Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

1982. június 6., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Két kivonulás között — Mennyi időnk van a be­szélgetésre? — Nem tudom, a főorvos úr biztosította, hogy ha nem feltétlen fontos, akkor a többi szolgálatban levő gépkocsi- vezető kollégák menjenek a mentőkocsikkal, amíg mi be­szélgetünk. — Mióta vezeti a fehér autókat? — Tíz éve dolgozom a men­tősöknél, de huszonnégy éve vagyok gépkocsivezető. — Mi a különbség, amikor szirénázva száguld végig az utakon, vagy amikor kötik a normális közlekedési szabá­lyok? — A közlekedési szabályo­kat mindig be kell tárnái. Ép­pen ezért, nagyobb bennem a feszültség, ha túl kell lépnem a sebességhatárt, amikor elő­nyöm van. Ez főleg azért van, mert Miskolcon sem az autó­sok, sem a gyalogosok nem veszik kellően figyelembe a megkülönböztető jelzést. Ezért nagyon kell vigyáznom, hogy tényleg megadják-e azt az el­sőbbséget, amire szükségem van, ha szól a sziréna. — Ügy gondolja, hogy ez csak Miskolcon van így? — Tapasztaltam, hogy igen. Budapesten például nyugod- tabb lehet a mentős gépkocsi- vezető, Félreállnak a kocsik, felfigyelnek a gyalogosok. Itt a városban sokszor nekem kell — azaz nekünk kell — lavíroznunk, vigyázni a ko­csikra, gyalogosokra, bármi­lyen sietős is az utunk. — Mit gondol, ez valami­lyen közúti kulturáltság kér­dése? — Feltétlen az. — ön, Kovács István, a miskolci mentőállomás főbi­zalmihelyettese, a közelmúlt­ban vette át a Szakszervezeti Munkáér arany fokozata ki­tüntetést. Milyen tevékeny­séggel érdemelte ezt ki? — Nehéz kérdés. Ügy ér­zem, csak a munkámat vé­geztem. A gazdasági ügyek­kel foglalkozom, s ha azt pon­tosan el tudtam eddig látni, abban része van munkatár­saimnak is. A megyében 22 bi­zalmival. és bizalmi helyettes­sel vagyok kapcsolatban. Ezek Miskolcon, Ó/don, Szerencsen és S' tora Ijaúj helyen működ­nek. Az ő jó munkájuk tette lehetővé hogy én is pontosan dolgozhassak. — Azért a pontosságot meg is kell követelni. — Igen, ez biztos. Én szíve­sen végzem ezt a társadalmi megbízatást. Munka mellett — feleségemmel együtt — elvé­geztem a közgazdasági szak- középiskolát. Együtt érettsé­giztünk, Talán ennek a vég­zettségemnek köszönhetem, hogy jól el tudom látni a gaz­dasági munkát. Havonta 20— 22 ezer forinttal kell elszá­molnom, az évi tagdíj 30 szá­zaléka marad nálunk, ez olyan 70 ezer forint körül van. Ebből fizetünk segélyeket, az az összeg 17 százaléka, a töb­bit kulturális és spoirtoéloik- ra használjuk fél. — Mikor jut ideje az admi­nisztrációs munkára? — A szolgálati idónlk hosz- szú. Amíg mások két kivonu­lás közt pihennek, tévét néz­nék, olvasgatnak, én admi­nisztrálok. A magas szakszervezeti ki­tüntetés és elismerés igazolja, hogy mindezt nagyon jól csi­nálja A. L Csatornaépítés InM iiÉta ' Nagyarányú közművesítést Végzett az utóbbi másfél évti­zedben Sárospatakon a városi tanács. Ennek során a veze­tékes ivóvizet mindenhová si­került eljuttatni, ami tetemes összeget kívánt minden évben a fejlesztési alapból. Kevesebb jutott szennyvíz- csatorna építésére, bár a leg- lakottabb városrészekben ezt is megvalósították. De Sáros­patak a lakosság létszámához képest nagy területen fekszik, így hosszabb időre, esetleg több tervciklusra lenne szük­ség ahhoz, hogy állami pénz­ből mindenütt megépíthessék a szennyvízelvezető csatorná­kat. Mivel pedig örvendete­sen szaporodnak a magán­erőből épített családi házalt, és tulajdonosaik összkomfor­tot szeretnének, a városi ta­nács műszaki osztálya a múlt évben kísérletképpen társa­dalmi munkában végzendő szennyvi zcsatoma-épitéséket kezdeményezett. A kezdeményezést az érde­kelt lakosok szívesen fogad­ták, s ennek eredményekép­pen a Kinizsi, Hunyadi, Esze Tamás és a Ságvári utca egy részében, mintegy másfél ki­lométernyi csatorna épült. A városi tanács ezért úgy hatá­rozott, hogy a társadalmi munkában létesítendő szenny­vízcsatornák építését tovább kell folytatni. A tanács által biztosított anyagköltséghez az érintett lakosok fele arány­ban járultak hozzá, így a ren­delkezésre álló állami pénz­ből kétszer annyi csatorna épülhet meg, mint egyébként. Az akció nagy népszerűség­nek örvend az érdekelt lakos­ság körében. Szívesen áldoz­nak erre pénzt, és társadalmi munkát, hiszen a saját érde­keiket,' kényelmüket szolgál­ják vele. A benyújtott igé­nyek figyelembevételével 1982-ben 2780 méter hosszú szennyvízcsatorna építésére kerül sor társadalmi munká­ban a Mányoki, Katona, Haj­nóczy, Batsányi. Lavatta, Ko­dály, Erkel utcákban. A városi tanács műszaki osztálya az előző évi tapasz­talatok alapján nagy gonddal és felelősséggel végzi az utóbbi évek legsikeresebb tár­sadalmi munkaakciójának előkészítését és irányítását. Béketalálkozó Mohiban Béketalálkozót tartanak június 12-én, 10 órai kez­dettel a Muhi csárdánál a mozgáskorlátozottak és csa­ládtagjaik részére. A Mis­kolc városi Pártbizottság, a HNF városi bizottsága, va­lamint a Mozgáskori átozat- tak Borsod megyei Egyesü­lete, a Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének Borsod megyei Szervezete rendezésében sorra kerülő találkozó résztvevőit gazdag programmal várják. A mű­sorban fellépnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei ia. A rend önkéntes ifjú őrei, most a főutcán teljesítik szolgálatu­kat a községben Alig van olyan ház Erdőbényén, amelyhez ne tartozna kisebb- nagyobb szőlőtelepítés, amelynek gondozására nagy figyelmet fordítanak a szőlősgazdák. Esteik az tapsi A hegyvidék lábánál 0 levő községbe érkező idegen keresve-kutat- va sem talál itt ódon épü­letet, Nem csoda, hiszen 80 évvel ezelőtt hatalmas tűz pusztított Erdőbényén, ame­lyet egyetlen ház élt túl. Ám a napokban már ezt is le­bontották. Erdőbénye az utóbbi években nagy váltó-, zások színhelye volt: — Harminc év alatt mind­össze három-négyszáz mé­ter hosszú utat aszfaltoz­tak, az utóbbi két év so­rán már több, mint ezer-, ötszáz métert — mondja a községi tanács elnöke, Han- ki Ede. — Igaz, a megyei tanács támogatása nélkül aligha sikerült volna mind­ez, mivel a munkálatokhoz szükséges pénz javarésze on­nan származik. Sokat segí­tenek a község szépítésében, csinosításában az itteniek is. Korábban például a nap-, köziben és környékén na­gyobb esőzés idején térdig ért a sár. A lakosság társa­dalmi munkában rendezte ezt a területet. Ennek eredményét ma­gunk is láthattuk a napkö­zi udvarán,, ahol az első, második és a harmadik ősz-, tályos tanulók nagy szelet zsíros kenyerek társaságában töltötték nagyszünetüket Jaskó Attila és Szalai Béla éppen egy kosárnyi utánpót­lással lépett ki az ebédlő­ből, ahol bent már javában készült az ebéd: paradicsom- leves és lecsós szelet. — Mostanában nehezeb­ben bírunk a gyerekekkel — mondja az udvaron felügyen lő Kocsis Mariann, az alsó­tagozatosok tanítója. — Ele­venebbek, nyugtalanabbak lettek. Várják a nyári szün­időt. Sokkal inkább foglal­koznak a vakáció program-, jóval, mint a tankönyvek­kel. Így van ezzel Rozgonyi Irénke is, aki mint mond­ja: — Az idén nyáron Pest­re megyek a keresztszüleim- hez. Csak az a baj, hogy olyan lassan telnek a napok. Pedig ém már nagyon sze-, retnélc ott lenni... Amíg a több mint két- ezerkétszóz lélekszámú Er­dőbénye legifjabbjai az is­kolában és. napköziben van­nak, addig az idősebbek dolgoznak. Ki otthon, ki a munkahelyén. Legtöbben a szőlészeti szakszövetkezet­ben. Méltán Erdőbénye ne­vezetességéhez. Hiszen az itteni boroknak messze föl­dön jó híre van. Alig van olyan ház a községben, amelynek portóján ne len­ne kisebb-nagyobb szőlőül­tetvény. A föld felszínéhez hűen alkalmazkodik mélye is. A házak alatt valóságos labirintust alkot a pince-, rendszer. Közülük, s talán egész Hegyalján is a legna­gyobb, az egykori Szirmay- kastély alatt húzódik, hu­szonhárom ágával. A kas­télyt 1937-ben Danyi József lelkész és feleségé megvásá-, rótta és otthonná alakítot­ta. Ma is az, amelynek ve­zetője özvegy Szántó Gusz- távné: — Huszonhat lakónk van. Pontosabban már huszonhét — kezdi a rövid ismertetőt sietősen, mivel éppen a per­cekkel érkezésünk előtt jött új lakó felvételével foglala­toskodott. — A legidősebb Böske néni. Erősen közele­dik a háromjegyű számhoz, kilencvenhét éves. Persze ide eleve idősek jönnek, 60 éven felülieket vesznek fel az otthonba. A lakók ké­nyelmét nyolc gondozónő biztosítja és amennyire le­hetséges, pótolja az igazi otthon hiányát Sikerrel. Ezt igazolják az otthonlakók és a gondozónők közötti, ellesett meghitt pil­lanatok, meg az a békés nyu­galom, amelyet az egész környezet áraszt magából. A gondozónők egyike, Győ­ri István lelkész felesége — Kisebbik lányommal, Zsófikéval töltöm a gyer­mekgondozási szabadságot — mondja a fiatalasszony. — Gyakran átjövök az ott­honba. hiszen "közel van és szeretek a nénik között len­ni. Legtöbbször a férjemmel és Eszterrel, a nagyobbik gyermekünkkel jövök át Most is így van. és amint látjuk, a kis Eszternek ez egyáltalán nincs ellenére. Szemmel láthatóan jól érzi magát a tarkálló virágokkal övezett kertben, noha egyik­másik dísznövény mögül szinte ki sem látszik. Mi-, közben végigsétálunk a ha­talmas kertben, Győri Ist­ván a kastély történetéről, a hozzá fűződő legendákról mesél. — Ez az épület volt Lo- rántffy Zsuzsanna hozomá­nya. Rákóczi György és hit­vese itt töltötte házassága első éveit — sorolja a tör-, ténetet a lelkész. Sok érde­kes esemény tudója, amely­ről bizonyára szívesen me­sél máskor is. Hiszen az Er- döbényére érkező idegen el­ső útja általában ide, a kastélyhoz vezet. Mesélt nekünk a múltról, élőtökről a hetvenkét éves Kassai Gyuri bácsi is. Fe-, leségével, Etelke nénivel ta­lán éppen az emlékezés pil­lanataiban zavartuk meg, amikor. a körtefa alatt hű- sölőket meglátogattuk ott­honukban : — Ketten éldegélünk eb-t ben a nagy házban — mondja a gazdaasszony. — A lányunk Nyíregyházán la­kik. Oda ment férjhez. Van két unokánk, egy huszonkét éves fiú és egy tizenöt éves lány. Meg-meglátogatnak, bár régebben gyakrabban jöttek. — Azelőtt mi is többször mentünk hozzájuk — foly­tatja a férj —, de nyolc év­vel ezelőtt agyvérzést kup-t tam. Azóta alig bírok jár­ni. Fájnak a lábaim, elne­hezedett a mozgásom. Időm nagy részét itt töltöm a kertben, ha meleg van. Nem megy már a munka sem. Lassan feledésbe me­rül a kádármesterség tudo­mánya. — Bizony, nekem is na­gyobb fáradsággal jár a kert gondozása, az állatok ellátása, no meg a háztar-, tás vezetése. A szőlőt már nem is említem. Hatszáz négyszögöl szőlőnk van. Volt olyan esztendő, hogy ötven hektó borunk volt. Tavaly meg mindössze százötven li­ter. Lefagyott a termés. Las­san elkopik minden, mint a mi szervezetünk is __ E rdőbénye mútja megle­hetősen viszontagságos. Hol a tűzvész pusztította, hol meg a pestis. A fiatalok is szinte kivétel nélkül elhagy­ták szülőfalujukat. Ám a hetvenes évek derekán meg­torpant ez a folyamat. És néhány év óta egyenletesen emelkedik az állandó lakon sok száma. Hogy mindez mi­vel magyarázható, arról a tanács elnöke így vélekedik: — Elsősorban a munka- lehetőséggel. A régebben csupán szőlőtermesztéssel foglalkozó szakszövetkezet­ben, két év óta hetven asz­-vö'gvben szony részére tudnak mun­kalehetőséget biztosítani a varrodában. A Kőbánya Vál-t lalat dolgozói — amelynek léte egyébként hosszú ideig kérdéses volt — most ti­zenöt évre szóló program megvalósításán munkálkod­nak. Jóllehet sok esetben még mindig kézi erővel. Az ásványbányához tartozó it­teni kaleináló üzem viszont sajnos most is gondokkal küzej. Pedig nyersanyagkész., lele óriási. Remélhetően ha­marosan ezt ki is használ­ják Az üzemtől nagy segít­séget kapnak a dolgozók la­kásépítéshez környékük szennyvizének elvezetésé­hez. Sokan dolgoznak a he­lyi borkombinátban is. nem beszélve a Spólo Labdavar­ró Szövetkezetről és az er­dőgazdaságról. Ezekkel a munkalehetőségekkel, a la-t kásépítések támogatásával, az ellátás javításával nem csupán megtartani igyek­szünk az ittenieket, hanem a még nem erdőbényei lako­sok számára is igyekszünk vonzóvá tenni szűkebb pát­riánkat. Amely egyébként kivételesen szép környezet­ben létesült itt az Aranyo- si-ivülgyben. Ügy tűnik, jó úton haladunk ... Az elnök bizakodása ért­hető. Egyre több fiatal ér­kezik a községbe, vállal munkát, kér támogatást la­kásépítéshez, Éppen ezért lenne fontos annak az ABC- áruháznak a mielőbbi meg­építése, amely hosszú ideje vajúdik. Ez nemcsak az újonnan érkezők, hanem a régi erdőbényeiek ellátását hoz is nélkülözhetetlen. vA nagyobb bevásárlásért ugyanis Szerencsre, Tokajba, vagy Miskolcra kell beutaz­niuk. Tervek szerint az ABC nvolcmilió forintos beruhá­zást igényel. Ehhez a helyi honvédelmi üdülőtől négy­millió forintot, a tanácstól több százezer forintot adná­nak az üzemeltető Tokaji Áfész-nek, amelynek vezetői ez idáig fejlesztési alap hit anyára hivatkozva elzárkóz­tak az építéstől. Talán az idén kimondják a várva- várt igent, amelyre hat év« várnak az erdőbényeiek ... Szöveg: Monos Márta Kép: Laczó József Az egykori Szirmay-kastély hosszú ideje már otthona az idős A község elején levő Kőbánya dolgozóinak most tizenöt évr« asszonyoknak Erdőbényén szóló program megvalósításán kell íáradozniok.

Next

/
Thumbnails
Contents