Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

1982. július 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 HONVÉDELMI VERSENY RUDABÁNYÁCSKÁN Ez évben kaptuk meg azt a klubhelyiséget, amelyet tagjaink társadalmi munká­ban újjávarázsoltak, s így a hagyományosan megrende­zésre kerülő sátoraljaújhe­lyi MHSZ-versenyre most Kudabányácskán kerülhetett sor. Az induló tíz csapat közül első lett a fehérne­műgyár, második Rudabá- nyácska csapata, a harma­dik pedig az ELZETT Mű­vek. A rendezvény nagy tet­szést keltett a fiatalok kö­rében, s mint mondják eh­hez hasonló versenyen a jövőben is örömmel venné­nek részt. Erre bizonyára lesz is lehetőségünk, hiszen a klub átvételével sok min­dent sikerült megoldani. Rendszeresen tudunk majd tartani MHSZ-ossze jövetele­ket, gyűléseket, s rendezvé­nyeink számát is növelni tudjuk. Mátyás János MHSZ, Rudabányácska NE CSAK BESZÉLJÜNK, TEGYÜNK IS... Évenként rendszeresen, többször is olvasom az Észak-Magyarországban, bogy „Tiszta, virágos Miskol- cért” indult mozgalom. Na­gyon sokan szeretik ezt a várost, s nemcsak azok, akik itt születtek, hanem azok is, akik csak rövidebb ideje él­nek itt, mert ide köti őket a munkájuk, a megélheté­sük. Én is ezek közé a csa­ládok közé tartozom. Hete­dik éve élünk Miskolcon, itt születtek, s remélem itt is nőnek fel gyermekeink, aki­ket szülővárosuk szereteté- re, megbecsüléséire akarunk nevelni. Igaz, nem lesz könnyű feladat, hiszen én is nap, mint nap látom —, hogy csak példaként említ­sem — az elhanyagolt, gid- res-gödrös, balesetveszélyes járdákat, s bizony nemcsak a mellékutcákon, de a nagy forgalmat lebonyolító Szé­chenyi utcán is. A bűzös, szemetes kapualjakat, az el­dobott cigarettacsikkeket, papírokat,- a seprűt csak igen ritkán látott, piszkos járdákat. Minden nyáron sikerült egy-két hetet üdülni, sőt párszor még külföldre is eljutottunk, hol szocialista országba, hol nyugatra. Leg­utóbb a Szovjetunióban jár­tunk, s bizony elfogott az irigység, amikor egy-egy város szép, tiszta utcáin sétáltunk. Sehol egy eldo­bott papír, vagy szemét, le­taposott fű, vagy megcson­kított fa. Igaz, szinte öt- métérenként találunk egy- egy szemétgyűjtőt a járda­szélen. Egyet kellett érte­nünk miskolci útitársunkkal, aki keserűen megjegyezte: hát igen, az itt lakók sze­retik városukat, ha így vi­gyáznak a környezetükre. Szeretni mi is szereljük, csak éppen szóval és nem tettel. Hiába minden moz­galom, felhívás, ha a notó­rius szemetelőket még csalt nem is figyelmeztetjük, s ha például az Ady-hídtól a Városház térig szinte alig lát­ni hulladékgyűjtő edényt. Jó lenne végre mindannyi­unknak tenni is városunk tisztaságáért, kinek-kinek, amit kell. A köztisztasági vállalatnak, a városgondnok­ságnak, az utcai járókelők­nek, s a rendőröknek is. Mindannyipnknak jó lenne, ha végre városunk, az or­szág második legnagyobb városa valóban - tiszta lenne, és sem magunk, sem az ide­látogatók előtt nem kellene szégyenkeznünk. B. E. Miskolc TAKTAHARKÁNYBAN MIÉRT DRÁGÁBB...? Szeretném, szóvá tenni a posta tudatos árdrágítását. A helyi postahivatalban tíz darab levelezőlapot vásárol­tam, 14 forint helyett húsz forintért, azaz* darabonként két forintért adták. Kérdé­semre: miért ennyi az ára? ... azt válaszolták, hogy a 40 filléres bélyegeket a pos­ta kivonta a forgalomból, s amíg az előnyomott 60 fil­léres lapok el nem fogynak, addig egyforintos címletű bélyeggel egészítik ki. Így lett tehát az 1 forint 40 fil­léres értékű levelezőlap egy­szerre két forint. Ki tudja, meddig? Juhász Károly Taktaharkány * Tóth László, a Miskolci Postaigazgatóság forgalmi osztályának csoportvezetője válaszol: „A levélíró észre­vétele jogos. A helyi posta- hivatal a jelenleg forgal­mazott legkisebb címletű bé­lyeget adta ki kiegészítés­ként, mert 40 filléres bélyeg­gel nem rendelkezett, s így a levelezőlap valóban dara­bonként 60 fillérrel volt túl­díjazva. Juhász Károly a la­pokat visszavitte, s helyette bélyeggel ellátott borítéko­kat vásárolt, így az ominó­zus levelezőlapok nem kerül­tek feladásra. Ez azonban nem változtat azon, hogy a levélírónak így is egy forint­tal többe került, mintha le­velezőlapot vásárolhatott volna. Intézkedtünk, hogy a taktaharkányi postahivatal soron kívül kapjon megfe­lelő mennyiségű 40 filléres bélyeget a régi kiadású le­velezőlapok díjszabás sze­rinti kiegészítéséhez. Az okor zott bosszúságért elnézést kérünk a levélírótól.” Vízzel hígítható műgyanta-festék Vízzel hígítható műgyanta festéket fejlesztettek ki a Budalakk Festék- és Mű­gyantagyárban. Az egyben korróziógátló festék hazai változatának kialakítását egyik legjelentősebb partne­rük, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár igényei alapján kezdték meg, -ahol azt már k'sérletl jelleggel alkalmaz­zák, és a tervek szerint a második félévétől termékei­nek egy részét az eddig hasz­nált külföldi helyett ezzel a védő festékbevonattal látják el. Ez azonban nem azt je­lenti. hogy az újfajtp mű­gyanta festék csak a győri óriás állalal festési technoló­giáját korszerűsíti, felhasz­nálási területe ennél jóval szélesebb körű. A diszperziós műgyanta festék elterjedése jelentős változásokat hozhat az üzem- biztonság, a munkaegészség­ügy, a környezetvédelem és a gazdaságosság területén. A hagyományos műgyanta fes­tékeket ugyanis olajszárma­zéké oldószerekkel hígítják, melynek párolgása miatt a festőüzemeket, -műhelyeket tűz- és robbanásveszély szempontjából a legmagasabb veszélyességi kategóriába so­rolják. Vizes oldatoknál és diszperzióknál ez a párolgás viszont nem veszélyezteti az ott dolgozókat, így alkalma­zása már a beruházásoknál csökkenti a költségeket. A Bodrogkeresztúri Kerá­miaipari Szövetkezetben ké­szült díszműárut országszerte, sőt egész Európában isme­rik. A díszműáru exportvolu­mene az évi bruttó termelés 15 százalékát teszi ki. Külö­nösen kedveltek és kereset­tek a szövetkezet speciális, őkemencénél úgynevezett fonott termékei. Képeink a kerámiaüzemben készültek. Bal oldali kép: modern villamos égetőke­mencében égnek készre a fe­hér áruk. A kapcsolótáblá­nál Laczkó Albert. Jobb ol­dali kép: az égetőkemencé­nél folyamatos az áruk ki- és berakása. Morvái Lajos nagy szakértelemmel végzi ezt a munkát. Fotó: Laczó József 1 R Ipari szemiiíiii Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) fajlagos kőlisztéi használása tavaly 50 százalékkal volt magasabb a nemzetközi át­lagnál. A mezőgazdaságban: a ter­ményszárítós csökkenése, a mezőgazdasági hulladékok energetikai hasznosítása 8 százalékkal csökkentette a fajlagos energiafelhasználást. A közlekedés és hírközlés te­rületén a fajlagos energia­felhasználás 9 százalékkal ' mérséklődött a bázisévhez képest * A lakossági felhasználás 3,3 százalékkal, a kommunális célú energiafogyasztás pedig 1,2 százalékkal emelkedett. Visszavezethető ez a villa­mosenergia- és gázfogyasztás növekedésére, valamint a távhőszolgáltatás körének bő­vülésére. Ezek a tapasztala­tok azt mutatják, hogy az energiagazdálkodás terén he­lyes úton vagyunk — mond­ta az előadó —, de az előre­haladás ütemét fokoznunk kell. Ezt követően rür. Palotás- Árpád, a TÜKI műszaki igazgatója „Energiamegtaka­rítás hóvisszanyeréssel” cím­mel tartott előadást. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a hulladékenergia hasznosítá­sát minden esetben gazdasá­gi számításokkal, elemzések­kel kell alátámasztani. Csak­nem valamennyi probléma megoldható műszakilag, de nem minden megoldás gaz­daságos. Elemezni, vizsgálni kell még az újrafelhasználó­dó energiai orrás, illetve a hulladékén ergia-haszn ásítás helyéit, a képződés és az igény időbeni egybeesését, a hőhordozó közeg szennyezett­ségét és ezeknek a ténye­zőknek a műszaki-gazdasági következményeit. Ezt követően szakmai elő­adásokkal folytatódott a jú­lius 2-ig tartó XX. ipari sze­minárium, amely jó fórumot biztosít a kutatási eredmé­nyekkel és a gyakorlati megvalósításukkal kapcsola­tos információcseréhez. I megye 1381. évi gazdái (Folytatás az 1. oldalról) száma, illetve négyezerrel több általános iskolai tanuló étkeztetéséről gondoskodtak, így most már az általános iskolások 35,4 százaléka vehet részt szervezett étkeztetés­ben. A fejlesztési alap három- milliárd forintot kitevő be. vételei a tervezettől kisebb mértékben elmaradtak. Ha a kiadásokat tekintjük, megál­lapítható, hogy a kiemelt társadalompolitikai felada­tok, mint a lakásellátás, az általános iskolai, illetve a fekvőbeteg-ellátás céljai a terveknek megfelelően csak­nem hiánytalanul mind meg­valósultak. Elégedetten álla­píthatta meg tegnapi ülésén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács, hogy a la­kásépítési területek kiválasz­tását időben elvégezték, a műszaki, tervezési munkák megkezdése sem késett. Az is szóba került a ta­nácsülésen, hogy a tanácsi beruházások megvalósítása során az építőipari feltétele­ket tekintve nem volt ér­demleges változás. Nincs elő­relépés a vállalkozási kész­ségben-, vontatottak a szerző­déskötések stb. A fejlesztési alap egyhar- madát lakásberuházásokra fordították, csaknem másfél ezer célcsoportos lakás épült fel 1981-ben. Az egészség- ügyi ágazaton belül többek között a miskolci Semmel­weis Kórház húsz ággyal gyarapodott, ugyancsak a megyeszékhelyen, elkészült a szociális foglalkoztató. A lakásberuházások után a legnagyobb ráfordítás a kul­turális ellátás fejlesztését szolgálta. Több mint 1600 óvodai férőhely, kilencven- hét általános iskolai tante­rem, 36 szakmunkásképző is­kolai osztályterem jelzi az eredményeket. A költségvetés és a fej­lesztési alap forintjaival va­ló gazdálkodás 1981. évi ta­pasztalatairól készült jelen­tést tegnapi ülésén a me­gyei tanács elfogadta. Á zöld szanatórium Mindenki, aki bír; néhány négy­szögöl földdarabbal — rajta fák­kal, bokrokkal —, tulajdonosa a zöld szanatóriumnak. Ügy vélem, nem túlzás ez a megnevezés, még akkor sem, ha a levélzúgásnak, a saját termésű eper ízének, a lom­bozat által állandóan tisztított le­vegőnek, a suhángból felnevelt ter­mőfa láttán támadt örömnek, .egy­szóval a kert alkotó részeinek egészségügyi haszna talán nem mérhető olyan közvetlenül és gyor­san, mint például a fejfájás eilen' bevett tablettáé, vagy a szó sze­rint értendő szanatóriumé. A zöld gyógyító értéke ennek ellenére vi­tathatatlan. Mint ahogy sok egyéb más értéke, például gazdasági hasz­na is. Szerencsére jó ideje felis­mertük már, hogy az ember és a természet kapcsolatának helyreállí­tásában a növényeknek döntő sze­repük van. Nem véletlenül hangoz­tatja a nyugatnémet faiskolák jel­mondata: „Grün ist Leben...”, vagyis a zöld az életet jelenti. * Ügy tapasztalom, a kert nagy va­rázsa, érdekessége abban rejlik — abban is! —, hogy soha nem ugyanaz. Hónapró’ hónapra, évről évre más arcát, színét mutatja a lomb. s illatával újabb virág, ízé­vel újabb gyümölcs .hívja fel ma­gára a figyelmet. Ebben a felismerésben erősít meg a miskolci Fehér Akác Kertszövet­kezetben Gárdi Lajos kertbarát kertje is, akinél én személy szerint most a szőlőt találom legszebbnek. A rizlingszilváni, saszla, Pannónia kincse fajták termőhajtásai szó sze­rint roskadoznak a fürtöktől. Igaz, rögtön szembetűnik a siker egyik alapja, az intenzív művelés^ az úgynevezett egyes függöny műve­lési mód. A fajtaválasztékra — túl­súlyban vannak a csemegefajták — azonban már a gazdától várok ma­gyarázatot. — Kimondottan gazdasági meg­fontolásból döntöttem a csemege­szőlők — elsősorban a saszla — telepítése mellett. Vannak unoká­im, de én és a feleségem is szeret­jük a szőlőt. Persze, ami itt meg­terem, több mint a család fogyasz­tása. A többletet értékesítem. Álta­lában — több éves tapasztalat — 20 forintot kapok egy kiló szőlő­ért. Ugyanakkor a mustnak — mégpedig minőséginek — literjét 14 forintért meg tudom venni. Szá­molás kérdése az egész, hogy cse­mege-, vagy borszőlőt érdemes-e telepíteni... Az előbb azt mondtam, most a szőlőt találom a legszebbnek itt, a Gárdi birtokon. Persze a legszebb csupán viszonyítás kérdése, hiszen az óriás szemű Gorella fajtájú föl- dieperről, amely ugyancsak bőség­gel adja termését, hasonlóképpen áradozhatnék. Vagy itt van a zsá­kos paprika, ami külön érdekesség! Annál is inkább, mert fél négyzet- méteren egy kisebb család paprika- szükséglete megtermelhető e mód­szerrel. Kell hozzá egy műanyag zsák. amit termőfölddel teletöltünk. Tömörítés után a zsák oldalán lyu­kakat vágunk egymás mellé, fölé és ezekbe tűzdeljük'.be a paprika­palántákat. Az öntözés pedig a más­fél méter magas zsák esetéljen egy középen végigdugott, előzőleg ki­lyuggatott műanyag csővel oldható meg. Mégpedig tökéletesen. Ezzel a zsákkonténer módszerrel — Gárdi Lajos tavaly a mezőkövesdi tájki­állításon is bemutatta — akár a 10. emeleti erkélyen is megtermelhető a zöldség. Miközben a gazda kalauzolásával ismerkedem e 260 négyszögölnyi te­lek látnivalóival, úgy tapasztalom, hogy a 63 éves Gárdi Lajos, a DI- GÉP nyugdíjas technikusa, a saját kezűleg oltott gyümölcsfáira a leg- ■ büszkébb. A veresszilva alanyokba oltott gönci kajszifákra, vagy arra az egykoron duránci szilvafájára, amelyben jelenleg 7 beoltott kajszi­fajta díszük. De van itt dió nagy­ságú amerikai cseresznye is, amely­nek az oltógallyát közös barátunk­tól. Szabó András kertészmérnöktől kapta. — Tizenegy éve, a „honfoglalás” óta van meg ez a kert. Azóta el­foglaltságot, munkát, olykor kudar­cot, mint most az újfehértói für­tös meggy, amely virágzás után le- hullajtotta termését — ugyanak­kor ettől sokszorosan több siker­élményt, örömet jelent nekem ez a kert Tudom, vannak ettől rende­zettebb, esztétikusabb, kiglancol- tabb birtokok is, nekem mégis így kedves. Annál is inkább, mert én azt vallom: a szőlő, a meggyfa, a barackfa, a földieper szépségét el­sősorban a termése adja, s csak másodsorban a mutatóssága. Én pe­dig a. termésre — kevés kivételtől eltekintve — nem panaszkpdha- tom. És van ennek a kertnek, ker­tészkedésnek talán még a termés­nél az anyagi haszonnál is na­gyobb előnye. Ez pedig az emberi kapcsolatok. Itt mindenki ismer mindenkit, itt a tizedik szomszéd előtt is nyitva áll a kapu ... Bizonyságul íme... Míg ott va­gyok, sokan kiáltanak be a kapun: Szervusz Lajos! Hogy vagy Lajos- kám? Jó napot Lajos bácsi! Asze­rint. kitől mi iár ki. Lám, a zöld szanatórium gyógy­szerei ilyesfélék! Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents