a tó vízszintje változó, ilyenkor aztán van kapkodás, ijedelem és — életveszély. A hulladék elhelyezése szintén nem megoldott. Sok a szemét, mert csak kevés jó érzésű ember gyűjti a saját szemetét zacskóba, zsákba, hogy elvigye innen. Büntettek már meg azért is néhány embert, mert a gépkocsijukat a tóban mosták. A csónakkikötők szintén a gondokat szaporítják; Jelenleg mindenki oda „telepíti” a saját maga eszkábálta, vagy éppen tisztes megépí- tésű csónakját, ahová kedve tartja. Nyilvánvaló, hogy itt is rendet kell teremteni. Legyen elsődleges kötelesség a csónaktelepítési szándék bejelentése, illetve a megfelelő kikötők kijelölése, ha szükséges, kiképzése. Akárcsak a fürdőhelyeké is. Ebből szintén Abádszaloknál láttunk jó példát. A vízszint marad kemping Messziről nézegetjük az abádszalóki kempinget. Nincs miért közelebb menni, mert még csalc a kerítést látjuk, a kemping az idén nem készül el, talán majd jövőre. Nagyon jó lesz, ha elkészül, még jobb lenne, ha több is készülne. Mert szinte hihetetlen: nyolc évvel a tó elkészülte után, nincs táborozóhely, kemping, mindenki ott tanyázik le, ahol éppen kedve tartja. Amolyan megtűrt. táborozóhelyek vannak, melyek persze, a legelemibb követelményeknek sem felelnek meg, márpedig egy víztározónál egyáltalán nem mindegy, hogy a sok ezer A víz szintje 2000-ig nem változik, nagyjából marad, mi jelenleg van. Sokminden másnak ellenben változnia kell. Jelenleg gyakran előfordul, hogy bandákba tömörült suhancok megverik a halőrt, ellopják a varsákból a halat, a horgászoktól is a zsákmányt, a tsz földjeiről, amit lehet. A jelenleginél több rendőr nem jut a területre, mert nincs több. Halőr, gátőr sem igen lesz több, de: lehetne önkéntes rendőr minden arra alkalmas gátőr, halőr, és ebben a minőségében már joga lenne szólni nem csupán a horgászokhoz, hanem másokhoz is. . A gáton továbbra sem szabad közlekedni, ez nem is várható. (Érdemes lenne megvizsgálni azt a jelenleg kinn levő 140 valahány engedélyt is, mert nem biztos, hogy valóban indokoltan, jogosan használják tulajdonosaik.) Az út megépítéséhez, a kikötőkhöz, a kempinghez, a táborhelyekhez viszont nem elég az örökös „kell”, az örökös követelésen kívül segítségre, összefogásra van szükség. Mindazoknak az összefogására, akik használják, élvezik ezt a vizet (prlska) Rojtvény Csigavonal Ha az ábra mértani középpontjából kiindulva, csigavonalban haladva olvassátok össze a betűket, egy mai magyar író nevét kapjátok eredményül. Ki az fró? A megfejtéseket nyílt levelezőlapon, augusztus 18-ig küldjétek be-! Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejté^ se: Móricz. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek: Balogh Szilvia, Miskolc, Augusztus 20. út 1., 3527, Király Tünde, Vizsoly, Ady út 11., 3888, Harsányi Zsolt, Bocs, Szabadság út 1., 3574; Horváth Csilla, Muhi, IV. Béla út 28., 3552, Kovács Andrea, Taktaharkány, Akácfa út 7., 3922, Hajdú Krisztina, Alsózsolca, Gagarin út 27.', 3571. A könyveket postán küldjük el. Kína Kadreva, Egy augusztusi éjszakán az égről lehullt egy csillag. Valamelyik merész csillag lehetett, amelyik megunta, hogy folyton az égen álljon, vagy egy nagyon jó csillag, amelyik azt kereste, hol tehetne jót. Sokáig esett lefelé, és a haját összefonó szalag szerpentinként lebegett utána. A gyerekeik kiszaladtak, hogy lássák. Minden gyerek azt szerette volna, hogy a csillag az ó tenyerébe hulljon, hogy a homlokára tehesse, mint valami szentjánosbogarat. De a csillag, akár egy ünnepi rakéta, földöntúli sebességgel suhant, egyenest a Fekete-tenger felé. — Ah, még tán elérem! — kiáltott föld a Hold, és holdas csónakjával leereszkedett a tengerre, hogy a csillagot elfogja, és visszavigye az égne. De mielőtt a csónak ezüst- holdas orra elérte volna a hullámokat, a csillag lehullott Oda esett, ahol legmélyebb a tenger, és eltűnt. A gyerekek összegyűl tek a parton, és kiabálni kezdtek, de a csillag nem felelt. Altkor a jó öreg Hold csónakjába szálltak, de hiába hajókáztak és nézelődtek, sehol sem láttak fényt. A csillag nem volt sehol. A gyerekeit nem tudták, hogy ő tovább folytatta útját a hullámok alatt. • Kíváncsi halak siklottak köré és csodálkozó halszemek bámultak rá, de a csillag rájuk vetette csillagmosolyát, és egyre mélyebbre merült a tenger hideg és csendes vizébe. . • Sokáig haladt, igen sokáig. A gyerekek már rég elmen telt a partról, a Hold már régen visszatért csónakostul az égre, az éj nappalba fordult, de a csillag csak merült lefelé. Körülötte a tenger egyre sötétebb lett, hisz a csillag a tengermély örök éjszakájába ereszkedett. Időről időre néhány tengeri pók bukkan t föl mellette, megállt, mintha mondani akarna a csillagnak valamit, majd elindult fölfelé. Lejjebb már tengeri pókok sem voltak, és a csillag egyedül úszott a fekete vízben. Legvégül elérte a tenger fenekét. A fagyos és halott tengerfeneket, ahová eleddig sohasem hullott csillagfény. A csillag megállt olt lent, és körülnézett. Még a végtelen világűr legtávolibb és legsötétebb zugában sem látott ennél tömörebb sötétséget. — Jó, hogy lejöttem — mondta magának. — Itt valóban más, mint az égen, de a csillag nem azért csillag, hogy ott világítson, ahol sötét van ? És föllépett egy sziklácská- na, hogy jobban lásson, és megvillogtatta a legerősebb sugarait. Körülötte átlátszóvá vált a víz. A tengerfenék lassan kivilágosodott az örök víz alatti éjszaka kellős közepén. Felemelkedtek a hatalmas és meredek víz alatti hegyek, és köztük úgy' égett és lüktetett a csillag, akár egy szív. Olyan tiszta, égi fényt árasztott, hogy a fodrosszoknyás medúzák, a fürge tengeri pókok, és az apró, félénk halacskák, és a macska- cápa, és a tőkehal, és a fűrészhal, és mindenki, aki a Fekete-tengerben lakott, rögtön meglátták. És szétfutott a hír, hogy lent a mélyben, • ahová idáig senki sem mert lemenni, megjelent egy csodálatos csillag. — Igazán csodálatos, hogy a tengerfenék már nem olyan szörnyű, és nem olyan szörnyű a víz alatti éjszaka — mesélték egymásnak a halak, és akár a madarak, rajokban igyekeztek a csillag felé. — Egészen, egészen csodálatos! — ámuldoztak a medúzák, és fehér fodros szoknyavitorláik mind mélyebbre ereszkedtek a vízbe. — Csodálatos! Csodálatos! — mutogattak erre meg arra a tengeri pókok. A csillag egy közönséges csillag volt, tán csak egy kicsit bátrabb vagy egy kicsit jobb... és valami jót akart tenni ... Migray Ernőd fordítása r k fSlWPS#! .. - , i 5 & J S-S ífi teL éff ma V tó Ä gyorsfagyasztást a 0 köznyelvben helytelenül mélyhűtésnek nevezik, mert a tartósítást nagyon alacsony hőmérséldeten végzik. Az eljárás lényege azonban nemcsak abban van, hogy a konzerválandó árut. „mélyen” a fagypont alá hűtik. Legalább ennyire fontos, hogy a fagyasztás gyorsan történjék. Amikor a hőmérsékletet a fagypont alá csökkentjük, akkor az élelem romlását elsősorban okozó mikroorganizmusok (penészek, élesztők és baktériumok) hatása gyöngül. A táplálékban levő nedvek megszilárdulásával pedig — mínusz 10 Celsius-fok alatt — működésük vagy megszűnik, vagy annyira korlátozódik, hogy már nem okoznak romlást. De a mikroorganizmusokat a fagyasztás csupán részben pusztítja el, tehát az élelmiszer nem válik csírát- lanul tisztává, sterillé. A fagyasztás gyorsaságának egyik célja éppen az, hogy a lehűlés olyan hamar következzék be, hogy a mikroorganizmusoknak ne legyen idejük a kis hőmérséklethez alkalmaz, kodniuk, ami életműködésük föléledésére vezetne. A gyorsfagyasztásnak más előnyei is vannak. E módszerrel az élelmiszersejtek falait megóvhatjuk a roncsolástól, s ezáltal az élelmiszer szerkezete, összetétele nem változik. Tudjuk, hogy amikor a víz megfagy, jégkristályok keletkeznek. Ha ez a folya- ■ mat lassan megy végbe, szép nagy kristályok képződnek. Csakhogy ezek az élelmiszer sejtjeinek falát áttörik, megsértik. Ellenben a hirtelen fagyasztással a sejtekben levő víz parányi, finom jégkristályokban, a sejteken belül fagy meg. Nincs idő roncsolást előidéző nagyobb kristályok képződésére, sem arra, hogy a víz a sejtet elhagyva, a sejt közötti térben fagyjon meg, s ott roncsoljon. A hússejtek fagypontja mínusz 0,G—2,2 Celsius-fok, a növényeké mínusz 0,4—6,7 között váltakozik. E hőfoko- ; kát tehát nagyon gyorsan kell elérni, de nagy mennyiségű hideget, főleg gyorsan, csak igen alaeson hőfokon lehet átadni. Ezért a gyorsfa- gyasztáskor általában mínusz 30—40 Celsius-fok körüli hőmérsékleten dolgoznak. Képünkön: az egyik legkényesebb élelmiszernek, a halhúsnak, gyorsfagyasztásra való előkészítését láthatjuk, hogy azután a hűtőláncon bármikor eljuttatható legyen a fagyasztótól a fogyasztóig.
