Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

1982. június 29., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Epítőtáborozás - huszonötödször Beszélgetés Nagyistók Lászlóval, a KISZ KB építőtáborok bizottságának titkárával Még sokan emlékeznek rá: huszonöt év­vel ezelőtt, 1958 nyarán a Hanságban nyi­tották meg kapuikat az első önkéntes ifjú­sági építőtáborok. Akkor a feladat az volt, hogy a lelkes fiatalok visszahódítsák a ter­mészettől a mocsaras területet. Megkezdő­dött a lecsapolás, a gátak, csatornák építé­se, s ezzel együtt elindult egy mozgalom. Kezdetben alig négyezer fiatal vett részt a munkában, ma csaknem hatvanezer fiatal dolgozik a mezőgazdaságban, az út- és vas­útépítéseken és az ipar különböző területe­in. Az eddigi eredményekről, az önkéntes építőtábori mozgalom legfontosabb állomá­sairól, a mai tervekről és az újabb felada­tokról beszélgettünk Nagyistók. Lászlóval, a KISZ KB építőtáborok bizottságának titká­rával. — Tudunk valamiféle mérleget készíteni az elmúlt negyedszázadról? — Nagyon nehéz. Bár a számok ilyenkor is segítségünkre vannak, mégsem kapunk teljesen hiteles képet. Ha 25 évről valami­féle mérleget készítenénk, mindenekelőtt beszélnünk kellene a több, mint hatvan- millió óra társadalmi munkáról. Ez alatt az idő alatt többek között 336 kilométer hosz- szú csatornaszakaszt építettek, illetve tisztí­tottak, 3 millió köbméter földet megmozgat­tak, kétmillió mázsa gyümölcsöt és zöldsé­get betakarítottak a lelkes fiatalok. Ezek a számmal mérhető eredmények. De van en­nél fontosabb is, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy a mozgalom révén a fiata­lok megismerkedtek a kétkezi munka -fá­radalmaival és ezzel együtt a jól végzett munka örömével is. — Hogyan változtak az elmúlt Időszak­ban a munkakörülmények, valamint a mun­káltatói és a munkáltatóval szemben tá­masztott követelmények? — A követelmények a fiatalokkal szem­ben ma nagyobbak, mint a múltban, de megnövekedtek az általunk támasztott igé­nyek is. Jó munkát csak ott lehetett eddig is, és lehet ezután is végezni, ahol igazi, de testre szabott feladatokat mernek bízni a fia­talokra, ahol kellő színvonalon megszerve­zik a munkát, s ahol biztosítják a jó mun­kához szükséges feltételeket, önkritikusan meg kell jegyezni, hogy ezen a területen még az elmúlt esztendőkben is voltak gond­jaink. Ahol szóvá tettük és ahol megértet­ték, hogy nem mindegy, hogyan találkozik, milyen az első ismeretsége a fiatalnak a munkával, ott változtattak a kritizált kö­rülményeken. Ahol ugyanezt nem értették meg, ott az idén már nem szerveztünk épí­tőtábort. Ezért kevesebb az idén a táborok száma, mint 1981-ben volt. Ez nem jelent­heti természetesen azt, hogy csökkenjen a tá- borozók aránya. Idén is túljelentkezés volt a tervezetthez képest, de akárcsak az előző években, ezúttal is arra törekedtünk, hogy akik jelentkeztek, azok el is tudjanak men­ni valamelyik táborunkba. — Beszéljünk az idei újdonságokról. Egy­re több a szakmai tábor, és mintha szapo­rodott volna a speciális építőtáborok szá­ma. — Igen. Idén június 20-tól augusztus kö­zepéig az ország legkülönbözőbb helyein nyíltak, illetve nyílnak szakmai jellegű, s érdeklődési körök szerint csoportosítható táborok. Az előző évek kedvező tapaszta­latai alapján kezdeményeztük, hogy a ko­rábbinál több szakosított tábor legyen. Mű­ködik majd természettudományi és iparmű­vészeti, dalos, eszperantó, vagy éppen mak­ramétábor is. Különböző sporttáborainkban több száz fiatal dolgozik. Emellett lesz pél­dául közlekedésbiztonsági, továbbá a bel­ügyi és honvédségi pályákra orientáló