Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

T982. július 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Targoncavezető-képzés Az anyagmozgatás része — Elméiét és gyakorlat — Elég-e őt targonca? — Magas-e a mérce? — Milliós érték a kezekben A gazdaság intenzív fej­lesztésének időszakában meg­nő a több szakmával rendel­kezők szelepe. Megnő azoké is, akik szakmával ugyan nem rendelkeznek, de olyan betanító jellegű tanfolyamo­kat végeznek, amelyélt lehe­tővé teszik, hogy értő kézzel nyúljanak a gépekhez, be­rendezésekhez. A miskolci Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola egyike azoknak az intézmé­nyeknek, iskoláknak, ame­lyek igen rövid idő alatt — műszaki rajzolókat ív- és lánghegesztőket stb. és tar­goncavezetőket képeznek. Ez utóbbiak képzése, beta­nítása mintegy 4—ö éve még a vállalatokra hárult. Az így megszerzett jogosítvány azonban csak ott volt érvé­nyes. Ez a képzési forma mennyiségileg sem elégíthette ki a megye vállalatainak igényeit és nem tette lehető­vé a dolgozók átcsoportosí­tását, munkahely-változtatá­sát. Az akkori képzés prob­lémáinak enyhítése érdeké­ben a Kohó- és Gépipari Továbbképző és Módszertani Intézet a gépipari szakkö­zépiskolával karöltve — el­sőként vállalati felkérésre — Sajóbábonyban, az Északirna- gyarországi Vegyiművekben indított kihelyezett targonca­vezetői tanfolyamot. Ez a feladat a későbbi években az Ipari Miniszté­rium megalakulásakor sem változott. A módszertani irá­nyítást most már az Ipari Miniszteri uin szakmai to­vábbképző intézete gyakorol­ja, s a megbízást is ő adja. A targoncavezető-képzés helyzetéről beszélgettünk Komlósi Imrével, a szakkö­zépiskola igazgatóhelyettesé­vel, tanfolyamvezetővel és Marikovszky László gyakor­lati oktatásvezetővel. — Az elmúlt évek során olyan mértékben megnőtt a targoncavezető-képzés iránti igény, hogy évente 7—8 tan- folyamot kell indítanunk, amelyeken mintegy 150 em­bert képezünk ki. — A kezdet persze keser­vesebb volt, mert nem ren­delkeztünk egyetlen targon­cával sem. Majdhogynem ócskavas áron vásároltunk öt gépet, s felújítottuk őket úgy, hogy a háromezer fo­A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek — miként a kohászat általában — közis­merten sok nyersanyagot, energiát igényel. Az éssze­rűbb, a hatékonyabb fel- használást szorgalmazva ép­pen ezért hirdettek pályá­zatot februárban, hogy a technológiák eddiginél gyor­sabb, dinamikusabb fejlesz­tésével, új eljárások beve­zetésével, takarékos módsze­rek kikísérletezésével csök­kentsék a jórészt importból származó anyagok és az energia árát. Erre az első, központi kez­deményezésre — tíz pálya­munka érkezett. Az értéke­lést két kategóriában, az anyagtakarékossági, illetve az energiatakarékossági téma­körökben végezték el. Az ön­költségcsökkentő módszerek megvalósítását célul tűző dolgozatok alkotói közül az első három helyezettet jutal­mazták. Az anyagtakarékossági ka­tegóriában Tóth József ért el első helyezést. Pályamun­kájának lényege, hogy a rintért vásárolt targoncát ugyanaz a vállalat, mely el­adta, negyvenezer forintért vásárolta volna vissza. — Kik alkotj ált az oktatói gárdát és milyen szakmai összetételt mutat a résztve­vők aránya? — Csaknem minden tan­folyamot a szakközépiskolá­ban tartunk. Az elméleti és a gyakorlati képzés is itt történik. Kivételes esetei je­lent az, ha egy-egy vállalat olyan létszámú csoportot szervez, indít, amelyért már érdemes a vállalat telephe­lyén megtartani a