Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

*KK!=Hra* ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1982. július 24, szombat Deák Mőn Piszka és Csicsika Jelenet a műsorból A sátorkupolán áttűz a nap, megreked a délelőtti meleg, szinte süt a levegő. Üres a manézs, üresen tá- tonganak a széksorok. Most nincs csinnadratta, flitteres csillogás, nincs lélegzetelállí­tó pillanat, felcsattanó taps, nevetés. Hétköznap van, árva a cirkusz sátora. Eszem­be jut Fellini híres filmjé­nek bohóca, aki öregen, be­tegen, utolsó erejével még egyszer látni akarta az elő­adást, aztán egyes-egyedül maradt a nézőtéren..... De már jönnek a manézs- Jegények, állítják a körfutót, igazítják a tartórudakat, for­gáccsal, fűrészporral szórják be a porondot. A Miskolcon turnézó Hungária cirkusz délelőtti életét éli. Gaál György, a társulat igazgatója mindent megmu­tat, mindent elmesél,' amit a közönség nem láthat-tudhat. A 114 tagú cirkusz olyan, mint egy kisebbfajta üzem. Autószerelő, portás, gépko­csivezető, szakács — hosszú lenne felsorolni, ki minden­ki utazik országról országra, városról városra a tásulat­tal. Huszonkilenc lakókocsi­val, tíz teherautóval, trak­torokkal járják a Hungária artistái, műszaki dolgozói a világot. — Tavaly görögországi, majd nyugat-berlini turnén dolgoztunk, idén áprilistól a magyar városokat járjuk. A magyar, artisták mellett ame­rikai, spanyol, román és bol­gár művészek is fellépnek ebben a produkcióban. — A hétköznapjaikra len­nék kíváncsi.... — Délelőtt' nem sok min­dent tudhat meg az artisták­tól. A legtöbben alszanak, pihennek. Ilyen melegben az előadások után, éjjel tudnak csak gyakorolni. Amikor az ; utolsó néző is elhagyta a sátrat, akkor kezdődik az ar­tisták számára a komoly munka. Körbejárjuk a cirkusz te­rületét. A gázzal, fridzsider- rel felszerelt lakókocsiban fő az ebéd: a társulatnak saját konyhája is van. A gyerekek — mert hisz a legtöbb ar­tista házaspár elhozza ma­gával a családját — az „ud­varon” játszanak. A zsong­lőr házaspár gyereke még nincs öthónapos, a bolgár ar­tistanő fia tizenöt éves. Megnézzük az állatokat. A tizenegy oroszlán, a cirkusz sztárjai, már „reggelizett”. Ha egyáltalán ki merném nyújtani a kezem, akár meg is simogathatnám őket. Ám­bátor igen jámbornak látsza­nak, lustán pislognak, el­nyúlnak „lakosztályukban”. Megtudom, nem támadnak, csak ha bántják őket. Igaz, Szófiában nemrégiben kiló­gott kettő az utcára, a járó­kelők nem kis riadalmára, de idomáruk szépen vissza­terelte őket. A „befutó”, ahová nem láthat a közönség. Innen lép­nek a porondra az artisták, itt kap helyet a sok-sok kel­lék. Egykerekű biciklik, tar- tórudak, görlők, zsonglőrbu­zogányok. Óriási fekete súly­zó, kíváncsiságból megfo­gom, úgysem tudom fel­emelni. De hisz pillekönnyű! A bohócszám kelléke. .. Kulisszatitkok: Bobby Di­xon, az Amerikai Egyesült Államok világszerte ismert komikus akrobatája, aki ját­szi könnyedséggel pörög-esik- lendül a trambulinon, min­den egyes mozdulatát hihe­tetlen aprólékos, kemény energiával dolgozza ki. A néző nem látja testén a kék­zöld foltokat Az artista ál­talában nem dohányzik, nem iszik — és nem megy gyes­re. A Hungária legkisebb gyereke kéthónapos. A ma­ma karcsún, csillogó dressz­ben estéről estére fellép a produkcióban.... Délután öt óra tájt. Az artistáknak ilyenkor már a cirkusz területén kell tartóz­kodniuk. A lakókocsik körül az élet kicsit a víkendhez hasonlít: Rueda, a tüzes, temperamentumos spanyol elnyújtózik a kempingszék­ben, a két bolgár artistanő egy kiterített pokrócon már sminkel. Donnert Leopold — a lovasszám sztárja — a va­csora elkészültét várja, fe­lesége paprikasalátát készít. Kérdezem, hol, merre jártak a világban: — Könnyebb elmondani, hol nem voltunk még — mondja a férj. — Mexikó és Spanyolország a két legna­gyobb vágyam. Vándorélet a cirkusz, de gyönyörű. Pén­zért nem. csak szeretetből le­het csinálni. A lakókocsi mellett a hét fekete ló sátra. Az idomár fél figyelme mindig rajtuk: — Polka kedves, Pletyka ravasz, szemtelen. Charly virgonc, de ő a kedvenc. Csak a cukorért hajlandó produkálni. — Kesztyűs kézzel bánnak velük? — A türelem az kell, de neveim is őket. Általában egy-két hét alatt kiderül, melyikükből lesz szám. Igaz, volt olyan is, amelyikről már lemondtunk, aztán „ki­nőtte” magát, belőle lett az igazi siker: A feleség most könnyű otthonkában, sorra mutatja a kosztümöket. A Görögor­szágból hozott hófehér ru­hacsodát, a csillogó vörös flitteres szmokingot, a ha­táskeltő égszínkék dresszt — Háziasszony és feleség 13.™ — Anya és nagymama is. A lányom most Olaszország­ban turnézik. Három uno­kám van_„ Viktória Dimitrova, a bol­gár artistanő már többször járt Magyarországon, társa­logni is tudunk. Férje ká­véval kínál, beszélgetés köz­ben fotót készít, tizenöt éves fiúk, Martin szintén artista lesz. Viki délelőtt a fiával Lil­lafüreden járt, aztán mo­sott, főzött. — Ebéd utáni a földön pró­báltunk, új trükköket gya­koroltunk, kell az edzés az erőnléthez. — Hány órakor Báp po­rondra? — Hétkor á bevonulás. Ilyenkor van alkalom „fel­mérni” a közönséget, aztán a szám alatt már csak a koncentrálás, no meg a „hi­degrázás”. Egyetlen rossz mozdulat, és vége. De a si­ker, a taps mindennél töb­bet ér. Élni már nem tud­nék nélküle. A cirkusz piros orrú, nagy cipős, csetlő-botló bohóca, Váradi Árpád civilben ma­gas, izmos fiatalember. Va­kító kék szemek, szőke huj, sokkal inkább filmszínész­nek, semmint bohócnak kép­zelné az ember. — Sosesa akart saánfez lenni? — Voltam is. Táncoltam, énekeltem. De gyerekkorom óta vonzott a cirkusz vilá­ga, s amint lehetőségem voít, jelentkeztem az arfistaképző- be. Hetvenhétben diplomáz­tam. — Megnevezetni az embe­reket nehéz dolog... — Hasra esni könnyű, még a fenékbe rúgást is elvisel­ni. De a buta Augustok és a Pierrot-ok idejemár lejárt. Az igazi bohóc belülről nézi a világot, a helyzetkomikum­ban is a jellemkomikumot próbálja megteremteni. — Hogyan próbál, gyako­rol a bohóc? — Figyelem az embereket, miként viselkednek egy adott szituációban. Azután csak magamra számíthatok, egyedül kipróbálni a moz­gást, a mimikát. — Tükör előtt? ■— Anélkül. Látnom, érez- nena kell, mit csinálok. És nem szabad a kellékekre tá­maszkodni. Egy tálca, ame­lyet megfordítok és nem esik le róla a hat pohár, önma­gában még semmit sem ér. Ha nincs meg a belső töltés, az egyéniség, nem harsan fel a nevetés. A magánéletben? A bohóc, akivel találkoztam, s akivel oly soká beszélgettünk a vi­lág dolgairól, hogy észre sem vettük az időt a harmadik figyelmeztetőig, nem jópofa, nem vicces ember. Széles lá­tókörű, okos. Magával ragadó. Mikes Márta Jaj, nagyon szerette Csicsi- kát Piszka! Ha ránézett, mintha galambok szárnya si­mított volna végig Csicsika arcán. így lett ennek az öreg, megzöldült tengerészbabának Piszka a neve: ugyanis még senkit sem szeretett, s mert nem is hitte, hogy fog, elfe­lejtett megtanulni szeretni. Ezért aztán, ha már túlcsor­dult benne a szépség, nem tu­dott mást: jó nagyot taszított Csicsikáp, megpiszkálta — így ragadt rajta a Piszka név. Csicsika álomszép alvóbaba volt: de mert gazdája, Zsuzsó egyszer a földhöz vágta, hát behunyva maradt két gyönyö­rű szeme. Piszka akkor na­gyon megijedt — odaszaladt, lökött egy nagyot Csicsikán, az meg elhaló hangon suttog­ta: — Ki piszkál engem? Ki­nek kellek.még? — Nekem, Csicsika. Csicsi- káljál, vigyázom majd az ál­mod — súgta vissza Piszka, s bizony, ha Zsuzsó akkor hoz­zányúl Csicsikához, Piszkával gyűlik meg a baja! így éldegélt a megzöldült, porc« tengerészbaba Csiepiká­val, a behunyt szemű, mese­szép alvóbabával. Piszka ti­tokban még örült is nein, hogy Csicsika nem látja őt, mert azt hitte — mivel soha nem szeretett —, Csicsika megré­mülne a csúnyaságától. Nem tudhatta, hogy a szeretet sötét­ben is lát, s-ha kedvesünknek csupán az orra szép, hát a szeretet minden mást eltakar. Lökdöste hát Piszka szorgal­masan Csicsíkát, piszkálta, taszigálta, míg egy szép napon azt mondta Csicsíkos — Kedves Piszka, menj el B5gy szíves Ákwriőrizőhöz, a tündérkirálynőhöz; szeretné­lek már látni, kérdezd meg. mit ken tépnünk? És a tengerzöld matrózíbab» elindult Alomőrizőhöz. — Csókold meg őt, Pisára — tanácsolta a tündér, s test­őre, Visszah angzó megismé­telte szavait; 1 — Csókold meg őt, Pisára, és akkor lát majd téged. — Mit mondott Álomőriző? — kérdezte Csicsika, amikor Piszka meglökte, jelezvén ér­kezését. Ka, most őrült aztán iga­zán Piszka, hogy Csicsika nem látja! Minden zöld eltűnt róla, úgy elpirult, s alig tud­ta kinyögni; — Meg keH csókolnom té­ged. — Csókolj hát — kérte Csi­csika, s csücsörített az ajkú­Mézem Mazaibikbai Mozambik fővárosának, Ma- putónak a természetrajzi mú­zeumában egyedülálló ele- fántmagzat-kiállítás látható. Tizennégy tartósított magzat szemlélteti, hogyan fejlődik az elefántembrió az elefánt­tehén méhében az elsőtől a huszadik hónapig. A magza­tokat 1948-tól vagy császár- metszéssel, vagy vadászatkor elejtett vemhes tehenekből emelték ki. A múzeum 1913 óta áll fenn. Sokáig Dr. Alvaro de Castro kutatónak a nevét viselte. 1975 óta, amikor Mozambik függetlenné vélt, a főváros egyeteméhez tartozik. * val. — Látok! — ujjongott aztán. — Látok! S a megszé­gyenült Piszka mellett a dél­ceg Nyiff-nyaff vállára bo­rult — Ö, ugye te mentettél meg engem? — Ne érj hozzám, megfoj­tasz az öleléseddel, koszos lesz a ruhám, összekócolod a. hajamat! — hadarta nyafkán Nyiff-nyaff. — Hagyjál bé­kén, nem is ismerlek téged! — Akkor hát ki volt az? — csodálkozott Csicsika, észre sem véve Piszkát. — Ki ment el Alomőrizőhöz? És Piszka nem mert szólni. ' Állt mozdulatlanul, s a szíve mintha tenger lett volna: te­lis-teli elsüllyedt hajókkal, te- lisdeteli elpattant kötelekkel. Csalt amikor Zsuzsó közele­dett a babapolchoz, akkor ré­mült meg: mi lesz, ha unal­Az ábra szótöredékei- ® bői rakjatok össze egy 6x6 kockából álló négy­zetet úgy, hogy a betűk folya­matosan olvasva Petőfi Sán­dor A magyar nemes című verséből adjanak idézetet. Hogy szó] ez az idézet? A megfejtéseket nyílt le­velezőlapon július 28-ig küld­jétek be! Az elmúlt heti rejt­vény helyes' megfejtése: „Lá­zas és gyászos a vidék: vad Nem európaiak, sőt nem is fehér emberek építették az el­ső páncélos csatahajókat. Az oroszok páncélos Popovkáját, az amerikaiak páncélos Me- rimaeját csak a múlt század­ban tervezték és bocsátották vízre, de a koreaiak teknősbé- ka-hajói ezeknél jóval koráb­biak. Yi Soon Sin admirális tervezte ezeket a páncélos ví­zi járműveket, s ezekkel tud­ták a koreaiak két nagy ten­geri csatában 1592 és 1598 kö­zött a japán inváziót megaka­dályozni. A két csatában a koreai teknősbéka-hajók 375 japán hadihajót süllyesztettek íá. A teknősbéka-hajók — mában Csicsikát fogja bán­tani? — Bújj el Csicsika! Én el­takarlak! — kiáltotta, s oda­ugrott az alvóbaba elé. — Hunyd le a szemedet, mintha nem látnál. S amikor Csicsika felismer­te a hangot, lehunyt szemhé­ja alatt Piszka hirtelen dél­ceggé vált és tengerzöld színe is egyszerre jól illett az ő hamvasságához: hát a Zsu­zsó-veszély múltán megsimo­gatta Piszkát, és annyit sut- J togott: — Piszka! Kérlek! Lökdös-: s él... És így esett, hogy a sze­mérmes Csicsikát azóta is dö., möcköli a megzöldült tenge­részbaba. ég. sötét felhőben izzó hasa­déit”. Könyvjutalmat nyertek: Pd- duch György, Miskolc, Köny­ves Kálmán u. 15. Ródi Kata­lin, Ernőd, Ifjúság u. 22. Dro- hos György, Nyékládháza, Hunyadi u. 49. Bene Klára, Miskolc, Vándor Sándor 28, Kővári Lajos, Hangács, Rákó­czi u. 50. Nagyházi László, Ti- szakarád Juhász Gyula u. 7, A könyveket postán küldjük el. amelyeknek orrára stilizált teknősbékafejet szereltek — erős páncélzattal voltak ellát­va. A hajók oldalait rézleme­zekkel védték, a fedélzetre pe­dig vaslemezek -kerülték. ~ ■A-~ hajók hossza átlag 20—25 mé­ter volt, 20 evezős hajtotta őket (munkájukat kis vitorla is segítette), 52 kis ágyúval voltak felszerelve, és az íjá­szok számára — akik elsősor­ban gyúitónyilakat lőttek ki —, külön védett kilövőhelye- kpt építettek. A teknősbéka- hajók úgyszólván sebezhetet- lenek voltak; az akkori fegy­verek — ágyúgolyók, nyilak, tűz — ellen a páncélzat töké­letes védelmet nyújtott. Csatahajó —1590 Rejtvény SzótSredék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents