Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
1982. június 22., kedd ESZAK’MAGYARORSZAG 3 A versenyképesség feltétele Az elektronika alkalmazása „Automatizáljatok vagy likvidáljatok” — címmel, tanulmány jelent meg a Gépipar című folyóirat 198‘2/5-ös szamában. Értékes a tanulmány, sokatmondó a cím, és ha kicsit is felelevenítjük emlékezetünket, rádöbbenünk, hogy az automatizálás, az ipari robotok témaköre, a mikroprocesszoros technika kifejezetten hangsúlyt kapott a KGST közelmúltban megtartott XXXVI. ülésszakán is. Egy percig sem lehet kérdéses, hogy az ipari termelés nagyarányú meimyiségi növelése, a termékek minőségének javítása — szerszámgépek oldaláról — csak számjegyvezérlésű gépekkel, megmunkáló központokkal és ipari robotokkal biztosítható. Ezek együttes alkalmazása nem öt—tízszázalékos, hanem többszörös termelékenységnövekedést eredményez. Pénz és kiművelt emberfő Az automatizálás bizonyos szinten túl, lehetővé teszi a harmadik műszakok „felszámolását”, illetve a foglalkoztatott dolgozók szakmai ösz- szetételének olyan változását, amelynek során a fizikai létszám, a gépeket közvetlenül kiszolgálók száma már csak töredéke a korábbi időszakok fizikai állományához képest, ugyanakkor megnő a speciálisan képzett karbantartók és műszakiak aránya. Az automatizálás egyfelől nem kevés pénzt, másfelől a kiművelt emberfők sokaságát igényli. Vajon hol állunk ezen a területen? Folynak-e e témakörben az ország egyik jelentős kutatóbázisán, a Nehézipari Műszaki Egyetemen ezzel kapcsolatos kutatások? Erről beszélgettünk dr. Tajnafői Józseffel, az NME gépészmérnöki kara szerszámgépek tanszékvezető egyetemi tanárával 'és Erdélyi Ferenc docenssel. — A (szerszámgépek tanszéke 1976—80. közötti években a jóváhagyott kutatási terve tizenhárom témát tartalmazott, nyolc témacsoportban. Ezek lényegének összefoglalása helyett — mondja dr. Tajnafői József — inkább még nincs a világpiacon — a háromorsós megmunkáló központ, amely teljes felépítését és munkamodját tekintve is speciálisnak tekinthető. Munkamódjára a nagy termelékenység a jellemző, hiszen több munkadarab egyidejű, párhuzamos megmunkálása biztosítható vele, s e géphez új, nagy kapacitású szerszámtárakat, több szerszám egyidejű cserél őrend- szerét, nagyszámú munkadarab befogását biztosító paletta, illetve palettaváltó rendszert kellett kifejleszteni. A szerződést 1979. közepén írtaik alá és két év múlva már megkezdődhetett az új termék gyártása. — Az úgynevezett egyedi nagyrendszerekből és e kisebb, de igen költséges megmunkáló központokból a gyártó viszonylag cssak keveset tud értékesíteni. Kifizetődő-e így a fejlesztés? — Természetesen — válaszolják —, hiszen szüntelen fejlesztés nélkül .szerszámgépiparunk nem maradhat versenyképes a világpiacom, s nem elhanyagolható a fejlesztések anyagi előnye sem. Ezek, a berendezések éppen, mert igen sok élőmunka és szellemi tőke hordozói — nagyon kedvező áron adhatók el. De visszatérve még a háromorsós megmunkáló központra: ezzel a géptípussal a kisméretű munkadarabok nagysorozatú gyártását lehet a számjegyvezérlésű techniQoa számára „meghódítaná”. Ez a géptípus tehát alkalmazható a rakétaipartól az írógépgyártásig, a hidraulikus egységek alkatrészeitől a pneumatikus berendezések alkatrészeinek előállításáig. Sajnos csak importból A gyorsaságra, a rugalmasságra, a versenyképességre jó példa — a nemzetközi összelő ütemben haladnak a földmunkálatok az új halastó építésénél Ponty, amur, busa zsugorfóliában Új halastavak épülnek Tokajban arról ejtenék néhány szót, amire leginkább büszkék vagyunk. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFBj programjának keretében a kisméretű megmunkáló központok és gyártócel- láík területén örvendetes eredményeik születtek az automatizálás hatása a szerszámgépek szerkezeti felépítésére és irányítására, — Az 1979 nyarán aláírt szerződés, illetve kutatási program fő célja az volt, hogy megteremtse a jellegzetesen magyar szerszámgépek, új specialitások fejlesztésének alapjait, ezzel is növelve a magyar szerszámgépek export- képességét, jó hírét. Az OMFB —, illetve a majdani gyártóik —, a Csepeli Szerszámgépgyár és a Szerszámgépipari Művek (SZIM) a korábbinál jóval bátrabban éltek a műszaki egyetemeken — az NME-n és a BME-n levő kihasználatlan szellemi kapacitásokkal. A fejlesztés anyagi előnye Ami az NME kutató-fejlesztő munkáját illeti: a kisméretű megmunkáló központok fejlesztése során kifejlesztett változatokból ötöt gyártásra is elfogadott a SZIM. Ezek közül kiemelkedik — a beszerezhető információk szerint ilyen termék Bár sokáig reménykedtek, de decemberre tisztázódott a helyzet, hogy a veszteséget nem kerülhetik el a szalonnái Tókörnyéke Termelőszövetkezetben. Hárommillió forintra becsülték a ráfizetést, viszont a többszöri pénzügyi vizsgálatok eredményeként 7,5 millió forint alap- és mérleghiányt állapítottak meg. A gazdaság könyvelése nem állt a feladata magaslatán, hiszen különböző „elírások” — más szót, inkább ne használjak — eredményeként. 4,6 millió forint bírságot kell majd fizetni a szövetkezetnék. Csak a bértömeg túllépéséért 1.7 millió forint munkadíjadót kellene befizetniük! így érthető, hogy vidám arcokkal nemigen lehet találkozni a termelőszövetkezetben. Sza- niszló Bálint elnök, viszont most már reménykedik: — Sikerült helyére lenni a könyvelést — új főkönyvelő alkalmazásával —, így már hasonló kellemetlen meglepetések aligha érhetnek bennünket. A „meglepetés” szót zárójelben használom, mert még az ellenségemnek sem kívánom. De a talpraálláshoz ennél sokkal több kell! Önerőből, csak magunkra támaszkodva, ennyire kedvezőtlen adottságok között, a siker reménye nélkül küszködnénk évről évre. Talán éppen ezt látva, támogat minket minden illetékes szerv, intézmény, s úgy néz ki, hogy a szanálást mindössze hétszázezer forint hitellel megússzak. Vagyis, ennyit kell vissza fizetni, a többi pénzt. hasonlítást is kiállja — a Csepeli Szerszámgépgyér részére a közelmúltban, alig fél ev alatt befejezett fejlesztés. A tanszék. 1981. novemberében kezdte el a japán Yasda megmunkáló központ továbbfejlesztését. Ez a gép már a megvásárlásakor ellátott, volt ugyan automatikus paletta- váltóval, de csak két palettája volt. A Csepeli Szerszámgépgyár igénye ennél nagyobb, egy hatpalettás tároló és cserélőrendszerre lerjed ká, ami t, az említett idő alatt a tanszék nemcsak kifejlesztett. hanem a gyár nyírbátori fúrógépgyárának segítségével már meg is valósított. Igény, rendel«'® e termék iránt is mutatkozik. Általában megállapítható, hogy a világpiacon, és nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országokban is, elsősorban a korszerű szerszámgépek iránt van érdeklődés. Megyénkben, a DIGÉP-nél is tapasztalható a korszerűsítésre való törekvés. A számjegy- vezérléses élhajlitó gépet követte a kábelhúzók és sodrók automatizálása. Ma még elképzelhető egy-egy „hagyományos” ellenütős kalapács eladása, viszont 10 év múlva, ipari robot nélkül, ezek kedvező áron történő értékesítése már «tópásztikusnak látszik. Visszajutottunk tehát a világpiaci követelményeket; sugalmazó címhez. Sajnos, a saját fejlesztésű gépeidbe épített mikroprocesszorok, mikroelektronikái alkatrészeik 60— 65 százaléka nyugati import. Elmaradásunk ezen a területen több éves. Talán még nagyobb a nagy pontosságú méréstechnika területén, ahol a mérés az elektronikával párosul. Ezek nélkül pedig ma már elképzelhetek len korszerű és jó termékeket biztosító gépgyártás, fejlett, VHsrseny- képas ipar. ltuchert Miklós közé! 6 millió fiarfetot, támogatásként megkapjuk. Nehogy azt higgye az olvasó, hogy állami, s pénzügyi szerveink csupa szeretetből teszik rendbe a veszteséges szalonnái szövetkezet dolgát. A Veszteség rendezését kemény feltételekhez kötik. Például a szövetkezetnek csak úgy engedik el a munkadíj- adó befizetését, — ami bírság —, ha a szarvasmarha- leny«isztésben megszünteti a veszteséget. Hasonlóan eltekintenek más bírság befizetésétől is, ha két éven belül a juhászat termelése eredményes lesz. Vagyis: csak a kemény. következetes és fegyelmezett. munka lehet alapja a talpraóllásnalk. Az elnök kisi- sé zavartan mondta: — Nem felejthetjük él, hogy nemcsak a könyvelés, hanem — mondjuk ki nyíltan —, a rossz szakmai munka is okozta a negatív eredményt. Persze, kedvezőbb időjái’ás mellett a hibák nem tűntek volna ennyire ki, s nem kellene ilyen árat fizetnünk érte. Viszont ez a ráfizetéses év rászorít minket arra, hogy a vezetés színvonalát javítsuk, mert nem a munkásokban, a tagok munkájában volt a baj. Nagy volt az állattenyésztő telepünkön a borjúelhullás. Még 1980-ban befejezték a 37,5 hektáros halastavak építését. a tokaji Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezetben az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 2-es számú, tokaji szakasxmérnö Ínségének dolgozói. Most Sári László, a szakaszmérnökség vezetője arról tájékoztatott, hogy újabb halastavakat építenek a szövetkezet megrendelésére. A közel 20 hektáros tó földmunkáit — a töltésépítés és a szivárgó árkok kiképzését — június elején kezdték el. A terv szerint az idén be is fejezik, s akikor a szövetkezet hallal be is telepítheti. A 9,2 hektáros tó kialakítására és a szükséges műtárgyak megépítésére jövőre kerül sor. Kiss Ferenc üzemmérnök elmondotta, a két halastó úgyYasámap szerte az országban megkezdődött a munka a KISZ nyári ifjúsági építőtáboraiban. A 92. központilag szervezett táborban együttesi» mintegy 15 ezer középiskolás, főiskolás és egyetemista, az idei építőtábori évad diákmunkásainak első csoportja ragad szerszámot, Az elmúlt évben harminc százalék! A kérdés adódott: miért? Nem az első év volt, amikor hanyagság miatt pusztultak a borjak. A szakvezetőik pedig „elaludtak”. Ebben az évben megváltoztattuk a technológiát, átépítettük a nevelőt, kicseréltük a dolgozókat, s csodák csodája, eddig, egy borjú kivételével, a többi megmaradt, Pedig az ellésék 80 százalékban megtörténtek. Így el kell hinnem, hogy a mi „elnézéseink”, a nem odafigyelés miatt, következett be az elmúlt évek példátlanul rossz eredménye. A következtetés is világos: nem a dolgozó hibás a gyenge, hanyag munkáért, hanem a vezető, aki nem követel mást. A tehenészet így egyik évről a másikra, szinte néhány hónap alatt, talpra állt. Biztosira mondható, hogy elkerülik a veszteséget. Figyelmeztető, hogy bár az állomány fele már a nagy tejtermelő képességű vörös frízzel van keresztezve, a termelésben nem tűztek ki nagyobb célt 3300 liternél. Pedig az állomány ettől elvileg többet tud. Az elnök: — Csak jövőre. Megelégszünk azzal, hogy idén a ráfizetést elkerüljük. Még sok a nem termelő, szárazon álio nevezett belső halággyal készül el, a tó pedig betonburkolatot kap annak érdekében, hogy könnyebbé váljék a lehalászás nehéz munkája. Rajz György, a szakaszmérnökség technikusa elmondotta, hogy közel 30 ezer köbméter földet kell megmozgatniuk. Ehhez megfelelő számú erőgép, rakodógép és tehergépkocsi áll rendelkezésükre. Az új halastavak vízmélysége 1.1 méter' lesz, az egyiknek 314 ezer. a másiknak 108 ezer köbméter lesz a térfogata. A vizet közvetlenül a Tiszából kapják a takteközi öntöző főcsatornán keresztül. A fiatal szakember, Kiss Ferenc — aki éppen a napokban védte meg sikerrel a szóban forgó szövetkezet gazdasági és műszaki fejlesztésének bogy két héten át napi hatórás intenzív munkával segítse a sürgető mezőgazda- sági idényfeladatok elvégzését, vagy az építkezéseken próbálja ki erejét. Fiatalok ezrei töltik hasznos munkával a szünidő egy részét a központi táborokon kivid is. A legtöbb helyen mezőgaztehési, amelyeket selejtezni kell. Mégpedig sürgősen. A növénytermesztésben hasonló a kép. Bár az utóbbi években — igazodva a környezet adottságaihoz — csökkentették a szántóföld területét, növelték — telepítéssel — a legelőket, s annak örülnek. hogy az idén elkerülhetik a veszteséget. Az elmúlt évben másfél millió forintot fizettek rá a gyenge hozamokra, a nem megfelelő vetésszerkezetre. Erre mondta Csurilla János főagronómus: — Az északi adottság minket behatárol, s tetszik, nem tetszik, emellett nem mehetünk el behunyt szemmel. A mindenhol jövedelmező napraforgó nálunk „mesebeli” növény: hol terem, hol nem. Le kellett, szűkíteni vetésterületét a minimumra. Már nem termelünk mást. mint búzát 225 hektáron, árpát 130 hektáron, és silókukoricát 210 hektáron A szántó többi részét szálastakaxmányok foglalják el. Az így átalakított vetéss zerkezet bi zonyított: idén nem lesz a növényter- mesztésoi ráfizetés. Az elnök rábólintott: — Lassan ketten maradunk az idősebb nemzedékből. A többi, mint ahogy mondani szoktam., KJSZ-korá. Ká kelkérdésével foglalkozó diplomamunkáját, s így immáron okleveles gépészmérnök. — arról is tájék ózta főtt, hogy az új halastavakban piaci halat, pontyot, amurt, fehér- és pettyes busát telepítenék és a várható terméshozam 1,7 tonna hal lesz hektáronként. Miután már tavaly elkészült a tó szomszédságában a szociális épület, valamint a hal- feldolgozó és a hűtőkamra, most már központilag itt tisztítják es tarölják a zsákmányt. Mint elmondotta, tervezik. hogy még' az idén úgynevezett zsugorfóliás csomagolásban fél és egy kilogrammos tételekben tisztítóit, mélyhűtött, szeletelt halféleségekkel jelentkeznek a piacon. O. J. daségi és élelmiszeripari munka: zöldség- és gyümölcsszedés, növényápolás, kukoricacímerezés várja őket. Sokan vesznek részt út- és vasútépítésben — többek között az Ml-es autópályán —, valamint csatornázási és belvízvédelmi munkálatokon. A nyár folyamán összesen 17 ezer egyetemista és közép- iskolás fiú és leány dolgozik. lett jönnünk, minél kedvezőtlenebb adottságú egy gazdaság, annál több szükség van fiatalos lendületre, friss ötletekre. A mindennapi küszködésbe ók meg nem fáradtak bele. Ha az alaptevékenység elkerüli a veszteséget, akkor az már a fiataloknak köszönhető. Mint az elnök mondta: tel tudták rázni a dolgozókat, ami ilyen ráfizetéses év után nagy dolog. Viszont az alaptevékenység még így sem hoz nyereségként jelentkező forintokat. Akkor mégis, hogyan képzelik el a talpraál- lást? — Csak a melléküzemágakkal. Van itthon egy kőbányánk. amely jól termel. Az idén a fővárosban is kialakítottunk egy 200 dolgozót alkalmazó szolgáltató üzemágat. Hat hónap alatt már másfél millió forint jövedelemhez juttatta a szövetkezetét a takarítás és lomtalanítás. Nyereséget az alaptevé- kenységben — a jelenlegi szinten — képtelenek vagyunk elérni. Az elkövetkező években ezt az új részleget hatmilliós nyereségű üzemágra szeretnénk kiépíteni. hogy soha többet ne fenyegesse a szövetkezetei a hangulatot romboló ráfizetés veszélye. Ha ezt elégjük, akkor annyira megerősíthetjük alaptevékenységünket, hogy az is nyereséges lesz. Ez a célunk. Ami nem rossz cél. Mint ahogy az sem rossz, hogy nenj rejtik véka alá az elkövetett hibákat. —- kármán Kapunyitás az építőtáborokban Fegyelmezettebb munkával Szalonnán vége a küszködésnek?
