Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

1982. július 30., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A feszítő kör Mikóháza a Hegyköz kapu­ja. A turista innen indul l'el- íedező útjaira, gyönyörködni a Zempléni-hegység legszebb részeiben. És itt kezdődnek azok a nehézségek is, ame­lyek az itt lakók életét —, ha mezőgazdasággal foglal-' koznak —, nagymértékben megnehezítik. Pár évvel ez­előtt a község gazdaságában, az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben járva, még a kedvezőtlen adottságokról be­szélgettünk, hogyan lehetne kivédeni azokat, hogy min­dig nyereséges évnek örül je­ninek a szövetkezet tagjai. Most a mezőgazdaságról ite- vés szó esett, annál több a ■mellék üzemágakról, a japá- nergyártásról, .vagy a rúgó- készítés feltételeiről. Frankó Mihály, a tsz elnöke megvon­ta a vállát: — Ha eSyszer képtelenek vagyunk elérni azt, hogy az alaptevékenység ne legyen ■ráfizetéses, altkor nem szíve­sen beszélek a búzatermelés­ről, bár mindent megteszünk érdekében. Még idén is csak ■reménykedünk abban, hogy a helyzet megváltozik, pe­dig kedvezőbb időjárású évünk van, s az állami ösz­tönző rendszer most minket támogat. Remélünk, bizako­dunk, de nem vagyunk bizto­! ’•aak az eredményességben __ j Így marad — amit pár év- •vel ezelőtt jól felismertek — olyan melléküzemágak szer­vezése, ahol a nyereségkép­ződés az árbevétel 15 száza­lékú leörül alakul. Erre kéz- ‘ det.ben csak egy lehetőség adódott: bekapcsolódni a fő­városban gomba módra sza­porodó, szolgáltató ágazatok sorába. Az elnök: — Ká kellett lépnünk a saját kapunkon. Adottságaink jelentették a küszöböt, ame­lyen mindig élbotlottunk. Hosszú időre visszaérni élvezve nem is tudom, mikor zár­. tűk utoljára nyereségesen a növénytermesztést. (Az állat- tenyésztésben sem rózsás a helyzet.) így, ha sok küszkö­déssel is, de kialakítottuk azt a fővárosi melléküzemágat, amely ma már 220 embert foglalkoztat, s árbevétele el­éri a negyvenmilliót. Az in­nen származó több milliós jö­vedelem kellett ahhoz, hogy itthon is lépni tudjunk. A budapesti szolgáltató vállalkozás nehézségei ismer­tek. A szövetkezet már akkor alakította ki az üzemágát, A műanyagok őseinek, a természetes gyantáknak és bitumeneknek a felhasználá­sa egészen az ókorig vezethe­tő vissza. Valójában azonban (Stak az 1930-as évektől kez­dődött el az az időszak, ami­kor a tudományos ismeretek és készülékkonstrukciók meg­felelő fejlődése során az em­beriség eljuthatott a műanya­gok új és még újabb típusai­nak felfedezéséhez, gyártá­sához. TISZTASÁGI FUROOBÖL - ÜZEM A budapesti Thermoplasz- ■füka Műanyagfeldolgozó Ipari Szövetkezet bükkábrányi te­lepén dolgozó 45 asszonynak é*s kevés számú férfinak el­sősorban megélhetési forrást, biztonságot jelentenek a mű­anyagok, a műanyag-feldol­gozás. Az 1960-as évek végén megépülj; kádas, tisztasági fürdőépületről az idő tájt ke­vesen gondolták, hogy majd a műanyag-feldolgozásnak nyújt teret, otthont, amikor megkezdődik benne a kozme­tikai csomagolóanyagok és háztartásvegy ipari termékek — flakonok, matricás poha­rak, szappan tartók, sztirol-tál- cák, locsol ókannák és „kris- tálypoharak” — gyártása. ' Az itt dolgozók zöme ma már 5—10 éves törzsgárda tag. Balia Zoltánná telepve­zető is itt dolgozott már 1972- ben, igaz, akkor még üzem- «kninisztrátorként. T akác» Aratás esőszünetben Csak a késő délutáni órákban száradt fel any- nyira a talaj, hogy elbírta a nagy súlyú Bison Gigant tipusú arató-cséplőgépeket, a szirmabe- senyői Biikkalja Termelőszövetkezet több mint szózhektáros árpatábláján. A négy kombájn a Hortobágyi Állami Gazdaságból érkezett a hét elején, de az esők állásra kényszerííették a nagy teljesítményű betakarító gépeket. Viszont a zivatarszüneteket is igyekeznek kihasználni, hiszen minden táblán beérett a termény, s így az elkövetkező napokban már csökkenni fog­nak a hozamok. Egy biztos, nem a vendég- kombájnosokon fog múlni, hogy minden órát kihasználva csökkentsék a veszteségeket. Ezért találkozhatunk velük késő délután az országút mentén, hogy szürkületig a földdarab jelentős részéről betakarítsák az árpát. Fotó: Fojtán László Á piac igényei amikor ezekben a nyereség csökkent, a szabadáras tevé­kenységekben — festés, taka­rítás, karbantartás — bizo­nyos túlkínálat jelentkezett. Mivel egyre több szövetkezet tört be a budapesti „piac­ra”, elsősorban azok éltek meg, amelyeknek bérszínvo­nala magas, s így a szakkép­zett munkaerői magukhoz tudták vonzani. A kedvezőt­len adottságú gazdaságok bérszín vonal-besorolásuk mi­att, egyre kevesebbet „rúg­jak labdába”.' Olyan munka­erőt is kénytelenek felvenni, amelyek . szakképzettsége egyenlő a nullával, s ötven- filléres órabéremelésért — amelyet egy újonnan alakí­tott termelőszövetkezeti szol­gáltatás, új vezetője ígér —, azonnal kikérik munkaköny­vüket. Frankó Mihály nem véletlenül mondta: — Egyre nehezebb a szol­gáltató ágazatokban olyan üzleteket kötni, szerződéseket vállalni, amelyek jó haszon­nal kecsegtetnek. Két év alatt a jövedelemkulcs több százalékkal romlott. De még mindig megéri! Viszont az igazi hasznot, olyan üzem­ágak kiépítése jelentené, amelyek magasan képzett szakembereket igényelnének. Ezek haszna, nyeresége nagy. Ehhez viszont meg kellene emelni bérszínvonalunkat. Magyarán: eddig a főváros­ban, 4350 forintot fizetünk egy dolgozónak átlagosan, itthon 3800 forintot. Ahhoz, hogy magasabb szakmai tu­dású embereket felvehes­sünk, a szövetkezetnek húsz­milliós nyereséget kellene el­érnie. Vagyis: a gyenge adott­ságokból származó bérszínvo­nalat alaposan túllépve, s ki­fizetve ezért a milliós adót, elérnénk azt, hogy meg tud­juk fizetni alkalmazottainkat. (Az adó egyszeri befizetése, a következő évek magasabb bérszínvonalát határozza meg, hiszen a szövetkezet egy dolgozóra eső munkabé­rét jelentősen megemeli, így a gazdaság bérszínvonala más kategóriába, elbírálásba ke­rül.) Az elnök elgondolkozott: — Más kérdés az, hogy amíg ilyen alacsony a bérszínvo­nal, húszmilliós nyereségű melléküzemágakat nem tu­dunk kiépíteni. Ez egy ördö­gi kör, amely feszít minket, s amiből nehéz kitömj. Mi eddig egy másik utat válasz­tottunk. Mivel kedvezőtlen adottságú gazdaság vagyunk, olyan ipari termékeket igyek­szünk gyártani, amelyek ter­melési adója magas. Mert így az adó hetven százaléka a szövetkezetben visszatart­ható, s azt fejlesztésre fordít­hatjuk. így épült legutóbb 3,5 mil­lió forintért az az 500 négy­zetméteres üzemcsarnok, amely a helyi telepítésű üze­mek beindítását szolgálja. — Mi a fővárosi részlegek­től legjobban azért tartunk, mert az ellenőrzés meglehe­tősen nehéz. Sokkal jobban követhetők a folyamatok a helyben, vagy a megyében kialakított üzemágaknál, mert a könyvelést könnyebb kéz­ben tartani. így kezdték el a kotrógé­pek javítását Miskolcon, vagy Mikóházán a különböző vasipari szerkezeteket, óra­rugókat gyártani. Meg kell mondani, ezek szervezése a legnehezebb. Ipari üzemeink sok esetben — még mindig nem lelkesednek a jóval ol­csóbban termelő szövetkezeti mellék üzemágakért. Ráadá­sul, ha a tsz csak helyet tud biztosítani, s bizonyos létszá­mú, korlátozott szaktudású munkaerőt, akkor egyre ne­hezebben helyeznek ki gépe­ket, s termékeket. Jelenleg a mikóházú japánergyártás, (építőipari segédeszköz), vágj' különböző műszerrugók te­kercselése, még közel sem je­lenti az új üzemcsarnok tel­jes lekötését. így jövedelmet sem biztosít eleget. Az elnök: — Pedig ezt az utat kell a jövőben is járnunk. Még akkor is, ha küincselésnek tűnik. Idén 101 millió forint az árbevételi tervünk, amely­ből több mint hetvenmrlliót az ipari-szolgáltató tevékeny­ség hoz. Míg az alaptevé­kenység nyeresége legfeljebb százezer forint lehet, — bár reméljük, hogy több —, ad­dig az ipari tevékenységire tízmilliós jövedelmet terve­zünk. Vagyis: minél több ter­mék gyártását kezdhetjük meg itthon, annál nagj'öbb lehet a nyereségünk. És a Hegyközben ugyanúgy szá­mon tartják a jövedelmező gazdálkodást, mint mondjuk Békésben. De nyereséget, mi csak ebben a formában tud­tunk elérni.., Ezért kell túllépni a kapun... — Jelszavunk: árat nem emelünk — mondjálc a me­zőkövesdi Matyó Népművé­szeti és Háziipari Szövetke­zetben. — Belföldi és külföl­di áraink egyaránt változat­lanok —, erősíti meg az el­mondottakat Pólilc Mdbályné elnökasszonj'. — Meg is néz­hetnénk magunkat, ha más­ként cselekednénk: ugyanis meggyőződésem, hogy egy esetleges áremelés nyomáé megcsappan a kereslet nép- művészeti termékeink iránt Ezt pedig nem engedhetjük meg. — De hát, az aäapanyag^ árak folyamatosan emelked­nek, hogyan eliensúíyozaák mindezt ? — A szövetkenetnek úgy keO gazdálkodnia, hogy ár­emelés nélkül is jövedelmező legyen a munkája. Elmondok egy példái. Évenként mint­egy 370 ezer négyzetméter anyagot használunk fel, amelyből óhatatlanul bizo­nyos mennyiségű hulladék keletkezik. Ezért arra törek­szünk, hogy a hulladékból minél többet felhasználjunk a különböző termékek előállí­tásához. A szövetkezet boltja a hulladékból gyártott ter­mékekből mintegy egymillió forinttal nagyobb forgalmat ért el, mint a korábbi esz­tendőben. A jövedelmezőség megtartásának, illetve növe­lésének egyik forrása a bel­ső tartalékok minél hatéko­nyabb kiaknázása. Ma már sokkal rugalmasabban kell aUcaämazkodnunic a piac igényeihez, mint évekkel ez­előtt Nem egy esetben elő­fordul. hogy a nyugati meg­rendelők rövid idő alatt sze­retnék megkapni a kért árut Ettől teszik függővé az üz­letet. S nekünk természetesen gyorsan kell cselekednünk. Ezért olyan gyakorlatot ala­ki toriunk ki, hogy a meg­rendeléstől számított két hó­napon belül leszállítjuk az exportot Egy, a közelmúlt­ban elkészült kollekcióból 14 ezer darab női matyó blúzt már elküldtünk Franciaor­szágba, amely egyik legjelen­tősebb tőkés vásárlónk. — Tegyük fed, valamelyik külföldi cég mindössze száz­ezer forint értékű árut akar vásárolni, a szövetkezet le­gyártja a kért terméket? — Feltétlenül eleget te­szünk a megrendelő igényé­nek, jóllehet, a kis tételek gyártása nagyobb munkát jelent a szövetkezetnek. De hát mi azért vagyunk, hogy teljesítsük a vevő kívánságát. Végül is a vásárló diktálja a piacot, s nekünk alkalmaz­kodnunk keil a megrendelők­höz. — Halottunk róla, hogy bizonyos átszervezésre is sor került a szövetkezetben. Mi ennek a lényege? — A központi üzemünkben az idén bevezettük a máso­dik műszakot, Megfelelő ki­választás után, több mint hetvenen dolgoznak ilj’en munkarendben és ősszel to­vább szándékozunk bővíteni a második műszakban fog­lalkoztatottak körét. Egy má­sik változtatás, hogy a köz­ponti üzemünkből nyugdíjba került nőket bedolgozókkal helyettesítjük. Így Ózdon, a városi tanács segítségével ez év tavaszán, több mint száz­fős bedolgozórészleget hoz­tunk létre. Ezt úgy tudtuk eiémi, hogy a gyesen levő nők megkapták a munkavál­lalási engedélyt — Az előző esztendőt ki­emelkedően zárta a szövet­kezet. Hogyan sikerült a folytatás, milyen volt az idei év első hat hónapja? — Döntően az új üzeroház elkészültének köszönhetjük múlt évi sikereinket hiszen lénj'egesen jobb feltételek álltak a beruházás befejezése után rendelkezésünkre. Ta­valy több mint 17 százalék­kal növeltük termelésünket:,' amely megfelelő nyereséget jelentett szövetkezetünknek. Ilyen előzménj'ek után azt a célt tűztük magunk elé, hogy 1982-ben megtartjuk a gaz-- dálkodásban elért magas szintet. Nem látszik könnyű­nek, de sikerülnie kell. Éves 118 millió forintos árbevételi tervünket időarányosan 102 százalékra teljesítettük, a tő­kés export értéke pedig elér­te a 14 milliót — Milyennek ígérkezik az év második fele? — Nehezebb lesz, mint az első. Ez döntően abból adó­dik, hogy a központi üzem munkáját a tőkés kivitel nö­velésének x-endeljük alá. Ev közben ugj’anis arra határoz­tuk el magunkat, hogy ter­ven felül még további há­rommillió forint értékű nép- művészeti terméket értékesí­tünk a tőkés piacokon. Így júliustól decemberig mintegy 17 millió forintnak megfelelő nem rubelelszámolású kivitelt kell elérnünk. — Már csak néhány nap van hátra a Kis Jankó Bori emlékpályázat megnyitásáig. Mint a bíráló bizottság egyik tagja, milyennek tartja a pá­lyázatra beküldött munkák színvonalát? — Csaknem ezer pálya­munka érkezett be a XV. országos Kis Jankó Bori hím­zőpályázatra. A beküldők so­rában 14 szövetkezet és 222 egyéni pálj'ázó szerepel. A különböző tájegységek visele­ti hagyományainak felhasz­nálásával készült munkák színvonala felülmúlja a ko­rábbi évekét, ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy a ma­tyó termékek ezúttal is meg­határozónak bizonyultak. Mindezekről az augusztus 6- ón, a Mezőkövesdi Művelő­dési Központban sorra kerü­lő eredményhirdetésen és a pályamunkákból rendezendő kiállításon bővebb informá­ciót kapnak az érdeklődők. U U } — kármán — off ma és holnap... Sándor művezető azonban még csak 2 éve jött a MEZŐ­GÉP mezőkövesdi gyáregysé­géből. — Polietilént és polisztároSt dolgozunk fel extrudereink- kel és fröccsöntőgépeinkkel — mondja a telepvezető. Hogy milyen eredménnyel? Tájé­koztató adat lehet, hogy a 60 millió forintos termelési él­tekből 20 millió forintot a mi telepünk „hoz” a szövet­kezetnek- A fejlődés dinami­káját jellemzi az is, hogy az árváltozások hatásait kiszűr­ve, az elmúlt évben is 10 szá­zalékkal emelkedett a terme­lés. ALAPANYAG - MUNKAERŐ — Milj'en gondjai vannak idén a telepnek? — Talán az alapanyagel­látás és a munkaerőhelyze­tünk lehetne valamivel ked­vezőbb — válaszolják. Alap­anyagból általában egy hét­re elegendő készlettel rendel­kezünk. Májustól azonban akadozik a polietilén-ellátá­sunk. A termékeinkhez (el­használt polietilént itthon, a TVK gyártja, de kaptunk már csehszlovák, sőt francia polietilént is. Jelenleg szov­jet polietilénnel dolgozunk. Ami a létszámot illeti... Dolgozóink túlnyomó násae, szorgalmasan' mrroká Ik o*.*va, már több évet eítöttott itt, ám az is igaz, hogy a ter- moplasztikáhan található munkakörülmények nem na­gyon kedvezőek. S, ha még a meleget vállalják is az embe­rek, a háromműsaakos mun­kaién dot, főként, a fiatal há­zasok nem szívesen vállal­ják, s ezért körükben nagyobb is a fluktuáció. — Az anyagellátási nehéz­ségeken hogyan sikerült úrrá lenni, és hogy tudták a lét­számgondokat enyhíteni? — A szövetkezet központ­jából negyedéves termelési programterveiket kapunk. A tesrv havi lebontásánál és a napi irányítási feladatoknál fokozottan ügyelünk arra, hogy lehetőleg minden gép dolgozzon. Mivel dolgozóink zöme valamennyi géptípust ismeri és. kezelni is tudja, olyan szervezési megoldáso­kat választunk, hogy a lehe­tő legkisebb legyen az anyag­hiány miatti veszteség. Egy kiesett óra ugyanis 250—400 forintos veszteséget jelent a telepnek, illetve a szövetke­zein ek. VAN-E JÖVŐJE? — Véleménye szerbit mi­lyen a szövetkezet, és ezen belül a bükkábrányi üzem hosszabb távú jövője? Kelen- dőek-e az itt gyártott ter­mékek? — Ogy gondolom, hogy igen. Nemcsak azért, mert végül is közszükségleti cik­keket, fogyóeszközöket gyár­tunk, hanem mert arra is tö­rekszünk, hogy termékeink változatosabb formában, tet­szetősebb kialakításban kerül­jenek közvetlenül, vagy — a Caolán keresztül — közve­tetten a fogyasztókhoz. Ezt: a derűlátást erősítve, még hozzátehetjük: a mű­anyagok felhasználásának mértékét a beszerzési áron kívül, műszaki és gazdasági tényezők, oltok is befolj'ásol- ják. Az elmúlt kilenc évre visszatekintve, ma már meg­állapíthatjuk: átmeneti meg­torpanás után, a műanyagfel­dolgozás ismét erőteljes fej­lődésnek indult. A „visszahe- lyettesítés” — tehát a mű­anyag kiváltása természetes anyaggal — azért sem vált be, mert egy kilogramm műanyag felhasználásával legalább 45 forintot lehet megtakarítani. S a megtakarítás mértéke még növelhető — hiszen, mint minden anyaggal — úgy a műanyagokkal is pazarlóan bánunk. Buckert Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents