Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
V ESZAK-MAGYAROR5ZAG 4 T982. június 10., csütörtök Rádió mellett Olvasótábor, szakmunkástanulóknak Egy ezrelék Ráérezni az alkotásra Tábori beszélgetés. Idén a szabadság fogalmát „járták körül" Vernek Istvánnal ’ Több mint ötezer pályázatból öt, azaz egy ezreléknyi kapott díjakban megnyilvá- j nuló elismerést a Rádió Ka- í barészínháza III. humorfesz- ! tiválján, mint azt a június 7-én este sugárzott döntőből megtudhattuk. A váci Madách Imre Művelődési Ház- | ban megtartott döntőn a ti- I zenkét legjobb versenyző mérte össze .szellemi erejét, az adásban már csak hét műsor hangzott el, mondván, ; a zsűri a legjobbakat kívánta a közönség elé bocsátani, de mindet meghallgatta. Így a rádióhallgató a hét hallott műsor alapján ítélhet. Az adást a korábbi fesztiválok győztesei — Farkas- házy Tivadar, Boncz Géza, Sinkó Péter és Selmeczi Ti- i bor — vezették, szellemes és | kevéssé szellemes konferan- szokkal ők kötötték össze a pályázók produkcióit. Az , egyik bevehető konferanszból» megtudtuk, hogy „aki idáig eljutott, már írhat a rádió- j kabaréba is”. Nem tudjuk, ez ' pályadíjat, illetve azt pótló kvalifikációt jelent-e. Örömünknek kell kifejezést adni, hogy ifjú kollégáink, a í Déli Hírlapnál dolgozó Kiss : József és Szabados Gábor az ötezerből a legjobb öt művet írók, illetve a legjobban helytálló pályázók közé kerültek és közös munkájukkal elnyerték a Magyar Újságírók Országos Szövetségének díját, az öt egyenrangú díj egyikét. Azért is örülünk, mert függetlenül miskolcisá- guktól és ifjú kollégái mivoltuktól, a döntőben hallott munkáikat igen jónak, értékesnek, túlzás nélkül mondhatjuk, a döntő műsorában r Ez már a nyár. Olykor szinte tombol. Jólesik ilyenkor egy „laza” fröccs az emberfiának. Meg sem árt. Hasonló érzésekkel — elárasztva testben és lélekben — nézhetik végig a moziba já-. rók a Kéjutazás Las Palmas- ba című svéd filmvigjátékot, mely mától kerül a premier- mozik műsorára. Aki többször volt már itthon üdülőben vagy külföldi társasutazáson, az sok „ismerőssel” találkozhat e film kockáin, s azt is elárulhatjuk, lesz ideje a filmbéli figurákat nézve az emlékek felidézésére. Ami azt is sejtetni kívánja a . kedves olvasóval, hogy a Lasse Aberg rendezte filmvígjáték meglehetősen tempósan (jobban szólva komótosan) halad a maga útján. Egy svéd csoport „Naptúrára” megy, a karácsonyi ünnepeket a mindig napos Kanári-szigeteken ünnepelni vágyón. Az utazásnak, az ott tartózkodásnak és a búcsúnak alapvetően kár lenne a cselekményét keresni, bár erre lenne hivatott az alapötlet: az egyik utassal furfangos nagypénzűek pénzt akarnak kicsempésztetni, karácsonyi ajándék gyanánt. Az ötlethez később is visszavisszatér a rendezés, ám alapvetően itt figurák jelenléte; egymással és egymás mellett léte jelentené a vígleginkább politikai kabarészerűnek kell minősítenünk. Kiss József és Szabados Gábor Miskolcot bemutató páros száma úgy mutatta fel a város gyengéit, a városra jellemző negatívumokat, hogy érződött belőle az „érted haragszom, nem ellened” állás- foglalás, s a sajnálatos igaz vonásokat szellemes karikí- rozással tálalták. A Kern András ragyogó előadásában hallott, a gombfoci világbajnokságról szóló, Bundiál című számuk sziporkázóan szellemes, sok éles, aktuális utalással gazdag, igen időszerű vonatkozásokkal jeleskedő produkció volt. Természetesen nem szorítkozhat e jegyzet a két miskolci versenyző sikerére. Milyen volt hát a döntő egésze? A bemutatott hét műből ötöt díjaztak, igaz, ez az öt az ötezerből került ki. Szemben a zsűri döntésével kevéssé tetszett Nagy Bandó Andrásnak a Kocka utcai bérház állapotairól, magas fejhangon elkiabált viccelődéssorozata, anyósviccekkel és IKV-utalásokkal tűzdelve, mert egyazon ötlet sokadik űjrarágása, örökzöld közhelyek ügyes egymás, után szerkesztése. Hasonló okok miatt tetszett kevéssé Bencze Imre Ékes anyanyelvűnk II. című, korábbi önmagát folytató versezete, amit Bessenyei Ferenc előadása emelt meg. Tetszett viszont nagyon a Nádas György—Markos György kettős ragyogó paródiája, a rádió oknyomozó riportjainak szellemes és kitűnően előadott persziflázsa. Maksa Zoltán A gépjárműoktató magánszáma közben azon töprenghetett a néző, vajon, ha az oktató ilyen hülye, milyen a tanítvány, és ilyen veszetőképzés mellett mi vár ránk a közutakon. Sajnálatosan laposra sikeredett a 75 éves magyar kabaréról szóló dialógus (a Matuska-féle merényletet és a Marx téri felüljáró körüli hibákat párhuzamba állítani meghökkentő szellemesség!), és hallottuk még Boros Lajost. Ez volt. És mi hiányzott? Hiányoztak a jelenetek, a kabarétréfák, a-Nádas—Markos páros produkcióját kivéve, ilyesminek nyoma sem volt, és bármennyire jók is a magánszámok, a kabarét a jó tréfák, kis jelenetek teszik teljesebbé, igazabbá. A kabaré mindenkor érzékenyen kell hogy reagáljon a közvetlen aktualitásokra. Ezt a már említett miskolci szerzőpároson kívül a többi igen mérsékelten tette, az örökzöld kabarémotívumok panelként való alkalmazása csökkenti a kabaré politikai értékét. Több mint ötezerből öt pályamű került ki végül győztesen. Ezreket mozgatott hát meg a III. humorfesztivál, s egy-két nyertes esetében abban a tudatban erősített meg, hogy korábbi pályadíj- nyerésük nem volt véletlen. A bevezetőben az hangzott el, hogy akik a döntőig jutottak, már írhatnak a rádiókabaréba — is. Az „is” erősebb hangsúlyt kapott. A hallgató bízik abban, hogy hallani fogja a nyertesekkel együtt őket is. (benedek) Tizenöt, tizenhat éves fiúk, lányok gyúrták az agyagot. L/egalább olyan önfeledten, ahogy a homokból készít „süteményt” a gyerek. Pedig egyszem fiú kivételével — ő is ugyanitt, a tavalyi táborban — évek óta nem ültek le játszani az agyaggal. Talán az általános iskolában, ott. is az alsó tagozatban ... Gyúrják hát önfeledten, ma- szatos kézzel, apró gyöngyszemek sikerednek, pici totemfigurák, azután váza, hamutartó. Madaras Zoltán keramikus dicséri ügyességüket, jó fantáziájukat, s besegít néhány ötlettel. Később Bittó Ferenc grafikusművész, a másik kiscsoportvezető — miközben mutatja, hogyan lehet ügye sen fémbe foglalni egy szép formájú követ (gyűjtőútjukon néhány féldrágakő is birtokukba került, s akkor csak úgy mellékesen beszélgettek a kövekről, növényekről, a természetről is), azt magyarázza: másféleképpen fogja kezébe a poharat az, aki életében legalább egyszer megpróbálta. milyen dolgozni az agyaggal. „Becsüli benne az anyagot, az emberi alkotást” — mondja, s nekem visszacseng az egyik résztvevő mondata. Amikor megérkeztünk, éppen egy beszélgetés kellős közepébe csöppentünk. A szabadságról folyt az eszmecsere Vavrek István, az újhelyi városi pártbizottság első titkára és a táborozó szakmunkástanulók között. Az alkotói szabadságról mondta az egyik mosolygósán komoly fiú: „arra gondolok, hogy ha tudom a szakmám, mások számára is kitalálhatok valamit, ami hasznukra lehet... Ha képes vagyok rá...” És gyorsan kiderült, nem maszek műhely felállítására gondolt a fiú, hanem arra, amiről a kelleténél talán még mindig kevesebb szó esik: a kétkezi munkában is ott az alkotás, ha a szakmát nem csak végzi, hanem éli is az ember. Volt véleményük, s voltak gondolataik. Erről mondta Vaskó Jánosné könyvtáros, a kácsárdi szakmunkástanuló olvasótábor vezetője — az újhelyi városi könyvtár már ötödik éve szervezi itt, a városi úttörőtáborban a foglalkozásait —, kezdenek „felszabadulni”: kezdenek beszélni. Ráéreztek az ízere. Az iskola azzal az ajánlással engedte el őket: jó gyerekek, nem lesz baj velük. Többnyire jutalomként kapták a tábort — a gyengébbeknek még az iskolában kell javítaniuk. Mert a kácsárdi olvasótábor nyit mindig elsőnek. június 1-én, s a mai nap estéjén már csomagolnak. így azután nem biztos, hogy mindig azok kerülnek ide. akiknek leginkább szükségük lenne arra. hogy mást is tapasztaljanak, halljanak, mint amiről az órákon szó esik, dehát az is igaz, senkinek sem lesz ártalmára. A résztvevők többsége egyébként másként képzelte az életet itt. „Azt gondoltam, olvasni fogunk, meg órákat hallgatunk." „Olvasni persze lehet, van könyvtár, de így színesebbek a foglalkozások.” Színesek? Van, volt szó irodalomról, képzőművészetről, szobrászatról, s mindenhez „keverve” környezetről, életmódról, s arról, hogy a tisztességes munka a legfőbb érték. Hogy kinek-kinek mi a legkedvesebb élmény? Van, akinek a csillagvizsgálós este örök emlék, s égi útján a Jupitert ott mutatja majd, ahol akkor látta. Másnak az író—olvasó találkozó, s ismét másnak, hogy türelemmel hallgatták meg a véleményét. S amíg elkészül egy érmecske tűzzománca, sok mindenről lehet beszélni. Ősi technikákról és arról, hogy érdemes nyitott szemmel járni a világban. A tárgyakra és az emberekre figyelve... Ötödik éve fogadja a kácsárdi tábor a szakmunkás- tanulókat. Amolyan számadásfélét is lehetne készíteni. Miről is? Hát például arról,* hogy négyen-öten minden táborból rendszeres látogatói lesznek a könyvtárnak. S a kapcsolat nemcsak a kölcsönzésre szorítkozik. Vagy arról, hogy be-betop- pan egy-egy fiú, lány: van egy kis időm. nem maradhatnék itt ma és holnap? Mert mire (remek volt az idő I) barnára fogja őket a nap, az emlékek is lerakódnak. S talán mire legközelebb visszatérnek, már a vízgondok is megoldódnak. Az újhelyi KlSZ-t'iataiok felajánlásából már gyűlnek a forintok a vízvezeték kiépítésére. S akkor már nemcsak órákra nyithatják ki a csapokat... Ez persze nemcsak az ő javukat szolgálja majd, hanem az egész nyáron itt táborozó úttörőkét is. Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Nézőtéri meditáció „Laza” fröccs és heroin... játéki forrást, ők viselik vállukon a megnevettetés „terhét”. Fakasztanak is olykor mosolyt, keltenek némi derűt, mi azonban a nézőtéren jói érezzük, hogy maguk sem veszik mindezt komolyan (a szerepformálások mindazonáltal nagyon jók), de benne vannak a játékban ... Korhatár nélkül megtekinthető ez a svéd filmvígjáték, a rekeszizmok (nevetés) túlságos igénybevételétől nem kell félni; ez a film télen is „felhajtható” egy „iaza” fröccsként... Nem fog ártani... Aki mást akar — merőben mást —, annak azt ajánljuk, nézze végig Bernardo Bertolucci új filmjét, ami kétrészes, s címe: A Hold . .. (Az operatőr Vittorio Storaro, akivel a kedd esti Stúdió ’82- ben hallhattunk beszélgetést.) Miskolcon a Hevesy Iván Filmklubban látható ez, az elernyedést nem engedő filmalkotás. S ha a két és tél órás vetítés után, a film záróképének hatására megkörnyékezne bennünket — nézőket — az a gondolat, hogy hát végül is minden rendben van akkor (hogy .most már „oké”), mégsem fogunk a moziból kimenve felenged- ni-megnyugodni; jó ideig nem engednek majd bennünk a „görcsök”. A film cselekményét röviden el lehetne mesélni, a rendező azonban ennél többet kíván tőlünk, többet ennek „visszamesélé- sénél”; itt a lélek, a pszichikum veszejtő vándorútjait járatja velünk végig. Hogyan jut el egy olasz származású amerikai operacsál- lag tizenöt éves fia a heroinig? Hogyan él anya és narkós fia együtt: a szeretet- ben-íeioldódás és a vad ön- és egymásmarcangolás mezsgyéjén? Van-e kiút ebből a szorongató „őrületérzésből” ? A szavak kevesek hozzá; az anyai „áldozatok” csak időhúzásra jók ... A kilátástalanság feloldására Bertolucci a „legtermészetesebb gyógymódhoz” nyúl vissza: amikor már minden veszni látszik, az anya elárulja fiának, hogy elhunyt apjában nem édesapját ismerhette; az „igazi” él és létezik, abban a tengerparti házban — Olaszországban —, ahol megismerkedtek, ahol a fiú született. A fiú és édesapa egymásra találnak. Kiváló színészi játék — mindenekelőtt Jill Clay- burghé és Matthew Barryé — nagyhatású rendezés, nyugtot nem hagyó gondolat vezetés egysége a film. (t. n. j.) ,,, . Agyagozók. Legtöbbjük hosszú-hosszú idő után először próbálta ügyességét, fantáziáját A HŰTŐHÁZNÁL (Fonoda utca 8.) a 8-as buszmegállónál., Hűtőipari felvásárlási árakon vásárolunk meggyet, szamócát, ribizlit, cseresznyét, szilvát, egrest és málnát. NYITVA: hétfőtől szombatig 6—9 óráig és 18—21 óráig