Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. júfius 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A meggyfa tetején öreg barátomhoz men­tem látogatóba. A felesé­ge a ház mögötti kertbe irányított, ott találom. Nem volt könnyű rá­bukkannom. Tele a kertje s pompás gyümölcsfákkal. Hirtelenében meg sem tud­tam számolni, van talán negyven is. Végre hosszas keresgélés »tán megpillantottam. Fent ágaskodott egy meggyfa te­tején, hófehér haja kikan­dikált a haragoszöld leve­lek közül. „Felmegy a le­gény a fára, a meggyfa te­tejére ...” — dudorásztam neki köszönésképpen. — Hát felmenni még fel­megy, de legénynek már nem legény — vágott visz- sza nevetve, majd hozzá­tette: — Az a madár már elrepült... A fa alatt öblös kosár, félig megszedve meggyel. Gyönyörű nagy szemek, akkora mindegyik, akár egy dió. Bordó-piros, szinte sötétlik már, olyan érett. — Érdi bőtermő, ez a szakmai neve. Nem is ha­zudtolja meg magát, mert valóban gazdag termést hoz. Rakni sem lehetne többet az1'ágakra. Míg ámuldoztam az üvegszemként fénylő pom­pás gyümölcsön, s dicsér­tem kellemes, savanykás- édes ízét. a gazda büszke­sége - dagasztotta a bará­tom keblét. — Gyere közelebb, egé­szen ide a törzséhez, és in­nen belülről nézz csak fel a fa tetejére, fel magasra a koronájáig. Engedve az invitálásnak, a terebélyes meggyfa alá álltam. Szabályosan szét­nyíló ágak, , mintha rajz­asztalnál szerkesztették volna meg. És mindegyik ág a legkisebb gallvig. haj­tásig telis-tele sötétpiros meggyel. Egyesével, páro­sával. de hármasával, né­gyesével is csüngnek alá s ügy körülveszik s bará­tomat. mintha lobogó lán­gok közt fehérlene a haja. — Ez a nagy kosár a na­pi norma — mondja ma­gyarázatként. — Nem sok, többet is szedhetnék, de van ám még munka vele a szedés után is bőven. Négy-ötszöri vízben meg­mosni, a szárát tövig le­vágni ollóval, hogy a hú­sa meg ne sérüljön, aztán forró sziruppal üvegbe rakni, száraz dunszlba ten­ni. Persze, azt már inkább az asszony csinálja, de azért segítek ebben is. Holnap, holnapután foly­tatjuk, újabb nagy kosa­rakkal szedek. — De miért egyenként szeded, mikor a nótában az van, hogy „lerázza a megy- gyet”...? Nem lenne szapo­rább neked is rázni? — A nóta valóban úgy hangzik, de ott csak játék­ról van szó. Ott a rázás | csak ürügy, hogy a legény , a kislányt odacsalogassa a meggyfa alá. Nekem nem­igen jönne már a kislány, ; bárhogv ráznám is neki a meggyfát... — Jó, jó.. a nóta való- ; ban nem komoly „szak- : mai” érv a rázás mellett. ' De akkor ott vannak a * nagyüzemi gyümölcsösök, azokban is rázzák, igaz rá­zógéppel. Másképp nem győznék. — Én győzöm, mert ki- > csibén csinálom. Még pasz- f sziózom is vele. De a fő érv az. hogv kímélem a -J gyümölcsöt és a fáját. Bal kezemmel megfogom a 1 gallyat, a jobbal pedig le­szakítom a meggyet, éspe- ; dig szárastól. így sértetlen marad a gvümölcs. é° a gallyon a hajtásnak sem esik semmi baja. Kicsit elhallgatott, mint- • ha valami életbölcsességen ; gondolkoznék. Aztán így : összegezte: — Vigyázni kell. hogy kárt ne tegyünk a fában. | ■Mert rossz gazda az aki hebehurgya munkával csak i a mára gondol Hiszen iö- i vőre is szeretnénk szűre- i telni.., Hegyi József Holland vendég érkezett t~ — Bátor ember ön, • Kerülő József! — Bátor? Nem tu­dom, hogy ez-e a helyes ki­fejezés, majd egy szezon elteltével adható meg a pontos válasz... Minden­esetre belevágtam... — Az eddigi tapasztala­tok? — Vegyesek. A lekötött, csoportos vendégek ponto­sak, ezekre a csoportokra bizton lehet számítani, „hozzák", amit kell. Az egyéniek pedig... hát azok vagy jönnek, vagy nem. — Valami új, valami sa­játosság, érdekesség, mi csak itt található? — Nincs. Egyelőre nem jutott eszembe semmi, ám­bár nem tudom mi lenne az, mennyire szükséges. Mert maga a környék, a város, a kirándulásra al­kalmas táj, szóval mi itt a történelmi emlékekkel, szép tájakkal, néznivalókkal jól el vagyunk látva, mondha­tom, olyan különlegességek­kel, melyek csakis itt talál­hatók ... De nézzük meg a kempinget. Nézzük. Mert kemping­ben vagyunk Sárospatakon, pontosabban Végardón, a strand mellett. Kitűnően felszerelt, de még fiatal, ezért kevésbé ismert kem­pingben. A pataki Tenger­szem kemping neve nem igen csendül még ismert­ként hazánkban, de még itt, a helybéliek is gyakor­ta küldik a kemping iránt érdeklődőket a Megyer hegyre, az évszázadokkal korábban művelt malom­kőbányák helyén kialakult, félelmes-sötét vízhez, mit ugyancsak Tenger­szemnek neveznek. És ez­zel már meg is kezdhet­nénk az errefelé látható érdekességek, nevezetessé­gek sorolását, de lapunk olvasóinak nyilván nem kell bemutatni Sárospata­kot, a Bodrogköz szépsé­ges tájait, a Hegyköz hí­rességeit, a végardói me­leg vizű fürdőt pedig a szomszédos szlovákiai te­rületekről talán többen lá­togatják (látogatták), mint a hazaiak. Jót tenne bi­zony a kempingnek, az ide­genforgalomnak, ha ismét megélénkülne Szlovákiából, Lengyelországból a turista­forgalom, ámbár ottjár- tunkkor éppen lengyel vendégeket vártak a kem­pingbe, akik azóta remél­hetőleg már ott is vannak, szép napokat töltöttek el. Ismert az is, — ugyancsak erős vonzással bír — hogy a végardói fürdőt nemré­giben téliesítették, tehát a mutatós, hatalmas sátor álatt a kinti, mínusz 25 fo­kos hidegekben is nyugod­tan lehet lubickolni. Jó helyen épült hát fel ez a kemping, jönnek ide a népek, van is miért Háromcsillagos kemping­ről lévén szó, kitűnő fel­szerelés várja őket, a fahá­zakban televízió, zuhanyo­zó, étkészlet, hűtőgép, olajkályha — mivel a fahá­Június 10-én hetedik al­kalommal nyitották meg Moszkvában a Csajkovszkij Nemzetközi Zenei Ver­senyt, amely július 9-ig tart. A világ minden tájá­ról érkeztek erre az ese­ményre a fiatal zongora-, hegedű-, gordonkaművé­szek és énekesek. Dmitrij Sosztakovics —> a verseny életre hívója — mondotta: „Versenyünk va­lóban a zene, sok millió embert egyesítő nemzetközi ünnepe. Nagyszerű művé­szeti hagyományai magas követelményeket támaszta­nak”. A Csajkovszkij-verse- nyen, létrejötte óta, 200 dí­jat és 43 diplomát osztot­tak ki 24 ország ifjú zené- szei között, akiknek nevél ma már az. egész zenei vi­lág ismeri. A moszkvai verseny nemcsak egy-egy tehetséges előadóművészi fedez fel. hanem egész, ar­ra érdemes előadói iskolá­nak ad zöld utat a világ- színpad felé. Innen indul­tak világhódító útjukra az új szovjet énekiskola kép­viselői: Jelena Obrazcova, Jevgenyij Nyeszterenkó, Vlagyimir Átlantov és kö­vetőik. De már az egyszerű statisztika is önmagáért be­szél: az ötödik versenyen 30 ország 204 zenésze vett részt, a hatodikon 35 állam 219 előadóművésze, a hete­dikre pedig eddig 42 or­szágból 330 nevezés érke­zett. Az idei versenyen a hallgatók a zenei kultúra új mozgalmával, öt konti­nens előadói iskoláival is­merkedhetnek meg. Idén először áll a moszkvai kö­zönség és a Csajkovszkij- verseny nemzetközi zsűrije elé norvég, luxemburgi, máltai, jamaicai és iraki előadóművész. A hangversenyterem. zak télen is fogadnak ven­dégeket. Most színes sátrak is várják az érkezőket, fő­ként a diákokat, a csopor­tsán túrázókat és persze várják a lakókocsikkal ér­kezőket is. Hogy a vezető. Kerülő József miért bátor ember? Mert megyénkben ő az egyetlen, aki szerződéses üzemeltetésre vett át kem­pinget. Hogy mi lesz ebből, jól tette, vagy nem tette jól, majd elválik egy év után. De miért ne lehetne, hogy egy év után is 5 vá- laszolgat a kérdésekre? (priska—fojtani m. •tL* Feledy Gyula rajza Kapalo Emlékezz januárra! Jóllehet, napjainkban : voltak csapadékos idők, amikor ernyő alá bújtunk, az elmúlt hetekben megíz­leltük a fullasztó kániku­lát is. Ledobáltuk ruháin­kat, amennyire csak a tisz­tesség, meg a jó ízlés en­gedte, sokan még azon túl is, hogy mindinkább ellen­súlyozzuk a napsütés me- ; legét. Panaszkodtunk, hogy nem lehet ezt a hőséget bírni, hogy kevés az oxi­gén, meg hogy a betonhá- zakban a falak hőtároló­ként működnek, ontják magukból a meleget... A napokban lesz éppen tél esztendeje, hogy ugyan­csak panaszkodtunk a be­tonházakban, a betonból nőtt miskolci erdő valami tizenkétezer betoncellájá­ban és üregében, amikor egyetlen nap alatt elfogy­tak a boltokból a villa­mos hősugárzők, máshol meg a hirtelen megnőtt terheléstől kiégtek a bizto­sítékok, és betonszobáink jéghidegében takarókba burkolózva, kucsmában és télikabátban néztük a tévé képernyőjén viliódzó nyári képekéit, éjszakára meg legszívesebben az ágyat is magunkra húztuk volna takarók helyett, úgy fáz­tunk. Emlékezz bérházlakó, távfűtést igénybe vevő, a szolgáltatónak kiszolgálta­tott városlakó! Emlékezz a januári fűtéshiányra, a fa­gyos napokra, ha a mele­get szidod. És találj fel va­lami szerkezetet, amivel a mostani melegből a feles­leget télre elrakhatod ... (b) FURMANN IMRE: Dilemma Gondolkodik az ér: ha a tengerbe zuhogok a nagy víz nem én leszek. Leszek jeltelen, semmi közlegény, elvesztem ér egyéniségemet. Ha a tengert el nem érem, örökké csupán ér maradok. Pedig Tenger és Ér szeretnék lenni. Kiszolgáló és Hatalom.

Next

/
Thumbnails
Contents