Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

1982. július 16., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A mezőkövesdi NEB asztalán Az élelmiszer-termelés ál­landóan növekvő feladatai­nak teljesítése, a mezőgaz­dasági termelés intenzívebbé válása magával hordozza a termelési kapacitások folya­matos bővítését. Ez a prog­ram ugyanakkor szükségsze­rűen együtt jár a mezőgaz­dasági termelés energiaszük­ségletének folyamatos növe­kedésével. Nem mindegy azonban, hogy milyen a me­zőgazdasági termelés komp­lex energiagazdálkodási te­vékenysége. Részben azért, mert az energiaköltségek 1975 és 1981 között három­szorosára emelkedtek, rész­ben pedig azért, mert a nép­gazdaság a mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléssel Szemben változatlan, sőt nö­vekvő feladatokat támaszt. Egyebek között ezért is volt időszerű a Mezőkövesdi járási-városi NEB közelmúlt­ban megtartott vizsgálata, amely többek között a tér­ség mezőgazdasági üzemei­nek energiagazdálkodási és -racionalizálási intézkedéseit elemezte. A mezőkövesdi NEB vizs­gálata — visszatekintve az elmúlt évek energiagazdál­kodására — elemezte a Me- zőnagymihályi Állami Gaz­daság, a mezőkövesdi, a bo­gácsi, a borsodivánkai, a bükkábrányi, a mezőkeresz­tesi, a mezőnyárádi, a sályi, a szentistváni és a tiboldda- rpci mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ez irányú tevé­kenységét. Megállapították, hogy 1976- ban a vizsgált egységek zö­ménél még nem foglalkoztat­tak energetikust, energiata­karékossági tervvel sem ren­delkeztek, és az energiafel­használás korszerűsítésére sem dolgoztak ki elképzelé­sekéi- A termelőszövetkeze­tek folyékony energiával való gazdálkodása nem volt ki­elégítő és visszaélésre is módot nyújtott. Az 1978-as utóvizsgálat már megállapí­totta, hogy az energiagaz­dálkodás szinte minden gaz­dálkodó egységnél javult. A vezetés jobban élt a belső ellenőrzésben és a beszámol­tatásban rejlő lehetőségek kiaknázásával. Az energeti­kusok munkája azonban sok esetben még csali útkeresés volt. A járás mezőgazdasági nagyüzemeinek elmúlt évi összes energiafelhasználását, valamint a fajlagos energia­felhasználását — a termék- szerkezet és az alkalmazott termelési technológia isme­retében — vizsgálva pedig a mezőkövesdi NEB a követ­kezőket állapította meg: ,az állattenyésztési ágazat az ál­lattartó épületek fűtésére, a helyhez kötött állattartási és feldolgozó gépek hajtására használ fel energiát. A hústermelés gazdaságos­ságát — energia- és tápfel- használás együtt — elemez­ve megállapítható, hogy a baromfihús-termelés a bogá­csi tsz-nél a leggazdaságo­sabb. A bükkábrányi tsz energiaköltsége kedvezőbb a Matyó Tsz-énél. A Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság a sertéshús előállításához szük­séges fajlagos költségráfordí­tást tekintve, az országos át­laghoz képest is jó ered­ményt tud felmutatni. A növénytermesztési ága­zat a traktorok és kombáj­nok üzemanyag-ellátására a mezőgazdasági célú összes energiafelhasználás mintegy 30 százalékát, a növényter­mesztéssel szorosan össze­függő tehergépkocsis szállí­tásra 12 százalékát, ter­ményszárításra pedig 20 szá­zalékát köti le. A járás területén szemes- termény-szárításnál az üze­mek között meglehetősen nagy a szóródás, az egy ton­na terményre jutó szárítási energiafelhasználásban. Leg­költségesebb a szemester- mény-szárítás a bükkábrányi tsz-nél. Itt 37 liter tüzelő­olajat és 71 kilowattóra vil­lamos energiát használnak fel egy tonna szemes termény szállításához. Szálastakar- mány-szárítással intenzíven három tsz foglalkozik a já­rásban, amelyek közül a leg­jobb eredményt a mezőfoe­resztesi tsz érte el. A mezőgazdasági üzemek erőgépeinek és gépjárművei­nek fajlagos fogyasztása ál­talában az országos átlagnál kedvezőbb, de ugyancsak nagy szóródást mutat. A túl kedvező adatok viszont ar­ról árulkodnak, hogy a mun­kaigazoló agronómusok, bri­gádvezetők több munkát iga­zolnak a valóban elvégzett­nél. Nagy traktorok esetében a normál holdra eső felhasz­nálás legkedvezőbb a tibold- daróci tsz-nél és legkedve­zőtlenebb a Mezőnagymihá- lyi Állami Gazdaságnál. Kis- traktoroknál az országos át­lagot meghaladó fogyasztást tapasztaltak a vizsgálatot végzők. A magas felhaszná­lás egyik oka: igen sok az elhasználódott, nullára leírt gép. A kombájnok egység­teljesítményre eső fogyasz­tása legjobb a bogácsi tsz- nél, a legrosszabb pedig a borsodivánkai tsz-nél. Az energiagazdálkodási és -racionalizálási intézkedések folyamatos figyelemmel kísé­rése számos eredményt ho­zott a mezőkövesdi járásban. A NEB felhívta az energiá­val jól gazdálkodó — Mező- nagymihályi Állami Gazda­ság, a mezőkövesdi, a mező­keresztesi és a szentistváni tsz-ek •—, valamint az e té­ren még elmaradt gazdasá­gok vezetőinek figyelmét a további finomításra, illetve a hiányosságok megszüntetésé­re. De tegyük hozzá, a ja­vaslatokból sok minden ki­maradt. Hiszen például a növénytermesztésnél is csak komplexen, a növényter­mesztési technológiák rend­szeres elemzése alapján: a helyi viszonyoknak megfele­lő műszaki, üzemszervezési és agrotechnikai intézkedé­sekkel, valamint a biológiai feltételek — fajta, talajerő, növényvédelem stb. — be­tartásával lehet a technikai energiaráfordítás hatékony­ságát javítani. Buchert Miklós iieplkiyáiiő ízes Cserépfaluig» A Mezőkövesdi Áfész fatömegcikkgyártó üzeme Cserépfaluban már több, mint 10 éve üze­mel. A 100 m2 alapterületű üzemcsarnok és az ugyancsak 100 m2 alapterületű nyitott színben jelenleg 14 fő dolgozik két műszakban. A 7 és fél millió forint éves termelési érték 600 ezer db seprynyél, valamint különféle szerszámnyelek gyártásából tevődik ki. Az üzem termelésének növelése érdekében a keletkezett hulladék is tovább feldolgozásra kerül. A képen: Késik Lajos és Karcagi Gyufa a rönkfákból szalagfűrésszel szeletelik a szerszámnyelek „alapanyagát”. Fotó: Kovács Mátyás A nagyobb nyereségért Lényegében egyetlen mon­dattal össze/lehet foglalni a Bodrogközi Állami Gazdaság törekvését: a nyereséget fo­kozni úgy lehet, ha a meg­termett gyümölcs minőségét javítják, ugyanakkor egyre jobban szem előtt tartják a piaci igényeivel . Vagyis azt a fajtát termesztik, amelyre a vásárló külföldön is igényt tart. Persze, a kereslet felmé­rése hosszú távra nehéz fel­adat. Mégis ezt kell válasz­tani, hiszen nagy termelési költségű ültetvényről van szó, amelynek. — jó fajtavá­Az első fél év rendszerint rosszabbul sikerül az Orszá­gos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Művénél, mint az esztendő második része. A hideg, a hó, a fagy, egyszó­val a téli mostoha időjárási viszonyok jelentősen hátrál­tatják a külszíni bányák ter­melését. Emellett általában a mgerendelések is elmaradnak a várttól. így ezúttal is azt írhatjuk le: a hegyaljai ás­ványbányák az év első hat hónapjában nem teljesítette az időarányos tervét. — Sajnos, az idén sincs ez másképpen — mondja Hajdú Gyula igazgató. — Éves szin­ten 412 millió forint termelé­si értéket kell elérnünk, s ehhez 45,5 millió forint nye­reség szerepel a programban. Nos. az első félévi termelé­sünk 27 millió forinttal volt kevesebb, s mindössze 7,5 milliós nyereséget sikerült produkálnunk. Mégsem va­gyunk elkeseredve; mindez közepes eredménynek számit nálunk. — Vegyük sorra: a már említett nehézségeken kívül, mi okozta a lemaradást? — A legjelentősebb a lét­számhiány. Jelenleg hozzá­vetőleg negyven emberrel tudnánk többet foglalkoztat­ni. Ezek a dolgozók túlnyo­mórészt a legfontosabb ter­melőhelyekről hiányoznak, illetve: ide kell más helyek­ről munkásokat átcsoportosí­tanunk. Januártól mi is át­tértünk az ötnapos munka­hétre. A megvalósítás azon­ban nem úgy sikerült, aho­gyan szerettük volna. Mivel kevés az emberünk, heti 42 órát dolgozunk, a másutt szo­kásos 40 órával szemben. A kapacitás növelése érdekében odáig mentünk, hogy mi, mű­szakiak tartottunk kommu­nista műszakot a mádi őrlő­Régi és új gondok a termelésben ben, s ezen a vasárnapon hetven tonnát termeltünk. Számottevő lemaradást oko­zott a tervteljesítésben to­vábbá, hogy a gyöngykova- földet égető erdőbényei üzem­ben január végétől mind­máig nagyjavítást végeznek. A piaci igényele is ingadoz­nak; az egyik ásványból a korábbinál nagyobb, a má­sik iránt kisebb a kereslet. Nem könnyű előrelátóan, tervszerűen termelni. — Konkrétan: milyen ás­ványi nyersanyagokról van szó? — A legérzékenyebben érint bennünket a pálházi perlit iránt mutatkozó de- Konjunktúra. Az idén 92 ezer tonnát akartunk eladni belőle, de előreláthatólag 10 ezer tonnára nem lesz vevő. Ennek egy része export, vagyis a vártnál kisebb meg­rendelés csökkenti a deviza­szerzési lehetőségünket. Egyébként ebben az évben 44—46 ezer tonna perlitel akartunk eladni külföldön, ez azonban csak elképzelés ma­rad. Az érem másik oldala; a szegi ben bányászott és a papírgyártás, során töltelék- anyagként használt kaolin iránt annyira megnövekedett az érdeklődés, hogy képtele­nek vagyunk eleget tenni a megrendelésnek. Eredetileg éves szinten 9 ezer tonna ka­olint akartunk bányászni, de az igényekre való tekintettel a tervet fel kellett emelnünk 12 ezer tonnára. A fejtési kapacitás azonban meglehe­tősen behatárolt. így aztán az első félévi kötélezettsé­a hegyaljai ásva günk teljesítésétől 555 ton­nával elmaradtunk. — Nem beszéltünk még a művek hagyományosán jól jövedelmező ásványáról, a bentonitról, s az új, kelendő termékről, a zeolitról. — Bentonitból az idén 64 ezer tonnát akarunk termel­ni. t)gy tűnik, visszaállnak a régi piacaink, s ez kedvező számunkra. A hazai igényelt kielégítése mellett, elsősor­ban szocialista országokba szállítunk a kohászatban, az öntéshez használatos és a mélyfúrásoknál, a zagy elő­állításához alkalmazott ben- tonitot. Csehszlovákiába pél­dául 7250, Lengyelországba 5000. a Német Demokratikus Köztársaságba 4000 tormát exportálunk az idén. Zeolit- ból jelentős felfutásra van kilátás. A másutt mestersé­gesen előállított, de nálunk a maga természetességében, több mint 100 millió tonna mennyiségben fellelhető ás­ványi nyersanyagból ebben az évben már 8 ezer tonnát adunk el, de ennél is több kellene. Ezért új beruházás­ba kezdtünk; új törőt épí­tünk, új keverő- és csomago­lógépet helyezünk üzembe. Ezáltal évente mintegy 25 ezer tonna zeolit forgalma­zására nyílik lehetőségünk. Öröm számunkra, hogy a MÉM támogatja a zeoliltal kevert sertéstáp előállítását, valamint a Gabona Tröszt is valószínűleg bevezeti majd az ásványnak csirketáphoz való adagolását. Amennyi­ben ezek az elképzelések megvalósulnak, még inkább növelhetjük a termelést. — Említette, a* első fél évet közepes eredménnyel zárták. ' Hogyan tovább a hegyaljai ásványbányáknál ? — Mindenekelőtt: szeret­nénk eleget tenni az éves termelési feladatnak, bár ez nem lesz könnyű. A létszám­gondunk ugyanis aligha ol­dódik meg, s a munkaren­dünk is változatlan marad. Az időjárás viszont remélhe­tően még decemberben sem nehezíti majd a munkánkat. Augusztustól megkezdi • az üzemelését az erdőbényei gyöngy kovaföldet kalcináló üzem. ahol év végéig 3000 tonna körüli mennyiséget kell termelnünk. Idehaza ma is egyetlen felhasználóval va­gyunk üzleti kapcsolatban, a Tiszavasvári Alkaloidával. Az NSZK-ba rendszeresen szállítunk kisebb tételeket, s próbálkozunk görögországi és ausztriai piaccal is. Pál- házán befejeződött az őrlő- mű bővítése, s így a jövőben már 120 ezer tonna perlit forgalmazására leszünk képe­sek évente, a korábbihoz ké­pest javul az ásvány minősé­ge. Bízunk benne, ismét jól eladhatjuk majd a perlitet. s kihasználhatjuk a megnöve­kedett termelési lehetőséget. Próbálkozunk a kaolin bá­nyászatának a felfuttatásával is, s Romhányban és Hódme­zővásárhelyen is foglalkoz­nak a szegiben találhatónál rosszabb minőségű ásvány­nak kerámiaégetésre való felhasználásával — mondja befejezésül Hajdú Gyula, az OÉÁ Hegyaljai Művének igazgatója. Kolaj László lasztás, s megfelelő hozam esetén — jövedelme kiemel­kedő lehet. Dr. Rudolf Imre, a gazdaság igazgatója: — Bár 820 hektáron ter­mesztünk gyümölcsöt — a megye legnagyobb ültetvénye ez —, meg kell mondanom: több tényező fékezi a jöve­delem fokozásának lehetősé­gét. Elsősorban a Bodrogköz. A magas talajvízszintű, könnyen belvizesedő táblá­inkban nagy a kipusztulás. Egyes ültetvényeinken a fák 30—40 százalékát „megfoj­totta” a víz. így a hozamok nehezen növelhetők. Ültetvé­nyeink döntő hányadán még mindig az alma az uralkodó. Ismert: e gyümölccsel az utóbbi években piaci gond­jaink vannak, s ez a tény nem megnyugtató, mert az árban jelentkezik: kilogram­monként 5,50—6 forintot ka­punk. Viszont a körte kere­sett termék. Karácsonykor kilóját 15 és 20 forint kö­zött tudjuk az NSZK-ba és a skandináv államokba elad­ni. Ebből adódik feladatunk. Növelni kell a körte, s ezen belül a világos, jól eltartható téli körték arányát. Következésképpen: nem az egyoldalú hozamnövelés a gazdaság célja, hanem a megtermett gyümölcsben az exportminőség növelése, ame­lyet a termesztési folyama­tokkal. megfelelő szüreti szervezéssel, s jó hűtőtáro­lással el lehet érni. Ugyan­akkor az elkövetkező évek­ben a körte termesztésére — s így telepítésére — veszik a fő irányt. — A tiszakarádi termelő­szövetkezettel közösen már eltelepítettünk 130 hektárt. Azért választottuk ezt a kö­zös formát, mert a gazdaság­ban már elfogytak azok a te­rületek, amelyen ültetvényt érdemes kialakítani. Viszont a Bodrogköz — ha nincs bel­víz — kedvez a körte ter­mesztésének. hiszen ezek a fák a párát s a kötött ta­lajt meghálálják. És mivel a világpiacon jobban eladha­tók, s az igény irántuk hosz- szú távon jelentkezik, tele­pítésük feltétlen indokolt. Ezzel viszont csak a jöve­delemfokozás egyik tényező­jét valósították meg. A terü­letkiválasztással, s megfe­lelő technológiával termesz­tett körte hektáronként 3,5 tonnás hozamra is képes. De az árbevétel s vele a nyere­ség csak úgy fokozható, ha a megtermett gyümölcsöt ak­kor adják el, amikor a vi­lágpiacon az ára a legma­gasabb. A gazdaság' rendei- kezik ugyan egy 450 vago- nos hűtőházzal, de annak befogadóképessége ilyen ter­méshez kevés. Az igazgató: — Éppen ezért akarjuk a közeljövőben bővíteni a hű­tőteret, hogy ezerolszáz ton­nával több körtét tudjunk februárig eltartani. Mivel az új csarnok a meglévő hüto- ház mellé épül, viszonylag kis ráfordítással megvalósít­ható. A beruházás 12 millió forintba kerülne, vagyis nem drága. Éppen az olcsósága, s az export fokozása miatt bí­zunk abban, hogy a kért hi­telt megkapjuk. Mindeneset­re saját pénzügyi eszközein­ket már erre a célra csopor­tosítottuk. Érthetőn, hiszen megfelelő hozam esetén egy hektárról 80—100 ezer forint nyeresé­get érhet el a gazdaság. Ez olyan ’ nagy jövedelem, amit a legjobban azzal lehet szem­léltetni, hogy ugyanakkora területen 300 tonna búzát kellene termeszteni! A Bod­rogköz viszonyai között már rekordnak számit a hektá­ronkénti négy tonnát adó kenyérgabona. A hűtöház vi­szont új gondolatokat is su- gallt: — Az elmúlt években vég­képp bebizonyosodott, hogy gazdaságunk ennyire kedve­zőtlen feltételek között, csak alaptevékenységből nem tud megélni. Az ország állami gazdaságai közül elsőként megkezdtük a melléküzem­ágak kiépítését. Két évvel ez­előtt még csak 24 millió fo­rint árbevételt értek el ipari üzemeink, idén már száz­millió a tervük. Ezek közül a hűtőház jobb kihasználását szolgáló bértárolást, csoma­golást volt a legkönnyebb megszervezni. Mivel a telep iparvágánnyal rendelkezik, tudjuk fogadni a Romániá­ból. Szovjetunióból érkező kősót, amelyet félmázsás zsá­kokba csomagolunk. Évente 4—5 ezer tonna gyapot is ér­kezik a bálákat februártól szeptemberig itt tároljuk. Ez a tevékenység a gazdaságnak 12 millió forintos árbevételt jelenj.. A vasszerkezet gyártással s a budapesti szolgáltató ága­zattal egvütt a kiépített mel­léküzemágak így teremtik meg annak lehetőségét, hogy a biztos jövedelmük a gazda­ság alapvető célját, a jól iö- vedelmező gyümölcsös kiala­kítását szolgálja. — kármán —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents