Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982, július 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Minek nevezzelek? Egyik országos napila­punkban Centi címmel es tartalommal tolyik vita a megszólításról. A vita ki­fejezés nem is pontos, hi­szen meglepő egyemtetüseg- gel foglalnak állást amel­lett, hogy helyezzük vissza jogaiba az úr, uram és asszonyom megszólításo­kat. Hosszp évtizedek tel­tek el már azóta, amikor ezek a kifejezések még va­lakiben fensőbbrendűségi, illefve kisebbrendűségi ér­zést keltettek. Egyet lehet érteni azzal az érveléssel, hogy helyte­len volt és az ma is az a gyakorlat, hogy kivétel nélkül mindenkinek kijár az X elvtárs, vagy Y elv- társnő megszólítás. Így csak azok szólítsák egymást, akik tudván tudják, hogy az adott esetben ez he­lyénvaló, valóban elvtárs a megszólított. Nem gond az azonos foglalkozásúaknál a kartárs, szaktárs, kolléga megszólítás, ezek évtizedek óta polgárjogot szereztek nyelvünkben. Mi van hát az úrral, asz- szonyommal? Igazán nem képeznek külön kasztot -— nálunk semmiféle kaszt nincs — az orvosok, mér­nökök, tanárok, mégis min­denkinek természetes a doktor úr, tanár úr kife­jezés, nemigen használja senki a főorvos elvlárs, ta­nár szaktárs kifejezést. Ak­kor hát jár ez a titulus mindenki másnak is. Mi­lyen furcsa lenne ma már, ha a hentes, a fűszeres is­meretlenül is így kérdez­ne: Mit kér a kedves elv­társnő? A kedves vevő megszólítás személytelensé­ge sem szerencsés, nem erez­hetné megalázva magát az eladó, ha mit parancsol uram, asszonyommal for­dulna a kuncsaft felé. Persze találkozni olyan­nal, aki nehezményezi, ha Kovács úrnak szólítják. Márpedig számomra sok­kal ellenszenvesebb, ha per Kovácsnak, Szabónak szólítanak valakit, ebben igazán lekicsinylést érzek. Nem szerencsés alig isme­rős emberek között a ke­resztnéven szólitás sem. A Józsikám, Ferikém, pláne Marikám. Katikám feltéte­lezi a régi jó ismeretsé­get, olyan bizalmas jelle­ge van, amit nem enged­hetne meg az udvariasság idegenek között. Ehhez kapcsolódó téma a tegezés is. A fiatalok kő­iében (még túl a harmin­con is) első találkozásnál is divatos az azonnali te- geződés. Ebbe beleszólni nem lehet, nem érdemes, de vannak, akik ina is úgy érzik, a tegeződés megtisz­teltetés, bizalom, amit ki kell érdemelni hosszú idő alatt. S milyen visszatetsző,' ha egy fiatal visszaél a te- gezödéssel, az idősebbel csak te, Miklós, te Józsi címen szólítja. A Miklós bácsi, Józsi bátyám kifeje­zés nem hozza vissza a ré­gi urambátyám bokacsat- t.ogtatós dzsentri világot, csak tiszteletet ad. Természetes, hogy egy rö(vid újságcikk (de még száz sem) nem alkalmas arra, és nem is feladata, hogy évtizedes szokásokat megváltoztasson. Ügy tu­dom, hogy számos szocia­lista országban, az NDK- ban, Lengyelországban nem ment ki a divatból az uram, asszonyom megszó­lítás, s nem érzi senki a régi világ megmaradt esö- kevényének. Nem is jelen­tene ez mást, mint a szük­séges és kötelező tisztelet megadását a másik ember iránt. .Mert valahogy ez is kiment mostanában a di­vatból. Szatmári Lajos Ózdi vázlatok I. Kemencénél Feledj Gyula rajza IfromE Imi» miifllldK d mcllU „KuS zunyi fjfjGl A moszkvai Kreml Dóm­termének fehér kőszönye- gét restaurálni kezdték. Az erős homokkőből készült 8—10 ezer négyzetméternyi padozatot teljes egészében kicserélik. A burkolólapok legkisebbje is 30 kg-ot nyom. vastagsága 12, hosz- sza pedig 80 cm. A homok­kő színe szebb a gránité­nál és mindennel jobban harmonizál* '-az -'őst orosz építőművészet csodálatos emlékeivel, a teret kerete­ző székesegyházakkal. lesimítva nyári szoknyáját leült egy felforditott csó­nakra. Arcát a nap felé fordította, hosszú hajat hátra simította és lehunyta hosszúpillás szemhéjait. A betontámfalnál halkan csobbantak a megszelídített hullámok, hátukon meg­csillant a napfény. Távol­ról zene hallatszott, s a kellemes, andalító csendet csak néhány siráiy rekedt kiáltása zavarta meg. Kát- rányszag terjengett a leve­gőben a vaskos facölöpsor felől. A fiú a lány mellé telepedett a csónakra, öreg alkalmatosság volt. régen lehetett vízen, a kiszáradt csónakról lepattogzott már a festék nagy részé is. A lány íélnyitotta szemhéjait es a fiúra nézett, aztán enyhén el mosol vodott. So­káig ültek még az öreg csó­nakon. megpróbáltak szót érteni, de csak a szemükkel pi t ették meg igazán egy­órást. Később besétálták a mozgalmas, feldíszített ki­kötőbe. Az egyik kioszknál langyos mézes sört ttak, az­tán elmerültek a tömegben Estére hajiban enyhült a hőség. ' A parti sétány kö­zepén fúvószenekar játszott, az idősebb generáció volt a hűséges hallgatóság. A távolabbi kertvendéglőbe divatos gi térzene vonzotta a fiatalokat. Itt talált me­nedéket a fiú és a lány. Ültek a kerti asztalnál, olcso frissensültet ettek pa­pírtálcáról. hokzá barna mustárt es barna kenyeret. Vodkás üveg állt előttük és két korsó sör. Még alig es­teledett. de a színes lám- pafüzéreket. már meggyúj­tották. Mintha ez lett vol­na a jel. azonnal megtelt a kői* alakú, színes mozaik- lapos tánctér. Ök is felke­rekedtek és beálltak az im­bolygók tömegébe. A fiú rossz táncos volt. egyre azt mondogatta, pardon, alany pedig csak mosolygott. A kerthélyiségből az öreg fák dús lombja alatt a strand felé vették útjukat. Beültek az egyik szalmá­ból font kis pihenő-bunga­lóba e.s néztek a tengert. Lampiont üzérekkel kivilá­gított sétahajó úszott a tá­volban, halkan ■ idáig hal­latszott róla a zene. A ho­rizonton furcsa, titokzatos, vékony foszforeszkáió csík vonzotta a szemüket. Ké­sőbb úgy csókoltaK egy­mást. mintha évek óta együtt élnének, és mintha csak néhány pillanatra ta­lálkoztak volna. A lány le­csúszott a keskeny szalma- ülőkéről a ‘homokba. A fiú nézte, aztán mellétér­delt... Később rágyújtottak, vod­kát ittak a magukkal ho­zott üvegből és önkéntele­nül a már halott, kihalt, sötétbe burkolózó világító- torony tömbjéhez indultak. Ott ültek le. ahol találkoz­tak. Alattuk hullámzott. csobbant a tenger. A lány r fiú vállára hajtotta a fe­jét. Lehunyt szemhéjából, egyenletes lélegzéséből a fiú arra következtetett, hogy a lány elaludt. Szeretett volna megmozdulni, mert jobb lába zsibbadni kez­dett, de nem tette. Óvato­san a szájához' emelte a vodkásüveget és kiitta. Két korty volt az egész. Ekkor a lány megmozdult mellet­te. feléje fordította a te­kintetét. Szemében a fiú ugyanazt a furcsa, titok­zatos foszforeszkálást vélte felfedezni, amelyet a tenger horizontján látott. A fiú képeslapot húzott elő a zsebéből, melynek az egyik telén a kis halászvároska, egyik zegzugos utcáia volt látható, a másik felen pe­dig modern, több emeletes épületek sora. Golyóstollat vett elő. és a lány kezébe adta a gyufásdobozt. A fel- lobbanö lángoknál nyomta­tott betűkkel ráírta: „PAX”, Aztán 6 gyújto­gatta a gyufát, amíg a lány írt: „AMOK”. A fiú hen­gerré tekerte a levelezőla­pot, becsúsztatta a vodkás- iiveg száján és visszanyom­ta a műanyagdugót. Előre merészkedtek egé­szen a sziklatömb széléig. A falnak ütköző hullámok párája-permete arcukra, ke­zükre telepedett. Alattuk a mélyben, sötétben hullám­zott. morajlott. csattogott a tenger. Amikor a fiú a mélybe-sötétbe ejtette az üveget, olyan erősen fog­ták egymás kezét, hogy szinte fájt. Oravec Janos Csorba Piroska: *— Minek hoztatok ide éngemet? — kérdezgette Lacika kétségbeesve, inig a nagyanyja a kezén húzta hazafelé. — Ne hozzatok többet éngemet ide! — De a nagyanyja meg se hal­lotta a szavát, csak mond­ta, mondta a mellette me­nő szomszédasszonynak azt a valamit a felnőttek nagy, idegen világából, amit a Lacika füle legfeljebb be­gyújt. mint a tenger mé­lyén heverő kagyló a víz zúgását, s tan vissza is ad­ja, de meg sose érti ... S mivel nem figyeltek rá. hát nem kezdett el még han­gosabban ordítani Lacika, mint tenné azt más ren­des négyéves gyerek, aki­re nem figyelnek, hanem lassacskán elhalkult ahüp- pögese is. kis szövegéből már csak annyit mondoga­tott, hogy „én-ge-met”, ... erre meg nagyszerűen lehetett lépegetni, mint a nagypapa trombitájára. Nem mintha a nagypapá­nak lett volna igazi trom­bitája! Legalábbis Lacika sose látta, hogy a nagypa­pának valamije is lett vol­na. Igazából még az ebéd se volt az övé, amit meg­evett. Ezt biztosan érezte Lacika, mert a nagypapa mindig úgy vett a tálból mint egy vendég venne. Szóval a nagypapának söge colt igazi trombitája, de La­ci ka néha mégis elhitte ne­ki. Olyankor leültek a kert. aljában a fűre, a nagypapa meg a két bütykös kezéről megmutatta, hogy csinálta trombitája és hogy arra miként pattantak fej a ka­tonák az ágyukból. Mert a nagypapa háborúban is volt. Igaz, Lacika ezt is furcsállotta, hogy a nagy­papa mit keresett ott, ilyen aprócska, tétova léptü. gör­be hátú katonára mi szük­ség lehetett egy háborúban. De a nagypapa azt mond­ta, hogy hej bizony régen volt ő más is! Lacika erre kiszámolta az ujjain, hogy hány napja is­merik már ők egymást, igaz nem volt elég ra az ujja. mindegy, jó régen is­meri már, hiszen négyéves lesz han'iarosan és a nagy­papa mindig ilyen vo't, egy hajszállal se fiatalabb. De azért nem szólt neki, hogy tudja, hogy 'ez n«jtn igaz. Valahogy megérezte, hogy a nagypapa a család­ban eppen olyan kicsike, akárcsak ő, hogy kettejük­nek össze kell tartani. Az se baj, ha a nagypapa ilyen furcsa történeteket talál ki. hiszen ö is szo­kott. a nagypapa meg már olyan hosszú éves, hogy szinte ki se lehet monda­ni: nyolcvankettő és fél... Szóval a nagypapával ezer­szer jobb volt, főleg ha a trombitáját fújta, mint itt az óvodában. Ekkor me­gint eszébe jutott az óvoda es kérlelni kezdte a nagy­anyját: — Ne hozzatok már többet ide éngemet! — De a nagyanyja rászólt, hogy csendesedjék. Elhallgatott. Akkor az eszébe tűnt. hogy mégse utolsó ő a csa­ládban, mert a nagypapát még meg is verték, mikor egyszer ő elveszett. Mert az úgy volt. hogy ha reggel felkelt és megreggelizett, hát a nagyapját kiküldték ővele. Ez így volt a v:lág rendje, s ezen Lacika csak néha csodálkozott, amikor más gyerekeket nem látott a nagyapjukkal. Igaz. neki is volt egy másik nagyapja, nagypapa azt mondta, hogy az az 6 fia. de Lacika ezt persze nem hiszi .el a nagypapá­nak. hiszen azt Papának hívják, dolgozik is és leg­alább akkora szava van a házban, mint nagymamá­nak. Igaz furcsa az. — elmélkedett Lacika —. hogy nagypapának nem nagy­mama a felesége., hanem nagymama a Papa felesé­ge, de ki érti ezeket a na­gyokat? — Anyu kinek a felesé­ge? — ezt például egyszer megkérdezte a vasárnapi ebednél. Még máig is em­lékszik rá. papa úgy szá­jon vágta és azt mondta, hogy még egyszer ne szem- telenkedjék. Lacika csak jó sokára merte előhozni a nagypapának, miközben ül­dögéltek a kertekalján, hogy miért szemtelenseg az, ha anyunak férje van. — Hiszen eppen az, hogy nincsen neki. Erted-e? Azért haragudott a Papa, hogy megkérdled. — Hát ha nincsen, nin­csen, azért még nem kell haragudni! — vonta a vál­lát Lacika. — De éppen az a baj, hogy kéne lenni, no. Anyád megesett, érled-e már, meg­esett, osztán így lettél te. A Papa meg szégyelli, ezért édes kisfiam, nem kel) ró­la beszélni, no. A Papa hirtelen ember. Értetted? Lacika értett annyit, amennyit az 6 kis fejecs-g kéje be bírt fogni. Hogy anyu rettentően nagyot es­hetett, valahogy megütötte magát, talán a hasa is fel­dagadt és abból született, meg ö, mert hogy a nagy hasban vannak a gyerekek, az biztos. Azt ő, Lacika már kifigyelte Sárikán, hogy egy darabig nagy has­sal járdogált, aztán meg leapadt neki, de lett egy pólyás gyereke. Azontúl nem kérdezett Lacika sem­mit az anyu eleséséről. Amúgy, nem is nagyon volt kitől. Papa dolgozni járt. anyu is, nagymamának meg ott volt a főzés, az álla­tok. Őrá meg, mintha mind­annyian haragudtak volna valamiért. Lacika ugyan nem tudta, hogy miért, hi­szen ő úgy’ igyekezett ügyesnek lenni. A cipőjét is be tudta fűzni egyedül, a tyúkok alól beszedte a tojásokat óvatosan a nagy­papa sapkájába, még trom­bitálni is megpróbált a két kezével, úgy mint a nagy­papa — mégis mintha min­dig haragudtak volna rá. A nagyrpapát zavarták el ve­le. Hogy a nagypapa nem jókedvéből jár ővéle, azt • onnan tudta meg, hogy egyszer, mikor indult vol­na kifelé a reggeli után, hát a nagypapa nem volt sehol és hallotta, ahogy7 a nagymama veszekszik rá, hog.y keljen fel öreg, leg­alább annyit használjon, hogy a gyerekkel van. A nag.vpapa nyröszörgött va­lamit, de kérlelhetetlenül ráparancsoltak. \ De az a délelőtt nem volt jó nagypapával.^ Pedig azt ígérte. hogy “megtanítja bodzasípot faragni, de nem lett belőle semmi. Le se ültek, mert hűvös­ség szivárgott fel a föld­ből. Csak ácsorgott a nagy­papa egyhelyben, reszke­tett a fakó szája széle, úgy szidta Lacikát, hogy ne szaladj, ne rohangálj. hogy7 a fene ett volna meg té­ged, hogy mindig veled kell nekem lenni, hogy aludnék inkább! Lacika előbb fel se vette a szidalmakat, de aztán sírhatnékja támadt tőle. Hogy^ ővele a nagypapát csak ki parancsolják, ő meg azt hitte, hogy úgy jön ma­gától ővele saraskodni, fészket keresni, kardozni, madarakat lesni. Lacika et­től. amit megérzett. hogy7 ő a nagypapának tulajdon­képpen múnka, rettenetes sírásra fakadt. Lefeküdt a fűre. hiába jött kifelé a hidegség a földből és böm­bölt, úgy bömbölt, mint akkor, amikor nem enged­ték a gyerekekhez, a töb­biekhez az utcában. Most már azt is sejti, hogy azért, az anyu elesése végett kel­lett neki csak a nagypapá­val lenni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents