Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. Június 27., vasárnap A további fejlődés leltételei A valóságra építve illúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a közlemény, amely az MSZMP Köz­ponti Bizottságának legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvélemény elé került. A párt vezető testületé az időszerű nemzet­közi kérdések áttekintése után azokat a ta­pasztalatokat tárgyalta meg, amelyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levonhatók, valamint a külgazdasági kap­csolataink alakulását, fejlesztését illetik. Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyen­súlyozott belpolitikai légkörben, céltudato­san dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja, vagy leg­alábbis befolyásolhatja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanul­nunk, hogy nem táplálhatunk velük kap7 csolatban semmiféle illúziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a köz­hangulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit, hogy a szocialista népgazdaságot nem érintik a világpiaci vál­tozások, s ml ezektől függetlenül is mehe­tünk a magunk útján. Időközben aztán ki­derült, s különösen az 1973—74-es nagy olaj- árrobbanás ébreszthetett rá mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső fel­tételeit jelentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két társadalmi rendszer biz­tonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az ide­jében fölismert alkalmazkodáshoz, s humá­nusabban — munkáselbocsátások és liasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyugati gazdasági vál­ságokra, a munkanélküliek tömegeire és különféle kényszerintézkedéseikre gondo­lunk. Nálunk viszont arról lehet ugyan vi­tatkozni, hogy kellő időben észleltük-e a gyöketés világgazdasági változásokat, kés­tünk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a te­endők irányát fölismerve, ma már népgaz­dasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körülményeit. Mégpe­dig úgy — és ez a legfontosabb —, hogy gazdaságpolitikánk hosszú távra szóló cél­jai változatlanok maradnak. Nem keveseb­bet jelent ez — mint amit a XII. pártkong-. resszus kimondott —, hogy megőrizzük élet- színvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Eh­hez azonban elengedhetetlenül társul a gaz­dasági tevékenység harmadik kiemelt fel­adata: a külgazdasági egyensúly helyreállí­tása. A kongresszus óta ebben is sikerült előrelépnünk: már tavaly az egyensúlyt megközelítő helyzet alakult ki, ám belát­ható ideig meghatározó követelmény marad gazdaságpolitikánkban ennek az egyensúly­nak az elérése és stabilizálása. Íme hát azok a realitások, amelyeket fel­ismertünk, amellyel számolunk gazdasági tevékenységünkben. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — mint ahogyan az 1979—80-as másödik, egyáltalán ki nem számítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően fölkészültünk az ellensúlyozásának a meg­teremtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Sőt! Ha nagyobb erőfeszítéssel is, de tartani tudjuk magunkat elgondolá­sainkhoz. Nem legyinthetünk tehát a világ­piacra, de nem is vágyunk kiszolgáltatott­jai — ez nagyon lényeges tanulság, amely­re a Központi Bizottság e közleményének szelleme újólag ráirányítja gondolatainkat. A mi kezünkben van a termelés alkalmaz­kodó képességének fokozása és ennek meg­felelő gazdálkodás kialakítása. Miként nö­vekszik fejlődésünk, milyen szintet ér el életszínvonalunk — nagymértékben azon múlik, hogy jól tudunk-e alkalmazkodni a külgazdasági környezethez, vagyis egészen hétköznapi konkrétsággal szóivá, mennyi­ben tudjuk például javítani az export gaz­daságosságát, piacot biztosítani mindenütt, szocialista és tőkés országokban, s ellátva a hazai igényeket is. E célok még jó ideig nagyobb erőfeszíté­seket kívánnak a korábbiaknál. És ezt nem is kell eltitkolnunk. Sőt! Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha csak ugyanannyit aka­runk elérni, mint akár 4—5 évvel ezelőtt, akkor .sokkal többet és főként okosabban kell tennünk most, a változott külső viszo­nyok közepette, amikor világszerte drágul­tak az alapanyagok, az energiahordozók, s a kereskedelmi forgalom lassúbb, nem is szólva a normális nemzetközi gazdasági együttműködést bénító ismeretes nyugati diszkriminációs lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testületé a legfontosabb teen­dőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában hatá­rozta meg. Ezenkívül takarékoskodásban energiával és anyagokkal, a beruházási te­vékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kezdemé­nyezőkészségben, a kereslethez való jobb alkalmazkodásban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinek- kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a közvetlen ter­melés részese, magyarán szólva legyen igaz­gató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyúj­tanak alkalmat a közös cselekvésre. S eh­hez csak biztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt feladatok népünk egységes akaratával, cselekvő ösz- szefogásával, jobb munkával az adott fel­tételek mellett is teljesíthetők”. Nagy jelentőségű megállapítás és pers­pektíva ez mindannyiunk számára. Külö­nösen oly korban, amikor — mint a közle­ménynek a külpolitikai fejezete megállapít­ja — a nemzetközi helyzet változatlanul fe­szült. Alapvetően azért, mert az imperializ­mus szélsőséges körei agresszív politikát folytatnak, s katonai erőfölényre töreksze­nek. A mi oldalunkon viszont — azon túl­menően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeményezése­ket tesz az enyhülés 'eredményeinek a meg­őrzésére, a fegyverkezési verseny megállí­tására — az a törekvés mutatkozik meg: építsük továbbra nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat. Ezek ugyanis a kölcsönös előnyök alap­ján stabilizáló hatást gyakorolnak a nem­zetközi viszonyok alakulására. Hazánk, s a szocialista országok többsége kiváló pél­dáját adta e szándék gyakorlati megnyil­vánulásának a KGST legutóbbi, Budapes­ten lezajlott ülésszakán. Mintegy demonst­rálva is azt, miként összpontosítjuk erőfe­szítéseinket a közös békés építésre, szemben az imperializmus iegreakciósabb köreinek nyomásával, mellyel befagyasztani szeret­nék a kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatokat. A mi politikánk viszont a bé­kés egymás mellett élés jegyében, társadal­mi rendszertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés szélesítésére, ha az partnereink és népünk érdekeinek egyaránt megfelel. Kitűnik ez az elmúlt hetek diplo­máciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek már jórészt bejelentett, várható ál­lamközi eseményeiből, a baráti látogatások, tárgyalások sorából. B Központi Bizottság értékelésének szel­lemében mindent egybevetve: a rea­litás, a valóság erős talaján — jól ■ lehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. L. Z. Évadzáró társulati ülésen Színházi számvetés Misko'cnn (Folytatás az 1. oldalról) Az igazgató gondolatait mintegy továbbfolytatva Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője értékelte az 1981/82- es éVad művészi tevékeny­ségét, kiemelve azt a tényt, hogy igen bonyolult világ­ban (olykor a félelem árnyé­kában) élve, különösen fon­tos szerep jut a színházmű­vészetnek abban, hogy az emberek jobban el tudjanak igazodni a ma dolgaiban, jobban megismerjék önma­gukat és egymást; hogy tud­juk, mi mellett állunk és kik ellen (mi ellen) harco­lunk. A színház feladata fontos dolgokról beszélni eb­ben a bonyolult világban. A színház művészeti veze­tője külön is értékelte a hat nagyszínházi, a két kamara­színházi és a két játékszíni bemutatót, s mindent össze­gezve ezt mondta: — A három évvel ezelőtt megkezdett úton haladtunk ebben az évadban is, s köz­ben sok tehetséges kollégá­val gyarapodva egészében sikeresen zártuk idei éva­dunkat, annak ellenére, hogy a korábbiaknál is kemé­nyebb munkát követeltek a színház dolgozóitól az adott feltételek. Kimagaslóan jó színészi teljesítmények és előadások ott voltak, ahol jó csapatmunka, együttes mun­ka volt; erre a „csapatjá­tékra” kérem továbbra is tagjainkat, a színházon, elő­adáson kívül is... A két megye és a két vá­ros képviseletében dr. Kör- nyey László, Miskolc város Tanácsának művelődésügyi osztályvezetője köszönte meg a színház munkáját, majd átadta Miskolc város művé­szeti díját Bánó Pál szín­művésznek (akinek ez volt egyébként a 40. szolgálati éve) és Szakácsi Györgyi jelmeztervezőnek. Az évadzáró társulati ülés befejezéseként jubilánsokat és nyugdíjba vonulókat kö­szöntöttek a színház vezetői és tagjai. ít n. JJ Az MSZMP Központi Bizottságiak üdvözlete a JKSZ XII. kongresszusihoz (Folytatás az 1. oldalról) Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kongresszuson részt vevő magyar küldöttség vezetője szombaton átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt írá­sos üdvözletét a JKSZ XII. kongresszusának. * Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak 1 A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták és dolgozó népünk nevében elv­társi üdvözletünket tolmá­csoljuk Jugoszlávia kommu­nistáinak és dolgozóinak. Eredményekben gazdag, si­keres munkát kívánunk a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége XII. kongresszusá­nak. A JKSZ XII. kongresszu­sa az elmúlt négy év mun­káját mérlegelve joggal ál­lapíthatja meg, hogy hazá­jukban tovább szilárdult a népi hatalom, s jelentős eredményeket értek el a szo­cializmus építésében. Méltán övezi széles körű elismerés Jugoszláviának az el nem kötelezett országok mozgalmában kifejtett anti- imperialista tevékenységét, a békéért, a , leszerelésért, a nemzetközi együttműködésért vívott küzdelmét. A szocialista Jugoszlávia fejlődése elválaszthatatlanul összeforrt a nép kiváló fiá­nak, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, Joszip Broz Tito elvtársnak az életművével. A világ ha­ladó erői nagyra értékelik a jugoszláv kommunisták ál­dozatos munkáját és azt a szilárd elhatározottságát, hogy töretlenül folytatják a szocialista társadalom építé­sének történelmi jelentőségi" művét. A Magyar Népköztársaság ban szilárd a néphatalom fejlődik a szocialista rend szer, érvényesül pártunk ve­zető szerepe. Országunk dől gozó népe erősödő nemzeti egységben munkálkodik pár­tunk XII. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításán. Tevékenységünk középpont­jában szocialista építőmun­kánk eredményeinek megszi­lárdítása és továbbfejleszté­se áll. Örömmel tölt el bennün­ket, hogy a magyar—jugo­szláv kapcsolatok kölcsönö­sen gyümölcsözően alakul­nak. A jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a gyakorlatban bevált tartós elvek alapján erősöd­jék pártjaink internaciona­lista . szolidaritása, fejlődjön népeink és országaink együtt­működése. Közös érdekünk népeink barátságának erősí­tése. A Magyar Népköztár­saságban élő horvát, szerb és szlovén nemzetiségű lako­sok, s a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaságban élő magyarok összekötő kap­csot jelentenek népeink kö­zött, fontos szerepük van a magyar—jugoszláv barátság elmélyítésében. A szélsőséges imperialista körök agresszivitása rontja a nemzetközi légkört, a világ különböző térségeiben növeli a feszültséget, fenyegeti az emberiség és az egyetemes béke érdekeit. Pártunk meg­győződéssel vallja, hogy napjainkban a békéért, az enyhülésért és a leszere­lésért folytatott harcban megkülönböztetett jelentősé­van minden kommunista es más haladó demokratikus erő összefogásának és közös fellépésének. Népünk békét akar, a kü- ónböző táx’sadalmi beren- lezkedésű országok békés :gymás mellett élésének a üve. Ezért támogatjuk a Szovjetuniónak a fegyverke- .ési hajsza megfékezésére, a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, a leszerelésre, a bé­ke és a biztonság megszilár­dítására tett javaslatait, s minden más olyan kezde­ményezést, amely megfelel a népek, közöttük a szocializ­must építő magyar nép leg­főbb érdekeinek. Kedves Elvtársak! Eredményes munkát kívá­nunk a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége XII. kongresszusánál::. Őszintén kívánjuk, hogy kongresszu­suk határozatainak megvaló­sítása segítse elő a szocialis­ta Jugoszlávia előrehaladá­sát, felvirágoztatását, a ma­gyar és a jugoszláv nép ba­rátságának elmélyülését az élet minden területén, a szo­cializmus és a béke egye­temes ügyének javára. Budapest, 1982. június 20, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága * Az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttsége, amely Óvári Miklós, a PB tagja, a KB titkára vezetésé­vel Belgrádban részt vesz a JKSZ XII. kongresszusán, szombat délután koszorút he­lyezett el Tito elnök sírján. A küldöttség ezt követően megtekintette a Joszip Broz Tito emlékközpontot. Folytatódik az i Miközben Bejrutban to­vábbra is tart a törékeny tűz­szünet, az izraeli hadügymi­niszter azt mondta: Izrael minden korábbinál közelebb áll célja eléréséhez, a palesz­tin ellenállás megsemmisíté­séhez. Sáron kijelentésével kap­csolatosak azok a Libanonból érkező hírek, amelyek szerint az izraeli katonaság a tűzszü­netet a Nyugat-Bejrút körüli állásainak megerősítésére, a fegyverek és lőszerek után-, pótlására használja fel. Ariel Sáron izraeli hadügy­miniszter tévéinterjújában türelemre szólította fel az iz­raelieket, kijelentve: „Hama­rosan beérik katonai akciónk gyümölcse.” Sáron azt mon­dotta: a Bejrút—Damaszkusz izraeli invázió nemzetközi út megkaparintá­sával Izrael gyakorlatilag ha­tékonyan ellenőrzi egész Li­banont. Fahd szaúd-arábiai király szombaton újabb üzenetet in- i tézett Reagan amerikai el- ; nőkhöz, sürgetve az izraeli j agresszió azonnali megállítá­sát. Mubarak egyiptomi elnök is üzenetet intézett Reagan- hez, arra kérve az amerikai j elnököt, hogy vegye rá Izraelt' az invázió azonnal beszünte­tésére. Mubarak egyébként szombaton újságíróknak kije­lentette: elutasítja azt az iz­raeli követelést, hogy a PFSZ tegye le a fegyvert és a pa­lesztinok távozzanak Liba­nonból. Méhes Lajos ipari miniszter június 23. és 26. között dr. Jo­sef Staribacher osztrák keres­kedelmi és iparügyi miniszter meghívására delegáció élén hivatalos látogatást tett Ausztriában. A látogatás során a két or­szág iparának együttműködé­séről, annak fejlesztési lehe­tőségeiről, valamint a harma­dik piaci együttműködésről árgyalt vendéglátójával és Rudolf Sallingerrel, a Szövet­ségi Gazdasági Kamara elnö­kével. Méhes Lajost fogadta Bru­no Kreisky szövetségi kancel­lár. Méhes Lajos szombaton hazaérkezett Ausztriából. George Shultz az USA új kilíigvminiszíere Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága július 12-re tűzte ki George Shultz kül­ügyminiszteri kinevezésének megvitatását. Alexander Haig, aki pénteken mondott le posztjáról, közölte: helyén marad addig, amíg azt az ügyek átadásának zavarta­lan lebonyolítása megkíván­ja. Haig lemondása magában véve nem meglepetés, időzí­tése azonban mindenkit vá­ratlanul ért. Szavahihető kül- ügyminisztériumi források azt állítják, hogy a Szibéria— Nyugat- Európa-gázvezeték ügye volt az a csepp, amely- lyel betelt a külügyminiszter pohara. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője tagadta, hogy ez váltotta volna ki a le­mondást. Szerinte csupán csak „összejöttek a dolgok”. A kormányon belül Haig legfőbb ellenfele Weinberger hadügyminiszter volt. ó so­hasem foglalkozott külpoliti­kával, viszont elvei és kali- forniai kötődésed miatt a Rea­gan-vonal hű követőjén számít. Nehéz a komoly változás rt ményét fűzni George Shultz nak, Nixon egykori pénzügy­miniszterének Haig helyére történt kinevezéséhez is. ónultz 61 éves, nagy kor­mányzati, ha nem is külpo­litikai tapasztalatokkal ren­delkezik. Az utóbbi néhány évet a magánszektorban töl­tötte a Bechtel nevű kali­forniai multinacionális kor­poráció elnökeként. Helyet­tese 1980-ig Caspar Weinber­ger volt. A hadügyminiszter közölte: „nagy örömmel te­kintenek az újabb közös munka elé”. A Fehér Ház pénteken es­tei „az amerikai külpolitika folytonosságát” húzta alá, és egy szóvivő közölte, hogy az elnök „kiváló embert talált” Shultz személyében a poszt­ra, aki emellett az elnök „személyes jó barátja”. Haig távozása mindazon­által súlyos erkölcsi csapása már „félúton” levő és a vá- ’asztóknak felmutatható kül­politikai * sikerekkel eddig lem rendelkező Reagan kor- nányra. A külpolitika ab- ■ zolút folytonosságával kap­csolatos nvilatkozatokat wa­shingtoni "Megfigyelők korai­nak tartják. j

Next

/
Thumbnails
Contents