Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
• 1982. július 31., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Uj munkavédelmi szabályzatok készülnek Tarlóhántás A dolgozó ember védelmében Az ÉMÁSZ-nál korábban bevezetik Az Ipari Minisztérium — végrehajtva egy korábbi minisztertanácsi rendeletet —, az év elején utasította a tárcához tartozó vállalatokat, hogy a megfelelő irá nyelvek alapján készítsenek új munkavédelmi szabályzatot. A határidő 1982. december 31. A Magyar Villamos Művek Tröszt — több veszélyes üzem központja — a határidőt június 30-ra módosította. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál elkészült már az új vállalati munkavédelmi szabályzat tervezete. Héttagú munkabizottság készítette az oldalszámra is tekintélyes anyagot. A vállalat vezérigazgatóját, Valaska Lászlót kérdezzük, vajon miért volt szükség arra, hogy az 1977-ben készült munkavédelmi szabályzat helyett új készüljön. — Olyan széles ma már a vállalati szakterületek skálája, hogy a SZOT már nem tudta megnyugtatóan ellátni a munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat. Az apparátusa is kicsi ahhoz, hogy ilyen nagy feladatokat ellásson. Az új szabályzat egységesíti az ipari vállalatok munkavédelmi feladatait, ugyanakkor nagyobb vállalati önállóságot biztosít, elvégre már mindannyiunknak van annyi tapasztalata, hogy tudja, hol kell szigorítani, melyek a legveszélyesebb munkaterületek. Nem utolsósorban az is lényeges szempont, hogy megnő a vállalati felelősség. Régebben, amikor üzembe helyeztünk egy új alállomást, egy transzformátort, mindenkor jelen volt valamelyik szintű szakszervezeti fórumnak a képviselője, aki úgymond láttamoz- ta a munkavédelmi intézkedéseket. Aztán, ha történetesen ugyanitt baleset történt, akkor a szakszervezet és a vállalat egymásnak dobálta a felelősségvállalás labdáját. Nem konkrét a példám, de ilyen helyzetekre adott módot a korábbi gyakorlat. Most a SZOT csali esetenként ellenőriz, minden felelősséget a vállalatnak kell vállalnia. — Ez még így is általánosnak tűnik... ' — Szó sincs általánosításról, a munkavédelmi ügyrend személyre szólóan intézkedik. Nagyon pontosan rögzítettük a munkavédelmi feladatokkal megbízott valamennyi vezető és beosztott jog- és feladatkörét. — Tartalmában mennyire különbözik a régitől az új szabályzat? — Sokkal részletesebb. Megszűntek például egyes óvó rendszabályok, helyettük másokat szabványosítottak. De ami . nem maradt meg óvó rendszabálynak, vagy nem lett szabványosítva, az mind belekerül az új vállalati munkavédelmi szabályzatba. Át kellett dolgoznunk .minden üzemviteli és technológiai utasítást,. Ezeket az utasításokat — ha nem is tartalmaztak munkavédelmi részt — kiegészítettük, esetenként pedig módosítottuk a munkavédelemre vonatkozó leírásokat. Lényegesen megváltozott a munkavédelmi eljárások rendje, módosultak az épületek, építmények, termelőeszközök, berendezések üzembe helyezésére vonatkozó eljárási szabályok is. — És, ha áttérnek egy újabb technológiára? — Azonnal elkészítjük a függeléket. A vállalat felelősségének most már mindenre ki kell terjednie. — Hogyan értékeli ön. a vállalat vezetője a végrehajtandó új rendelelet? — Iparágunkban elsődleges a biztonság, hiszen a mi vállalatunkon belül is a létszám kétharmada veszélyes munkát végez. A balesetek rontják a statisztikát; ott szerepel a vállalatunk a Központi Statisztikai Hivatal évkönyvében a többiek mellett — ezt figyelni, csak erre ügyelni azonban lelketlenség lenne. A munkavédelmi rendelet nem a statisztika javításának érdekében készül, hanem a dolgozó ember védelmében. Kétségtelen, hogy a vállalat minden dolgozójának a munkafegyelmére apellál, de roppant humánus cél érdekében. Az lehetne az új szabályzat mottója, hogy a vállalat minden dolgozója épen, egészségesen érje el a nyugdíjkorhatárt, sokáig éljen még azután is, ne vigyen magával a pihenőéveire semmiféle szakmai ártalomból eredő betegséget. — Általános szigorításról van szó, ennek a nemes célnak az érdekében. Ugyan mit érzékel majd ebből egy életerős, rátermett fiatalember, akinek sokáig eszébe sem jut, hogy vele is történhet valami rossz... ? — Ez az életerős, magabiztos, jó szakmai felkészültségű fiatalember a jövőben még jobban ügyel a saját és a társai biztonságára. És, hogy ügyeljen, arra, amire a vállalat igen sok vezetője és munkairányítója ügyel. Továbbá még kedvezmények is illetik az illető fiatal munkatársunkat. Korábban megszabtuk, mennyi ideig hordható egy munka-, illetve védőruha. A jövőben akkor cseréljük, amikor szükség van rá, amikor tönkremegy ... Furcsa képet mutat a vállalat baleseti statisztikája, olyat, hogy a vezetők egyik szeme sír, a másik meg nevet. A statisztikai évkönyvben sokáig visszamenőleg élen jár az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat — több rubrikában is. A rubrikák fájdalmakat, betegségeket. táppénzt, családi nehézségeket takarnak. És az tényleg nagyon jó ennél a vállalatnál, hogy kevesebb ezeknek a fájdalmas rubrikáknak a számadata, — országos viszonylatban is kedvezőek bizonyos értelemben a számok. A legutóbbi statisztikai kimutatás szerint, az ország áramszolgáltató vállalatainál egy év alatt átlagosan 1348 volt az üzemi balesetek miatt mulasztott munkanapok száma, itt 782. Az évkönyv és a vállalati dokumentációk szerint is jónak mondható az ezer főre jutó balesetek száma, amíg az átlag ezer emberre vetítve 12 fő, az ÉMÁSZ-nál 3.9. — Nem megnyugtatóak sajnos ezek a kedvező adatok sem. mert a múlt évben két halálos balesetünk volt — mondja Valaska László. — Ezek a tragikus esetek is alátámasztják az új szabályzat létjogosultságát. — Mik- voltak a balesetek okai? — Sajnos, áramütés. Alapvető munkavédelmi szabályokat sértettek meg az áldozatok és — a feletteseik is. — Az ÉMÁSZ országosan irányt mutató intézkedései, az országban elsőként létesített tanpálya ezek szerint nem hozta a kívánt eredményt ... — Dehogynem! A tanpályák haszna felbecsülhetetlen. A tröszt azóta minden üzemigazgatóságon előírta a létesítését. Sajnos, a balesetek nem a képzettségen, hanem a figyelmetlenségen múlnak. A mi vállalatunk sohasem volt kicsinyes, nem is lehet, hiszen emberek egészségéről és életéről van szó. Az áramszolgáltatók közül például mi telepítettünk először munkaalkalmassági laboratóriumot Sárospatakon. Pszichológus vizsgálja meg ott az új jelentkezőket, a munkakör-változtatókat és azokat, akiknek időközben megromlik az egészségi állapota ... — ... Ebben az esetben mi történik velük? — Biztonságos, veszélytelen munkakörbe helyezzük őket. Nem végleges még az ÉMÁSZ új munkavédelmi szabályzata. A jövő hónapban vitatja meg a tervezetet a vállalati szakszervezeti bizottság. Bizonyára lesznek viták is, ilyen, sok évre szóló dokumentumnál elkerülhetetlen a vélemények ütköztetése. Mindenesetre friss a vállalat, hiszen a vszb-ülés után azonnal érvénybe lép az új szabályzat. Korábban vezetik be, mint másütt. Lcvay Györgyi I Készül a szerszámnyél i ] A Mezőkövesd és Vidéke i Afész nemcsak a körzetébe 1 tartozó települések áruellá- , tását és lakossági szolgálta- < tásciit vállalta magára, ha- [ nem igyekszik helyben mun- i kaalkalmat is biztosítani. J Ilyen céllal jött létre évekkel i ezelőtt Cserépfaluban a fo- 1 gyasztási szövetkezet fatö- i megcikk-gyártó üzeme, amely- • ben többek között a kézi- [ szerszámokhoz nélkülözhetet- i Ion nyelek készülnek. Helyi | nyersanyagokból gyártanak i olyan terméket, amely az J áruválasztékot bővíti. Képün- i kön: Késik Lajos és Karcagi 1 Gyula, a kisüzem két dolgo- i zója szalagfűrésszel szeleteli 1 a szerszámnyelek „alapanya. ! gát”. ■ Fotó: Kovács Mátyás L .............................................. A legutóbbi napok esőzései megyeszerte rendkívül lelassították a legfontosabb nyári munkát, az aratást. De ahol nem áztak fel annyira a talajok, hogy ne birnák el az erőgépek súlyát, szorgalmasan folynak a betakarítás járulékos munkái. Képünk az edelé- nyi Alkotmány Termelőszövetkezet tarlóján készült, ahol T—150-es erőgépével Soltész István fordítja meg - a tavaszi burgonyaültetés előkészületeként - a tarlót Fotó: Fojtán László Az ipari és a kereskedelmi vállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek régi gondja a megfelelő raktárak hiánya. A hagyományos építés nem minden esetben kilizetődö es' hosszadalmas is. E gond megoldására fogott össze a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Déldunántúli Tervező Vállalat. Létrehozták a Tabi-sátor nevű társulást, amely nagy légterű csarnoksátrak építésére vállalkozik. A 800—1000 négyzetméteres alapterületű sátrak pvc-vel bevont ponyvaszövetét az LSZV tabi kempingcikkgyára készíti, az acélszerkezetet a Tolna megyei Építőipari Vállalat állítja elő. Jelenleg négy helyen — a Videoton Ajkai és Sárbogárdi Gyáregységében, a Csepel Autógyárban és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál — folyik a csarnoksátrak építése. A gazdasági társaság évente 15 sátor megrendelésére számít, ezt az igényt minden külön fejlesztés nélkül — a meglevő kapacitással — ki tudják elégíteni. Amennyiben a hazai vállalatok ennél többre tartanak igényt, a gyártószerelő kapacitást bővítik. Felkészülnek a kisebb, 15—20 méteres és a nagy. 30—40 méteres fesztávolságú ponyvacsarnokok gyártására is. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat kezdeményezésére az Építéstudományi Egyesület szakmai irányítása alatt álló tartószerkezeti tervezők mester- iskolája hallgatói számára tervpályázatot írtak ki. Fejlői termelőszövetkezeti melléküzemágak Az alaptevékenység látja a hasznát A földművelés gyakorlata is igazolja azt a régi szólásmondást, miszerint: „A gazdag talajon, ha nem felejtenek el vetni, akkor tudnak aratni”. A gyenge termőképességű földeken azonban a jövedelem mértéke nem arányos a végzett munkával. Az ilyen természeti adottságokkal „áldott” gazdaságok jól tették eddig is és ma is jól teszik, ha melléktevékenységet folytatnak. A „kényszer és alkalom” szülte melléküzemágak hasznosak a jól jövedelmező alaptevékenységet folytató termelőszövetkezetek számára is. A Mezőkövesdi járási-városi NEB vizsgálata a bükkábrányi Béke, a mezőkövesdi Matyó, a borsodivánkai Kossuth Termelőszövetkezetekben arra terjedt ki, hogy felmérje, milyen eredményt értek el, ezek a közös gazdaságok a kiegészítő, tevékenység fejlesztésében. Nemcsak a vizsgált termelőszövetkezetekre, hanem a járás többi közös gazdaságaira is vonatkozik, hogy 1980- tól, a vizsgált időszak kezdő évétől egyre dinamikusabban fejlődött a tsz-ek melléküzemága. Ezt igazolja az alap- tevékenységből és az azon kívüli tevékenységből származó árbevétel-növekedés üteme és aránya. A mezőkövesdi járásban működő termelőszövetkezetek a kezdeti időszakban tartottak az új tevékenység túlzott adóterhétől. Látván, hogy félelmük alaptalan —, hiszen a melléküzemágak egyrészt lehetővé tették a munkaerő jobb kihasználását, másrészt az elvégzett gazdasági számítások is kedvező eredménnyel kecsegtettek —, megkezdődött a melléktevékenység tervszerű bővítése. Mezőkövesden és * mezőkövesdi járásban — kilenc termelőszövetkezet dolgozik. 1981-ig csupán Me- zőnyárádon nem volt mellék- üzenftigi tevékenység. Ebben az évben is csupán egy ötfős seprűkészitő üzemet működtetnek. A vizsgált termelőszövetkezetekben a melléktevékenység — jelenleg — nem annyira az alaptevékenységhez, mint inkább az építőiparhoz, az építőanyag-iparhoz, a kereskedelemhez, a szolgáltatásokhoz és a műanyagiparhoz kapcsolódik. Gyakran, vitatott kérdésként is felmerül: mi az oka. hogy az árbevétellel arányos nyereség ~a melléküzemeknél igen kedvező, igen magas? A válasz aránylag egyszerű. A viszonylag alacsony műszaki színvonalú ipari melléküze. mek magasabb nyereségszintjüket — egyebek között — az ■eszközállomány alacsony szintjének, az igazgatási, szociális és egyéb nem termelő építmények minimális költségének „köszönhetik”. És annak is, hogy a melléküzemekben a nem fizikai, adminisztratív és termelésirányító létszám igen alacsony. Ily módon nemcsak munkabérük. hanem azok közterheinek összege is lényegesen „szerényebb”, a hasonló nagyságrendű tanácsi vállalatok, vagy ipari szövetkezetek azonos költségénél. E tények és megfontolások alapján az említett szövetkezetekben egyebek között igyekeztek a meglevő épületek jobb kihasználását biztosítani a melléktevékenység fejlesztésével. Ez történt Rükkáb- rányban, Borsodivánkán, de a nem vizsgált termelőszövetkezeteknél is, például Bogácson, Mezőkeresztesen, Súlyban, Szent Istvánban. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység fejlesztésekor a szövetkezetek általános céljai közé tartozik: a munkaerő ésszerű, gazdaságos foglalkoztatásán kívül, a háttéripari termékek hiányának mérséklése, és a gazdaságok jövedelmezőségének fokozása. Így érthető, hogy a járás termelőszövetkezetei az úgynevezett „székhely-községeken kívül — többek között Budapesten. Miskolcon, Pakson, Borsodnádasdon, Lenin- városban, stb. — is dolgoznak, illetve foglalkoztatnak embereket. Ám. amíg a székhelyközségekben a lakosság foglalkoztatása az alapvető, az elsődleges céljuk, addig a telephelyen kívül, a nagyobb nyereség elérésére törekednek. A melléküzemági tevékenység árbevétele — talán a mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezet gazdálkodását kivéve — pedig olyan jelentős tétel. ami kedvező hatással van a szövetkezetek forgóeszközgazdálkodására is. Hiszen a folyamatos, rendszeres árbevétel napjainkban —. amikor jelentősen megdrágult a hitel — jelentős kamatmegtakarítást eredményez. Az elmúlt, években a vizsgált szövetkezetekben — a Matyó Termelőszövetkezetet kivéve — a bruttó nyereség dinamikusan nőtt. A realizált nyereségből a szövetkezetek .jelentős összegeket fordítottak a fejlesztési alapképzésre, aminek nagy részét, az alap- tevékenység fejlesztésére, bővítésére használták fel. Nőttek a szövetkezetek tartalék- és biztonsági alapjai is. Mindezek az eredmények — az ipar szerkezeti átalakításának és az új vállalkozási formák megteremtésének időszakában — a melléküzem- ágak népgazdasági hasznosságát igazolják. Buciiért Miklós l
