Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

ESZAK-MAGYAliORSZÄG 10 1982. június 5,, szombat Változatok hosszú hajra „Fonatos fésülések” A hosszú hajúak is szeret­nének időnként változatosabb frizurával megjelenni. Szá­mukra mutatunk be három „fonatos” fésülést. 1. A homlok fölött egy vas­tag fürtöt leválasztunk. Az ol­dalhajat jobbról is, balról is, fésűvel kifelé forduló hosz- szanti rolniba formáljuk, és hátul, a tarkón egy-egy hul­lámcsattal rögzítjük, de a végeit lógni hagyjuk. Ekkor az elöl leválasztott fürtöt ki­csit feltupírozzuk, rásimítjuk a fejtetőre és a rolnik szélé­re, majd az összes — most már lelógó — hajat egy vas­tag copfba fonjuk, és ovális alakzatban, nagyobb hajtők­kel rögzítve, kontyba formál­juk. 2. Az előzőhöz hasonlóan kezdve, kétoldalt dús rolnit készítünk, csak magasabban tűzzük hátul össze. A lelógó hajat négyfelé osztjuk, min­den fürtöt kicsit feltupíro- zunk, és egy szép fonott kalá­csot alakítunk ki belőlük, amely mélyen takarja a nya­kat is. 3. A fonatgazdag frizura időigényes, de elég kétnapon­ként ki fésülni és megismétel­ni. Készülhet közép- és oldal- választókkal, vagy simán, háit- raíésülve, majd a fül magas­ságában elkezdve, körbe, há­tul 5—6 copfot készítünk, amelyben menet közben kes­keny, színes szalagokat fon­hatunk. Végül a kész fonato­kat hátul a nyaknál, egy szé­les diszcsattal tűzzük egybe. Gyógyító ásítás? Az ásítás mindennapi étet- jelenségeink közé tartozik, már a csecsemőnél is megfi­gyelhető. legkorábban a szü­letést követő ötödik napon. Az ásítás és a vele összefüg­gő nyújtózkodás feltétele a testi fáradtság, az ébredés utáni állapot, az éhség és az unalom, de keletkezhet ásítás például nagy vérveszteség kö­vetkeztében is. Meglepő, hogy a tudomány még ma sem is­meri teljesen az ásítás életta­ni alapjait. A közelmúltban érd^ces dologra figyeltek fel a kuta­tók. Észrevették, hogy az egyik oldalukon megbénult betegek mozdulatlanságra kárhoztatott végtagjai ásítás közben önkéntelen mozgáso­kat végeznek. Hogyan értel­mezhető ez a különleges je­lenség? A tudomány még nem adott kielégítő választ e kér­désre, tény azonban, hogy a béna kar ásításkor kinyújtóz­kodik, és újra legörbül, majd az ujjak is szétnyílnak. Így vetődött fel az a gondolat, hogy nem lehetne-e mester­ségesen előidézett rendszeres ásításokkal mozgásgyakorlat­ra késztetni a bénult végta­gokat. Érdekes és sokat ígérő moz­gásterápiái módszer bevezeté­séhez kaptak ezzel indítékot az orvosok. Az optikai lencsék csiszolá­sára mind ez idáig koptató­port tartalmazó vizes szusz- penziót alkalmaztak. Egy szovjet mérnök a koptató­anyaggal telített vizet meg- íagyasztotta, s az így készített csiszolószerszám alakját a kívánt lencseprofilnak meg­felelően alakította ki. A len­cse felülete és a jégszerszám közötti súrlódás hatására fej­lődő hő a jeget vékony réteg­ben megolvasztja, a csiszoló­por kifejti koptató hatását, a víz pedig . megfelelő kenést biztosít. Mivel a víz és az üveg hővezető képessége majdnem azonos, mód van a folyamat szabályozására, hogy a jég csak olyan vékony rétegben olvadjon meg, ami a lencsék tökéletes csiszolásához és po- lírozásához elegendő. lés a gépkocsi! Az orsizágútón, vagy város­ban haladva, rendszerint élénk társalgás folyik az autóban ülő utasok között, amiben azonban az autóvezető maga nem mindig vesz részt. Néme­lyeket zavar a beszéd vezetés közben — különösen bonyo­lult közlekedési helyzetekben —, van, akin éppen segít, mert ekkor' tudja jobban koncentrálni a figyelmét A vezető esetleges tiltakozásá­ból, hogy ne szóljunk hozzá vezetés közben, néha sértődés lesz, még arra is célozván, hogy az illető „kocavezetó”, pedig semmiféle összefüggés nincs a vezetői tudás és a csendigény között. Inkább idegreíidszeri kérdés, össz­pontosító készség függvénye, hogy ki tud figyelmesen ve­zetni társalgás közben is, s kit zavar a beszélgetés (ez egyébként vonatkozik az au­tóban való rádiózásra, még ha zenét sugároz is a készü­lék;. A kocsi belsejében zajló, utas és vezető közötti eszme­csere kérdését pszichológusok is megvizsgálták, és ezzel kap­csolatban több érdekes meg­állapítást tettek. Az autóban való beszélgetések nagy ré­sze úgynevezett háttérbeszél­getés. amikor a vezető érdek­lődése hol a beszélgetés tar­talmára, hol a vezetésre irá­nyul. Ekkor figyelme meg­oszlik a vezetés és a társalgás között, de nem úgy, hogy mindkettőre egyszerre össz­pontosítana. A figyelemnek ezt a vándorlásét jól meg le­het állapítani, amikor a veze­tő hosszan beszél valamiről. Ilyenkor a beszédjét — a mondanivaló szempontjából önkényesnek tűnő — hosz- szabb-rövidebb szünetek szok­ták tarkítani, amelyeket a ve­zetési tevékenység szab meg. E beszédszünetekben a figye­lem teljes mértékben a veze­tésre irányul, míg egyébként a vezetési művelet az automa­tizmusok szintjén zajlik le. A kutatók megállapítása szerint a beszélgetésnek több­nyire van értelme. Előnye le­het például az éberségi szint fenntartása. Különösen hosszú országúti vezetésnél, vagy éj­szaka hasznos, tehát olyan tartás helyzetekben, amikor az ember úgynevezett inger­szegény környezetben vezet, és tartania kell az egyhangú­ság káros hatásától. Nagyon sok vezető tudatosan is alkal­mazza ezt, és szinte kikény­szeríti. hogy beszélgessenek vele. Érdekes, hogy az ilyen típusú gépkocsivezető. ha nincs vele partner, vagy nincs rádiója, magnója, gyakran szokott hangosan énekelni vagy fütyülni. Zavaró lehet azonban a be­szélgetés minden körülmények között, ha tartalma vagy ép­pen a közlési forma agresszív jellegű, ha veszekedésre utal, ha a partner erőszakosan sür­geti a választ. A vezető fi­gyelme ugyan ingázik a be­szélgetés és a vezetési tevé­kenység között, de abban a pillanatban, amikor a partne­re sürgetéssel, erőszakosság­gal arra kényszeríti, hogy fi­gyelmet- teljesen ráirányítsa, a beszélgetés a vezetés szem­pontjából zavaró, sőt tragikus kimenetelű is lehet. Aki egy személyben hozzátartozó és utas, bizony jól teszi, ha al­kalmasabb időpontot és hely­színt választ a veszekedésre. A Volánforgatónak amúgy is kijut a mérgelődés a zsúfolt forgalomban, igazán semmi szüksége arra. hogy még job­ban „felmenjen a pumpa” a vitától. Legyen tehát utasszabály a következő: csak akikor kezd­jünk beszélgetni, ha a vezető jelét adta, hogy nem zavarja őt a társalgás, és semmi eset­re se sürgessük a válaszadás­sal. Tartsuk tiszteletben azo­kat a szüneteket, amiket' a gépkocsivezető beszed közben tart, s várjuk meg, amíg ő veszi fel ismét a beszélgetés fonalát. B. J. éves a szovjet éttoreszervezet A Fekete-tenger partján épült híres úttörőtábor Május 19-én a moszkvai Vörös teret a szovjet úttörők vették birtokukba. Ezen a napon ünnepelték az úttörő­szervezet 60. születésnapját. A Lenin nevét viselő szov­jet Űttörőszervezet 25 millió, 10—15 éves fiatalt tömörít soraiban. Lelkes munkájuk­kal komoly segítséget adnak az államnak. Az elmúlt öt évben annyi fémhulladékot gyűjtöttek, ami elegendő len­ne a Bajkál—Amur vasútvo­nal összes sínpárjához, sze­relvényéhez, s a hidak és alagutak építéséhez. A gye­rekek féltő gonddal vigyáz­nak a környezetre, virágokat és fákat ültetnek, segítenek az idős és rokkant emberek, nek. Nyaranta mintegy 60 emer úttörőtábor várja a fia­talokat. ötezer úttörőpalota, 8500 gyermekkönyvtár, 6500 ifjúsági sportiskola, több mint 7500 képzőművészeti, zenei és balettiskola áll ren­delkezésükre. Rövidesen megkezdődik a nyári szünidő az iskolákban. Ilyenkor a szovjet gyerekek milliói pihenhetnek a Feke­te-tenger partján, a híres ar­tyeki és „Orljonok” úttörő­táborokban, a hegyek között épült gyermeküdülőkben, szanatóriumokban, ahol ezer­nyi szórakozási lehetőség várja őket. L Péter és a furfangos katona I. Péter szeretett vadászni, sétálgatni. Séta közben min. dent megfigyelt, éles látású voit: messzire látott, min­dent hallott. Égyszer megy az utcán, hát látja: a fűsze­restől egy pityókás katona jön kifelé. Jön és motyog. I. Péter a nyomába szegődött, s hallgatódzott. A katona meg így beszél magában: „Némely embernek esze nincs, ám pénze annál több; nekenj meg eszem van bőven, csak a pénz hibádzik. De hát a pénz nem mindenkit ked­vel.” Utolérte a cár. — Adj’ isten, bajtársi — Fogadj isten! — Nem ismersz meg? — Nem. — Hogyhogy? Hisz egyez­redben szolgáltunk, az 509- es gyalogosoknál. — Hát, az meglehet — Kivel beszélgettél? — Csak úgy, magammal — És mit mondtál? — Azt. i mondtam, eszem van bőven, ám pénzem az nincsen. — Aztán minek neked a pénz? — Pálinkára. I. Péter meg igy szál, mi­közben végigtapogatja a zse­beit: — Nálam sincs pénz, ott. hon hagytam. Gyere, tegyük zálogba a kardodat! — Áz ám, de tiltja a sza­bályzat. — Mit, szabályzat! Hisz senki sem tudja meg., — Mégis félek. Ha a cár megtudja, lesz jaj 1 — Ugyan kitől tudná meg? Holnap' reggel kiváltjuk. , — Na jól van, menjünk! Bemennek a teázóba, hív­ják a csapiárost: — Hozzon egy pint vod­kát. zálogba tesszük érte ezt a kardot. Megkapták, amit kértek; ettek, ittak, majd mindket­ten hazaindultak. T. Péter rövidesen vissza­tért a csapiároshoz, és kivál­totta a kardot. Másnap reg­gel a katona szerzett egy kis pénzt, s ő is elindult a teá. zóba a kardért. Ám a gazda nagy meglepetésére ezt mondta neki: — Hiszen a barátod még tegnap kiváltotta! Mit lehet itt tenni? Megy a laktanyába, ott épp azt hirdetik, hogv két óra múl­va szemlét tartanak. Elsza­ladt az asztaloshoz, csinál­tatott egy fakardot. Bedugta a hüvelyébe, s azt gondolta, most már minden rendben. Kezdődik a szemle. Nézi. nézi — hát megismeri a cárt. Az meg ment sorban, meg­(Orosz népmese) találta az emberét, s ezt pa­rancsolja neki: — Két lépést előre! Kihív még egy katonát, s újabb parancsot ad az első­nek: — Vágd le ennek a fejét! Azt mondja erre a ka­tona : — Hogy vágnám le? Lehet, hogy ártatlan! — A cárral nem szokás vi_ tázni. Parancsolom: vágd le! A katona az égre emelte tekintetét: — Uram. ha ez az ember ártatlan, változtasd fává acél­kardomat! Kihúzza — lát ják, hogy fá­ból van. Így szól erre a ka­tona: Rejtvény Induljatok el a bal felső sarok F betűjéből, és lóug­rásban haladva olvassátok össze a betűket. Ha helyes út­vonalon haladtok végig, há­rom vers címét kapjátok meg­fejtésül. Mi a három vers cí­me? A megfejtéseidet június 9-ig küldjétek be. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Örkény István. A helyes meg­— Felség, isten csodát tett! Ez az ember tehát ár­tatlan. I. Péter így válaszolt: — Igazat beszéltél, gyere velem, megajándékozlak. De többet meg ne szegd a sza­bályzatot, a kardod el ne add! A kupicát fenékig ne idd, s a titkot senkinek el ne mondd! Amíg csak én tu­dom, ártatlan maradsz. A cár bőkezűen megaján­dékozta a furfangos katonát, s a szolgálatból elbocsátván hazaengedte. A legény meg. köszönte a pénzt, s az okí­tást. Visszatért a falujába, ahol módos gazda lett belőle. Talán még ma is él, ha meg nem halt. (Fordította: Grabócz Sándor) fejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek: Sas­vári Beáta, Encs, Csikós Gy. út 65., Szabados Marianna, Edelény, Katona J. út 3., Ten­geri Péter Kázsmórk. Fő út 96.. Molnár Richard Miskolc, Engels út 72., Nagy Dezső Taktaharkány, Árpád út 6., Tóth István Miskolc, Szeles út 70. A könyveket postán küld­jük el. Lóugrás Ff V / E H 1.. z | Sm E L S r A Y i. • * 0 P N / E Á1 sz E T 0 0 V ]11 A A Á Z T 1 1R J S T A mm sí

Next

/
Thumbnails
Contents