tanfolya­mok Az oktatók zöme: tar­goncavezetői képzésiben ré­szesült tanárokból, oktatók­ból és vállalati szakembe­rekből áll. Kik vesznek raj­ta részt? Széles a kör... Se­géd munkásoktól villanysze­relőkig, a nyolc általános is­kolai végzettséggel rendelke­zőktől a hivatásos gépkocsi- vezetőkig alkotják a tanfo­lyam résztvevőit. Van olyan, akit vállalata küld: a Fü- szért, a Bocsi Sörgyár, a Vo­lán, a Miskolci Pamutíonó, a drótgyár, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, mások saját költségükön végzik el a tanfolyamot. — Lehet-e a résztvevők között nő, és ha igen, ők hogyan állják meg a helyü­ket? — Nők is jelentős számiban vesznek részt a tanfolyamo­kon. Az a tapasztalatunk, hogy a nők ügyesebbek, gon­dosabbak a férfiaknál. — Milyen tárgyakat oktat­nak és milyen magas a vizs­ga mércéje? — Hetvenöt óra eimSkeG és harminc óra gyakorlati oktatást tartunk. Az elméle­ti tárgyak között a politikai ismeretektől a műszaki isme­retekig, a rakodástechnolő- giától a karbantartási és szerelési gyakorlatig, össze­sen Hét tárgyat tanítunk. A vizsgabizottság öt főből áll, az Ipari Minisztérium által kijelölt elnöktől a vizsgázta­tóig. Elmondhatjuk, hogy a tanfolyam végén, a résztve­vők megfelelő tudással ren­delkeznek. A vállalatok ré­széről, ezzel ellenkező jelzést még nem kaptunk. A Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat (a Füszért), személyzeti nagyolvasztói nyersvasból közvetlenül gyártsanak acél­műi alátéteket és kokillákat az öntödében, így elmarad­hat a kupolában vagy a láng­kemencében a nyersvas új- raolvasatási művelete. Az eljárás hasznosításával éven­te 20 millió forint megta­karítás érhető el. , A második helyre Tolna.y Lajos, Szabó István, Platty Elemér és Pethő Imre ke­rült. Közös dolgozatukat Fo­lyamatos acélöntőműhöz szükséges kokillacső magyar- országi gyárthatósága cím­mel adták be. Módszerük megvalósításával 10,4 mil­lió forint értékű deviza ta­karítható meg. Harmadik he­lyen a Skvara Gyula—Sza­bó István készítette pálya­mű végzett, amely a kom­binált acélműi eleklroke- mence anyagtakarékos üze­meltetésére tesz javaslatot. Az energiatakarékossági kategóriában Kandó László és oktatási osztályának veze­tője Cseszár Vilmosné ösz- szegyűjtött. néhány véleményt a targoncavezető-képzésről. Eszerint: a munkavezetők úgy érzik, hogy viszonylag képzett embereket kaptak. Mind a vezetők, mind a résztvevők véleménye, hogy a kevésnek tűnő óraszámon belül — a gyakorlat rovásá­ra — túl sok az elmélet. Ki­fogásolják, hogy a targoncák napi és heti karbantartását csak elméleti órákon tanul­ták, és annak gyakorlati ok­tatása elmarad. Hiányolják, hogy a tanfolyam során nem ismerhették meg az akkumu­látorok töltésének gyakorla­tát, s ezzel szemben túlzot­tan részletesnek tartják a targonca elektromos beren­dezéseinek elméleti ismerte­tését. Az Anyagmozgatási és Cso­magolási intézet Területi Ta­nácsadó Szolgálatának veze­tőjét, dr. Molnár Gyulát kér­dezzük: — Milyen színvonalé a targoncavezető-képzés? — Röviden: nem megfele­lő. Nagy eredmény ugyan, hogy a képzés végre elkerült a vállalatoktól, a Zalka Má­té Gépipari Szakközépiskolá­ba, de az itt folyó képzés sem elégíti ki a megye vál­lalatainak igényét. Egy 1977 —78-ban végzett felmérés szerint, a megyében hetven­ötféle (!) mintegy 1400 (!) targonca található. Ezek ér­téke néhány százezer forint­tól több millió forintig tel­jed. E nagy értékű gépek miatt, minden vállalatnak jól felfogott érdeke, hogy minden gépre megfelelő em­ber kerüljön. Tehát olyan, aki „érti” a gépet és szereti a munkáját. — Ilyen tanfolyamat leg­inkább az autóvezetői kép­zéshez liasonlíthatnáim. Bi­zonyos ismereteket, készsége­ket efl lehet, és el is kell sa­játítani rövid idő alatt is. Am, ez a tanfolyam még csak „belépő” ahhoz, hogy idővel biztosan és hozzáértő­en kezeljék a targoncaveze­tők: a kisebb targoncákat és a ló tonnás monstrumokat, és a szállítandó árut * Tegyük hozzá: A targon- caveaetés is anyagmozgatás és veszélyekkel járó munka. A nagy értékű gépet, s a rajta levő rakományt bizton­ságosán, hozzáértően, gazda­ságosan kei! — felemelni, .szállítani, lerakni —, úgy hogy a termelés egyes elemi szakaszainak dinamikus lán­ca ne szakadjon meg. Vajon elég-e ehhez a jelenlegi óra­szám és a tematika? Budáért Miklós dolgozata ért el legjobb he­lyezést Javaslatával a vas­úti gördülőanyagok gyártása­kor érhető él mintegy 400 ezer forintnyi energiacsökkentés. A második díjat e kategóriá­ban nem adták ki, míg harma­dik helyen két pályamun­kát jutalmaztak. Az egyik PáU Zoltáné: a Salakfel­dolgozóüzem olajtüzelésű kazánjának kiváltása című munkájával évi 35—45 ezer liter gázolaj, illetve 250 ezer forint takarítható meg, A másik Földi Géza munkája, aki a koksztüzelésű izzító kovácstűzhely földgázüzemű kiváltására tett javaslatot. A pályamű — évi 170 ezer forint enei'giamegtakarítás mellett — jelentős környe­zetvédelmi előírásokat is megold. A sikeres pályázatok gya­korlati hasznosítására az ér­dekelt egységek a szükséges intézkedéseket megteszik. r— Szemes — Sikeres kezdeményezés Vasúti vágány az LKM-ben Befejezéséhez közeledik az LKM-bsn, a kombinált acélmű legújabb létesítményéhez, az eiektro- kemencéhez vezető vasúti vágány építése. Képünkön: a munkálatok befejező szakasza. Fotó: Irmai István Még nagyok a különbségek a teifemes észetekben A Borsod megyei Takar­mányozási és Állattenyészté­si Felügyelőség elkészítette, s értékelte a mezőgazdasági nagy üzemek tej 5. asznosítású tehenészeteinek idei első fél­évi termelési mutatóit. Ha csak a bázishoz viszonyított változásokat, az úgynevezett reprezentatív felmérés adatait nézzük, akkor' elégedettek le­hetünk. A megye .62 terme­lőszövetkezeti tehenészetének átlagában, az elmúlt év első feléhez viszonyítva 132 liter­rel nőtt a tehenenként! tej ho­zam. Az értékesített tej 2,2 millió literrel nőtt, annak el­lenére, hogy az átlagos tehén­állomány 287 darabbal, saj­nos, tovább csökkent. Örvendetes az is, hogy a tehenészetek több, mint 40 százalékában fél év alatt 200 liternél magasabb termelési színvonailemelkedést érték el, s tovább növekedett azoknak az üzemeknek a száma, ahol reális lehetőség van a 4000 litert meghaladó tehenenkén- ti tejhozam elérésére. Tizen­két helyen a jelenlegi szín­vonal tartásával elérhető ez a megyénkben még „bűvös” 4000 liter, további mintegy 8 gazdaságban pedig némi igyekezet szükséges hozzá. Sajnos, kedvezőtlen dol­gokról is árulkodik ez a fél­évi felmérés. A tehenészettel rendelkező 62 tsz mintegy 40 százalékában a várható éves tejtermelési színvonal az idén is a 3000 liter alatt lesz, ami szinte „biztosíték” arra, hogy ezeknél ez a fontos, sok­milliós ágazat nem nyeresé­get, hanem veszteséget ter­mel. Akadt az első fél évben 17 olyan gazdaság is, ahol csökkent a tehenenként! tej­hozam. A néhány tízliteres csökkenésekre sok helyen akadhat valamiféle „ment­ség”, de hét olyan tehenészet is van. ahol a visszaesés meg­közelíti, vagy meghaladja a 200 litert. Továbbra is rendkívül na­gyok a különbségek a terme­lési színvonalban. A bekecsi Hegyalja Tsz-ben, ahol 1981 első felében már sikerült 2224 liter tejet termelni tehenen­ként, most 449 tehén átlagá­ban további 475 literes javu­lási; értek el. Pedig általános az a vélemény, hogy a ma­gas színvonalról nehezebb látványosan előbbre lépni. Sajnos a gyakorlat mást bi­zonyít. Megyénkben a tejter­melés tíz ^sereghajtó” tehe­nészete közül hétben jócskán csökkent a termelési színvo­nal. A bekecsiek első félévi 2699 literes tehenenként! tej­hozamával szemben a sátor­alj aújhelyi tsz-ben a 247 lite­res csökkenéssel most a 678 üteméi, Zemplénagárdon 205 literes csökkenéssel a 814, Baktakéken az 1008, s Hom- rogdon, ahol 330 literrel rom­lott a hozam, az 1028 literes, rendkívül gyenge átlagnál tartanak. Azt, hogy a rendkívül el­maradó, gyenge tejtermelő gazdaságokban nem csupán a tehenekben, lehet a hiba, ha­nem több esetben valahol másutt is érdemes lenne ke­resgélni a lemaradás, a ráfi­zetés okait — esetleg például a hozzáállásban, vagy a hoz­záértésben —, azt ugyancsak sejteti a reprezentatív felmé­rés. A tehenenkénti tejhozam­ban élenjáró tíz nagyüzem közül kilencben ugyanis jó­val előbbre léptek az első fél évben. Például a bekecsi 475 literes javulás mellett Mú- csonyban 404, Felsőzsolcán 410, Putnokon 263, Hernád- németiben 288 literrel nőtt a tejhozam. Tehát ahol „meg­tanulták”, s igyekeznek, akar­nak is, ott van eredmény! A megyei átlagban elért el­ső félévi 132 literes javulás összességében biztató, de az országosnál sokkal rosszabb adottságok, rosszabb körül­mények ellenére is látni kell azt, hogy még sok a tenni­való, sok a tejtermelésben a kihasználatlan tartalék. Kü­lönösen akkor érzékelhetjük, hogy e félévi „reprezentatív felmérés” adataival még ko­rántsem reprezentálhatunk, ha megyénk tsz-einek tej­termelését az országos átla­gokhoz hasonlítjuk. Sajnos. 1981-ben az egy fejt tehénre jutó tejtermelésben az utol­sók voltunk. Igaz, az utolsó előtti helyen álló Szabolcs- Szatmár csak egyetlen liter­rel előzött meg, de a 16. So­mogy tói már 289, a 15. Nóg- rád megyétől már 406 liter választott el. És egy másik összehasonlítás is elgondol­koztató. Az 1981-ben 4541 li­teres tejtermelési színvonal­lal első Fejér megyétől öt eve még „csak” 663 liter volt az elmaradásunk, tavaly pedig már 1350 literrel fejtünk ke­vesebbet tehenenként. <P- se) Készüllek a cÉerprak a szezonra Kedvez a meleg, esős idő­járás a cukorrépának. Amennyiben az idő'továbbra is megfelelő marad, a szep­temberben induló szezonban jó termést takaríthatnak be, s adhatnak át a gazdaságok a gyáraknak. Már meg is kezdődött a felkészülés a szezonra. A mezőgazdasági üzemek fel­újítják, javítják répaszedő gépeiket, 50—60 újat is be­szereznek részben francia importból, 'észben a szek­szárdi Mezőgép által kifej­lesztett korszerű berendezé­sekből. A cukorgyárakkal a szedés menetéről e napok­ban kötik a megállapodáso­kat A gyárakban a nagy kar­bantartás munkái folynak, felújítják, kicserélik az el­avult berendezéseket. A 11- ből 5 gyár: Ercsi, Ács, Sár­vár, Szerencs. Sarkad re­konstrukciós programot hajt végre. Előreláthatóan szeptember végén már megjelenhet az új termésből készült cukor a kereskedelemben. Minden­esetre még a tavalyi kész­letből bőségesen van a rak- tárakban, s így az igényeket ki tudják elégíteni, méghoz­zá, jó minőségű, megfeie’^ választékú cukorral, válto­zatlan áron.

Next

/
Thumbnails
Contents