szak­tábor is. — Mitől válnak ezek az építőtáborok szaktáborokká? — Attól, hogy a fiatalok szabadidős prog­ramját meghatározza az érdeklődési körük. Az idei újdonságok közé tartozik az építő­tábori butik. Idén még csak kísérleti jel­leggel, de jövőre talán már szélesebb kör­ben is elterjesztjük ezt a most bevezetésre kerülő gyakorlatot. A fiatalok tervei és sok­sok önkéntes társadalmi munka eredmé­nyeként, önköltségi áron divatos holmikat vásárolhatnak a táborozok. Például az olyan farmernadrágot, amely a kereskede­lemben 600—700 forint, nálunk megvehetik kétszáz forintért. Idén háromezer ilyen di­vatos ruhát, nadrágot, szoknyát hozunk for­galomba. Ezt lehet megvenni abból a ke­resetből, amiért a gyerekek megdolgoztak. — Nem lesz kevés a hatvanezer diáknak a háromezer divatos holmi? — Természetesen kevés lesz. Ebben az évben éppen ezért táboronként a legjobban dolgozó brigádok vásárolhatnak elsőként. Ez is a jutalom egy formája. — Az elmúlt évben már bevezették az új ösztönzési formát. Két és fél évtized gya­korlatát ismerve, ez jelentős változtatás volt. Bevált? — Igen. Igaz, hogy sokan veszélyeztetve érezték a társadalmi munka létét. De ha azt akarjuk, hogy a mozgalom tovább éljen, s a magasabb követelményeknek is megfe­leljen, akkor nem kell félnünk még a ra­cionális változtatásoktól sem. Ma az a gya­korlat, hogy a fiatalok munkabért kapnak, amelyből a munkáltatók napi ötven forin­tot az ellátásért levonhatnak, de ami meg­maradt, azt a táborlakók egymás között ju­talomként szétoszthatják, s együtt vagy kü- lön-külön is elkölthetik. Erről demokratikus keretek között kell dönteniük, s ez nagyon lényeges. A diákmunka nem ingyenmunka egyetlen gazdaságnak, vállalatnak sem. — Az építőtáborok egyre inkább nemzet­közi jellegűek is. Idén mely országokból, hány fiatal érkezik, s hova mennek a ma­gyar fiatalok a cseretáboroztatás keretein belül? — Bulgáriából négyszázan, Csehszlovákiá­ból kétszázötvenen, a Német Demokratikus Köztársaságból ötszázan dolgoznak nálunk, s ugyanennyi magyar fiatal dolgozik az em­lített országokban. Lengyelországból ezerliá- romszázötven diák érkezik hozzánk. A ha­gyományoknak megfelelően részesei lesznek az építőtáborozásnak a hazánkban tanuló kubai, vietnami, laoszi, kambodzsai diá­kok is. — Mi az, ami kimaradt ebből a beszél­getésből? — A mozgalom huszonöt évéről könyve­ket lehetne írni, ehhez kevés egy beszélge­tés. Amit azért érdemes még megemlíteni, hogy idén 3200 szakmunkástanuló a saját szakmájában dolgozik majd, s ezt elfogad­ják nyári gyakorlatnak is az illetékesek. Üj kezdeményezés, hogy a Balaton partján szakácsok, felszolgálók, cukrászok, húsipari szakmunkások részére is megteremtettük a táborozás lehetőségét. Ha beválik, a követ­kező években ez is ugyanolyan gyakorlat lesz, mint ma a többi. A. S. Zeneszóval ébresrtet­® ték június 27-én, reg­gel 6 órakor Miskolcon, a III. kerületben lakó vasas dolgozókat és hozzátartozói­kat. Lévén június utolsó va­sárnapja, ezen a napon a va­sasok tartották ünnepségü­ket. Megyénkben mintegy 80 ezren vannak. Délelőtt 10 órakor Hidasi Lajos, a Vas-, Fém- és Vil­lamosipari Dolgozók Szak- szervezetének titkára mondott ünnepi beszédet a munkás- mozgalmi emlékműnél. Utalt rá, hogy ezúttal kilencedik alkalommal rendezik meg a vasasok juniálisát, melynek tartalmas rendezvénysoroza­ta méltó a vasas hagyomá­nyokhoz. Az idei ünnepséget az öregek nemzetközi évének jegyében szervezték meg, melyre Borsodból kétszáz ve­terán vasas dolgozót külön is meghívtak. Ezek az emberek sokat tudnak beszélni a régi időkről, azokról az évtize­dekről, amikor a titokban megtartott találkozókat ter­mészetjárás címén szervez­ték, de valójában a forradal­mi harcokra való felkészülést szolgálták. Az ünnepi beszéd után a kollektíváit képviselői koszo­rúkat helyeztek el a munkás- mozgalmi emlékműnél. Első­ként, a vasas veteránok — köztük Mráz Ferenc, a Szak- szervezetek megyei Tanácsá­nak tiszteletbeli elnöke — rótták le kegyeletüket. Ko­szorút helyeztek él az emlék­mű talapzatánál a fiatal va­sasok, a vasasszakszervezet, a Diósgyőri Gépgyár képvi­selői. Délelőtt 11 órától késő es­tig egymást követték a kultu­rális műsorok, valamint a sportesemények. Az alsó szín­padon először fővárosi mű­vészek gyermekműsorral ked­veskedtek az apróságoknak, majd az ózdi néptáncegyüttes következett. Záró esemény­ként divatbemutatót látha­tott a nagyszámú nézőközön­ség. A felső színpadon elő­ször az Interfolk együttes adott koncertet, majd ezt követően a DVTK ifjú birkó­zói adtak ízelítőt s pontbeli tudásukból. A vörös salakon izgalmas kézilabda- és lab­darúgó-mérkőzéseknek tap­solt a közönség. Nagy volt a forgalom a bű­fék körül. Üj barátságok is szövődték, ugyanis a testvér­vállalatok dolgozói kölcsönö­sen felkeresték egymás sát­rait. A megye vezetői, köztük Újhelyi Tibor, a megyei párt­bizottság titkára és Tóth Jó­zsef, az SZMT vezető titkára is ott voltak a baráti talál­kozókon. (kolaj) Fotó: Fojtán László Egy különlegesen srép, metszetekkel dí­szített réz szamovár SzaiGvÉriiói ízletesei A szamovár a XVIII. század közepe táján jelent meg Oroszor­szágban. Elődje az a főzőedény volt, amely­ben mézzel, különféle füvekkel és fűszerek­kel Ízesített forró italt készítettek. Éneikül egy-egy ünnepi alka­lom elképzelhetetlen volt. A szamovárban ké­szült tea nagyon nép­szerűvé vált Oroszor­szágban. Mindenhová elkísérte gazdáját, ki­rándulásokra, háború­ba, utazásra. Ezért a szamovároknak sokfé­le változata ismeretes: láda formájú, hordó alakú, vázához hason­ló, gömb alakú stb. Az orosz szamovár a XIX. században már nem­csak a- háztartás kellé­ke volt, hanem egyik­másik valóságos mű­remek. Éltkor már nemcsak tea készítésé­re használták, hanem étel főzésére, a meg­főtt étel forrón tartá­sára is. Szamovárt készítet­tek a mesterek Moszk­vában. Jaroszlavlban, Arhangelszkben, az Uraiban, de a szamo­várkészítés igazi köz­pontja az ősi város, Tula volt. Még a cári Oroszország idején itt alakult meg az első üzem. ahol gyártották a szamovárokat. A szamovár az orosz vendégszeretet szimbólumává vált. Napjainkban megtalál­hatjuk őket múzeu­mokban, magángyűj­teményekben, de ott vannak a városi laká­sokban. a falusi há­zakban is. 1922-ben a tulai mesterek a Szovjetunió megalakulásának nap­jára készítettek egy 259 liter ür tártál mű és em­bermagasságú óriás szamovárt, és elküld­ték M. 1. Kalinyinnak. Benne a víz 40 perc alatt forrott fel, és me­legét csaknem két na­pon át megtartotta. Ezt a szamovárt 1935-ben az első üzbegisztáni kolhoznak ajándékoz­ták, amely ma is meg­alapítójának, Hamra- kui Turszunkulovnak. a szocialista munka háromszoros hősének nevét viseli. A szamo­váróriást jelenleg a kolhoz múzeumában őrzik. A háztartások már régen a villanyt, a gázt használják teafőzésre. A szamovárt sok he­lyen annak elektromos változata helyettesíti. Mégis, az igazi szamo­várral készített tea íz- letesebb és finomabb az aromája is ... Nagyszámú nézőközönség figyelte a fővárosi művészek gyermek- műsorát Nagy sikere volt az Interfolk sgyütte koncertjének Egymást követték az izgalmas kézilabda- és labdarúgó-mérkőzé­sek Nagy keletje volt a debreceni­nek Együtt a népes család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents