Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 << (Folytatás az 1. oldalról) tottak, élénk szellemi kapcsolat volt a magyar és a francia progresszió között. A magyar nép legjobbjai — Batsányi János szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor ma este a Kossuth téi'en a Marseillaise-t hallottam, eszembe jutott, hogy munkásmozgalmunk saját nemzeti himnuszunkon kívül jól ismerte a Marseillaise-t is. Ismerjük a francia nép hősies harcát a porosz militarizmus és a Hitler- fasizmus ellen. Tudjuk azt is, hogy Franciaország ma is az európai és a világpolitika jelentős tényezője. Ma is pozitív várakozással tekintünk Franciaországra, közvéleményünkben, népünkben mély rokonszenv él Franciaország és a francia nép iránt. Mi — „a másik fél” — egy kisebb lélekszámú nemzetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer éve él itt a Duna és a Tisza partján, s az utóbbi évtizedekben új országot, új társadalmat épít: a szocializmust. Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatokon kívül sok minden más is összeköti népeinket. Államközi kapcsolataink a történelem során nemegyszer bonyolultak voltak, most mégis örömmel állapíthatom meg, hogy a két ország és a két nép kapcsolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különböző társadalmi rendszerű országban élnek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, mégis úgy gondoljuk, hogy vannak közös érdekeink: mindenekelőtt az, hogy mindkét nép békében akar élni és békében szeretné élvezni munkájának gyümölcsét. Gazdasági kapcsolataink volumene még nem nagy, de azért megállapíthatjuk, hogy az utóbbi öt évben külkereskedelmi forgalmunk megkétszereződött Kapcsolataink kiterjednek az élet úgyszólván minden területére, beleértve ebbe a lakosság közvetlen kapcsolatait is. Meggyőződésem, hogy az Ön látogatása még nagyobb lendületet adhat a magyar— francia kapcsolatok fejlődésének. Az ön látogatása, Elnök Or, kiemelkedő jelentőségű a magyar—francia kapcsolatok történetében, hiszen francia államfő első ízben jár Magyarországon. A jelenlegi bonyolult világpolitikai helyzetben ez a látogatás — véleményem szerint — nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából jelentős. A nemzetközi politikában ma különböző törekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverkezési hullámot, gazdasági bojkottot, sőt akár kereskedelmi háborút is hozhatnak. Természetesen vannak pozitív erők is, amelyek a feszültség csökkentésére, a fegyverkezési verseny megfékezésére, a különböző tárTisztelt Első Titkár Ür, Tisztelt Elnök Űr, Hölgyeim és Uraim! Köszönöm Első Titkár Űr szavait. Mélyen átérzem annak a kiváltságos helyzetnek a jelentőségét, hogy itt vagyok Budapesten, Európa szívében, és hivatalban levő francia államfőként először léphettem magyar földre. Úh Európa hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az Önök nagy költője, József Attila'. Európa két része között valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Márpedig mi egy közös történelem, kultúra és civilizáció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok nagy jelentőséget magyarországi látogatásomnak. A franciák emlékeznek arra, hogy francia pápa küldte • koronát Szent Istvánnak, 6 sadalmi berendezkedésű országok közötti normális kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére törekszenek. Az emberiség többsége Európában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelkiismeretes és felelős politikusoknak, akik jelentős befolyással bírnak országaik életére, bármilyen társadalmi rendszerű országban dolgoznak, az a kötelességük, hogy népük óhaját és akaratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — ha lehet — két kézzel szavaz a békére és az enyhülésre. Szövetségeseinknek hű szövetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi helyzetben, még ha fontos kérdésekben véleményeltérések is vannak, nagy a jelentősége a kapcsolatok fenntartásának, a találkozóknak, a tárgyalásoknak, az eszmecseréknek, amelyek megköny- nyítik, hogy jobban' megértsük egymást és megtaláljuk egymás érdekeit, figyelembe véve a közös találkozási pontokat! A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés, a Francia Köztársaság a NATO tagállama. Ebből következik, hogy az Ön magyarországi látogatásának a kétoldalú kapcsolatokon túlmenő jelentősége van. Mi, magyarok azt valljuk: közös célunknak kell tekintenünk, hogy nagyobb, szilárdabb nemzetközi biztonságot teremtsünk a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ma reálisan ezt a célt lehet kitűzni. A gyümölcsöző, közös érdekeknek megfelelő, széles körű kapcsolatoknak vagyunk hívei. Meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Az ön magyarországi látogatása — bárhogy nézzük — Kelet- é Nyugat-Eu- rópa, Kelet és Nyugat találkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Mitterrand Urat, a Francia Köztársaság tisztelt elnökét régebbről ismerem. Nem először talákozunk, s többi francia vendégünk között is vannak, alakét nem először látunk. Az Elnök Űrral való korábbi találkozóimról és tárgyalásaimról — jómagam erről szólhatok — elmondhatom, hogy kellemesek az emlékeim: nyíltan, érdemileg, baráti légkörben, hasznosan tudtunk beszélgetni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk folytatni. Arra törekszünk, hogy vendégeink bepillanthassanak : népünk életébe, találkozhassanak a magyar társadalom különböző képviselőivel. Befejezésül Kádár János Francois Mitterrand és valamennyi francia vendég egészségére, a nagy francia népre, a két / nép barátságára emelte poharát. Anjouk uralkodtak Magyar- országon, s a kereszténység, a reformkor, az enciklopédis- ták, a szabadságharcosok mind-mind szoros szálakkal fűzték össze népeinket. Szent István és IX. Lajos egyaránt megalapozták nemzeteink jövőjét. De az Európa két távoli részén élő és sok tekintetben különböző Magyarország és Franciaország mégsem lépett elég szoros kapcsolatba egymással, s voltak idők, amikor viszonyunkat a szembenállás jellemezte. De beszéljünk inkább a máról és a holnapról. A magyar- országi kedves meghívásnak azzal a szándékkal tettem eleget, hogy viszontláthassam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az eredeti és bátor nemzettel, amely történelme során oly sokszor helytállt, hogy megismerjem azt az államot, amely az adott helyen és feltételek között szavát hallatva megbecsülést vívott ki magának, önnel, Első Titkár Űr, most harmadszor találkozom és munkásságának értelmét világosan látom. Mint ön is emlékeztetett rá, utazásomra olyan időpontban kérült sor, amikor a világ állapota és a vezető hatalmak közötti kapcsolatok helyzete súlyos aggodalomra ad okot. Több alkalommal is módomban állt kifejteni Franciaország álláspontját. Ez természetesen eltér az Önökétől, hiszen Önök is mindenekelőtt — s ki tenne ezért szemrehányást — saját nemzetük és szövetségeseik érdekeit tartják szem előtt. Mi is hasonló elvekből indulunk Ki, de a kor parancsa Önöktől és tőlünk is azt követeli, hogy keressük, miként tudnánk fokozatosan, de minél hamarabb hasonló nézőpontból szemlélni a világot. Franciaország sajnálattal állapította meg, hogy a folyamat, amelyet egy elfogadott kifejezéssel enyhülésnek neveznek, kárt szenvedett. Teljes mértékben értékelem azokat a jelentős előnyöket, amelyekkel -az enyhülés sok ország számára járt. Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jól ismerem a németeket és megértem az Önök törekvéseit is. Ki ne óhajtaná, hogy azok az egyensúlyi feltételek, amelyek lehetővé tették a tényleges egymás mellett élés gyakorlati megvalósulását, ismét érvényesüljenek. Erre van szüksége Európának, amelyben Önöknek és nekünk — másokkal együtt — lényeges szerepet kell betöltőn ünk. Franciaország ezen munkálkodik. Nem enged szilárdságából, ha törvényes érdekeiről van sző, ha veszélybe kerül a népek joga, hogy -maguk rendelkezzenek sorsuk felett, ha sérelem éri az emberi jogokat, de nyitott minden igazi párbeszéd előtt. Ragaszkodunk az egyensúly megőrzéséhez, mert tudjuk, hogy annak legkisebb megbomlása is háborúhoz vezethet. Le kell tehát mondani minden uralmi törekvésről, el kell utasítani, hogy bárki is erővel lépjen fel másokkal szemben. S ez a szabály mindenkire érvényes. Ne legyen sem kereskedelmi, sem kulturális háború, nem akarunk semmiféle háborút. A mai feszült helyzetben meg kell őriznünk mindazt, amit elértünk. Mindegyikünk a maga szövetségi rendszerében védelmezze a világpolitikai egyensúlyt. Kerüljük el, hogy azon a kis földrészen, amelyen élünk, túl sok fegyver halmozódjék fel. Kerüljük el a mások bel ügyeibe való beavatkozást. Ismerjük a legutóbbi világháború után kialakult realitásokat és természetes, hogy valamennyi európai nép önmegvalósításra törekszik. Eközben azonban szem előtt kell tartani, hogy ne tépjék szét azt, aminek egysége fontos és ne siettessenek olyan eseményeket, amelyeket kézben kell tartani. Mi ragaszkodunk a madridi konferencia folytatásához, s ahhoz, hogy sikeresen fejeződjék be. Nem mintha nem lennének szigorú észrevételeink bizonyos magatartásbeli megnyilvánulásokról, de ha azt akarjuk, hogy a helsinki tanácskozást követő értekezletek sikerrel járjanak, akkor először a helsinki záróokmányban foglaltaknak a megvalósítását kell elérnünk. A csomagok egy részét nem szabad útközben elveszítenünk, különösen, ha ezekben az emberi szabadság értékei rejlenek. Ügy véljük, hogy a madridi tanácskozás pótolhatatlan Európa számára, mert egyike azoknak a ritka helyeknek, ahol mindenki találkozik. Élénken helyeseltük — akárcsak Önök — a két jelentős genfi tárgyalás megkezdését, vagy ha úgy tetszik, felújítását. Az az óhajunk, hogy a tárgyalásokat komoly szándékkal folytatva sikerre vigyék. Ez mindkét fél érdeke, s a miénk is. A szükségletek és a törekvések e találkozása széles alapot nyújt a nemzetek, s a mi népeink közötti igazi politikai párbeszédre. Francia- ország világosan szokta kifejezni magát. Most is egyértelműen szeretném kijelenteni: Franciaország azt óhajtja, . hogy a párbeszéd legyőzze az ellentéteket. Ez a párbeszéd nyílt szókimondást feltételez, beleértve azt is, hogy mindenki tegyen eleget az emberi szabadság, a nemzeti függetlenség és a béke elsőrendű követelményeinek. A béke veszélyben lehet, és veszélyben van, ha a világ stratégiai színterén, vagy akár csak Európában tartósan felborul az egyensúly, kiváltképpen a fegyverzetek területén. Magyarországi látogatásomról szólva el szeretném mondani, hogy kíséretemben’ van a francia kormány négy jeles tagja, két kiváló parlamenti képviselő: a francia—magyar baráti csoportok vezetői, az irodalmi, a tudományos és a diplomáciai élet számos személyisége. Igaza volt, Első Titkár Ür, amikor azt hangoztatta, hogy ez a látogatás is bizonyítja készségünket az Önök országával folytatott párbeszédre. Magyarország — úgy véljük — természetes törekvéseinél fogva nyitott erre a dialógusra. Remélem, hogy nem az egyedüli ilyen keleteurópai ország, de valamelyikkel meg kellett kezdeni a látogatások sorát. Azt hiszem, hogy ez volt a jobb megértéshez vezető legrövidebb út. Tisztelt Első Titkár Űr, Hölgyeim és Uraim! Szeretnék néhány szót szólni kétoldalú kapcsolatainkról is. Ezek fejlesztésére törekszünk, hogy rendszeresebbek és gyümölcsözőbbek legyenek a kulturális cserekapcsolatok, egymás nyelvének oktatása. A magas színvonalú fordítások révén jól ismerjük Magyarország jelentős hozzájárulását a modem kultúrához. Találkozom néhány híres írójukkal, akiknek nevét határaikon túl is ismerik. Meg kell sokszorozni az üzleti kapcsolatokat, az ipari együttműködést, a közös kutatásokat, vagyis minden területen együttes erővel előre kell lépnünk. Ezt hazatérve én is figyelemmel fogom kísérni. Országaink között már több éve tart ez a kapcsolatépítés. Mégis van hol előrelépnünk, nem lesz nehéz megtalálni ezeket a területeket. Közöttünk igazi, de kissé elszenderült barátság van. Minden arra ösztönöz tehát bennünket, hogy szoros kapcsolatok épüljenek ki a belső szervezetét nyugodtan, folyamatosan fejlesztő Magyarország és Franciaország között, amelynek kormánya megvalósítja a népe által óhajtott változásokat. Erről beszélünk majd a következő két napon sorra kerülő tárgyalásokon. Meg kell vizsgálnunk. hogy a múltban mi akadályozta szándékaink sikerre vitelét, hogy a jövőben leküzdj ük az akadályokat. Még egyszer megköszönöm a meghívást, amely lehetővé tette ezt a látogatást. Kívánom, hogy tárgyalásaink kapcsolataink fejlesztésének újabb kiindulópontjait alkossák. Élve a tömegtájékoztatási eszközök adta lehetőségekkel, ki szeretném fejezni a Francia Köztársaság elnökének nagyrabecsülését a magyar nép iránt. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma ennek a népnek a vendége lehetek. Végezetül Francois Miter- rand Kádár János, Losoncz: Pál, a jelenlevők egészségére, a magyar népre, Magyarország jövőjére emelte poharát. Francois Mitterrand pohárköszöntője 1982. július 8., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról)-K, Erre utal Reagan amerikai elnök azon nyilatkozata, miszerint az Egyesült Államok a libanoni partoknál tartózkodó 6. amerikai flotta kötelékéhez tartozó tengerészgyalogságot Nyugat-Bej- rútba akarja vezényelni. Ezzel párhuzamosan Washington és Tel Aviv igyekszik elérni, hogy a palesztin szervezeteket és a PFSZ fegyveres alakulatait vonják ki Nyugat-Bejrútból, illetve utasítsák ki ezeket más arab országokba. Az amerikai elnök a libanoni belügyekbe való beavatkozás és a PFSZ széthúzásában való közvetlen amerikai részvétel terveit azzal kívánja leplezni, hogy az amerikai csapatok az úgynevezett soknemzetiségű erők részét képeznék. Mindezt annak a képmutató ámításnál«! az orvén, hogy — mint mondják — „megmentsék Nyugat-Bejrútot” és „helyreállítsák a közel-keleti békét”. A libanoni események alakulásából világosan kirajzolódik, hogy az Egyesült Államok az izraeli agressziót saját céljaira akarja felhasználni, és ez a fegyveres agresszió Washington és Tel Aviv előre eltervezett é* egyeztetett akciója volt. Mint arra a libanoni sajtó is rámutat, Washingtonnak ama kinyilvánított „készsége, hogy csapatokat küld Libanonba”, az izraeli beavatkozás keretében folyó események legveszélyesebb fordulata, súlyosan veszélyezteti Libanon szuverenitását és függetlenségét, a népek békéjét és biztonságát. A Bejrutot megszálló izraeli páncélosok árnyékában, gyermekével libanoni asszony megy át a „zöld vonalon", azaz az ivóvíztől megfosztott Nyugat-Bejrútból Keiet-Bejrútba. Elbioyt in! Rsa Kedden este Havannában elhunyt Raul Roa Garcia, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kubai Államtanács tagja. A neves kubai politikus 75 éves volt. Raul Roa Garcia volt e kubai forradalom győzelme után a szocialista útra lépett szigetország első külügyminisztere. Jelentős szerepe volt abban, hogy Kuba a különböző nemzetközi fórumokon sikeresen szállt szembe az Egyesült Államok Kuba-elle- nes ténykedésével. 1959-től 1976-ig irányította a kubai diplomáciát. 1976 után a kubai nemzetgyűlés alelnökének választották. Mafyar—aierikai filBÉins ggyeziéiy Szerdán a Magyar Tudományos Akadémia tudósklubjában Pál Lénárd, az MTA főtitkára és Richard J. Green, az egyesült államokbeli országos tudományos alapítvány tudományos, műszaki és nemzetközi ügyeiért felelős igazgatója a két intézmény közötti együttműködési megállapodást írt alá. Az öt évre szóló egyezmény közös kutatásokról intézkedik, és közös szemináriumok és ke- rekasztal-beszélgetések rendezését irányozza elő. A dokumentum aláírásánál jelen volt Tétényi Pál, a tudománypolitikai bizottság titkára és Harry Earl Bergold, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Magyarország a A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsa 1982. június 24-én egyhangúlag elfogadta Magyarország felvételét. Az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján Fekete Konvorteravafás Szerdán Dunaújvárosban felavatták a Dunai Vasmű konverter-acélművét. Az ez alkalomból rendezett ünnepi munkásgyűlésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Méhes Lajos ipari miniszter, megjelent Dimitrij Novikov, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi kirendeltségének igazgatója és Tadeusz Pietr- zak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A hat év alatt megvalósított Világbank tagja János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese július 7-én a Világbank alapokmányát aláírta. Ezzel hazánk a Világbank 143. tagországa lett. Dniiaólvárosban állami nagyberuházás kivitelezéséről Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója tett jelentést. Ezután Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után kitüntették a konverter-acélmű kivitelezésén kiemelkedő munkát végzett tervezőket, építőket szerelőket és a beruházás szervezőit.
