Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
1982. június 27., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Felszámolni a gazdaságtalant változtatni őszintén szólva meglepő, hogy milyen gyorsan változtatják döntéseiket a sajóvá- rnosi Aranykalász Termelő- szövetkezet vezetői. Pár évvel ezelőtt még a gyümölcsös fejlesztésének szükségességéről beszélgettünk, egy több tízmilliós beruházás megvalósításáról, korszerű ü 1 te t vén y ren dszer k ialakí íá- sáról. Ma már motorfűrészek tesznek pontot az „i”-re, arra a döntésre, hogy gazda- ságtalansága miatt a 132 hektáros gyümölcsös 67 hektárra csökken. Az ötvenhét hektáros szőlőültetvényen szintén kivágták a tőkéket. Mi történt pár év alatt? — Rájöttünk, hogy a fellegekben jártunk. Ugyanis ezek a korszerűtlen ültetvényeit, s a rossz fajtaösszetétel eleve kizárták a nyereséges termelés lehetőségét. Példaként: a körték közül a legtöbb fa Hardy vajkörte. Ez a fajta egy hét alatt érik be. Eltartani nem lehet. Tehát a gazdaságnak hat nap alatt kellene leszednie, de főleg értékesítenie a termést. Ez lehetetlen. Legutóbb a Békéscsabai Konzervgyár vette meg kilóját két forint nyolcvan fillérért. Ettől rosszabb árat már elképzelni sem lehet. Vásárlók híján a gyümölcs jelentős része a fa alatt maradt. Magyarán: a legdrágább zöld- trágyázási módszert alkalmaztuk éveken keresztül. Es milliókat fizettek rá a szőlőre és a gyümölcsösre. Még a megmaradt ültetvényen is kétséges a jövedelem, hiszen még mindig nagy a Hardy-körte aránya. Pócza István elnök kesernyésen mosolyog: •— Azt tartjuk szerencsénknek, hogy a fagy ennél a fajtánál okozta a legnagyobb kárt, rossz a kötődés, s így kevés lesz a termái. Amellyel, ha elérjük az átlagos hozamot, megint nem tudnánk mit kezdeni. De azzal, hogy a gyümölcsöst ilyen arányban sikerült csökkentenünk — s ezzel egyenes arányban növelni a szántóföld területét — mérsékeltük a ráfizetést A baromfi sem kapott kegyelmet a szövetkezetben. A tizenötmillió forintos ágazatot egyetlen felvonással megszüntették, igaz csak akkor, amikor kialakult egy hasonló árbevételű, de már jövedelmező ágazat lehetősége. Az elnök: — Egy év alatt át kell alakítanunk az istállókat úgy, hogy azok alkalmasait legyenek a ■ gombatermesztésre. Négyezer négyzetméteren akarunk laskagombát termelni, évente 400—500 tonna gomba (!) eladását kell megszervezni. Egy ilyen nagyságú ágazat csak akkor gazdaságos, ha a szaporítóanyagot helyben állítjuk elő. s nem tesszük ki magunkat egy esetleges hiány, vagy nem megfelelő alapanyag veszélyének. Gondoskodnunk kell arról is, hogy a termék teljes egészében elkeljen, vagyis a nem megfelelő minőségű gombát leszárítjuk. Lassan elkészülnek a fermentáló kamrák, ahol gőzzel kezelik a szalmát, hogy a későbbi penészesedést elkerüljék. Kazánkovácsok dolgoznak azon a sátoraljaújhelyi bontóból vásárolt gőzmozdonyon, amely a gőzt termeli. A laboratóriumot, ahol a különböző hibrideket állítják majd elő, a hónap végén adják át. Vagyis: közel vannak ahhoz, hogy a 3,5 millió forintos költséggel megvalósuló átalakítás után meginduljon a termelés. Amelynek talán legnagyobb ellentmondása, hogy pont olyan kockázatot vállalnak, amit a gyümölcsös kivágásával megszüntettek. Ugyanis a megtermett félmillió kilogramm gombát el kell adni! És még arra nincs tapasztalat, hogy a megyében ilyen mennyiség mennyire kel el, s nem marad-e a szövetkezet nyakán. Még akkor is, ha ennek a gombának ára kilogrammonként csalt 50 forint körül alakul, vagyis olcsó. Pócza István nem ért ezzel egyet. — Szerintem indokolt kockázatot vállaltunk. Ez a gomba folyamatosan, s nem egyszerre terem. Megfelelő piaci háttérrel, vendéglátóipari vállalatok, konyhák bekapcsolásával eladható. Most arra törekszünk, hogy hosszú távú szerződésekkel a termelési biztonságot megvalósítsuk. Ügy tűnik, sikerül. Ha előbb kerestünk volna piacot, s csak utána kezdjük a gombatermelést, akkor valószínű: „lekéstük volna a buszt”. Nemcsak a mi gazdaságunk keresi a gazdaságtalan baromfitenyésztés helyett az istállók hatékony hasznosításának lehetőségét. De azzal, hogy kockáztattunk, mi kerültünk a többiekkel szembeni lépéselőnybe. Ezzel a véleménnyel egyet kell érteni. Manapság kockázatvállalás nélkül nem lehet dönteni, s annak mértékéről csak utólag, a siker fényében, vagy a bukás keserűségeben lehet majd ítélni. Viszont a gyors döntések eddig a szövetkezet vezetését igazolták. Erre a leli elő legjobb példa a termelési érték alakulása. Három évvel ezelőtt még hatvanmillió forintot sem termeltek meg a szövetkezetben. Az elmúlt év végén már 179 millió forintot mutattak fel, idén 202 millió forintot terveznek. A gyorsan kialakított melléküzemágak ennyire dinamikus fejlődést biztosítottak. És a sajóvámosi modell eltér a megszokottól. Az elnök: — Itthon egy 34 millió forintos vegyipari főágazatot alakítottunk ki, amíg a fővárosban egy nagy tapasz- talatú, erősebb szövetkezettel, a Sasaddal közös gazdasági társulást hoztunk létre. A szervezés, az üzletszerzés, az alapanyag-biztosítás így sokkal könnyebb feladat, ami lényeges, hiszen a fővárosban alkalmazottaink sokirányú tevékenységet folytatnak. Vasszerkezetet gyártanak, műanyagot dolgoznak fel, hőszigetelési feladatokat látnak el, vagy díszpárnákait készítenek svéd exportra. Ebben az ágazatban hihetetlenül fontos a rugalmasság, szinte pillanatok alatt kell dönteni: a gazdaságtalan tennélek gyártását megszüntetni, s helyettük jól jövedelmező terméket szerezni. Erre csak a társulási forma képes, hiszen olyan szakembereket alkalmaz, amelyek a termelést meghatározó piaci helyzettel tisztában vannak. Vagyis Sajó vámoson a döntéseket a minél nagyobb jövedelem elérésének lehetősége határozza meg. Mint mindenhol. A különbség, amely a javukra szól, hogy nemcsak gyorsabban döntenek, hanem az elhatározásokat ■ gyorsan is valósítják meg. — kármán — Aratási készülődés a mezőgazdasági üzemekben (Folytatás az 1. oldalról) a kombájn és szállító járművek kapacitását. A bekecsi Hegyalja Termelőszövetkezet, ben például, ahol öt nagy teljesítményű kombájn áll kijavítva, indulásra készen, s egy új Claas Dominátort is megrendeltek, az aratási munkacsúcs idejére megkettőzik a gépkapacitást. A minél gyorsabb, szemveszteség nélküli betakarítás érdekében a tisza- karádi Üj Élet Tsz-ből 4—6, a kelet-szlovákiai testvérszövetkezetből 2 kombájn és szállító járművek érkeznek segítségül. Így mintegy 14 munkanap alatt tervezik 750 hektár búza, 302 hektár tavaszi árpa és a 174 hektár fénymag betakarítását. Ezt követően a gazdaság speciális bab-kombájnjaira még a 310 hektáron, fele-fele árányban vetőmagnak, illetve étkezési célokra termelt szemes bab betakarítása vár. Felkészülten várják az aratást a hemádnémeti Hennád- völgye Termelőszövetkezetben is ahol az elmúlt öt év átlagában a legmagasabb termés- eredményeket sikerült elérni megyénkben. Az elmúlt napokban tartott határszemle tapasztalatai alapján, várhatóan csak július 10. körül érnek be a kalászosaik, de a hat Class-Dominátor, a hét E— 512-es és az öt darab SZK— 5-ös kombájn már most készen áll az 1990 hektárnyi búza és a 881 hektárnyi tavaszi . árpa aratására. A szállítókapacitás növelése érdekében négy IFA-tehergépkocsit vásároltak, illetve rendeltek meg. Zökkenőmentes aratásukat szolgálná, segítené a szállítási és a terménytárolási gondok megoldását, ha a várható, mintegy 300 vagon, jó minőségűnek ígérkező sörárpájukat a közeli sörgyár folyamatosan, éjjel-nappali szállítással tudná átvenni. Az úi berendezés üzembe helyezésével nagymértékben javultak a munkakörülmények Fotó: hrónfi £*■ Az LKM-ben összefogtak Uj célp a nemesacél-heniermOben A Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengerművében a hetvenes évek közepén még jelentéktelen mennyiségű I- tartót gyártottak. Ezért, akkoriban még nem okozott gondot az említett acélféleség csomagolása, illetve szállítása. Később fokozatosan nőtt a kereslet az 1-taríók iránt, főként külföldi megrendelők jóvoltából. A hetvenes évek Végén már több tízezer tonnát szállítottak belőle nyugati piacokra: a legnagyobb vásároló akkor is Irán volt. A nagy szériában történő gyártás olyan gondot is előidézett, hogy az ’ I-tartók csomagolása, vagy ahogyan a kohászok mondják, a termék „rakásolása” nem volt szinkronban a középsor kibocsátó kapacitásával. Az i elkészült áxu összerakását, illetve csomagolását ugyanis kézi erővel kellett végezni. Egy ember műszakonként több tonnányi terméket emelgetett, rakosgatott. A nyolc-tíz-tizenkét méter hosz- szú I-itartók mozgatása alaposan próbára tette a dolgozókat. Ugyanakkor szüntelenül fennállt a baleset veszélye is; sok kézsérülés fordult elő ebben az üzemben. i — Az emberek igencsak húzódoztak ettől a nehéz munkától — mondja Hegedűs Lóránt gyáregységvezető. — Még jó pénzért sem szívesen vállalkoztak a rakásolásra. egyre fogyott a segédmunkaerö. — A gépesítés létfontosságú volt a nemesacél-hengermű számára — magyarázza Dobó József gyáregységi főmérnök. — Először körülnéztünk, hol tudnánk megfelelő célgépet beszerezni. Érdeklődtünk több nyugati országban, de a borsos árak miatt el kellett állnunk a vásárlástól, ugyanis egyetlen berendezés 20 millió forintnak megfelelő devizába került volna. A vállalat jelenlegi gazdasági helyzetében ilyen üzlet irreális lenne. ‘ Felkerestünk több KGST-országot is, de itt sem találtunk a célnak megfelelő csomagológépet. — Nem maradt más választás, saját erőnkre, a műszaki kollektíva találékonyságára kellett támaszkodnunk — veszi át a szót a gyáregységvezető. — Főmérnökünk. Dobó József vállalkozott rá, hogy megoldást keres. Az ötlet nemsokára megszületett, s a gyáregység szakembereiből egy kü- löncsoport verbuválódott; a legkülönbözőbb képzettségű, jól felkészült szakemberek fogtak össze. S a megálmodott célgép tervezése a múlt év végére befejeződött. Jöhetett a terv valóra váltása. A rendkívül bonyolult célgép prototípusa — tervezők, gépészek, villamossági szakemberek, műszerészek közreműködésével — viszonylag rövid időn belül, három hónap alatt elkészült. — Egy hónap óta üzemel a berendezés — újságolja a helyszínen Dobó József főmérnök. — S rögtön hozzáteszem, valamennyi közreműködőnek, alti a célgép létrehozásáért bábáskodott, nagy sikerélményt jelentett a munkába állítása. Most, egy műszak alatt körülbelül 300 tonna különböző méreEgy élelmiszeripari és egy kohászati nagyüzem tart igényt a meszesi hegy jó minőségű kövére, így nem lehet csodálkozni azon. hogy a kőbányát üzemeltető szalonnái Tókörnyéke Termelő- szövetkezet az igényekre támaszkodva, tovább szeretné növelni a termelést. Az elmúlt években a kedvezőtlen adottságú közös gazdaság több milliós fejlesztéssel, a bánya gépesítésével, osztályozó berendezés üzembe állításával korszerűsítette a termelést. Ma már öt különböző méretben szállíthatják a megrendelőknek — a nagyüzemektől kezdve, a családi házat építőkig — a jó minőségű mészkövet. A termelés növekedése viszont kevésnek bizonyult, az évente kitermelt 75—80 ezer tonnától nagyobbak a vásárlói A szocialista munkaver - senyben részt vevő brigádok jelentős szerepet vállalnak a termelés ' gazdaságosságának fokozásában, a minőség javításában. A változó követeimé, nyékhez való igazodás abban is kifejezésre jut, hogy a kollektívák és a brigádtagok az új ötletek és megoldások egész sorát dolgozzák ki. Borsod megyében például az összes újítási eredménynek több mint a nyolcvan százaléka a versenyben részt vevő, csaknem tízezer szocialista brigád tű I-tartó csomngol'ásá*végzi el úgyszólván emberi kéz érintése nélkül. Kezelését bárki elsajátíthatja, még nők is alkalmasak a gép irányítására. Bizonyos idő, kellő begyakorlás után tovább növelhető a berendezés teljesítménye. Ez pedig azt jelenti, hogy sikerült megteremtenünk a termelés és a csomagolókapacitás egyensúlyát Ez azért fontos számunkra, mert gyáregységünknek most igen nagy exportmegrendelést kell ebből a termékből teljesítenie. Ebben segít bennünket a közösen megalkotott csomagológép. Lovas Lajos igények. Ez a tény indított ta a szövetkezet vezetését arra. hogy fejlesztésre 4,5 millió forintot kérjen a megyei tanácstól. A beruházást a termelési adó terhére valósítanák meg. Mivel a mező- gazdasági nagyüzem kedvezőtlen adottságú, az összeg biztosítására jogilag mód van. Ha a kérelmet kedvezően bírálják el. akkor speciális gépeket szereznek be, így egy nagy teljesítményű hegybontót, kompresszoros fúrókat, s nagy kapacitású vasúti rakodót. Ezekkel a berendezésekkel a termelés 130 ezer tonnára növelhető évente, de ugyanakkor a munka hatékonysága is növekszik, hiszen a Költségek tovább csökkennek. A 30 dolgozót foglalkoztató kőbánya nyeresége elérheti az évi 2,5 millió forintot. munkájának köszönhető. Ä* újításokból származó gazdasági haszon közel hetven százalékát — njintegy 350 millió forintot — tavaly ugyancsak a brigádok, illetve a brigádtagok „termelték meg” A múlt év teljesítménye alapján olyan következtetés is levonható. hogy Borsodban megyei szinten tulajdonképpen megvalósult az Egy brigád — egy benyújtott újítás elnevezésű mozgalom, ugyanis 1981-ben 100 brigádra 92 újítás jutott. Hegybontó géppel Korszerűsödő kőbánya Brigádok és újílások
