Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
1982. július 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYAEORSZAG 5 Várakozó, indulás előtt álló komp a Bodrog pariján Olaszliszká- nál, A komp hátán lovas kocsi, a kocsiderékbun az ideát vásárolt aprójószág, hátul, a kocsi mögé kötött tehén. Vásárok idején nem ritka kép ez, sőt olyankor néha szűknek is bizonyul a két partot egymáshoz kapcsoló vízi jármű. (Fotó: Fojtán László) At a Bodrog vizén fláénles mmúü Ezekben a napokban több helyen szervezlek véradónapol városunk és megyénk nagyvállalatainál, üzemeinél, ahol egyre többen jelentkeznek önkéntes véradásra. Legutóbb a Miskolci Vasipari Szövetkezet hetvenöt dolgozója vett részt önkéntes véradáson, ahol ezen a napon közel harminc liter vért gyűjtöttek össze. Ugyancsak véradónapot tartottak a Borsodi Szénbányák Vállalat két aknáján is, Edelényben és Tervtáron, ahol a várakozáson felüli nagy létszámban adtak vért a bányászok. Edelényben mintegy negyven önkéntestől közel tizenkét liter, Tervtárok pedig hetven- hárman, huszonnyolc liter vért adtak. Fészek Éli! fészke! r Az Tndial-óceán Seychelle- gzigetén él a tündércsér nevű madár. Tollazata ‘makulátlanul fehér — ezért „tündér” —, míg az enyhén felfelé görbülő csőre, a lába és a szeme koromfekete. A tündércsérek sajátossága, hogy a partmenti erdők fáin, vagy kiálló sziklákon fészkelnek, de fészkük nincsen! A majdnem gömbölyű egyetlen tojásuk, amely mintegy 4,3 cm átmérőjű és a nőstény tömegének mintegy egyharmadát teszi ki, szabadon fekszik egy faelágazásban. vagy a kéreg egy mélyedésében. Színe zöldeskék. és barnáspiros oeltyek- kel van telehintve. A fészek hiányának az az élettani előnye, hogy a madarakat nem gyötrik élősködők. Amikor a fióka kibújik a tojásból, különösen a nagy lábai és azon a nagy karmai tűnnek fel. A kis madár karmaival és erős csőrével jól meg tud kapaszkodni az ágon. A fiókát mindkét szülő eteti, apró halakkal. A táplálék keresésekor a tengeren az öreg madarak alig merülitek a víz alá, hanem a halakat a felszínről fogják, vagy a levegőből kapják el. Az óriási fekete szemekből arra lehet következtetni, hogy ez a madár éjjel is halászik. Borsodi táj Jellegzetes borsodi tájat örökített meg fotóriporterünk. Előtérben a mezőgazdaság, delelő tehenekkel, háttérben az ipar, a Tiszai Kőolajfinomitó Vállalat hatalmas tartályaival. Hárman a flaszteron... EiiszsS vwM Pillanatok alatt barátságos otthont teremtett magának a három .fiatal. Nem kellett hozzá más, csak egy köztéri park. meg öt szék. Színhely: a miskolci Tanácsköztársaság lakótelep tere, időpont:: csütörtök-péntek. S akik a ■főszereplők — amint ez a beszélgetésből. kiderült — három német fiatal. Két fiú és egy lány. Eleinte csak üldögéltek, nézelődtek, ahogy mások is. Mellettük egy hátizsák, amelyből az este leszálltával egyre több holmi került elő. Gondosan helyezték el maguk körül, karnyújtásnyi távolságra. Tíz óra után, amikor már a délutános műszakból otthonukba és az esti műszakra munkahelyükre igyekvők is eltűntek a térről, a három fiatal is nyugovóra tért. Ügy tűnt, álmukat semmi sem zavarja. Noha sokáig nem alhattak, hiszen kora hajnalban már ismét forgalmas volt a tér. Az ébredezők ezt meglehetősen morózusan vették tudomásul. Kócosán, álmosan szede- lőzködtek. Néhány perc múlva már rotyogott a kávé a parányi kemping-tűzhelyen. Tisztálkodásra sajnos nem volt lehetőségük, mivel a közeli szökőkút még, nem készült el. Következett a reggeli. Teltek-múltak a percek. A környék egyre mozgalmasabb lett. Többen vásárolni mentek a csemegébe, mások munkahelyükre igyekeztek, megint mások gyermeküket vitték az óvodába. A békésen reggeliző „triót” a flaszteron gőzölgő kávét elképedve nézték. Szokatlan az ilyen látvány egy lakótelep kellős közepén ... Monos Márta Nosztalgiázni, itszfsifiiii pere... Már egy sláger is búgja csábilólag, © hogy nosztalgiázni, nosztalgiázni — mármint azokat a bizonyos tovatűnt szép időket elandalodva felidézni — gyere. S tódul is a publikum minden olyan rendezvényre, amelyen régi nótákat danásznak a régi divat szerint kiöltözött énekesek, s szintúgy tíz- meg tízezrével kelnek el a hajdani dallamokat kínáló lemezek. Mindemellett szintén nagy divat az ötven-, százéves, meg a vénebb tárgyak gyűjtése, a veterán automobilok új- jápofozgatása — hogy csak a nosztalgiázás. leginkább szembetűnő megnyilvánulásait említsük. A visszarévedők nyilván kellőképpen át is adják magukat ennek a „hogy volt, mint volt” hangulatnak, ám azt. föltehe- töleg senki sem sejti közülük, hogy annak az érzeménynek a neve, amit annyit emlegetnek, tulajdonképpen egy betegséget jelöl. A nosztalgia voltaképpen orvosi szó, mégpedig annyira az, hogy a XVII. század végén disszertációt is írt róla egy bizonyos Harder úr (1658—1711), aki a bázeli egyetemen fejtette ki áldásos működését. Ez a tanulmány — megjelenésének dátuma: 1678 — az Országos Széchényi Könyvtárban is megvan, így hát nem kell külföldi ' bibliotékákat fölkeresni ahhoz, hogy Lipót császár kegyeltjének okfejtéseit tanulmányozhassuk. Nos, amit a nevezett orvostudor e művében taglal, az nem más, mint a francia földre kényszerített helvét katonaifjak azon lelki fájdalma, amelyet odahagyott hazájuk iránt éreztek. Ez a visszavágya- kozás olyan erősen élt bennük, hogy a szó legszorosabb értelmében megbetegedtek, egyikük-másikuk pedig egyenesen a halálba sorvadt. Harder doktor igazi tudós lévén, először nevet adott ennek a kórnak, természetesen egy jól hangzó görög nevet. Kiötlötte, hogy a nosztosz szó — ennek jelentése: visszatérés .a hazába — meg az algosz kifejezés — ez annyit tesz, mint búbánat, fájdalom — összevonva tökéletesen fedi a szóban forgó érzeményt. Papírra vetette tehát együvé társítva őket, s így született meg a bűvös szó: nosztalgia. Eme elkeresztelés után pedig kora or- vostudományának legjobb színvonalán leírta mindazt, amit a hazavágyakozók körében látott. Diagnózisa szerint levertség tapasztalható a betegen, majd a mind gyakoribb álmatlanság. Később már enni sem akar, s az általánosan legyengült szervezetet hamarosan ellepi a láz. Ennek forró szorításából pedig sokan nem bírnak kiszabadulni. Előbb-utóbb tehát elérkezhet a vég. Ma már tudjuk, hogy a nosztalgia tulajdonképpen a melankólia — búskomorság, mániás-depressziós elmebaj — egyik megnyilvánulási formája, s mint ilyen, az esetek többségében gyógyszeres és egyéb kezeléssel gyógyítható. Ám, Harder doktorék sem voltaic Wkkal kevésbé tudatlanok mai utódaiknál, hiszen tapasztalati alapon felismerték, hogy például bizonyos altatók, nyugtatok — egyebek között az ópiumot tartalmazó beléndek — jó hatással lehetnek a sorvadozókra. Mindennél fontosabb azonban, hogy az idegenbe szakadtaknak ne jusson idejük a fantáziálásra! Katonai rendszerességgel ki kell tehát tölteniük a nap minden óráját, sőt percét, mert ha el vannak foglalva, akkor nem tudnak tűnődni az otthoniakon, a mesés szépségűvé színeződő hazai tájakon. Ha pedig — így a javallat — sem a medicinák, sem ,a végenincs gyakorlatozások nem segítenek, akkor, jobb híján haza kell engedni a gyengélkedőt. Ez persze inkább csak jámbor óhaj volt, hiszen ismerve a kor szigorú hadi reguláit, aligha akadt olyan parancsnok, aki — mai szóval mondva — létszámfölöttivé nyilvání- 1 tolt bárkit is a reá bízott hadfiak közül csak azért, mert szegény úgy epekedik ... Hát így a nosztalgia, amely — hogy ne feledjük — a bázeli tudor keresztapaságának köszönhetően tényleg valóságos orvosi kifejezés lett. Régebbi kiadású szótárakban, szakkönyvekben • rendre föllelhető, mégpedig a közismert Med. előtaggal, ami egyértelműen jelzi, hogy medicinális fogalomról van szó. Időközben azonban oly sokat emlegették, hogy általánosan használt közszóvá népszerüsödött. Európának szinte minden nyelvébe befészkelte magát, így hát ha — mondjuk — egv svéd lánynak támad kedve, hogy egy spanyol fiúval nosztalgiázzon, semmit nem kell magyarázkodniuk: ki-ki tudja, milyen jellegű lesz a közös program. Egyébként a mi Értelmező Szótárunk is az eleven beszédből emelte ki a maga címszavát, s magyarázatként nem betegséget, hanem fájó sóvárgást, vágyakozást emleget — kór helyett tehát érzeményt. A. L. Nyughatatlan öregek Áldom a jósorsom, amiért összehozott ezzel a két idős emberrel. Sokat tanultam tőlük, főleg kitartást, ügyszeretetét. Egyiküket, Miklós Imrét már régebbről ismerem. A 71 éves, Miskolcon élő férfi 1935-től szervezett kommunista. Harcolt a spanyol polgárháborúban, s idehaza is mindig felelősségteljes beosztásban dolgozott. Nyugdíjasként sem pihen, jön-megv, mozgósít, szervez; egyszóval sokat vállal magára. . Legutóbbi találkozásunkkor a mágyar szakmunkások értékéről, új iránti fogékonyságáról váltottunk eszmecserét. Egyre csak bizonygatta: a mi szakembereink igenis találékonyak, leleményesek. Aztán szavai alátámasztására meginvitált a barátjához, hajdani beosztottjához; nézzem meg, micsoda dolgokat produkált a maga kedvtelésére ez az „egyszerű” géplakatos. Beültünk a Zaporozsecbe és meg sem álltunk a Felső- zsolcán lakó Babus István portájáig. A 64 éves házigazda otthon volt, s szokásához híven valamit bütykölt. A rövid ismerkedés során kiderült róla: több mezőgazdasági és ipari üzemben volt fő- gépész. illetve gépészeti csoportvezető. Mindenkor megbecsülték, elismerték a munkáját. Egyike volt a legsikeresebb újítóknak. — Amióta csak az eszemet tudom, megszállottan kerestem, hogyan lehet a technikát az ember szolgálatába állítani — mondta, miközben körbejártuk a ház egyik helyiségében berendezett műhelyt. — Nagy boldogság volt számomra, hogy az volt a munkám, ami a kedvtelésem, a kedvenc időtöltésem. Magamnak csináltam elektromos fúrógépet, gyorsvágó fűrészt. Keltetőgépet is készítettem; volt olyan esztendő, hogy négy és fél ezer csibét keltettünk. — A fűtési rendszert nem említetted — figyelmeztette vendéglátónkat Imre bácsi, mire ő levezetett bennünket a ház alatti pincébe. — Beletelt jónéhány hónap. mire kikísérleteztem — álltunk meg a szóban forgó berendezés előtt. — öt évvel ezelőtt, helyeztem üzembe. Azóta sem volt vele bajom. Egyszerű, de ügyes alkotás! Áll egy teherautó olajtartályából, egy olajkályha adagolójából; a kettőt csővezeték köti össze. A tűztér fölött üveggyapottal s ligeteit, kettős falu henger. A kettős falban víz cirkulál. A víz nagyjából 50 fokra melegszik fel. s miután megtette útiát a radiátorokban, a csővezetékekben. közel felére csökken a hőmérséklete. A henger belső üregében öntöttvas spirál található; ez tartja vissza és égeti el a kormot. És miután szinte tárolja magában a hőt, besegít a víz melegítésébe. — Az elmúlt tél rendkívül hideg volt — jegyezte meg Pista bácsi —, tíz liter olajat tüzeltünk el naponta. Máskor jóval kevesebb kellett. De hét helyiséget fűtöttünk, s a padlásra is felszereltem néhány radiátort. Nem is fagyott meg az alma mínusz húsz fokban sem! Valóban: ilyen olcsón olajjal kevesen füthetnek manapság ! — Megítélése szerint lehetne-e az újítást országosan is hasznosítani — faggattam a mestert. — Minden további nélkül — bólintott rá. — Finomítani is lehetne rajta a gyártás során. Sőt. gázra is átalakíthatnák és akkor még olcsóbb lenne az üzeméltetése. —. No, ugye megmondtam! — ragyogott fel Imre bácsi arca. — Találékony a magyar szakmunkás... Leültünk a konyhában, a jövőről beszélgettünk. Kérdeztem a két idős szakit: van-e most a tarsolyukban valamilyen megvalósítandó ötlet? Szinte egyszerre válaszolták. — Szemétégető kazánt akarunk üzembe állítani. Az egykori főnök, a tem- peramentumosabb Miklós Imre folytatta. — Ez is a takarékosságot szolgálná. Amikor a spanyol polgárháború után internáltak, a Krupp-cégnél láttam olyan forgórostos, nagy tűz- lerű kazánt, amelyben a szemetet hasznosították tüzelőanyagként. A környezetvédelemnek is eleget tettek, ugyanis a kazán csővezetékének a visszafordításával a kormot, a gázt is eltüzelték. Mi, négyen, régi vasasok ösz- szeíogtunk. s ugyanezt kis módosítással megcsináljuk. Az ilyen kazánok nagyon jól hasznosíthatók volnának a termelőszövetkezetekben. a fóliás növénytermesztésben. — Hol tartanak a megvalósításban ? — Jártunk a tanácsnál, a banknál, felkerestünk néhány üzemet. Mindenütt tetszett az ötlet. A gyártás megszervezése viszont elhúzódik. Nyughatatlan öregek? Azok. Jó, hogy azok! Kolaj László
