Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T982. július 7., szerda Gyermekeinkért Kettős kapocs A TIGÁZ miskolci üzemegységének kitüntetése Az oklevél és a plakett — bekeretezve — már felkerült a falra. A csak erkölcsi el­ismerést hozó kitüntetést nagyra tartják a TIGÁZ miskolci üzemegységében. Friss alapítású még ez a ki­tüntetés — Miskolcon csak egy van belőle az övéken kívül —, olyan kollektívák kaphatják meg, amelyek hosszú éveken keresztül pél­damutatóan sokat tettek a gyermekekért. Mit tett s mi­ért a TIGÁZ kollektívája? — ezt a kérdést jártuk kö­rül Sipos Ferencné Miskolc városi úttörőelnökkel, dr. Reisz Gyulánéval, a 8. számú Általános Iskola csapatveze­tőjével, hányái Lászlónéval, a miskolci igazgatóság cso­portvezetőjével és Katona Zoltánnal, a miskolci üzem­egység Igazgatójával. Dr. Reisz Gyuláné: Szom­szédvári kapcsolatokkal kez­dődött. A régi telephelyük közvetlenül az iskolánk mel­lett volt, így gyakran fordul­tunk hozzájuk segítségért. Cserébe felkínáltunk termet, ha szükségük volt rá. Katona Zoltán: A régi, kocsiistállóból átalakított üzemünkben nem sok lehe­tőségünk volt. Nekünk is jól jött, hogy átmehettünk az iskolába ... De ez csak a kezdet volt. A folytatás? A munkásszállónkon sokan él­tek öt-hat elemivel... Át­jártak a pedagógusok, vál­lalták az órákat. Van, aki így fejezte be az általános iskolát, és most kormányki­tüntetéses, legjobb dolgozóink egyike. Ezzel egyébként csak azt szeretném elmondani, a kapcsolatokból nemcsak az iskolának, az üzemnek is származnak előnyei. Egy szolgáltató üzemnek pedig sokszorosan. Nemcsak azért, mert esetleg tanulókat nyer­het magának, , véleményem szerint legalább ilyen fon­tos, ha nem fontosabb, hogy s gyerekeken keresztül neve­lődnek dolgozóink is. Lónyai Lászlóné: A 8-as Iskolával már tízéves az együttműködésünk. Később vettük fel a kapcsolatot az elsózsolcai nevelőotthonnal és a Kossuth Gimnázium­mal. Ügy gondolom, hogy a párt- és kormányhatározatok egyértelműen megszabják a feladatokat az üzemek szá­mára. S ezek a feladatok társadalmi felelősséget jelen­tenek. Végtelenül sok lehe­tőség van abban, hogy szo­cialista brigádvezetők, régi párttagok ellátogatnak a gye­rekekhez. S viszont is, ami­kor a gyerekek jönnek be az üzembe. Mi különben már tartottunk közös taggyűlést az iskola kommunista peda­gógusaival. A közös felada­tokat beszéltük meg, s alig­hanem ez is sokat segített a munkában. Hogy nyíltan, őszintén beszéltünk. Űjságíró: A miskolci üzem­egység és az iskolák kap­csolata azonban lényegesen túlnőtt azon, amit általában tapasztalhatunk az iskolák és az üzemek kapcsolatában. Gondolok itt a rendszeres üzemi foglalkoztatásra, ami lényegesen többet jelent, mint gazdasági kapcsolatot. Lónyai Lászlóné: Az isko­la, az úttörőcsapat 1979-ben keresett meg bennünket az­zal, hogy próbáljunk segíte­ni a gyermekek rendszeres foglalkoztatásában, a szor­galmi idő alatt. Nem volt könnyű megtalálni azokat a területeket, ahol értelmes, hasznos munkát tudunk ad­ni a gyerekeknek. Úgy, hogy az üzem életének egészével is megismerkedhessenek köz­ben. De sikerült Dr. Reisz Gyuláné: Túlsá­gosan egyszerű lenne csak azt mondani, hogy a tízfo­rintos óradíjból a gyerekek táborozni mehettek. Pedig ez is igaz. Dc^ ennél sokkal töb­bet hozott a konyhára, hogy a gyerekek nagyon sokat kaptak az itt dolgozóktól a munka szeretetéből, merem mondani szépségéből, felelős­ségéből is. Megfelelő embe­reket, a megfelelő módon állították gyerekeink mellé. Nekünk az volt a legna­gyobb meglepetés, ahogy el­érték, hogy az üzemben ne tehernek, hanem szép fel­adatnak fogják fel a gyere­kek ittlétét... Mondhatok persze példát is. Mindig vort munka a gyerekek számára. Vagy: mindenütt volt egy tiszta sarok, ahol tízóraiz­hattak a dolgozók. A gyerek ebből leszűrte: nem feltétle­nül jelent kultúrálatlan kö­rülményeket a munka. Katona Zoltán: Igaz per­sze, hogy egy szolgáltató üzemnél, ahol a családokkal szinte nap mint nap, állan­dó kapcsolatban kell lenni, lényegesen egyszerűbb meg­oldani az ilyenfajta besegí­tést a munkára nevelésben. Nekünk is feladatunk, hogy ne csak jó szakmunkásokat képezzünk, szakmunkásaink „viselkedni Is tudjanak”. A gyerekek nagyon sok infor­mációt hoztak be a mai csa­ládi szokásokról. Számolhat­juk ezt közvetett haszonnak. Bár nem hiszem, hogy ezeket a feladatokat haszonban kel­lene mérnünk. Újságíró: Az utóbbi idő­ben szerencsére egyre többet beszélünk arról, hogy a gyer­mekek nevelése nem az is­kola bel ügye. És teszünk is érte. Sajnos, még nem min­dig és nem mindenütt ele­get. Véleményük szerint hol lépték át az „anyagi kapcso­latok” bűvös küszöbét? Dr. Reisz Gyuláné: Ponto­san nehéz lenne meghatároz­ni. Folyamatosan bővültek a kapcsolatok, amelyekben pél­dául helyet kapott közös gyermeknapi ünnepség is, vagy az a lehetőség, hogy táborozhatunk a gázgyáriak hollóházi üdülőjében. Katona Zoltán: Ha azt akarjuk kapni a gyerekektől felnőttként, amit szeretnénk, nyilvánvalóan a családnak, a társadalomnak is meg kell adnia a segítséget a peda­gógusoknak. Ott, ahol s amit tud! A munkára nevelésben, de a hazafiságra nevelésben is vannak lehetőségei az üzemnek. Azzal, hogy effek­tiv munkát ad, jól szerve­zett munkát a gyerekeknek, példát mutat vagy hogy be­szél a múltról és a jelenről a találkozókon. Sipos Ferencné: Mi arra ösztönözzük úttörőcsapatain­kat, hogy nyitottak legye­nek. Az úttörőmozgalomban nagyon fontosnak tartjuk a társadalmi kapcsolatokat. A nevelésben szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Persze az az igazság, hogy az ilyen­fajta munka pluszenergiá­kat kíván, s mindkét fél ré­széről együttműködési kész­séget. A TIGÁZ miskolci üzemegysége évek óta nagy lelkesedéssel végzi ezt a munkát... Például szolgál­hatnak. Csutorás Annamária Ajóli iából A Napjaink júliusi számá­ban folytatódnak a hozzászó­lások a korábban indult, „A jövő magyar faluja” vitához. Ez alkalommal Tüskés Tibor és Szabó Sándor elemző hoz­zászólásait, valamint ugyané témakörben egy olvasói le­velet találjuk a lapban. A lapszám élén figyelmet ér­demel Braczkó István Nyit- nikék című írása, amelyben napjaink számos gazdasági­közéleti gondját, illetve azok fölötti meditációját adja közre. Igen nagy figyelemre számíthat Bartha Gábor Fő­nöknek lenni című riportja, Sugár Istvánnak az egri pin­cékről és az azokkal kapcso­latos gondokról és felada­tokról szóló írása, a Darvas József 70. születésnapja al­kalmából közreadott, Hegyi Imre írta emlékezés és Fá­bián Zoltán Darvas József szociográfiája című írása. Csorba Piroska gyermekval­lomásokban tükrözted szét­eső családok gondjait, „azt hiszik, hogy én gyerek va­gyok ...” című írásában. Fejes Endre drámáiról Tarján Tamás tanulmányát olvashatjuk Az író késsel ál­modik címmel. A százéves Somlyó Zoltánról Rónay László, Nemes Nagy Ágnes költészetéről Ambrus Kata­lin, a Megközelítés című an­tológiájáról Botlik József, négy új verseskötetről Cseh Károly, Herval Gizella ver­seskötetéről Józsa Fábián, Maróthy Zene és ember cí­mű tanulmánykötetéről Nem­esik Pál ír, s a Néprajzi dol­gozatok Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyéből című gyűjte­ményes kötetről is olvasha­tunk egy szignóval jelzett is­mertetést. Csorba Csaba ké­peket villant fel a diósgyőri vár múltjából, D. Szabó Ede Sulyok Gabriella, Sáros And­rás Miklós és Almásy Ala­dár korábbi miskolci kiállí­tásairól ír. Viga Gyula Móra Ferenc 1920. szeptemberi, Le- szih Andorhoz írt levelét is­merteti. Az első magyar új­ságról, a Magyar Hírmondó­ról Fenyő István emlékezik meg. Elbeszéléssel Marafkó Lász­ló, versekkel Pardi Anna, Józsa Fábián, Géczi János, Raffai Sarolta, Hatvani Dá­niel, Grandpierre K. Endre, Kulcsár Attila, Szenti Ernő, Parti Nagy Lajos, Milan Ru­fus, Lubomír Feldek, Gál Sándor, Bodnár István, Ga- lyó Géza, Horváth Gyula és Furman Imre, grafikákkal Mazsaroff Miklós és Feledy Gyula van jelen a Napjaink júliusi számában. „I baiászlácyek” a Hüteibin Budapesten, a Hilton-szálló Dominikánus udvarában július 1-én rendezték meg Joseph Haydn A halászlányok című vig- operájának premierelőadását. A képen: Ötvös Csilla és Bán- di János. Nyári program az SZKI-beii A Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza júliusban és augusztusban is várja a lá­togatókat szombat kivételé­vel hétköznapokon 11 és 19 óra, vasárnap 10 és 17 óra között. A vasárnap délelőtt továbbra is a legkisebbeké; a 10 órakor, illetve negyed 12-kor kezdődő vetítéseken közkedvelt szovjet rajzfilme­ket mutatnak be. délutánon­ként pedig iskolás korú gyer­mekek számára vetítenek orosz nyelvű filmeket. Kedd esténként a hagyományokhoz híven a legújabb szovjet já­tékfilmek bemutatóira kerül sor. A játékfilmek mellett változatlanul biztosítják a műszaki-tudományos munka­körben dolgozók, illetve a tanulóifjúság számára ma­gyarul beszélő népszerű tu­dományos ismeretterjesztő fil­mek tematikus bemutatását is. A Szibériát bemutató fotó- kiállítás július 20-ig, A szov. jet politikai plakát című (ár­iát július 15-ig, A Szovjet­unió népeinek grafikája című kiállítás pedig augusztus 1-ig várja az érdeklődőket. Három új tárlat nyílik ebben a hó­napban: A Szovjetunió autó­ipara, valamint Az űrkuta­tás és a vele foglalkozó tu­dományos munkák című ki­állítások július 17-től egy hó­napon át tekinthetők meg. Henisiereti gyijtiinika kim Az Ózdi Népművelési In­tézmények honismereti kö­rének gyűjtőmunkájáról, a honismeret után érdeklődő ózdiakat aktivizáló tevékeny­ségéről és e munka kiadvá­nyokban rögzített eredmé­nyeiről már írtunk lapunk­ban. Most ismét szólnunk kell róla. Két ok miatt is. Részben, mert megjelent az Ózdi honismereti közlemé­nyek című kiadványsorozat­ban Dobosy László munkája Ózd iskolái, oktatási intéz­ményei címmel, másrészt pe­dig, mert a honismereti kör immár negyedszer hirdette meg pályázatát. Először Dobosy László könyvéről néhány szót. A szerző neve aligha ismeret­len azok előtt, akik Borsod megye honismereti munkája iránt érdeklődnek. Most megjelent kötete nemcsak az Ózdon élő lokálpatriótának igen érdekes és értékes ol­vasmány, hanem az Ózdon működött és működő tanin­tézmények életének bemuta­tásával, az egyetemes ma­gyar iskolatörténethez is igen jelentős adalékokkal járul hozzá. A másfél száz olda­las könyvből megtudjuk, hogy jelenleg Ózdon 12 álta­lános iskola, két szakmun­kásképző intézet, négy kö­zépiskola, két egyéb iskola (kisegítő és zene), és felnőt­tek részére pedig egy álta­lános és négy középiskola funkcionál. A korábban volt ózdi iskolák közül megismer­hetünk 16 elemi, (i iparos- tanonc-, két közép- és két polgári iskolát, a dolgozók iskolái közül pedig általános iskolai szinten négyet, vala­mint tíz középiskolát. Az is­kolák fejlődését is bemutatja az elmúlt évszázad tükrében, és a XX. század első felé­ben, majd a felszabadulás utáni iskolatörténetet érzé­kelteti. Tekintettel arra, hogy ózd jelenlegi közigaz­gatási egysége számos kör­nyező települést magába ol­vasztott, igen érdekes átte­kinteni ezt a csaknem 200 esztendős iskolai fejlődéstör­ténetet, illetve a különböző iskolák megszűnésének kö­rülményeit, valamint a gyár fejlődése és az iskolai háló­zat fejlődése közötti össze­függéseket. A könyv nagyobb részében Dobosy bemutatja a működő általános iskolá­kat, szakmunkásképzőket, egyéb intézeteket, részletesen ismertetve azok jogelődjeit, történetét, tanulólétszámá­nak, tanteremszámának ala­kulását, valamint a felsza­badulás utáni vezetőit. Ha­sonló módon szól a külön­böző okok miatt az idők so­rán megszűnt tanintézetek­ről. Rendkívül sok összeha­sonlító táblázattal érzékelteti mondandóját, teszi azt szí­nesebbé, áttekinthetőbbé, kü­lön kiemelve a kohászat és az oktatás összefüggéseit, vé­gül 24 fotóval zárja ismer­tetését. Dobosy László köny­ve gazdag adattár, bőséges adalék oktatástörténetünk egy szakaszához. A korábbi években igen sikeres volt mindig az ózdi honismereti pályázat, és ezért hirdeti meg most újra az Ózdi városi Tanács mű­velődésügyi osztálya, a helyi népfrontbizottság, a KISZ városi és járási Bizottsága az Ózdi Népművelési Intézmé­nyek igazgatóságával karölt­ve immár negyedik alkalom­mal a honismereti pályázatot Ózd város és az ózdi járás közigazgatási területére vo­natkozó pályamunkákra. A pályázaton nyomtatásban még meg nem jelent művek­kel bárki részt vehet, akár több pályamunkával is, vagy kollektívák közösen készített pályázatával. Felnőtt és ifjú­sági kategóriában hirdeti meg a pályázatot, értékes dí­jakkal. A meghirdetésben el­mondják, hogy a pályázat jeligés, miként kell azt fel­szerelni, jegyzetanyaggal, egyéb -módon kiegészíteni. Beküldeni az Ózdi Népmű­velési Intézmények igazgató­ságához kell a pályaműveket, Ózd, Gyár u. 4. szám alá, 1983. február 25-ig. Bővebb tájékoztatást ugyanitt lehet kapni. Számunkra nem érdekte­len, hogy milyen témakörök­ben hirdették meg a pályá­zatokat. Ezek közül a leg­fontosabbak a KMP és a Magyar Tanácsköztársaság helybeli eseményével kapcso­latos eddig ismeretlen doku­mentumok,1 emlékek feltárá­sa és feldolgozása; interna­cionalisták és partizánok te­vékenységének, életútjának feldolgozása; kiemelkedő munkásmozgalmi személyek tevékenysége; egy termelő­szövetkezet története; a rost­növények termesztése és ha­gyományos feldolgozása; az ifjúsági mozgalom helyi szervezetei történetének be­mutatása; népdalok, gyer­mek- és ifjúsági játékok, a paraszti közösségből ipari kultúrába való 'átmenet íjtb. Természetesen nem sorol­hattuk fel a teljes tématá­rat, amely egyébként sen i lezárt, mert pályázni lehet a helytörténet és a néprajz körébe tartozó bármilyen téma feldolgozásával. Mégis figyelmet érdemel ez az ózdi újabb pályázat is, hiszen en­nek legjobbjai részt vesznek majd a jövő évi megyei nép­rajzi és helytörténeti gyűjtő- pályázaton, és bizonyára nem eggyel találkozunk majd, mint eddig» is, különböző helytörténeti-néprajzi kiad­ványokban. (benedek) ZSINEG Kapható: a Hermes szaküzleteiben, a Budapesti Agrokei Vállalatnál (Budapest XV., Cservenka Miklós u. 107.), a Könnyűipari Textilértékesitő Vállalat üzletében (Budapest V., Guszev u. 20—22.) és a gyártó vállalatnál, a Kender, Juta és Politextilnél (Budapest XIII., Váci út 189.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents